Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-23 / 145. szám
Miért rendkívüli taggyűlésen? A kisvársányi KISZ-titkár Tóth Valériát mutatja ez a kép, aki sokat tett és tesz azért, hogy a fiatalok otthon maradjanak, s részt vállaljanak az Üj Elet Tsz gazdasági, kulturális és politikai munkájában. A KISZ taggyűlésein folytatott viták eredményeképpen már több fiatal jött haza, s a vá- . aszút élőt pedig Agy döntöttek: érdemes maradni. (Foto: Hammel József). A Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat jelenti: Felkészültünk a betakarításra Rendkívüli » magában is izgalommal tölti el az embert. Nem mindennapos esemény, jelenség árnyékát vetíti elénk. Rendkívüli taggyűlés... Együtt e két szó szintén nem minden nap fordul elő. Nem hétköznapi dolog miatt hívnak össze rendkívüli párttaggyűlést. Nyírbogdányban, a Rákóczi Termelőszövetkezet pártszervezete a napokban tartotta meg e rendkívüli összejövetelt. Napirenden ez szerepelt: aratás, hordás, cséplés, tűzvédelem... Szemre a téma, amiért a napi fáradozás után összesereglettek a résztvevők, nagyonis hétköznapi. Minden évben beérik a termés, minden nyáron suhognak a kaszák. Mégis, szinte minden emberhez közelálló dologról folyt a szó Bogdányban. Arról, mennyi „vámot” adjanak a szemeket elfecsérlő forró napoknak, mennyit a restségnek, a késedelemnek. S úgy döntöttek, az idén még kevesebb „vámot” adnak, mint az előző években. De hogyan hátramozöítókon? Miként álljanak a rendvágáshoz? Megállítható-e a gyomok kizöldülése a burgonya, kukorica, napraforgótáblákon, — mig leköti a tagságot az aratás-cséplés? Embert és gépet számbavet- tek. 413 hold kalászossal kell szembenézniük. Ehhez ki tudnak állítani negyven kassást. De elborítaná a gyom a szántóföldi táblákat, ha minden épkézláb ember a kalászosokkal foglalkozna. Ezért helyezték arató-képes állapotba a napokban vásárolt csehszlovák aratógépet. De a gépállomás egyik aratógépét is mellé állították. Készenlétben áll ember és gép. Akár kezdhetnék is, — s mire e sorok megjelennek, meg is kezdik — a kalász tengeren való gyors átkelést. Pontos, összehangolt tervet készített erre a tsz gazdasági vezetősége és a pártszervezet, melyet ismertettek is. Lényege: ahol csak lehet, a gépek kaszálják, kávézzék a termést, a gépeké legyen a neheze. Azonban a tagság is mindennap mozgatható legyen, menetkészen várják a vezetőség piros „rakétáját”. Ha a gépek nem bírják, vagy a vihar földre döntené a termést, ők lépjenek be. Amíg nincs mindnyájukra szükség, addig pedig a gyomokat fogják „aratni”, hogy ne gazosod- jon be a kukorica, a burgonya. Még az idősebb embereket, és az iskola nyolcadik osztályából „leszállt” gyermekeket is ielkeresik, hogy a borsószedés- tél, és más, könnyebb miíh’knál segítségüket kérjék. k ti nyüfrz a taggyűlés. • nem kevés kisebb-na- gyob robléma merült fel, a beszá, és a hozzászólások a lény tapintottak. Élénkség? A» r az aratásért járó munkaeg ek kerültek szóba. Ekkor pt lőtt a legjobban az érdeklő De azt egy percig sem i a senki, hogy munkaegység menjen-e az aratás, vagy ondolkozzanak külön prémiui Hogyan is kívánjunk kült ? juttatásokat, mikor azzat 'esebb lenne a munkaegys, ik értéke a zárszámadásko. kevesebb élelem jutna a váró „k is? — mondta az egyik hozzászóló. Munkaegységre aratnak, így határozott a rendkívüli taggyűlés. Helyesen értelmezték a résztvevők azt is, hogy nem elég talpon lenni az aratáskor, ügyelni kell a szakszerű aszta- golásra is, és védeni a tűztől a gyúlékony terményeket. Kiki a maga munkaterületén. Jól kirajzolódott a taggyűlésen a lehető legsürgősebb, legnagyobb munka, az aratás-cséplés. De emellett az ezzel egy- időben végzendő más munka is. Megerősítette a párttaggyűlés azt a korábbi javaslatot, hogy kisegítő munkacsapatot küldjenek a lemaradó kertészetbe. A raktárak előkészítése is szóbakerült. Majd azt tisztázták, hogy már a cséplőgép mellől átadják a városi lakosságnak szánt kenyérnek- valót, onnan teljesitik kötelességüket. De hogyan jut el mindaz, amiről kimondták az igent, az emberek többségéhez? Milyen úton-módon? Erről már kevesebb elképzelés öltött testei. Néhány okos elgondolás azonban elhangzott. Sarkadi Bertalan arra hívta fel a figyelmet, nagyon legyen lésen a pártszervezet, nehogy valamilyen felbukkanó ellentét, — az új és a régebbi tagok között — huzavonát, időkiesést okozzon. Sereg András pedig éppen a taggyűlésen elhangzottak elterjesztéséért javasolta: „hozzanak létre kommunista sejteket az arató-brigádokban” Még hozzátette, „jó lenne röpgyűlé- sen minden brigádban ismertetni a kommunisták monda-: nivalójának lényegét”. Megoldhatók "tT“, javaslatok? Feltétlenül! De ehhez még hozzákívánkozik a többi javaslat is, amely a taggyűlésen nem hangzott el. Nem tisztázták egyebek között; ki melyik rész-feladatért lesz felelős, ki az aratópárokért, brigádokért, ki a kommunista sejtek megalakításáért, naponkénti tájékoztatásáért, beszámoltatásáért, ki a raktárak rendjéért és így tovább. Nem adtak tennivalókat a népnevelőcsoportnak sem, sőt valahogyan megfeledkeztek róluk. Nem született határozat, mely rögzítené a teendők magvát. Az előkészítés hiányát éreztették a hozzászólások is. A négy felszólaló: a tsz-elnök, a íőagro- nómus, a tanácselnök és az iskolaigazgató volt. Vajon a kommunisták többségében, a kétkezi munkásokban nem ébresztett gondolatokat a beszámoló, nem volt véleményük? Amivel adós maradt a taggyűlés azt most már az öttagú pártvezetőség oldhatja meg, mindenekelőtt komolyabb mun- megosztással, hogy minden egyes vezetőségi tag, de a párt- szervezet valamennyi tagja pontos megbízatásokkal a tarsolyában álljon a rendvágáshoz”. szükségesek OKlttCiltUC , a rendkívüli nyári munkák előtt a soron- kívüli taggyűlések. A mindennapi kenyér formálódik bennük. Éppen fontosságuk miatt szükséges a szokottnál is alaposabb előkészítés az előzetes közvéleménykutatás, s még valami: a politikai munka gondos felmérése, hogy mindenki számára jusson pártmunka, egy kevés abból, amit úgy mondunk: plusz-kötelezettség, így a tiszta tarlókon, a kalászokban maradt szemeken is ott lesz a rendkívüli kommunista tanácskozások nyoma. Páll Géza A Terményforgalmi Zsákellátó Vállalat felkészült az idei, nyári betakarítási munkákra, megfelelő mennyiségű zsákot tud biztosítani a termények begyűjtéséhez. Mintegy kétszáznyolcvanezer darab gabonás zsák van jelenleg raktáron, s a közelmúltban kaptak ezen kívül 110 ezer darab teljesen új zsákot. Körülbelül 25—30 ezer darab olyan zsák van ezeken kívül, melyeknek most folyik a tisztítása, s ezek is gabonás zsákok. Továbbá negyvenezer darab vegyes zsák vár javításra, varrásra. Ezek részbep A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat ez évben fokozott mértékben látja el az exporttervek által előírt készítmények előállítását. A Német Demokratikus Köztársaságnak például ez év végéig száz darab gyümölcsosztá- lyozót készítenek a vállalat dolgozói. Az első huszonöt darabot gabonás, részben pedig burgonyás zsákok. Egyébként nyoic- vanezen darab burgonyás zsák már el van készítve a burgonya betakarítására is. Mindezek mellett a termények szabadtéri tárolásához jelenleg 160 darab ponyvakészlet is van. Ezek egyenként negyvennyolc lapméteresek. Mind a zsákokból, mind a ponyvákból szükség esetén tudnak biztosítani megfelelő meny- nyiséget más megyékből, — amennyiben a helyi készlet kevésnek bizonyulna. már elkészítették, s azokat az NDK szakemberei megvizsgálták és átvették. így azokat csomagolás után még ebben a hónapban útnak indítják rendeltetési helyük felé. A vállalat dolgozói ugyancsak húsz darab gyümölcsosztályozó gépet készítenek Lengyelország megrendelésére. Elhagytuk a barlangot s többé egy szót sem szóltunk. Odakint a köd kissé elsötétült. Kékes színeket öltött, de egyszersmind meg is ritkult. Mikor egy lan- kás lejtőn lefelé mentünk, most már minden nehézség nélkül szemmel tarthattam utolsó útitársunkat. Az aránylag sík terepen gyors léptekkel tettünk meg legalább tíz kilométernyi utat. Később a terep mintha emelkedett volna, de ez csalódás is lehetett, mert látásunknak nem volt semmi támpontja. Egyszerre az előttem terjengő ködből elfojtott kiáltás és tompa visszhang hallatszott. Előre ugrottam. Arszenyev a földön feküdt s kezével támaszkodott a talajhoz. — Megállni, megélni! — kiáltotta csákányát felemelve. Még egy lépést közeledtem feléje. Közvetlenül előtte homályos szakadék, tátongott. A szakadék mélye ködbe borult. Még a radaroszkóppal sem sikerült a túlsó partot meglátnunk. Rainer megjegyezte, hogy talán egyáltalán nincs is túlsó part, hanem szirtfokon állunk s ez a fennsík meredeken szakad le a völgy felé. — így tehát az űrhajótól alig harminc kilométer választana el — mondta Arszenyev s igyekezett a térképen tájékozódni, az azonban, sajnos, nagyon is vázlatos volt, s útközben már jó néhányszor megtévesztett. — Megpróbálunk ieszallni, minél mélyebben leszünk, annál jobb s talán sikerül valami menedéket találnunk. Néhány száz méterrel jadább a part mar nem volt olyan merőleges: a rada- roszkóp ernyőjén lankás tisztások zöldes képe izzott s szinte hívogattak, hogy sétáljunk le rajtuk. Én mentem előre. Körös-körül hajlékony páragomolyagok úsztak. A homály sűrűsödött, a köd kékes, szürkés, végül lilás árnyalatot vett fel. Helyenként kezünkkel is segítenünk kellett, mert csizmánk vasalt orra csúszott a síkos lapokon. Nem is úsztuk meg jó néhány elesés nélkül. Lentebb a lejtő lan- kásabb lett. A sziklaszirtet egymást metsző, mély csatornák szeldelték át. Ez nagyon veszélyes volt, mert egy hibás lépés lábtöréssel járhatott volna. Valaki elébem vágott. Azt hiszem, Arszenyev volt. Megpillantottam lámpásának sokszoros szivárvánnyal övezett fehér fényét. A fény elenyészett a párában. A fényszóró sugárkévéje egy darabig ingadozott menet közben, aztán hirtelen lejjebb ereszkedett s mozdulatlanná vált. káprázó szemmel egy darabig a fényforrásba néztem, nem vettem észre a széles hasadékot s csaknem térdig beleestem. Inam megrándult és belefájdult: leültem, hogy megvizsgáljam lábamat. Kötelem kis ideig a köveken csúszott, aztán megrándult. — Halló, professzor! Álljon meg! — kiáltottam. w. - : a K ■ I ■ ■ ■ a Semmi válasz. Felálltam s kissé bicegve mentem a fény felé, amelyben elmosódó árnyak mozogtak. Mikor felfelé néztem, a szakadék partjai között megláttam az eget, mint egy fényben úszó széles folyót. Ilyennek látja a víz felületét az alulról néző búvár. A fényszóró hirtelen kialudt. — Hiába, le kell mennünk — jegyezte meg Rainer. — Várjon egy kicsit. Ez Arszenyev hangja volt. A fényszóró ismét kigyulladt, világosságát megsokszorozta a remegő pára színes fénye. Észrevettem, hogy mind a ketten lehajoltak. Lábuk előtt a talaj hirtelen szakadékban végződött s helyét sötét ködsáv foglalta el. E pillanatban a homályos villanyfényben felvillant a mélyből felbukkanó Soltyk sisakja. Rainer felsegítette a partra. — Lemenni lehet — állapította meg a mérnök —, a lejtő ott lankásabb, de egyre nagyobb a íorróság. — A hőmérséklet emelkedik? Akkor talán lejuttok egészen a bolygó magjáig. — Jegyezte meg Rainer. Akaratlanul is összedugtuk fejünket. A lámpás négy fekete óriást világított meg. ráncos kezeslábasban. Az üvegsisakokban kékes szikrák remegtek. — Fel kell áldoznunk egy megné- ziumtöltényt — mondta Arszenyev s elővette zsebéből a lapos tölténytárat. Rakétapisztolyba való töltények voltak. A pisztoly elveszett a helikopterben. — Van véletlenül valakinek zsebkendője a külső zsebében? Rainer jelentkezett. A csillagász zsebkésével lyukat vágott a zsebkendő közepén, sarkaihoz pedig néhány cérnaszállal odakötözte a töltényt. Csak most gyűlt világosság az agyamban: a professzor tudott magán segíteni jelző pisztoly nélkül is. A zsebkés nyelével nagyot ütött a gyutacsra, aztán még egyszer s mikor felhangzott a szisszenés. áthajitotta a kis csomagot a sziklafok peremén. (Folytatjuk Fokozza exporttevékenységét a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 102.
