Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-23 / 145. szám

Miért rendkívüli taggyűlésen? A kisvársányi KISZ-titkár Tóth Valériát mutatja ez a kép, aki sokat tett és tesz azért, hogy a fiatalok otthon maradjanak, s részt vállaljanak az Üj Elet Tsz gazdasági, kultu­rális és politikai munkájában. A KISZ taggyűlésein folytatott viták eredményeképpen már több fiatal jött haza, s a vá- . aszút élőt pedig Agy döntöttek: ér­demes maradni. (Foto: Hammel József). A Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat jelenti: Felkészültünk a betakarításra Rendkívüli » magában is izgalommal tölti el az embert. Nem mindennapos esemény, jelenség árnyékát vetíti elénk. Rendkívüli taggyűlés... Együtt e két szó szintén nem minden nap fordul elő. Nem hétközna­pi dolog miatt hívnak össze rendkívüli párttaggyűlést. Nyírbogdányban, a Rákóczi Termelőszövetkezet pártszerve­zete a napokban tartotta meg e rendkívüli összejövetelt. Na­pirenden ez szerepelt: aratás, hordás, cséplés, tűzvédelem... Szemre a téma, amiért a napi fáradozás után összesereglettek a résztvevők, nagyonis hétköz­napi. Minden évben beérik a termés, minden nyáron suhog­nak a kaszák. Mégis, szinte minden emberhez közelálló do­logról folyt a szó Bogdányban. Arról, mennyi „vámot” adja­nak a szemeket elfecsérlő for­ró napoknak, mennyit a rest­ségnek, a késedelemnek. S úgy döntöttek, az idén még kevesebb „vámot” adnak, mint az előző években. De hogyan hátramoz­öítókon? Miként álljanak a rendvágáshoz? Megállítható-e a gyomok kizöldülése a bur­gonya, kukorica, napraforgó­táblákon, — mig leköti a tag­ságot az aratás-cséplés? Embert és gépet számbavet- tek. 413 hold kalászossal kell szembenézniük. Ehhez ki tud­nak állítani negyven kassást. De elborítaná a gyom a szán­tóföldi táblákat, ha minden épkézláb ember a kalászosok­kal foglalkozna. Ezért helyez­ték arató-képes állapotba a napokban vásárolt csehszlovák aratógépet. De a gépállomás egyik aratógépét is mellé állí­tották. Készenlétben áll ember és gép. Akár kezdhetnék is, — s mire e sorok megjelennek, meg is kezdik — a kalász tengeren való gyors átkelést. Pontos, összehangolt tervet készített er­re a tsz gazdasági vezetősége és a pártszervezet, melyet is­mertettek is. Lényege: ahol csak lehet, a gépek kaszálják, kávézzék a termést, a gépeké legyen a neheze. Azonban a tagság is mindennap mozgat­ható legyen, menetkészen vár­ják a vezetőség piros „rakétá­ját”. Ha a gépek nem bírják, vagy a vihar földre döntené a termést, ők lépjenek be. Amíg nincs mindnyájukra szükség, addig pedig a gyomokat fog­ják „aratni”, hogy ne gazosod- jon be a kukorica, a burgonya. Még az idősebb embereket, és az iskola nyolcadik osztályá­ból „leszállt” gyermekeket is ielkeresik, hogy a borsószedés- tél, és más, könnyebb miíh­’knál segítségüket kérjék. k ti nyüfrz a taggyű­lés. • nem kevés kisebb-na- gyob robléma merült fel, a beszá, és a hozzászólások a lény tapintottak. Élénk­ség? A» r az aratásért járó munkaeg ek kerültek szóba. Ekkor pt lőtt a legjobban az érdeklő De azt egy per­cig sem i a senki, hogy munkaegység menjen-e az aratás, vagy ondolkozzanak külön prémiui Hogyan is kívánjunk kült ? juttatáso­kat, mikor azzat 'esebb len­ne a munkaegys, ik értéke a zárszámadásko. kevesebb élelem jutna a váró „k is? — mondta az egyik hozzászóló. Munkaegységre aratnak, így határozott a rendkívüli taggyű­lés. Helyesen értelmezték a résztvevők azt is, hogy nem elég talpon lenni az aratáskor, ügyelni kell a szakszerű aszta- golásra is, és védeni a tűztől a gyúlékony terményeket. Ki­ki a maga munkaterületén. Jól kirajzolódott a taggyűlésen a lehető legsürgősebb, legna­gyobb munka, az aratás-csép­lés. De emellett az ezzel egy- időben végzendő más munka is. Megerősítette a párttag­gyűlés azt a korábbi javasla­tot, hogy kisegítő munkacsa­patot küldjenek a lemaradó kertészetbe. A raktárak előké­szítése is szóbakerült. Majd azt tisztázták, hogy már a cséplő­gép mellől átadják a városi lakosságnak szánt kenyérnek- valót, onnan teljesitik köteles­ségüket. De hogyan jut el mindaz, amiről kimondták az igent, az emberek többségéhez? Milyen úton-módon? Erről már keve­sebb elképzelés öltött testei. Néhány okos elgondolás azon­ban elhangzott. Sarkadi Ber­talan arra hívta fel a figyel­met, nagyon legyen lésen a pártszervezet, nehogy valami­lyen felbukkanó ellentét, — az új és a régebbi tagok között — huzavonát, időkiesést okoz­zon. Sereg András pedig éppen a taggyűlésen elhangzottak el­terjesztéséért javasolta: „hoz­zanak létre kommunista sejte­ket az arató-brigádokban” Még hozzátette, „jó lenne röpgyűlé- sen minden brigádban ismer­tetni a kommunisták monda-: nivalójának lényegét”. Megoldhatók "tT“, javaslatok? Feltétlenül! De eh­hez még hozzákívánkozik a többi javaslat is, amely a tag­gyűlésen nem hangzott el. Nem tisztázták egyebek között; ki melyik rész-feladatért lesz fe­lelős, ki az aratópárokért, bri­gádokért, ki a kommunista sej­tek megalakításáért, naponkén­ti tájékoztatásáért, beszámolta­tásáért, ki a raktárak rend­jéért és így tovább. Nem ad­tak tennivalókat a népnevelő­csoportnak sem, sőt valahogyan megfeledkeztek róluk. Nem szü­letett határozat, mely rögzíte­né a teendők magvát. Az elő­készítés hiányát éreztették a hozzászólások is. A négy fel­szólaló: a tsz-elnök, a íőagro- nómus, a tanácselnök és az is­kolaigazgató volt. Vajon a kommunisták többségében, a kétkezi munkásokban nem éb­resztett gondolatokat a beszá­moló, nem volt véleményük? Amivel adós maradt a taggyű­lés azt most már az öttagú pártvezetőség oldhatja meg, mindenekelőtt komolyabb mun- megosztással, hogy minden egyes vezetőségi tag, de a párt- szervezet valamennyi tagja pontos megbízatásokkal a tar­solyában álljon a rendvágás­hoz”. szükségesek OKlttCiltUC , a rendkívü­li nyári munkák előtt a soron- kívüli taggyűlések. A minden­napi kenyér formálódik ben­nük. Éppen fontosságuk miatt szükséges a szokottnál is ala­posabb előkészítés az előzetes közvéleménykutatás, s még va­lami: a politikai munka gon­dos felmérése, hogy mindenki számára jusson pártmunka, egy kevés abból, amit úgy mondunk: plusz-kötelezettség, így a tiszta tarlókon, a kalá­szokban maradt szemeken is ott lesz a rendkívüli kommu­nista tanácskozások nyoma. Páll Géza A Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat felkészült az idei, nyári betakarítási munkákra, megfelelő mennyiségű zsákot tud biztosí­tani a termények begyűjtéséhez. Mintegy kétszáznyolcvanezer darab gabonás zsák van jelenleg raktáron, s a közelmúltban kap­tak ezen kívül 110 ezer darab teljesen új zsákot. Körülbelül 25—30 ezer darab olyan zsák van ezeken kívül, melyeknek most folyik a tisztítása, s ezek is ga­bonás zsákok. Továbbá negyven­ezer darab vegyes zsák vár ja­vításra, varrásra. Ezek részbep A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat ez évben fokozott mér­tékben látja el az exporttervek által előírt készítmények előállí­tását. A Német Demokratikus Köztársaságnak például ez év végéig száz darab gyümölcsosztá- lyozót készítenek a vállalat dol­gozói. Az első huszonöt darabot gabonás, részben pedig burgo­nyás zsákok. Egyébként nyoic- vanezen darab burgonyás zsák már el van készítve a burgonya betakarítására is. Mindezek mellett a termé­nyek szabadtéri tárolásához je­lenleg 160 darab ponyvakészlet is van. Ezek egyenként negy­vennyolc lapméteresek. Mind a zsákokból, mind a ponyvákból szükség esetén tud­nak biztosítani megfelelő meny- nyiséget más megyékből, — amennyiben a helyi készlet ke­vésnek bizonyulna. már elkészítették, s azokat az NDK szakemberei megvizsgálták és átvették. így azokat csoma­golás után még ebben a hónap­ban útnak indítják rendeltetési helyük felé. A vállalat dolgo­zói ugyancsak húsz darab gyü­mölcsosztályozó gépet készítenek Lengyelország megrendelésére. Elhagytuk a barlangot s többé egy szót sem szóltunk. Odakint a köd kissé elsötétült. Kékes színeket öltött, de egy­szersmind meg is ritkult. Mikor egy lan- kás lejtőn lefelé mentünk, most már min­den nehézség nélkül szemmel tarthattam utolsó útitársunkat. Az aránylag sík terepen gyors léptek­kel tettünk meg legalább tíz kilométernyi utat. Később a terep mintha emelkedett volna, de ez csalódás is lehetett, mert lá­tásunknak nem volt semmi támpontja. Egyszerre az előttem terjengő ködből el­fojtott kiáltás és tompa visszhang hallat­szott. Előre ugrottam. Arszenyev a földön feküdt s kezével támaszkodott a talajhoz. — Megállni, megélni! — kiáltotta csákányát felemelve. Még egy lépést köze­ledtem feléje. Közvetlenül előtte homá­lyos szakadék, tátongott. A szakadék mé­lye ködbe borult. Még a radaroszkóppal sem sikerült a túlsó partot meglátnunk. Rainer megjegyezte, hogy talán egyálta­lán nincs is túlsó part, hanem szirtfokon állunk s ez a fennsík meredeken szakad le a völgy felé. — így tehát az űrhajótól alig harminc kilométer választana el — mondta Ar­szenyev s igyekezett a térképen tájéko­zódni, az azonban, sajnos, nagyon is váz­latos volt, s útközben már jó néhányszor megtévesztett. — Megpróbálunk ieszallni, minél mé­lyebben leszünk, annál jobb s talán sike­rül valami menedéket találnunk. Néhány száz méterrel jadább a part mar nem volt olyan merőleges: a rada- roszkóp ernyőjén lankás tisztások zöldes képe izzott s szinte hívogattak, hogy sé­táljunk le rajtuk. Én mentem előre. Kö­rös-körül hajlékony páragomolyagok úsz­tak. A homály sűrűsödött, a köd kékes, szürkés, végül lilás árnyalatot vett fel. Helyenként kezünkkel is segítenünk kel­lett, mert csizmánk vasalt orra csúszott a síkos lapokon. Nem is úsztuk meg jó né­hány elesés nélkül. Lentebb a lejtő lan- kásabb lett. A sziklaszirtet egymást met­sző, mély csatornák szeldelték át. Ez na­gyon veszélyes volt, mert egy hibás lépés lábtöréssel járhatott volna. Valaki elébem vágott. Azt hiszem, Arszenyev volt. Megpillantottam lámpá­sának sokszoros szivárvánnyal övezett fe­hér fényét. A fény elenyészett a párában. A fényszóró sugárkévéje egy darabig in­gadozott menet közben, aztán hirtelen lej­jebb ereszkedett s mozdulatlanná vált. káprázó szemmel egy darabig a fényfor­rásba néztem, nem vettem észre a széles hasadékot s csaknem térdig beleestem. Inam megrándult és belefájdult: leültem, hogy megvizsgáljam lábamat. Kötelem kis ideig a köveken csúszott, aztán megrán­dult. — Halló, professzor! Álljon meg! — kiáltottam. w. - : a K ■ I ■ ■ ■ a Semmi válasz. Felálltam s kissé bi­cegve mentem a fény felé, amelyben el­mosódó árnyak mozogtak. Mikor felfelé néztem, a szakadék partjai között meg­láttam az eget, mint egy fényben úszó széles folyót. Ilyennek látja a víz felüle­tét az alulról néző búvár. A fényszóró hirtelen kialudt. — Hiába, le kell mennünk — je­gyezte meg Rainer. — Várjon egy kicsit. Ez Arszenyev hangja volt. A fényszó­ró ismét kigyulladt, világosságát megsok­szorozta a remegő pára színes fénye. Ész­revettem, hogy mind a ketten lehajoltak. Lábuk előtt a talaj hirtelen szakadékban végződött s helyét sötét ködsáv foglalta el. E pillanatban a homályos villanyfény­ben felvillant a mélyből felbukkanó Soltyk sisakja. Rainer felsegítette a part­ra. — Lemenni lehet — állapította meg a mérnök —, a lejtő ott lankásabb, de egyre nagyobb a íorróság. — A hőmérséklet emelkedik? Akkor talán lejuttok egészen a bolygó magjáig. — Jegyezte meg Rainer. Akaratlanul is összedugtuk fejünket. A lámpás négy fekete óriást világított meg. ráncos kezeslábasban. Az üvegsisakokban kékes szikrák remegtek. — Fel kell áldoznunk egy megné- ziumtöltényt — mondta Arszenyev s elő­vette zsebéből a lapos tölténytárat. Raké­tapisztolyba való töltények voltak. A pisz­toly elveszett a helikopterben. — Van véletlenül valakinek zseb­kendője a külső zsebében? Rainer jelentkezett. A csillagász zseb­késével lyukat vágott a zsebkendő köze­pén, sarkaihoz pedig néhány cérnaszállal odakötözte a töltényt. Csak most gyűlt világosság az agyamban: a professzor tu­dott magán segíteni jelző pisztoly nélkül is. A zsebkés nyelével nagyot ütött a gyutacsra, aztán még egyszer s mikor fel­hangzott a szisszenés. áthajitotta a kis csomagot a sziklafok peremén. (Folytatjuk Fokozza exporttevékenységét a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom