Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-06 / 182. szám
Külföldiek Már a száraz statisztikai adat Örömet nyújt mindenkinek, aki egy kicsit is magáénak érzi Sóstót: az idei nyáron eddig több, mint félezer külföldi fordult meg a szépfekvésű fürdőhelyen. Éppen kétszerese ez a szám a tavalyinak, holott még messze a kapuzárás napja. Leginkább delegációk keresték fel a gyógyfürdőt, — de jelentős a rrtagánlátogalók száma is. A szovjet, a román, a cseh és az olasz vendégeken kívül tengerentúli és távolkeleti vendégek is megfordultak már Sóstón: türödtek kellemes vizében, pihentek az árnyas sétányon s fogyasztották ízes ebédjüket a teraszon. Kínai, japán és amerikai turista neve is bekerült már a vendégkönyvbe... A vendégkönyvbe, amelynek nehány bejegyzése arról árulkodik, hogy a határontúliak kellemes órákat töltöttek Sóstón. A vállalat vezetősége mindig megfelelő számú prospektust bocsájtott a vendégek rendelkezésére, amelyből tájékozódhattak a fürdőhely eddigi „életéről" s a tervekről, elképzelésekről. Ilyenkor több esetben megeredt a külföldiek szava s elmondták: a szép fekvés, a viz, az erdő s az összeköttetés a várossal jó lehetőséget kínál a fürdőhely fejleszTésére, hírnevének öregbítésére. Ha jobban kiépül Sóstó, Magyar- ország egyik népszerű idegen- forgalmi helye lesz — mondották. Persze, már az eddigi vendégek is találtak érdekességet, s nem mentek haza „üres kézzel". szegényes emlékekkel. A sóstói konyha ügyeskezű szakácsai mindenkor készek az illető vendég ízlésének megfelelő készítményeket az asztalra tenni, s ezzel is idézni a messzi A HŰVÖS SZOBÁBAN ketten ülnek. Előttük sámlira kiteregetett térkép. — Mik ezek az ákom-bákom karikák? — kérdezi Tóth József, a csószlói^ Petőfi Tsz elnöke. — A táblák — feleli nevetve a talajjavítási szakember. — Kicsit a magunk módján jelöltük meg, de nézd, itt a „D”, ez az „A”, amaz a „B” tábla. — Akkor1 mennyi lesz? — folytatja a kiküldött. — Kétszáz, vagy háromszáz? Az elnök az újjain számol. — '"'tven, százhúsz... Eddig megjavítottunk négyszáz hold fölött. Hogy megérte-e? Az biztos. Hát nézd, jövőre meg- javítattunk kétszáz holdat. A riporter — bevallom — kissé furcsának -tartja ezt a disputát. No, nem azért, mintha ilyen dolgok nem lennének fontosak, hanem azért, mert a nagy nyári cséplési versengés végett kereste fel a császlóiakat a csengeri járásban. AMIKOR VÉGE van a két fél egyezség kötésének, az elnök nevetve újságolja: — Rossz helyre kopogtatott be az elvtárs... . __' 777 — Mert elkésett. — Miért? — Hát jöjjön, nézzen szét és meglátja. Az elnökkel, Kovács Elemér mezőgazdásszal és Törő Lajos T alán nincs kegyetlenebb -*■ büntetés, mint megfosztani valakit a látásától! Megvakítani egy látó embert. . Velicskó István nem született világtalannak, félszemére ugyan még gyermekkorában felhő ereszkedett, de a másik szeme egészséges maradt. Ma ' mégis sötétségben él. Nem látja a felesége, a gyermekei arcát, számára elveszett minden, amit a szem befoghat. Tőle drága áldozatot kó— Sóstón j | otthont. De nem vallanak szégyent a magyaros koszttal sem. \ Kedveltek a „sóstói emlékek” j is; az emblémák, az emléktárgyak, a képes lapok. És — ki hitte volna? — amit mi annyiszor rosszaiban emlegettünk, a kisvasút idegenforgalmi érdekességgé lépett elő. A külföldiek nem tudtak vele betelni, annyira tetszik nekik. Hiába, ők mégsem idevalósiak. .. —angyal j Napsugár a fehér boton vetelt 19511. az elszabadult indulatok. .. Egy haragosa vakította meg. Kapott egy fehér botot, s elindult a világtalanok útján. Mihez kezdjen? Azelőtt fogatosként dolgozott az őri Petőfi Tsz-ben, szépen részesült, jól megéltek a családdal, öt évig volt tagja a közösségnek. De ezekután mi keresnivalója ott? ár-már elenyészett mara- v* dék életkedve, a családra nehezedő gondok is szaporodtak, mikor levelet hozott a posta Nyíregyházáról, a Vakok Szövetségétől. Megtudták a „Ke- letmagyarország”-ból, hogy szerencsétlenül járt, s arra kérték, keresse fel a szövetséget. Nemsokára könnyes szemmel engedte útjára a felesége, Budapestre, a vakok intézetébe. Kitárult ^előtte a vakok világa. . . Nehezen járható, kevés örömet fakasztó világ. Mégis az életösztön, a család iránti rajongás, a sorstársak közedéte lassan visszahozta őt is a távolból. Érdemes élni, még így is, nálunk nem kirekesztett emberek a vakok, helyük van a nagy asztalnál... Ezt kapta útravalónak a vakok intézetében, s még valamit: forint. Helyet kapott a Ház!-- ipari Szövetkezetnél Nyíregyházán, nemsokára lakást is. Tél volt. A szomszédok hamar megkedvelték a családot, hol az egyik, hol a riiásik nyitott be egy-egy kosár tüzelővel, néhány forint kölcsönpénz is megkerült. — Nem érzem magam egyedül. . . — mondja csöndesen. Az asztalon fehérbillentyűs harmonika pihen. Bizonytalan kézzel nyúl utáná: — Mikor megvettem, sokan azt gondolták: na, szegény Pista biztos ezzel keresi majd a kenyerét. .. Dchát, nem azért vettem én. . . Nem nélkülözik a Velicskó család. Nem élnek fényesen, havonta kilencszáz—ezer forintot keresnek, néha kevesebbet, de jut ennivaló az öt gyereknek, ruha is, szűkösen. A szomszédoknak aranyszívük van, az idősebb Ferkó János- né és a fiatal Komolai Istvánná megtanulták a fűzfa-mesterséget is, Komolainé volt úgy, hogy húsz korsót kötött be, így nő a Velicskó család kenyere. . . Mikor Velicskóné kórházba került, ö vigyázott az öt gyerekre, pedig Komolainé- nak is három van. Szép máktermést takarított be 10 holdról az ökörítófülpösi Szamosmenti Tsz. Hammel József, felvétele. Különvonatot indít Hajdúszoboszlóra az IBUSZ Debrecen után legközelebb Hajdúszoboszlóra indít különvonatot Nyírtelek községből az IBUSZ nyíregyházi irodája. A különvonat augusztus tizenharmadikán, vasárnap reggel indul. Nyírtelek községből 650-en indulnak, de jelentkezhetnek a nyíregyháziak is. Részvételi díj 34 forint. Ebbe beletartozik a vonatjegyen kívül a fürdő- és az autó- buszjegy ára is. Jelentkezni lehet a nyíregyházi IBUSZ irodába augusztus 9-én délután négy óráig. — Visszakaptam az életet. Semmi pénzért nem adnám a tudomásomat. . . — emlékezik a nehéz napokra. Az életkedvét igazában nem a szavak adták vissza, egy erősebb, jóságosabb valami ennél: a munka. Megtanulta a fehér fűzfavesszőket tonni, s a sok-sok fűzfavessző mint erős gyökér fűzte az élethez. U at hónapig tanulta Pesten '■* a kosárfonást, havonta száz forint „tanuló-pénzt” kapott, hazajövet igen kellett a brigádvezetővel indulunk határjárásra. A séta és szemlélődés közben aztán elmondják, hogy miről késett le az „újság”. A CSASZLÖI Petőfi Tsz-ben az idén először dolgozott úgy a gabonakombájn, hogy a tagok — a brigádvezető szavai szerint — megijedtek, hogy ők mit fognak aratni...? — Észre sem vettük szinte, hogy vége az aratásnak — mondja az agtonómus: — Hajtottunk is az alatt a pár nap alatt. Éjjel-nappal dolgoztak a gépek. A kombájn negyven holdat is elfogyasztott naponta. Kombájnolás után ment a szalmalehúzás, a szántás. Közel száz hold másodvetés a földben van. A gabonaértékesítést a -kombájnaratásból nyert termény adta. Értékesítési tervüket július 12-én már teljesítették. Méghozzá százhuszonkét százalékra! — Mintha csak előre meg- éreztük volna, hogy a járásunk országos versenybe kezd — mondja Tóth József. A TANYAKÖZPONTBAN fogatosok állnak körül egy tekintélyes trágyahalmazt. Kocsira pakolják a föld „zsírját”. — Ezt már csak úgy kihordjuk, csomóra, mert amit szántás alá adtunk, azzal elkészültünk — tájékoztat a brigádvezető. — Az összes tarlószántással végeztünk. A háromszázhetven holdból csak a másodvetés alá adtunk középszántást, a többi mind nyári mélyszántást kapott. Itt valóban „lemaradtunk a versenyben”. Kész a cséplés, a gabonaértékesítés, a tarlószántás; még a gazoló kapálásoknak is utána vannak. így aztán „sovány vigaszként” megnéztük azt, amit a határban, a tanyában mutattak. A sertésál- . lományt, a bízókat, amelyek kilenc hónapos korukra túljutottak a száz kilogrammos átlagsúlyon. A háromezer darab pecsenyecsirkét, az ezerötszáz előnevelt törzsbaromfit. A szép termést ígérő gyümölcsöst. Különösen büszkék a szőlőjükre, mert a szőlő ritkaság ezen a vidéken. Az ő leányka, ezerjó és rizling szőlőjük pedig, harmadéves korában már itt- ott termést mutogat. NEM LEHETETT KIHAGYNI — mint az elnök megjegyezte — a tagpk nagyüzemi fejlődésének fokmérőjét, a gépi kendervágást sem. S mint elmondják, a gépi munka térhódítása a tsz-ben valóban fokmérő, mert pár évvel ezelőtt alig akartak hallani " a gépi munkáról. A császlói Petőfi Tsz-ben csendesek a szérűk. Magtól terhes asztagok helyett friss szalmakazlak sorakoznak. Az irodában az értékesítés után fennmaradt kenyérnekvaló elosztását végzik a könyvelők. AZ ELSŐ BETAKARÍTÁSI CSATÄT, a kenyércsatát befejezték a császlóiak, s készülnek az őszi betakarításra. Samu András. jV em lehet egy ilyen jó 1 családot magára hagyni — jegyzi meg szerényen Komolai Istvánná, a műveze- tő-párttitkár felesége. És egymás után vonulnak el előttünk a segítők. Amit egy ember elvett tőle. azt száz és századja vissza más-más formában. A vak ember soha nem látja meg őket: a pedagógusnőt, aki a két gyerek ingyenes napközijéről gondoskodott, a háziipari szövetkezet fiataljait, akik többször meglátogatják, a kommunistákat, akik kifizetik helyette a párttagsági díjat. Mert Velicskó István kommunista. Megnyugodott, nem izzott a hangja a tragikus eset felelevenítésekor, csak azt jegyezte meg, még nem kapott elégtételt. Az elején ugyan a bíróság megítélte a havi 200 forintot, de a kártérítés elmaradt, s még mindig nem tett a bíróság pontot utána; Adósság ez, mely sürgősen törlesztésre vár, nemcsak a héttagú család; az igazság is ezt kívánja. Arról sem ejtett szemrehányó szót, hogy a tsz, amelynek öt évig becsületes tagja volt, kicsit megfeledkezett róla. Talán megérdemelne egy-egy látogatást, vagy még többet is ennél... \7 elicskó Istvánnak valóban ’ érdemes élni, ott van a „nagy asztalnál”. Még fiatal, egészséges, ma már nem a történteken kesereg, terveit bontogatja, szeretné felnevelni az öt gyedeket, szeretné megérni a nyugdíjazását. Éli a maga életét, eljár énekelni a vakok szövetségébe, kijár fürödni a Sóstóra,: s jól esik, mikor Ferkó János bácsi, a szomszéd, karonfogja és behör- pintenek egy pohár sört. S ez gyakori, mert szinte nem esik jól az étel, az ital, ha nincs a szomszédokkal, ismerősökkel a beszédes Pista. A világtalan ember felejti a sötétséget. Napsugár kíséri a fehér botot.,. Páll -Géza
