Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-27 / 201. szám

Fából vaskarika IGÉK, FÁBÓL VASKARIKA a keresztény szocializmus. És ezt nem kisebb egyházi tekintély állapította meg, mint XI. Pius pápa. A „Quadragesimo anno” kezdetű enciklikájában XI. Pius kinyilatkoztatja, hogy a „katoli­kus szocialisták” mozgalmát el kell ítélni, mert a katolicizmus as a szocializmus soha nem egyeztethető össze. Társadalom­bölcseleti elméleteik ugyanis — teszi hozzá XI. Pius — áthidal- hata Liánok, Mindezek ellenére az egyház­nak számos olj'an megnyilatkozá­sa van, melyre „keresztény-szo­cialista” jelzőt aggatnak Mi a magyarázata ennek? Az, hogy napjainkban a szocializmus el­mélete és gyakorlata nemzetközi tényező lett, százmilliós tömegek fogadják el életük vezérelvéül. Annak tehát, aki ezen tömege­ket meg akarja nyerni, zászlajá­ra fel kell írni a szocializmust iá, Ez a felismerés szülte a ke- reszlény-szocializmust, a nemzeti szocializmust és a nemzeti kom­munizmust egyaránt. Mindhárom vaskarika íabol van. XXIII. JÁNOS PÁPA — sok­kad inkább, mint elődje — a ke­resztény-szocializmus dinamikus apostola. Még hárcjm éve sem vi­seli a tiarát, de enciklikáibói, be­szédeiből különféle megnyilatko­zásaiból máris levonhatunk egy szembetűnő következtetést: a jelenlegi pápa egyik fő célja megakadályozni a katolikus világ létszámának további lemorzsoló­dását. Ennek érdekében olyan „modernséget” tanúsít, mely hasznos ugyan, de ilyenre a pá­paság történetében még nem volt példa. EGYIK ELSŐ ténykedése volt az egyházi neokolonialjzmus alap­elveinek leszögezése. A „Princeps pa&terum” című enciklikájában modernizálta a misszionáriusi rendszert, néger püspököket — sőt még egy bíborost is! — neve­zett ki. Egyik legfőbb irányelv­ként a törzsi és helyi sajátossá! gok beépítését állította a katoli­cizmus elé. Mindez azt tükrözi, hogy XXIII. János felismerte: az elnyomott népek gyarmatosító uraikkal sutba dobják azok val­lását is, célszerű tehát a katoli­kus vallásbói „helyi”, „néger” vallást csinálni. Az „Ad Pethri cathedram” kezdetű enciklikájában a vallás és a tudomány legújabb eredmé­nyeinek összeegyeztetésére törek­szik. Ebben a körlevélben egy sor korábbi egyházi tételt tagad meg és a „racionális pápa” sze­repében tetszeleg. Az egyetemes zsinat összehívá­sával még engedmények árán is egyesíteni akarja a különféle vallásokat egy, a kommunizmus elleni „kereszteshadjáratra”. MOST PEDIG, 1961. VII. 14-én — május 15-i keltezéssel — a „Mater et magistra” kezdetű en­ciklikájában a társadalomtudo­mány területén indít rohamot, a keresztény szocializmus tételeit modernizálja. A keresztény szocializmus rendkívül ravasz és sokszor ne­hezen leleplezhető tévtan. Jel­lemzője, hogy a hittéleleket, er­kölcsi kérdéseket, az emberek által igaznak ismert általános ér­vényű tanításokat összekeveri az egyház szociális tanaival, társa­dalmi tanításával. Ez még sok helyütt hatásos, ami abban is megnyilvánul, hogy a keresztény szocializmusnak főként Nyugaton nagy tömegei vannak. Nyugat-Né- metországban, Olaszországban például a pártok uralmon van­nak, de jelentős befolyásuk van Belgiumban, Hollandiában, Svájc­ban, Franciaországban, Dcl-Ame- rikaban és másutt. Náluk is a legutóbbi pap; összeesküvés ideo­lógiai alapja a keresztény-szocia­lizmus volt. Mi a régi és az új ebben a legújabb pápai enciklikában? A KERESZTÉNY SZOCIALIZ­MUS alapelve nem változott. A magántulajdon szentségének gon­ddala egyaránt megtalálható XIII. Leo „Rero novarum”. XI. Pius „Quadragesimo anno” és XXIII. János „Mater et magist­ra” kezdetű enciklikáiban. „A gyakorlat azt mutatja — írja XXIII. János —, hogy ahol a polgárok egyéni kezdeményezési lehetőségeit elnyomják (vagyis a termelőeszközök nincsenek ma­gántulajdonban), politikai zsar­nokság lesz úrrá és a gazdasági élet hanyatlásnak indul. Ezért a pápa szerint a társadalmi fej­lődés legfontosabb előfeltétele „a magántulajdon és a magántulaj­don szociális funkciójának bizto­si lása.” Nem kell az ilyen állítások megeaíolasára túl sok időt for­dítanunk, hisz a mi mindennapi gyakorlatunk zúzza porrá e ha­zug nézeteket. VAN AZONBAN ennek egy olyan vonatkozása is, melyet nem a mi gyakorlatunk cáfol meg. Az enciklikának az a gondolatme­nete, hogy a magántulajdon el­tünteti a osztálykülönbségeket, népivé teszi a kapitalizmust, ki­alakítja a jóléti államot. Ezt pe­dig csakis a nyugati gyakorlat­tal lehet megcáfolni. Ragadjuk ki az USÁ-t, mint ennek az elmé­letnek hazáját, amelyre legtöb­bet hivatkoznak. 1958-ban az USÁ-ban 8 700 000 ember volt részvénytulajdonos. Ez tényleg óriási szám, bár ko­rántsem tűnik olyan soknak, ha hozzátesszük, hogy ennyi ember az USA lakosságának mindössze 5 százaléka. S még talán ez az öt százalék is soknak tűnnék, ha emelkedő irányzatot mutatna az előző évekkel szemben. De 1927- ben is a lakosság 5 százaléka — akkor 6 millió ember — volt részvénytulajdonos. ÉS MÉG EGY SZÁM: Az ame­rikai munkások kezében van ösz- szesen min‘.egy 750 000 000 dol­lár értékű részvény, Rockefeller­nek pedig egyedül a Standard Oilbcn 15 000 000 000 dollár érté­kű. Tényleg! Milyen népi is ez a kapitalizmus! Egészen új dolog, hogy az en- ciklika foglalkozik a mezőgazda­ság kérdéseivel is. Azt mond­ják, azért, mert a pápa parasz­ti családból szármázik. Koránt­sem! Arról van szó csupán, hogy az egyház legnagyobb tömegei ré­szére is modernizálni kell vala­mit. Persze nem a földet! Mind­össze arról van szó, hogy a pa­rasztok a magántulajdon alap- ján(!) alakítsanak fogyasztási és értékesítési szövetkezeteket. Ezek a szövetkezetek a nagy parasztok és földbirtokosok céljait szolgál­ják, s csak egy újabb eszköz lesz majd a szegényparasztok elnyo­másához. Hasonlóan ahhoz, mint nálunk is volt a felszabadulás előtt a falusi Hangya szövetke­zet. FOGLALKOZIK MÉG ez az enciklika az elmaradott országok „segítésével’’ — vagyis a tőke­beáramlást lehetőség biztosítá­sával a most felszabadult orszá- 1 gokba. És természetesen nem lenne en­ciklika, ha az nem a kommunis­ták elleni kirohanással fejeződne be. ÖSSZEGEZVE megállapíthat­juk: sokan kísérelték már meg a kör négyszögesítését — senkinek sem sikerült. A keresztény-szo­cializmus is hasonló próbálkozás, amolyan fából vaskarika, csak gondolkozni kell és zűrzavaros­sága, káros volta azonnal kide­rül. Bezárta kapuit V1T és megyei ifjúsági találkozó o jánkmajtisi tábor a napirenden Két hónapi mozgalmas elet után bezárta kapuit a jánkmaj- j tisi ifjúsági építőtábor. Az előre meghatározott feladatokat ponto­san végrehajtották a tábor ifjú lakói és most fizikailag is meg- j edződve térnek vissza az iskolá­ba, hogy a tanulásban is meg­mutassák, teljesítik a feladatú-, kát, I Egy héten belül minden já­rási KISZ bizottság értekezletet tart a járás alapszervi titkárai­nak részvételével. Az értekezle­ten két nagyon fontos napirendi pont szerepel. Az egyik a megyei ifjúsági találkozó. A szeptem­ber tizedikén megrendezésre ke­rülő nagyszabású tajálkozó elő­készületei sok munkát igényel­nek. A másik fontos, megvitatásra kerülő dolog a VÍT sorsjegyek árusításával kapcsolatos teendő lesz. A KISZ ezekkel a sorsje­gyekkel is hozzá akar járulni a jövő évben Helsinkiben megren­dezésre kerülő Világifjúsági Ta- j lálkozó sikéréhez. Újból megjelenik a Magyar Pedagógia A Magyar Tudományos Aka­démia Pedagógiai Bizottságának folyóirata, a Magyar Pedagógia hosszabb szünetelés után újból megjelenik. A neveléstudomány régóta várt egyetemes tudomá­nyos folyóirata változatos tárgyú tanulmányokat közöl művelődés- politikáról, a pedagógiai kutatás hatékony módszereiről. Könyv- és iolyiratszemlébcn ismerteti és bí­rálja a hazai és külföldi irodal­mat, szemle rovatában beszámol a hazai és külföldi pedagógiai tö­rekvésekről és mozgalmakról, a neveléstudománnyal foglalkozó szervek és intézmények munkás­ságáról. Az első évfolyam központi té­mái: iskolás tanulóink megterhe­lésének vizsgálata, az Irányelvek és neveléstudományunk feladatai, a pedagógus hivatási munkája és a pedagógusképzés, a szocialista munkaiskola; a tanulmányok és a termelőmunka összekapcsolásá­ból eredő tudományos problémák. Az első szám tartalmából: A Magyar Pedagógia új feladatok előtt, A túlterhelés egészségi kö­vetkezményei, A túlterhelés né­hány pszicholgiai vonatkozása. KKECSMÁEI LÁSZLÓ; Nyári hajna Virágszemet a búzatábla reggelre szépen kinyitotta, csodálkozva az égre bámult s nem vette észre, hogy egy bodza bókolt a dűlőn boldog arccal szépsége előtt térdcnállva s illatujjával bclctúrkalt ringó, szőke kalászhajába ... Nézte tükrét a magasságnak, itta a fényt s ámulva látta, hogy megnőtt s szinte tengerré lett i tavalyi fclholdas tábla. Valóvá ért hát régi vágya! — szemében édes öröm kéklett, érezte, hogy így együtt szebb is s gazdagabb is lesz itt az élet... — Közben a nyár, mint fürge munka pipacszászlókal tett az útra s lengő, piros kis lobogóit <i szél nevetve fújta, fújta ... AKKORIBAN még siheder gyerek voltam. Juliska néni, az uraság pipa­szár lábú, kacsázva járó, vén­lány szakácsnője, mini mindig, azon a délutánon is fulladó lelkendezéssel botlott be a fa- kallantyus nyárikonyhaajtón. — Jaj, jaj, kedves Szabóné lelkem, tetszett már hallani ezt a rettenetességet? — Oh, hogy lehet ezt túlélni. Istenem, iste­nem, itt a világ vége. Hát tet­szett látni, hogy az urék el­mentek? Szegénykéim, mint a kivert kutya, egy szál ruhában — mondla-zokogla az utolsó sza­vakat Juliska néni. Mi, gyerekek, tanúi voltunk a nem mindennapi eseménynek. Ott csúszkáltunk akkor is az útszéli öreg tölgyfa ágain, ami­kor Jankó, a nagy, tarka, kűria- farkú vadászkutya kiloholt csa­holva a kastély parkjából. Vi­dáman ugrándozott, mint mi­kor vadászni mennek. Hanem a nagyságos úr, a feleségével, két magunkkoru gyerekével, ugyan­csak nem volt vadászhangulat­ban, amint a féderes hintó el­haladt alattunk. Aztán jöttek a szekerek. Három, négy. Mind megpakolva. — Te. szökik a nagyságos úr! — kiabált át hozzám a lombok közt ülve Miska, az én jó paj­tásom, a szomszédék fia. De nem sokat törődtünk vele. Ha szökik, szökik. 'Nyáktörő mu­tatványokat produkálva gyűj­töttük tovább a tölgyfán a gu- bicsot. A hír, hogy a nagyságos urék Nyugatra menekültek, nagyon meglepte anyámat. Ű, a jósá­gos lélek, igen tisztelte a va­gyont, mert neki édes-kevés ju­Samu András• A HAGYATÉK tott belőle... Mi, lurkók, nevet­tünk is azon eleget, hogy a Ju­liska szakácsnő — akkoriban mind gyakrabban járt a mi kis házunkba —■, az én napszámos anyámnak mindig „telszikezctt". Ügy látszik, nagyon megszokta... — Tetszik tudni, drága Sza­6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom