Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-08 / 237. szám
A VI. megyei képzőművészeti kiállítás elé A rendszeressé vált megyei kiállítások közül a mostani sok mindenben nyújt majd újat művészet-szerető közönségünknek. Üjat nyújt többek között egy negatívumban is, ugyanis szoboranyag nem szerepel a kiállításon. Berki Nándor kollégánkat a debreceni munkacsoport fogadta kebelébe. Pozitívumok a tárlaton szereplő nagyobbméretű kompozíciók. Ezek a munkák a kis- létszámú művészkollektívának kezdeti próbálkozásai. Az előzőkhöz képest ezeken a képeken a mai életünket láttatni akaró tartalom és az átgondoltabb, meggondoltubb művészi folyna egységesebbé válása jelent. előrelépést. Alkotóik nevéről majd a kiállítás után beszélünk, egyelőre ennek a ténynek a csoport nevében örvendhetünk. Úgy érezzük, hogy nekünk most már nagyobb feladatok kapuit kell döngetnünk. Tudjuk, hogy nemcsak megyénk dolgozói várnak tőlünk az eddiginél többet, hanem a Magyar Képzőművészek Szövetsége is. De legtöbbet mi magunk várunk, magunktól. Legjobban mi ismerjük önerőinket, s eroinkön kívül sajnos, nehézségeinket. Ez az imént mondott szó, ha bármilyen clkop- tatottnak hangzik is, nagyon is élesen jelentkezik munkacsoportunk legtöbb tagjánál, s-~**#*++**+******* azok munkáiban. Több remek képen felcsillan az alkotásuk igazi értéke, de többen érezzük, hogy sok minden hiányzik, S ha a hiányosságok okát kutatjuk, ne csak a festő ecsetjét nézzük esetleg nagyító üveggel is, (bár egy jó képnek ezt is ki kell állnia!) hanem gondoljunk arra, hogy mennyi ideje is jut mindenkinek ezekre az alkotásokra. Mint tudjuk, mindnyájan megyénk valamely munkaterületének dolgozói vagyunk, tehát nem „főhivatásúnk” a festészet. A tárgyilagos vizsgálódó mindig, mindent, viszonylataiban lát. A mi csoportunknál sajnos, a tehetség kérdésével az idő kérdése is párosul. (Persze, a tehetség az elsődleges ebben az esetben is). Mi pedig ezekkel a képekkel is, nyilvánvalóan Vállaltuk és vállalni fogjuk a munkával járó küzdelmeket. Csak arra kérjük azokat, akik képeinket nézik, vagy tevékenységeinkben is otthonosak, hogy gondolják végig, mi minden kell ahhoz, hogy egy műalkotás megszülessen. Mi úgy hiszem, mindnyájan szeretnénk, hogy a képzőművészetben való fáradozásunk, amely megyénk kultúrforradalmának szerves része, (mert ez a fontos dolog!), felelősségteljes, nagyon komolyan vett munka legyen. E nélkül nem lehet művészetet. „csinálni". S reményünk van arra. jtogy ezt azok is annak veszik, akik eddigi kiállításainkat megnézték és megnézik a mostanit is. A kiállított képek kb. 60 darab, hét festő alkotásai. Nagy részük kisebb méretű, főleg ak- varell, pasztell és grafika. Az olajaknál a zsűri arra törekedett, hogy készen, véglegesen megfogalmazott képek kerüljenek ki, — nem értve ezen az aprólékosságot. A teljes megoldás főleg a nagyobb méretű kompozícióknál volt elsősorban követelmény, ami bizony komolyabban igénybe vette a művész felkészültségét, és idejét. Végeredményben teljesen kifejezően meg lehet oldani a nagyobb képen is néhány széles ecsetvonással egy részt, csak meg kell találni a helyét. De megtalálni nem olyan egyszerű dolog. A keresés azt hiszem a művész permanens problémája. Mindig fejlődni kell. S a fejlődésben benne vannak az emelkedők is, meg a lejtők is. Summa summárum, az eddigi kiállításokhoz kell 'férnie majd az elmélyült bírálónak a mostanit. A helyes ítélet. a helyes bírálat nemcsak a művészt, hanem a bírálót is feladatok elé állítja. Berecz András, a Magyar Képzőművész Szövetség Szabolcs-Szatmár megyei csoportjának vezetője BADAR GYULA: Magserkentö-^Tudjál jól kicsiny magocska friss földet hintek paplanodra, álmodjál szépeket. Almod legyen tünderi álom, legyél kalács virágos tálon, s szeresd az életet. Aludj nyugodtan kis házacska vár rád a munka: nemsokára serényen kelni kell. Kövér cső tűző meleg ha hív te dugd elő fejed, s nevess a napra fel. Aztán szökjél hamar kalászba, nevess rá a fényes kaszára, hiszen tudod te jól, kenyér leszel szeletre szelve, kalács piciny gycrmckkczekbc. kelj hál a hant alól. Az új vásárosnainényi gimnázium (Hammel telv.) Bécsi útiélmények Császárimádás az Osztrák Köztársaságban V asárnap reggel a nyomtatott program szerint, csoportunk a Schönbrunn-i kastélyt, a császárok hajdani nyári lakóhelyét tekinti meg. Alig néhány percnyi autóút után már ott is áll kocsink a bejárat két hatalmas obeliszkje előtt, amelyet Napóleon emeltetett Becs elfoglalásának emlékére. Bár a Hruscsov elvtárs bécsi látogatásáról adott televízióközvetítésből már ismertem a palota külső és belső képét, most mégis meglep a hatalmas barokk palota, amelyet Erland építész tervezett, s amely Mária Terézia alatt érte el mai végleges formáját. Mint Herr Hofer, a palotát kiválóan ismerő idegen- vezető elmondja a schönbrunní kastély teljes területe, a páratlan szépségű parkkal együtt 2 millió négyzetméter. Magában a kastélyban 1441 szoba és 139 konyha található — s mindez egyetlen fürdőszoba és WC nélkül. Hogy ez mekkora megrökönyödést kelt bennünk, azt hiszem, nem kell különösen hangoztatnom. A hatalmas kastély alsó részein múzeumot rendeztek be, az emeleteket pedig nyugdíjas tisztviselők otthona foglalja el. Hofer űr megváltja a belépőjegyeket, s végigkalauzol bennünket a mintegy 50 legérdekesebb szobán. Hangjában leplezetlen tisztelettel mutogatja a számunkra oly rosszemlékű Ferenc József dolgozószobáját, hálószobáját, s látható rosszallás sugárzik az arcáról, amiért mi nem érezzük ugyanezt a tiszteletet. Mi csak a felbecsülhetetlen értékű velencei kristálycsillárokat, ősrégi kínai porcelánokat. 1600 éves indiai festményeket látjuk, s amikor a gobelin szobába érkezünk, amelynek hatalmas faliszőnyege a gobelinnél is értékesebb. hiszen különleges Jiészíté- si módjánál fogva évente csak 1 négyzetmétert tudtak belőle elkészíteni, önkéntelenül is a lá- raók piramisépítése jut eszembe. A Mária Terézia 1 millió tallért érő, különleges rózsafa- burkolásű, ősrégi kínai lakkfestményekkel díszített termében a magyar jobbágyok százezreire gondolok, akiknek véres verejtékéből sajtolták ki ezt az 1 millió tallért is. S uram bocsa’, nem bírnak érdekelni Mária Terézia tizenhat gyermekének nevei és születési évszámai, de annál nagyobb figyelmet szentelek a velencei tükörszobanak, ahol a hatéves Mozart, korának csodagyereke hangversenyezett. Szájamban ezzel a kesernyés mellékízzel lépek ki a maga nemében páratlan szépségű franciakertbe is, amelyet 1740-től kezdődően tíz éven át építettek ki egy holland kertész tervei alapján, s amelynek gondozását ma is 200 kertész látja el. A paik közepén álló Gloriette-től gyönyörű kilátás nyílik az egész parkra, s ez már-már felejteti velem a palotában támadt gondolatokat, azonban rossz érzésem csak fokozódik, amikor a melléképületben lévő hintómú- zeumban, a sok drága hintó mellett felhívják figyelmünket egy gyermekhintóra, amelyik Ottó hercegé volt. Annak az Ottónak hintóját mutogatják, aki mint osztrák trónkövetelő, örökre ki lett tiltva az Osztrák Köztársaság területéről, s aki most Svájcban sírja vissza a régi szép időket. gyorsan bekaptam az ebédet, hogy néhány szót válthassak a zsúfolt program keretében a fiúval. M. István elmondta, hogy az ellenforradalom idején került Becsbe, sok más társával együtt. Otthon a sárospataki gimnázium harmadikos tanulója volt, s noha saját bevallása szerint semmiféle ellenforradalmi cselekményt nem követett el, merő kalandvágyból Ausztriába szökött. Itt hosszabb ideig lágerben élt, majd leérettségizett, azonban egyetemre már nem vették fel, s így került csaposnak a Leu- pold étterembe. Itt hetente több mint 60 órát dolgozik, s bár elég jói keres, mégis nagyon vágyik haza. Mikor feltettem neki a kérdést, hogy akkor miért nem adja be kérelmét a magyar követségen, az előrevárható választ adta. „Ha hazamegyek bebörtönöznek”. Ilyenirányú értesüléseit a bécsi magyarnyelvű sajtóból, a „Nemzetőrből” és hasonszőrű laptársaiból merítette, s ez erősebb benne, mint szülei hazahívó levelei. Mikor csoportunk egyöntetűen erősítette, hogy ha bűn- cselekményt nem követett el, bántódás nélkül hazatérhet, született meg benne a talán már régóta dédelgetett gondolatból fakadó elhatározás, hogy felkeresi a magyar követséget. Bű- csúzáskor nagyon kért, hogy beszélgetésünket ne áruljam el senkinek, mert ha megtudják, hogy mire készül, kirúgják az állásából, sőt komolyabb bán- tódása is lehet. Fények és árnyak I assan sétáltunk végig az ^ üzletektől és espressóktól hemzsegő Grabenen, majd a Kärtnerstrassen, Bécs kétségtelenül legelegánsabb és legdrágább utcáin. Meg-megálltunk a kirakatok előtt, Szergej — kísérőnk — azonban figyelmeztetett, hogy itt holnap nehogy vásároljak valamit, mert dupla árat fizetek ugyanazért az áruért, amit a Mariahilferstrassén — a mi Rákóczi útunkon — lévő két legnagyobb áruházban is beszerezhetek. Nekem a mi szabott áraink mellett szokatlan volt ez a nagy áringadozás, de Szergej felvilágosított. hogy ha igazán jól akarok vásárolni, úgy sehol el ne áruljam, hogy külföldi vagyok, mert akkor méregdrágán bóvlit sóznak a nyakamba, hanem alkudjam a végtelenségig s többször otthagyva a kiválasztott, s előzőleg általam ócsárolt, a kereskedő által egekig magasztalt árut, várjam meg amíg a kereskedő utánam jön, s egyre lejjebb engedi az árakat. íVMziop Miki««. Egy sárospataki diákból lett pincér \ Leupold étteremben ebédei- tünk. Valaki megszólalt hibátlan magyarsággal: „Kinek hozhatok sört, uraim?” Egyszerre kaptuk fejünket a hang felé, s a fehérkabátos pincérfiú megismételte kérdését. Sört nem. kértem ugyan, de &
