Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-01 / 231. szám
E vasárnaptól megyejárásra visszük a kedves Olvasót. Riportereink megkeresik megyénk községeit, s a teljesség igénye nélkül készítenek pillanatfelvételeket emberek, üzemek, termelőszövetkezetek, kulturális intézmények életéről, munkájáról, egyszóval: hétköznapjairól. A vasárnaponként ezután rendszeresen megjelenő képes riportok sorát megyénk egyik legnagyobb köz ségével, az immár egészen városias jellegű Mátészalkával nyitjuk meg. Szatmár központja, enyhe patriotizmussal „Fővárosa” arcképét bemutatni persze ilyen terjedelemben lehetetlen vállalkozás. Jól tudjuk ezt, s épp ezért csak néhány villanással érzékeltetjük olvasóinkkal: az ország fővárosától egyik legtávolabbi járási székhely ma már semmivel sincs a többiek mögött. Sőt! Vannak büszkeségei, amelyekkel mások talán még nem is dicsekedhetnek, amelyek méltán keltik fel az idegen érdeklődését. De ne vágjunk a látottak elébe. Lássuk: mi történt egyik hétköznapon délelőtt 11 órakor? Ezt nevezik sajtnaK! Óriási keverőkádak, centrifuga, kannák, bödönök és körülöttük fehérsapkás és köpenyes emberek. Hófehér, kék csíkozású „tarlkautó az udvaron, hosszú gumicső tölti meg feneketlen gyomrát. Talán már ki is találták: ez a mátészalkai tejüzem. A község egyik büszkesége, hiszen termékei nemcsak a megyében, de az országban — sőt — külföldön is ismertek, népszerűek. Itt készítik a budapestiek reggeli tejadagjának egyrészét, az ollós kazeint, s innen kerül ki újból a hatalmas „Pannónia”, egyik igen kedvelt sajtunk. E piilanatban áll a sajtüzem. Egy hete indult meg újra, s azóta éjszaka dolgozik csupán. Szabó Ferenc sajtmestei; a laboratóriumban vizsgálja a mi- nősé_get, de _ készségesen invitál a saltműhelybe, ahol Bodó Lajos — a szakma egyik fiatal dolgozója terítette -le a zsákokat, hogy megmutassa: íme, ezt is mi csináltuk.. .' Amikor két esztendeje hírt adtunk a szálkái készülő strandfürdő építkezéséről, a riporter maga is mosolygott: „Ugyan, hisz egy ilyen nagyarányú létesítmény rengeteg pénzbe kerül, s honnan vesznek annyit Szálkán?” Ezen a napfényes délelőttön már nem volt oka a mosolyra. Kocsink éppen, hogy elfért Egy ritka példány, amiből múzeum lesz — kas József a fürdőhöz vezető út kétoldalún lerakott kövek között, s nem egyszer voltunk bajban hogy megyünk be a homokkal, építőanyaggal megtelt teherautóktól? Mert itt, szeptember utolsó napjaiban is olyan méretű építési munka folyik, amihez foghatót nem találunk a megye egyetlen strandjánál sem. A két évvel ezelőtti- rét helyén két medence van. ötszáz és ezer köbméteres'. A melegvíz 57 fokos és a kút 1300 litert ad percenként. Százhúsz kabin, 2500 férőhelyes öltöző már készen várja a vendégeket. S milyen kabinsor...! Melegkonyha, árusítópavilonok a strandon — egy egész fürdőkombinát. Átlagosan háromezer látogató volt itt május elsejétől naponta, s még. most is vannak vagy háromszázan. Inkább öregek, hisz a fiatalok iskolában vannak, vagy dolgoznak.. . Röviden a tervekről: új kabinsor, a , tornyos., erdélyi stílusú épület, mint egy üdülő. terasszal, étteremmel. A napokban fognak hozzá a fedett és a kádfürdő megépítéséhez, ezeken kívül új közös öltözőt is létesítenek. És mindez — már készen az új fürdőidényre... Melettük park, . további szépítkezés. Társadalmi összefogással. Szinte máris biztos a megvalósítás. Addig is viszontlátásra tavasszal! A gimnázistákat hiába keressük a ragyogó, új iskolában. A földeken vannak — kalauzol az egyetlen ügyeletes tanár. Mind a hatszáznegyvenen. Tanításnélküli munkanapokon takarítják be az állami gazdaság burgonyaföldjéről a termést. A munkát irányító politechnikai tanár azt mondja róluk: „Szeretnek dolgozni. Nemcsak, mert pénzt kapnak érte”. Az akácos alatt kilométeres hosszúságban ülnek a , diákok, a tízperces pihenő idején. Jókedv, tréfás, játékos a hangulat, gyöngyözik a kacagás. Azért a munka is megy — négy nap alatt százhúsz holdról takarították be a termést. Pedig kemény, száraz a föld, kellene az eső... Csendes ilyenkor a könyvtár. A kölcsönzők, olvasók csak délután jönnek. Újságol- nivaló viszont most is van. Farkas József könyvtárvezető birodalmában 11 ezer kötet könyv közül válogathat az olvasó, a járásban ezenkívül mondja Farmég 26 ezer a könyvtári kötetek száma. Fiókkönyvtár létesült a perifériákon Mátészalkán, máris 200 olvasója van, egytől-egyig . meglett parasztember. Itt lesz a megyében első kísérleti úttörő és ifjúsági könyvtár is, egyenruhás gyerekek irányításával. De ami mindentől érdekesebb most... ... az egyik eldugott sarokban találtunk rá a holnap szatmári tájmúzeumának alapjaira. Márton Árpád gimnáziumi tanár kezdeményezése nyomán gyűjtöttek már össze sok régiséget, közöttük egy faekét, amely nagyon ritka példány. Ez a szerény gyűjtemény a mag. A járás vezetői megígérték: még ez évben helyet adnak a múzeumnak. Egyidőben megindult a szép társadalmi akció, s reméljük hamarosan együtt lesz Szatmár helytörténeti, néprajzi anyaga — Szatmár múltja. * Tanúi voltunk, hogyan fogadták a szalkaiak a Bajcsy- Zsilínszky utcán a fényvcsö- veket. (Mint egy kis faluban szokták a villanyt.) Azóta felszerelték a korszerű lámpákat a Kölcsey utcán is. Az emberek meg-megállnak az oszlopok alatt, s nézegetik a munkát. A régi lámpák lekerülnek a drótokról — átadják helyüket az újnak. Talán furcsa a hasonlat, de olyan ez, mint a történelem. S kicsit tényleg az is. Mátészalka történelme. Üj lapokon, új pennával írva. Mellettünk robognak a termelőszövetkezet kocsijai, új hordókkal a hátukon. Megint ősz van. Aranyló ősz. Kicsavarják az öreg körtéket... (Fotó: Hammel Józse© (Szöveg: Kopka Jánosi s
