Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-27 / 201. szám

Külföldre exportál dinnyét — 50 százalékkal több dohányt termelt ez évben kisebb területen — 266 mázsával több terményt adott át az államnak az őri Petőfi Tsz Heti Lotfti-tá!él<oztató A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságra a 34. játékhéten 4 042 954 szelvény érkezett be. öt találat nem volt. Négy találatot negyven darab szelvényen értek el, nyereményük egyenként 75 805 forint. Három találatot három- ezerháromszázkilcnc szelvényen értek el, nyereményük egyenként 458 forint. Két találatot 102 795 szelvényen értek el, nyeremé­nyük egyenként 14 forint hetven fillér. A NYÍREGYHÁZI RADIO MŰSORA: VASÁRNAP Nyárutó (Zenés, verses ri­portműsor.) — Elbeszélés. — Ritkán hallott dallamok. — Sportműsor. HÉTFŐ Hírek, tudósítások. — Zenetá­runk új számai. — Hajdúsági Hangos Újság. — Kórusművek. — Sport. Ha valaki az őri Petőfi Tsz gazdasági munkáját vizsgálja, ar­ra a megállapításra jut, hogy minden talpalatnyi földet ki­használnak. És ami fontos: terv­szerűen és szakszerűen használ­ják ki azt. Minden mag az „igénynek” megfelelő földbe ke­rült. így történt az, hogy a diny- nye termelésére is helyet talált a tsz. 12 kh. területen termelnek dinnyét, melyből már 2 va­gonnal el is szállított a MÉK Vállalat, amit az NDK- ba exportáltak. Számításuk szerint 8 vagon ter­més várható. 3 kh. területen sárgadinnyét termelnek, amit sza­badpiacon értékeseinek. Jól si­került az 5 kh.-on termelt ubor­ka is. 100 mázsára kötött szerző­dést a tsz, és a tsz már telje­sítette is az átadást. A tsz — a számítások szerint — 160 ezer forint bevételhez jut a kerté­szetből. Szép termést hozott a dohány is ebben az évben. Az elmúlt évi 45 kh. helyett ebben az év­ben „csak” 40 kh. területen ter­meltek dohányt. A termésered­mény azonban 50 százalékkal na­gyobbnak Ígérkezik. Gondot okoz azonban a do­hány szárítása. Nincs meg­felelő szárító helyisége a' tsz-nek. Mindez nehezíti a betakarítást és a férőhely hiánya nagy kihatás­sal van a minőségre is. A Be­ruházási Iroda és az Építőipari Vállalat augusztus 31-re Ígérte a 10 fiókos dohányszárító felépí­tését, azonban a jelek szerint az építkezés még több hetet igény­be fog venni, ha a munka ilyen ütemben halad. A jó termésered­ményt elősegítette a gondos do­hányápolás, a jól elkészített ta­laj és a kedvező időjárás. Lényegesen túlteljesítette az állammal szembeni kötelezett­ségét is a termelőszövetke­zet. Az 1034 mázsával szem­ben 1300 mázsa terményt ad­tak át az államnak. Említésre méltó az is, hogy az állammal szemben egyéb köte­lezettségeit is rendezte a tsz. Úgy véljük, hogy a jó munka jó zárszámadást biztosít az őri Petőfi Tsz tagságának. —nemes— Az illetékes válaszol Egy autó — és érdekes rakománya a menetrend, a nyíregyházi TV szervizkocsi mindenhová időben jut el. (hammel—angyal) Lapunk f. évi július 22-i szá­mában Böki kartárs kifogásolta, hogy a mátészalkai MÁV állo­máson nem áll az utazók ren­delkezésére ruhatár. Ezzel kap­csolatban a MÁV igazgatósága (Debrecen, Vöröshadsereg u. 18.) III. Forgalmi és kereskedelmi osztályától az alábbi válasz ér­kezett: Mátészalka állomás méretei­ben a mai követelményeknek nem felel meg. Az épületben lévő helyiségekben a szolgálati helyek is zsúfoltak. Ebből kifo­lyólag az állomás újjáépítése tervbe van véve. Az új épület­ben a ruhatár céljára is lesz biztosítva megfelelő helyiség. Ad­dig a jelenlegi helyzeten változ­tatni nem áll módunkban. Debrecen, 1961. augusztus 5. Kígyós László ieliimie lő oszt. vez. h. SERÉNY KEZEK — Édesanyám, édesanyám, itt vannak, megjöttek! — kiáltja a kis rövid nadrágos, borzos le­gényke, itt a Makarenko utca elején. De olyan nagy örömmel, hogy oda irányítja a közelben járókelők figyelmét. Fékezés, kat­tan az autó ajtaja, s a háziasz- szony nagy szívességgel tessékeli a várva várt embereket. — Így van ez mindig — mond­ja, Győri János gépkocsivezető — bennünket mindenhol szíve­sen fogadnak. Lukács Gyula, az autó rakományának „parancsno­ka" erősíti ezt. Lassan három­negyed éve járlak a várost, a megyét: 1960 decembere óta ke­resik fel a panaszkodó TV-tulaj- donosokat, hogy segítsenek, hogy perceken, vagy órákon belül megjavítsák a hibás készüléket. A TV szervizkocsinak nagy ke­letje van, s egyre nő a népsze­rűsége. Ez korántsem azért van, mert egyre több a „rossz” készü- i lék, — inkább azért, hogy a hoz­zá nem értésből eredő kisebb! hibákat a lehető leggyorsabban megjavítsák, s este fele minél többen élvezhessék a Magyar Te­levízió műsorát. Naponta tizenöt­húsz készülék „utazik” a szerviz­kocsin: Nyíregyháza, Szabolcs- Szatmár, de még Hajdú-Bihar j egy része is az „ö” területe. Jó A z elevenen mozgalmas ké- pet nézni kell egy dara­big, nézni szótlanul, megille- tődötten. De végtére mégis, elő kell venni a jegyzetfüzetet, mert csupán a személyes csodálkozás­ból nem lehet riport. Bent az irodában, akivel elő­ször találkozom, Szuhár Pál párttitkár. S érdekes a tempe­ramerituma: akárha rég ismer­nénk egymást, úgy indítja a beszélgetést. Mondja, hogy Ma­kara elvtárs, az elnök Nyíregy­házán van, de ő is referálhat az újság számára. — Rengeteg dohányuk van — mondom. — Hát igen. Kilencven hol­don termeljük az idén. De meg­éri. Bár igaz, hogy sok mun­kával jár. — És hogy haladnak vele? Most nem felel azonnal. Mo­solyog előbb. — Legjobb lenne tán, ha ki- mennőnk. A felelet ott van. ★ Az egyik pajtának oldalára római kettes van pingalva. És bent tele a pajta. Fent, sűrű sorokban spárgára fűzve jól fejlett dohánylevelek sokezrei száradnak, s lent, szalma te­rítéken a még zöldeket fűzik asszonyok, lányok. Szabad jobb kezük gyorsan jár a mellettük halmozott levelekért;. A szárat átdöfik a hosszú „tűvel” és máris húzzák a spárgán hátra, hónuk alá takaros egyengetés­sel. A felíűzötteket férfiak hord­ják el a szabadba, állókra köt­ni; a kapadohány megengedi ezt. így segítenek a férőhely hiányon. — Mennyien lehetnek itt? — Ennél a pajtánál leg­alább. . . hetvenen — mondja Koós István. — Maga mióta foglalkozik do­hány munkával? — Legalább harminc éve. De ez más, mint fiatal ko­romban volt. Mert úgy tudom, most egymillió körül számí­tunk belőle. Igaz, titkár elv­társ? •k Négynapos továbbképzésen vettek részt a megye középisko­láinak KISZ vezetői, ahol az új próbázási rendszer tudniva­lóit sajátították el. Képünk a tanfolyam egyik csoportját mutatja, ahol Czigler Margit „karmesterkedésével,, az el­hangzott előadás anyagát beszélik meg. (Hamme) felv.) Szülők a tanév előtt A tanulókkal együtt a szülők is készülnek a tanévre. Ennek a készülődésnek a jegyében tar­tott értekezletet pénteken dél­után a városi nőtanács az álta­lános iskolai és ovodai szülői munkaközösségek elnökei, isko­laigazgatók, vezető óvónők ré­szére. Értékelték az elmúlt évben végzett munkát, megemlítették a legfontosabb eredményeket. A szülői munkaközösségek munká­ja évről-évre fejlődik, különö­sen minőségileg. Működtek a szülői munkaközösségek munka­szünetben is. Sok példát lehetne felhozni arra, hogy az iskolában teljesen a szülők végezték el a nyári nagytakarítást, vagy arra, hogy az apák milyen sokat segí­tettek a politechnikai termek építésében, felszerelésében. A szülői munkaközösségek idei munkaterve még inkább legyen az iskola nevelési tervének szer­ves része, mint eddig. Ne kor­látozódjék a munkaterv csupán a rendezvények felsorolására, ahogy a múltban többször is előfordult. Ismertessék az igazgatók az is­kola oktató-nevelő célkitűzéseit, különösen azokat, amelyeket csak a szülők segítségével oldhatnák meg. Ezeknek a feladatoknak kell képezniük a szülői munkaközös­ség évi munkatervét. Gyakorlati példák alapján ke­rült szóba a szülők nevelésének szükségessége. A résztvevők egyet is értettek abbán, hogy meg kell szervezni a Szülők Is­koláját, Szülők Akadémiáját. Egy másik fontos gyakorlati kérdés, a kislányok iskola kö­penyének rendszeresítése nem váltott ki különösebb vitát, min­denki egyetértett abban, hogy hasznos lenne. Elkerülhetnék így az úgynevezett túlöltözöttséget és védné a gyerekek ruháját a po­litechnikai órán. Csak helyeselte mindenki azt a javaslatot is, hogy alakítsanak minden óvodában bábcsoportot a gyerekek szórakoztatására. Kövér Endre, a városi tanáé« művelődési osztályénak vezetője azzal a reménnyel engedte út­jukra a résztvevőket, hogy a' szülői munkaközösségek ebben az évben eddiginél is jobb mun­kát végeznek. Pongrácz József meg Vajkó Józseffel kötöznek s a kifeszí­tett spárgán ők is mégegyszer rendbe szedik a leveleket. — Nem akárki csinálhatja ezt a munkát — jegyzem meg a pontos műveleteket figyelve. — Megtanítjuk mi egymást — feleli Pongrácz József, aki előtt vállas kék kötő van és keze ugyancsak barnásfekete a levelek fogdosásától. — És a kereset? Például ma­ga, mire számít? — A kereset? — ismétli és kicsit furcsán néz rám. — Ahogy dolgozunk. Éppen teg­nap számítgattuk az asszony­kámmal. Eddig háromszázötven s egy néhány van. Zárásig meglesz az ötszáz. Egynek negyven forint körül kell ér­ni. Mert mondtam, hogy... a munkánktól függ. Ha a két fiam, akik sorkatonák, lesze­relnek, még könnyebben léleg- zek. — Míg meg nem nősülnek — szól közbe a párttitkár. — Na igen — hunyorít a katonafiúk apja. Én se marad­tam agglegény. ★ A kettes számú pajtából lá­nyok dalolása iramodik ki a napfénybe: „Érik a ropogós cseresznye...” — Kik azok a lányok? — Batta Mária, Balogh Er­zsébet, Balogh Ilona meg Bat­ta Irén — sorolja neveiket a párftitkár. Közelébb megyünk a nótás- kedvű lányokhoz. — így csak jobban telik az idő — kezdem így velük is az ismerkedést. — Fiatalok vagyunk! — fe­leli Balogh Ilona és ő is a többiekkel nevet. Kezük serényen jár a válo­gatásban. Mert itt már a szá­raz levelek csomózása folyik. És most az egyik korosabb asz- szonyról, özv. id. Tálnoki Ist- vánnéról súg á párttitkár. Mu­tatja is, hol ül. Már csak meg­kérdezem. — Igaz, Tálnoki néni, hogy maga azért vett kerékpárt, hogy hamarabb járhasson munkába? — Azért bizony. Vettem és meg is tanultam hajtani. Hat­vanegy éves vagyok, gyorsab­ban érek vele. Nem igaz? ’,V Vasmegyeri Micsurin Tsz köz­pontja. Az itt látott serény ke­zekre sokáig fogok emlékezni! Asztalos Bálint 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom