Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-31 / 256. szám
Jó ütemben halad a betakarítás A rizs cséplése teljesen befejezést nyert 63 százalék a kenyérgabona vetése A szokatlanul esetlen őszi időjárás általában kedvezően befolyásolta a kapások terméseinek betakarítását. így különösen a burgonya és a napraforgó betakarítása csaknem befejezettnek mondható a 95, illetve a 99 százalékos eredménnyel. A kukorica törését 84 százalékban elvégezték s a cukorrépa ásása és szállítása a cukorgyár ütemezésének megfelelően halad. A megyében — a legutóbbi összesítő jelentés szerint — 158 304 boádon végeztek vető- szántást, amely a vetésre terve-; zett terület 78 százalékának felel meg. Istállótrágyázást 36 77$ holdon végeztek, míg műtrágyád zásban 116 016 holdat részesítettek. A rizs cséplésével teljes egészében végeztek s a megyei átlag 16—17 mázsa között van holdanként. Hol kell gyorsítani a vetést? munka a fehérgyarmati, tiszalöki, .csengeri és a vásárosnaményi járásokban. Gyorsítani kell a tem- ,pót a nagykáliói, a nyíregyházi, kisvárdai és . baktalórántházi járások területein. Nyíregyháza ivaros határában az elmúlt héten fokozottabban indult meg a termelőszövetkezeti csoportoknál is az ősziek vetése. Ha ezt az igyekezetei tovább tartják, lemaradásukat hamarosan behozhatják. Kenyérgabonából a tervezett-1 eddigi teljesítmény. Különösen nek megfelelően 63 százalék az ■ jól halad ez a nagyon fontos A kukorica- és A tel mindig próbára teszi a záhonyi fűtőház dolgozóit. A hideg idő mellett még a megnövekedett forgalommal is számolni kell, hiszen ezekben a hónapokban érkezik a legtöbb áru a Szovjetunióból. A fűtőház dolgozói már készülnek a téli napokra. Minden mozdonyt tüzetes vizsgálat alá vetnek. A különböző reszortosok a mozdonyszemóly- zettel együttesen megbeszélik a gépen előforduló hiányosságokat és a legrövidebb időn belül kijavítják azokat. Már elvégezték a gőzfűtési vezetékek szigetelését, a gyorsvonat! mozdonyoknál pedig felülvizsgálták a hátsó fűtésre szolgáló vezetékeket. Ennek különösen a határforgalomban van jelentősége, amikor a gép fordított állásban hozza át a szerelvényt, mert így is fűteni tudják a kocsikat. Gondoskodnak a szabadban dolgozók munkavédelméről is. A forró teához szükséges edényeket már beszerezték és raktáron vannak már a bundák, sapkák és a csizmák is. Az árucsereforgalom növekedésével nőnek a javítási igények. Ennek megfelelően napirendre került a fűtőház bővítése is. Már megkezdték az alapgödrök ásását egy új műhelyrész építéséhez. Ha elkészül, külön lesz a hegesztő- és a kovácsműhedy, nagyobb munkateret biztosítanak a javítómunkásoknak. Ez balesetvédelmi szempontból is előnyös és növeli a termelékenységet. a baktaittránibázi A héten a járási nőtanács aktíva-értekezletén százötven asz- szony és lány részvételével vitatták meg a községi nőtanácsok idei;.munkáit és teendőit Bakta- lórántházán. Sok fontos dologról szó esett, többek között a tsz- asszonyok munkájáról. A női kertészeti munkacsapatok Bakta- Jórántházán és a leveleki Lenin Tsz-ben holdanként 6—8 ezer forintot forgalmaztak. A besenyőd! Igazság Tsz-ben dolgozó asszonyok holdanként 80—160 mázsás burgonya-átlagtermést értek el az idei mostoha viszonyok- között is. ii a pr a lbrgó»zá r vágása, a földekről való lehordása ugyancsak kielégítőnek mondható. A kukoricatörés után a szárat a terület 66 százalékáról, a lebu- gázott napraforgó után pedig a terület 50 százalékáról vágták, illetve hordták le. Ennek az ugyancsak nélkülözhetetlen munkának a jó és gyors végzését nagyban megkönnyíti az anyagi érdekeltség elvének helyes gyakorlati alkalmazása. tárás asszonyai Kálmándi Jánosné, az Őri Petőfi Tsz tagja ebben az évben 6 ezer baromfit nevelt fel. S még számos ilyen asz- szony van a járásban. Sajnos a baromfitenyésztés nem hozott jó eredményeket a Járásban a nők igyekezete ellenére sem. Egyes tsz-vezetők nem segítik sem a közös, sem a ház- i táji baromfiállomány létrehozását. Ennek ellenére komoly terveket fogadtak el: jövőre 100 ezer baromfit akarnak felnevelni a járás tsz-eiben, főként az asz- szonyok. A. B. 160 ezer barosnit Hsvesae« Jivire A családok boldogulásáért Lehet-e szebb feladat, mint a csak a mának élő embert új, megalapozott útra téríteni? Ugyanakkor lehet-e nemesebb, fontosabb feladat,' mint a népgazdaság további előrelépéséért cselekedni? Ezt a megtisztelő feladatot hivatottak szolgálni a Hazafias Népfront által november hónapban megrendezésre kerülő takarékossági napok. Kérdezhetné valaki: miért van szükség arra, hogy a Népfront a megyében takarékos- sági napokat rendezzen, amikor a szocialista, az egészséges életformából törvényszerűen következik, hogy az ember takarékos, a családok beosztóan élnek. Mindez csak részben van így, s ezért helyénvaló a takarékoskodás napirenden tartása. Nem valami újkeletű találmány a takarékosság. A haladó szellemű Fáy András még a múlt század derekán, 1846- ban olyan takarékpénztárt alapított, amely csak a kisemberek betétjét fogadta el. A költő, Fáy András 115 évvel ezelőtt látta, hogy a kisember jólétének, felemelkedésének biztosítéka az, ha szerény jövedelmét nem hagyja szétfolyni. Egészen más céljai voltak a Horthy-rendszer bankjainak. Azért gyűjtötték a dolgozók, a kisemberek pénzét, — ha ugyan gyűjtötték, hiszen a kereset a minedennapi kenyérre is szűkösnek bizonyult: sokszor! — hogy azokból vállalkozásokba kezdjenek és a hasznot zsebrevágják. Hány ember összekuporgatott pénze vált a bankár prédájává? Hány kisember pénzét nyelte el a kapitalista bank csődje! A mi takarékpénztáraink nem kerülhetnek csődbe, a mi betétjeinket nem veszélyezteti az elértéktelenedés. A mi betétünk nem veszhet el, mert visszafizetéséért az állam szavatol. Ma már ezrek, milliók tudják, hogy a pénz biztosabb helyen van a bank páncélszekrényében, mint otthon a ládafiában, a szalmazsákban, a harisnyaszárban. , Az otthon lévő pénz sokszor észrevételenül elfogy, —• a takarékban kamatozik, vagy sorsolás alkalmával szép nyereményt biztosít. Mindemellett talán a legjelentősebb az, hogy a takarékbetét biztonsági érzetet ad. Meglepetések, váratlan csapások így nem okozhatják egy-egy család anyagi csődjét. Számtalan példa van már arra, hogy az emberek tízezrei hálásak azért a nevelésért* melynek eredményeként ők is beléptek a takarékos emberek nagy táborába. A takarékban lévő pénz biztonságát igazolja egy nyírgyulaji ember esete is* akinek elégett a betétkönyve és a pénze nemhogy elveszett volna, de még 160 forint kamat hozzáírásával került kifizetésre Hasonlóan a bizalmat és a biztonságot igazolják a legutóbbi statisztika adatai is: megyénkben 127 millió forintot tartanak a dolgozók takarékbetétben, ma már közel 13 ezer tagja .van a Kölcsönös Segítő Takarékpénztáraknak, amelyek 7 millió forintot gyűjtöttek össze. Nagy takarékossági kedv tapasztalható a diákifjúság körében Is: jelenleg százezernél is több iskolai tanuló gyűjti szorgalmasan a takarékbélyeget. A Hazafias Népfront által kezdeményezett takarékossági napok mint minden évben, az idén is kettős célt szolgálnak. Megszépítik, biztonságosabbá teszik az egyszerű emberek, családok életét, s emellett jól alapozzák az egész magyar nép felemelkedését hozó népgazdasági terveket. Nem közömbjjj, tehát, hogy a pár nap múlva* november 1-én kezdődő takarékosági hónap során az aktívák mennyire tekintik savügyüknek e nagyszerű kezdeményezést! Egy óra a nagybányai festők aranydiplomás barát fával llr Gergely László nyugdí^ jas jogászt azért kerestem fel a napokban, hogy gratuláljak a nemrég kapott aranydiplomához és elbeszélgessek vele. ízlésesen bútorozott, meghitt, barátságos szoba a kölesei orvosi lakásban. A falakon hat festmény, a szoba közepén ovális asztal néhány székkel. Tökéletes csend, mintha csak a 83 éves ember belső nyugalmát, csendjét akarná tükrözni. Óvatosan, az idős emberek szinte méltóságteljes mozdulatával foglal helyet az egyik széken. — Élmények? — ismétli meg kérdésem lényegét és mélyen elgondolkozik. Nem azért, mintha nehéz lenne felidézni őket, hanem azért, mert olyan sok van, hogy szinte képtelenség választani közülük. Természetesen az aranydiploma az első a sorban. Tulajdonképpen 3 évvel ezelőtt lett volna már időszerű, ugyanis 53 éWel ezelőtt doktorált Kolozsvárott. Most.a jogutódtól, a Szegedi Tudományegyetemtől kapta meg a kevés embernek kijáró szép kitüntetést, postán, mert a hosszú utazásra már nem vállalkozott. — Így legalább már nem sok idő választja el a gyémánttól sem. — Éppen a napokban olvastam, hogy egy gyermekorvos hatvan éves munkássága elismeréseként megkapta a gyé- máotdiplomát, de én már nem élhetem meg ezt a kort. Megvallom, nem is nagyon szeretnem. — És a család? — Nem nősültem meg. — Nem bánta meg? — Dehogynem! Megbántam én régen, de már későn. Tudja — mondja egy mély lélegzet után, a botjával játszadozva — addig szép az élet, amíg a házastársak még tudják egymást szeretni, tudnak egymásnak örülni. Aztán szaggatottan, az emlékezéstől akadozva meséli hosz- szú életének főbb állomásait. Maga a történelem már ez. — Kié ez a festmény? — mutatok rá az egyikre. — Iványi—Grünwald Béla festette, jó barátom volt annakidején. Itt aztán hosszabb ideig' megállunk, mert a híres nagybányai festők mind jóbarátai voltak. „Hollósy, Thorma Jancsi, Csók Pista, Ferenczy Karcsi, Réti Pista.” Csak így sorolja a neveket. Tisztelettel emlegetett nagy festőinkkel három évig élt a legszorosabb barátságban századunk első éveiben, Nagybányán. — A szombat esti összejöveteleink rendszeresek voltak. A mesterek külön csoportban, a fiatalabbak megint külön. Éjfélkor aztán mindig egyesültünk és együtt mulattunk tovább. Voltak ám Nagybányán nagyon szép lányok és menyecskék — kacsint kissé ravaszul és él is mosolyodik a nyilván kellemes emléken — mi pedig szerettünk táncolni, mulatni. — És milyenek voltak a „nagyok”? — Bohémek mind, kivétel nélkül. Úgy fogadtak mindent, ahogy jött, nem volt anyagias egyikük sem. Az a könnyelműnek tűnő életmód akkor egészen természetes volt, velejárt a piktorsággal, a művészettel, nem ütközött meg rajta senki. — Anyagilag bírták? — Mikor hogy. Drága piktorok voltak, öt-hatszáz forinton alul nem adtak el képet. talán egyet sem. Ferenczy például, ha jól emékszem, az Október című festményéért hatezret kapott, másik hatezret pedig tiszteletdíjként. Már csomagolt is és ment Párizsba. Három hét múlva egy fillér nélkül állított haza. Onnét tudom, hogy találkozásunkkor ezzel fogadott: Lacikám, nem tudnál ötven forintot kölcsönözni? — Ez után a kép után ítélve senki sem mondhatná, hogy bohém lett volna Iványi — próbálok vitába szállni. — Nem mindig voltak ők könnyelműek. Reggeltől estig dolgoztak. Mindegyiküknek külön műterme volt. Volt egy közös is, itt dolgoztak a tanítványok. Mindegyik mesternek volt négy-öt. Saját munkájuk közben meglátogatták tanítványaikat és segítettek nekik, tanácsot adtak. — Ismert a tanítványok közül valakit, aki híresebb lett? — Természetesen nem mindegyik tanítványból lett művész. De ezek a mesterek nagyon megbecsült, népszerű emberek voltak ébben a gyönyörű kisvárosban és sokan szereltek volna, na gyerekük tanulhat tőlük. Annál is inkább, mert fizetni nem kellett. Nem kaptak ők a tanárkodásért egy fillért sem. A leghíresebb tanítvány kétségtelenül Maticska Jenő lett. Az édesapja készítette a mestereknek a kereteket és rendszerint ő hordta el nekik. így szerette meg a festészetet. A „nagyok” szerint is zseniális tehetség volt, bár nem tanult külföldön, mint mesterei. Steinfeld Béla, egy gazdag malom-tulajdonos vette meg képeit 5—10 forintjával, pedig többszöröse lett volna az igazi ára. Aztán mégsem lett, belőle igazi nagyság, mert elvitte a tüdőbaj. — Thorma Jancsi Talpra magyar című festményét biztosain ismeriy —. találgat az emlékek’ között — én álltám neki modellt. Aztán Ady Endre édesanyja és bátyja, Lajos kerül szóba, őket is ismerte. — Nem is gondolja, hogy az ember egy hosszú életen keresztül, hányféle emberrel ösz- szekerül. Megérkezik, a Népszabadság, én pedig búcsúzom t/wábbi jóegészséget kívánva dr Gergely Lászlónak. Már bele is merül az újság olvasásába, mert azért ha még annyi érdekes élménye van is, csak a jelenben él és érdeklik napjaink problémái is. Gál Béla. r „Vizsgáznak a mozdonyok“ — Uj üzemrész épül Téli előkésziiBetek a záhonyi fft tőházban $
