Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-09 / 184. szám

A földművelésügyi miniszter távirata a tiszaíöki járás mezőgazdasági dolgozóihoz Losonczi Pál földművelésügyi miniszter táviratban üd­vözölte a tiszaíöki járás mezőgazdasági dolgozóit abból az alkalomból, hogy az országos betakarítási versenyben a cséplést a vállalt határidő előtt befejezték. A járási ta­nács végrehajtó bizottsága el nőkének küldött táviratban a miniszter hangsúlyozta, hogy a tiszaíöki járás által kez­deményezett országos versenymozgalom nagymértékben elősegíti a cséplés mielőbbi befejezését. Meggyőződésem, hogy a járás dolgozói a továb bi mezőgazdasági munkákban is hasonló eredményeket érnek el — fejezte be távira­tát a földművelésügyi miniszter. A két vAígMf: Hruscsov beszéde és Tyltov repülése az érdeklődés középpontúban Itt az ideje, hogy a Nyugat megkeresse a tárgyalások reális alapját A Hruscsov*besséd nyugati visszhangja (MTI) Nyugat-Európát hétfőn két nagy esemény hozta lázba. A nyugati világ a délelőtti órák­ban hatalmas örömmel fogadta Tyitov őrnagy sikeres űrrepü­lésének hírét, este pedig feszült érdeklődéssel hallgatta Hruscsov szovjet miniszterelnök nagy je­lentőségű beszédét. A nyugati kommentárok meg­állapítják, hogy Hruscsov beszé­dét talán Angliában fogadták a legpozitívabban. Washington egyelőre tartózkodó, Párizs és Bonn pedig többnyire ellensé­ges. LONDON: Az angol főváros sajtója általában megegyezik abban, itt az ideje, hogy a Nyu­gat megkeresse a reális alapot a tárgyalásokra. A Daily Ex­press című lap megállapítja, hogy a kérdések megértek a sür­gős megvitatásra, „Ügy tudják, hogy az ango­lok és amerikaiak inkább mondhatók a tárgyalás hí­veinek, mint a franciák és nyugatnémetek. Ebben a kér­désben az angoloknak és amerikaiaknak keresztül kell vinniök saját akaratukat". A Daily Mail szerint ideje, hogy a nyugati vezetők találkozzanak Hruscsovval. A Daily Telegraph is tárgyalásokat sürget. A Times elismeri, a szovjet népnek meg­van minden oka arra, hogy bíz­zék abban az emberben, aki annyi jó alkalmat adott a nép önbizalmának megerősítésére. A Guardian figyelmeztet ar­ra. szomorú lenne, ha a Nyu­gat elszalasztaná a tárgyalások lehetőségét. Lehetséges, — írja — hogy a kelet—nyugati megbe­szélések zavarnák Adenauert. „A berlini válság azonban túl komoly ügy a Nyugat számá­ra ahhoz, hogy megfontolásait ilyen meggondolások irányítsák”. Londoni diplomáciai megfi­gyelők megállapítják, hogy a szovjet vezető beszéde és tár­gyalásokra szólító felhívása még a nyugati külügyminiszteri érte­kezlet befejezése előtt hangzott el, a külügyminisztereknek te­hát módjuk van levonni követ­keztetéseiket. WASHINGTON: Az amerikai külügyminisztérium egyelőre nem fűzött megjegyzést a szov­jet miniszterelnök beszédéhez. Lincoln White, a minisztérium szóvivője kijelentette, hogy a be­szédet gondosan tanulmányoz­zák, „nem akarunk vaktában lövöldözni” — mondotta. Az amerikai kongresszus tag­jai, — bár a szokásos fenn­tartásokkal — többségükben a tárgyalások mellett foglal­nak állást. A beszédet általában kemény­nek, de egyben békülékenynek mondják. Az MTI washingtoni tudósítója kommentárjában ar­ról ír, hogy amerikai hivatalos körök nagy jelentőséget tulajdo­nítanak Hruscsov ama kijelen­tésének, amely szerint nincs szó nyugat-berlini blokádról. Was­hingtonban feltűnt, hogy a be­széd az el nem kötelezett orszá­gokhoz is szói. Ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy a szovjet mi­niszterelnök talán valamilyen formában be akarja vonni In­diát és más semleges országo­kat a német kérdés megoldá­sába. A New York Times hangsú­lyozza: Hruscsov beszédének vannak olyan momentumai, amelyeket nem szabad figyel­men kívül hagyni és amelyek kiutat jelenthetnek a válság­ból. A New York Herald Tri­bune a többi között hangoztat­ja, örömmel kell üdvözölni a tárgyalásokra szólító felhí­vást. PÁRIZS: A Párizsban ülésező nyugati külügyminiszterek hét­főn este tanulmányozták Hrus­csov beszédének francia szöve­gét. A külügyminiszteri értekez­lethez közelálló körök szerint a beszéd megerősíti, hogy „a szov­jet miniszterelnök el akarja ke­rülni az erőszak alkalmazását a berlini kérdéssel kapcsolatban”. Párizsi hivatalos körök csak a beszéd hosszas és gondos tanul­mányozása után hajlandók majd nyilatkozni. Az AFP kommen­tárja kiemeli azonban, hogy a szovjet nyilatkozat hangja álta­lában „inkább a béke. mint a há­ború felé mutat". „Olyan nyitány ez, amely nagy és széles távlatokat nyithat meg, olyan tárgyalások felé ve­zethet, amelyek nem korlátozód­nak majd csupán Németország problémájára”. A francia sajtó általában hű- I vös hangot üt meg, a Figaró [ szerint a beszéd „negatív”. A | Párisién egyszerűen kijelenti: I „Nincs szó meglepetésről”. A Combat: „Hruscsov megingatha­tatlanul áll korábbi álláspontja alapján”. BONN; A nyugatnémet kor­mány szóvivője a „rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetre” való hivatkozással nem volt hajlandó nyilatkoz­ni. Ugyanakkor még Strauss had­ügyminiszter is kénytelen volt kijelenteni, hogy — mint mon­dotta — „Hruscsov nem akar háborút!” ROMA: Az olasz fővárosból sem érkezett jelentés hivatalos visszhangról. Mindenesetre az a benyomás alakult ki, hogy „olyan emberrel állnak szem­ben, aki tárgyalni akar és nem karddal akarja kettévágni a problémák csomóját”. German Tyitov visszatérése a Földre A Vésztők—2 leszállásának színhelye (TASZSZ): Romanov, a TASZSZ különtudósítója jelenti: Augusztus 6-án reggel elbú­csúztunk German Tyitovtól, mie­lőtt beült volna az űrhajó ka­binjába. Hétfőn több mint 24 órára rá ismét találkoztunk vele. A köz­beeső idő alatt a népek elragad­tatással kísérték figyelemmel a szovjet űrhajós útját, aki a cso­da-űrhajón nagyszerű honfitársa, Jurij Gagarin után másodikként tekintette meg bolygónkat kozmi­kus magasságból. Az egész világ hallotta a kontinensek népeihez intézett üdvözletéit. És az emberek meg­értették, hogy békés, kizárólag tudományos célokat szolgáló rö- pülés ez. German Tyitov a vi­lágűrről szerzett új adatokkal gazdagította a tudományt. Felindultan hallgattuk a rádió­nak a világűr megostromlásáról szóló közleményeit. örültünk, hogy minden jól, sikeresen megy végbe. Természetesen türelmetlenül vártuk German Tyitov visz- szaérkezésének hírét. Lassan múlt az idő. Mintha csak megállt volna. És egyszercsak le­ereszkedett. Az újságírók, fotóriporterek, filmoperatőrök pillanatok alatt megrohanták a repülőgépet. Bi­zonyos idő múltán valamennyien megérkeztünk arra a pontra, ahol földet ért a Vosztok—2 pilótája. Mint várható volt. nem mi vol­tunk az elsők. Az emberek szá­zai gyűltek össze azon a helyen, ahol a hős űrhajós, ismét hazai földre lépett. Az egybegyűlt tö­meg között ott volt Vorobjov munkás és még többen, akik elő­ször vették észre German Tyitov leszállását. Repülőgépünk csakhamar kis szigetnek tűnt az embertenger­ben. És amikor a gépkocsi Ger­man Tyitovval és a fogadására érkezettekkel közeledett ehhez a tengerhez sok ezer torokból tört ele a kiáltás: „Dicsőség German Tyitov- nak! Hurrá! German!” Egy basszus hang túlharsogta az üdvözlő kiáltásokat; — German Tyitov mondjon ne­kem néhány szót, az űrhajós, aki meghallotta a kérést fellépett a repülőgép lépcsőjére, hogy min­denki láthassa és széles mosoly- lyaí mondotta: — Nem tudom mit mondjak. A rádióból mindent tudnak. — Az­után kis szünet után hozzáfűzte: — Jól ment a repülés. Kitűnő a közérzetem. Köszönöm a ked­ves fogadtatást. Ismét felharsant a taps. A nép hátrább vonult, hogy a repülő­gép felemelkedhessen. De ebben a pillanatban egy ziháló legényke futott a repülőgép lépcsőjéhez és kérte engedjék, hogy üdvözölhes­se az űrhajóst: — Öt kilométert futottam — mondotta mentegetőzve — és elkéstem. így nem láthattam, amikor ő itt beszédet mon­dott. Nagyon kérem, enged­jenek! És megengedték neki, hogy üd­vözölhesse az űrhajóst. A fiatal­ember Gumerov komszomolista, az egyik helyi vállalat munkása, bement a repülőgépbe, erősen megszorította German Tyitov ke­zét és felindultan, éppen ezért kissé összefüggéstelenül a követ­kezőket mondotta: — Üdvözlöm a siker alkalmá­ból. Büszke vagyok önre, a kom­munistára. Én is kommunista akarok lenni. — Ismét megszorí­totta Tyitov kezét és elégedetten távozott. Közvetlen ezután két félénk, nyolcéves kislány érkezett és nagy virágcsokrokat nyújtott át az űrhajósnak. Sokáig zavartan hallgattak. German Tyitov köszönetét mondott a gyerekeknek, meg­simogatta a fejüket és a két kislány boldogan perdült ki a repülőgépből. A gép felemelkedett a levegő­be. German Tyitov barátai — a jövendő űrhajósok — és az or­vos segítségével levette az űrha­jós ruhát és beöltözött szokásos nyári egyenruhájába. A hangu­lata kitűnő, vidám, eleven. Nincs is ezen mit csodálkozni. Hisz „kitűnőre” vizsgázott a párt által rábízott feladatból llJ Wj proletárja» .egyesüljetek Mir.YAJtAIK7Íf. mi in v jM/kMUim im---------------r--------------------------------------------------------------------------------------------------------­XVIII. ÉVFOLYAM, 1*5. SZÁM. Ara 50 fillér 1961. AUGUSZTUS 9, SZERDA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom