Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-20 / 142. szám

As idősserű mesőgasdasági munkák helyseiéről Nyíregyháza Közbiztonságáról tárgyalt tegnap a városi tanács A nyíregyházi városi tanács jú­nius 19-én, hétfőn a városi ta­nács vb. épületének nagytermé­ben ülést tartott. Az ülés napi­rendje előtt a végrehajtó bizott­ság beszámolt a legutóbbi ta­nácsülés lejárt határidejű határo­zatainak végrehajtásáról és a vb. azóta végzett munkájáról. Ezután került sor a város közbiztonsá­gi helyzetének értékelésére. A városi rendőrkapitányság, a já­rásbíróság és a járási ügyészség beszámolója alapján a városi ta­nács megállapította, hogy Nyíregyháza közbiztonsági helyzete az utóbbi időben lé­nyeges javulást mutat. Csök­kent a rendőrséghez és bíró­sághoz beérkező — a köz- biztonsági helyzet megsérté­sével kapcsolatos — ügyek száma. Alapos jelentés ismertette az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetét. Megállapították, hogy a kedvező időjárás elősegítet­te a növények fejlődését. Jól halad a növényápolás, amit az is bizonyít, hogy a föl­deken minden kukorica-területet fogasoltak. Megtörtént a kukori­ca kapálása, befejezték a cukor­répa saraboló kapálását és a bur­gonya első kapálását. Már csak néhány helyen nem töltögették a burgonyaföldet. A napraforgó ka­pálásával végeztek s befejezéshez közeledik a takarmányrépa sara- bolása, egyelése és kapálása is. Megkezdődtek , és jó ütemben ha­ladnak a dohányápolás munkála­tai. A növény ápolási munkákban a termelőszövetkezetek között az első helyet a Béke Őre Tsz sze­rezte meg. . A tanácsülés úgy foglalt állást, hogy Nyíregyháza területén a tsz-ek, a termelőszövetkezeti csoportok és az egyéni gaz­dálkodók földterületeit idén a jó gazda gondosságával ke­zelik és azok a felmérések alapján gazdag termést ígér­nek. A becslések alapján jó termés várható a gyümölcsösökben is. Az őszi kalászosok fejlődése jó közepes termést ígér. Különösen bő termés várható a nagytermő- képességű szovjet és olasz búza­fajtákból a Dózsa, a Béke Őre és Vörös Csillag termelőszövet­kezetekben, ahol a várható termés- eredmény holdanként átlago­san 22 mázsa. Ezen belül az idő­ben elvetett egyes táblák termése a 25 mázsát is meghaladja. A vá­ros területén 2648 hold búza, 4100 beid rozs. 341 hold őszi árpa 844 hold tavaszi árpa és 123 hold zab terület termése vár aratásra. A termelőszövetkezetek 1200 hold gépi aratásra kötöttek szerződést, amelyet négy ké­vekötő aratógép és öt kom­bájn végez majd. A négy tsz ezen kívül száz arató­párt is ki tud állítani, így 4—6 nap alatt végezhetnek az aratás­sal. A városi tanács ülése ezután megtárgyalta a cséplésre, a tarló­hántásra és másodvetésre való felkészülést és hasznos határoza­tokat hozott a munka időbeni és jó elvégzésére, majd folyó ügye­ket tárgyalt. Példakép és pártfegvelem Bontakozó minden fia­tal választ magának példaké­pet. Általában az idősebbek szolgálnak rá erre a megtisz­teltetésre. Féltve őrzött kincs ez, s a korosabbakon, a tapasz­taltabbakon múlik, milyen lesz a jövő nemzedéke. Igen, hisz nekik minden egyes megnyilvá­nulásukat, magatartásukat fi­gyelik, igyekeznek utánozni őket, hozzájuk hasonlítani, ha... Igen, ha úgy látják, hogy he­lyes. amit tettek, s követésre méltó magatartásuk, minden cselekedetük. így van ez a párt­életben is, ahol a fiatal tagje­löltek azt nézik, hogy végzi pártmunkáját az idősebb, mi­ként cselekszik, ha válaszút elé állítja az élet... nem mindegy E-öll aZ) közömbösen vagy lelkesedéssel viseltetnek-e egyes idősebb párttagok az ügy iránt, betartják-e a pártfegyelmet, a' lenini pártélet szabályai sze­rint éinek-e, vagy sem. Sajnos, több helyen nem a követésre méltó példát mutatják egyes idősebb kommunisták a fiata­loknak. Vannak, akik megsértik a pártfegyelmet, s ezzel kárt okoznak az egész pártszervezet­nek, s csorbát szenved a kom­munista tekintély, a példamu­tatás, mely azelőtt talán mint a mágnes úgy vonzotta az em­bereket. Hasonló történt Ti- szavasváriban a Munka Terme­lőszövetkezetben, ahol Csikós István miatt több esetben nem tudták a pártbélyeg-elszámolást megejteni. De talán ez volt a kisebb vétség, melyet a pártfe­gyelem ellen elkövetett. A sú­lyosabb, mely tetette az előbbit — s nem jó fényt vetett a párt- szervezetre : mindé® előzetes bejelentés nélkül távozott el a pártszervezettől. Hűtlen lett a Munka Tsz-hez, s a helyi Rá­kóczi Termelőszövetkezetbe lé­pett be. Dolgozott, tevékenyke­dett, s anélkül, hogy szólt vol­na arról: „én kommunista va­gyok, a párt tagja . ..” így két hónapig nem jelentkezett át a másik pártszervezetbe. Rém számit fehér­hnliíl nsi’" az ilyen eset­tfUSSb’IICrvi Berhécs Lászlóval történt meg, hogy szintén úgy változtatott munkahelyet, s vállalt munkát a tiszavasvári Béke Tsz-ben, hogy arról nem értesítette előbbi pártszerveze­tét, ahol dolgozott. E dolgokról még akkor is szólni kellene, ha más különösebb hibát nem követnének el azok a párttagok, akik egyik pártszervezetből a másikba mennek. Sajnos, ezek mellett más tényezők is kísérik a pártfegyelem megsértőit. S ezért feltétlenül fontos, hogy azok a pártszervezetek, ame­lyek egy községben működnek, tudják azt, mi történik az egyikben, vagy a másikban. Igen, mert az említett két eset­ben a fegyelemsértés mögött más is meghúzódik, amelyről nem ártott volna tájékozódnia az illető pártszervezetnek. Ber­imes elvtárs, sajnos, nem lát­ta el a munkáját maradéktala­nul a Munka Tsz-ben, mint az állat tenyésztési brigád vezető­je. Mint a párttitkár jellemezte: „Többet beszélt, mint ameny- nyit tett”. Lehet, hogy átkerü- lésével magába szállt, értékelte előbbi munkáját, magatartását, s megváltozott. Minden esetre azonban nem ártott volna, ha a pártszervezetek kölcsönösen tájékoztatják egymást azoknak a kommunistáknak a munkájá­ról, viselkedéséről, akik mun­kahelyet változtatnak. Kétségtelen, fegyelem megsértése az esetek többségé­ben az illető párttagok hanyag­ságából ered. S ez végső eset­ben aztán a pártból való kizá­rással fejeződik be. Ez történt Balogh József esetében is Szat- márcsekén. Mint néhány hóna­pos tagjelölt került át az álla­mi gazdaság pártszervezetétől a községi párt-alapszervezethez. Hiába tárgyalták ügyét több esetben taggyűlésen, nem je­lent meg. Vajon miért? Azért, mert több hónapi párttagsági díj fizetésével elmaradt. De er­ről — sajnos — pártbizalmija, Üjhelyi Endre sem tájékoztatta a pártvezetőséget. Ennek elle­nére észlelhető, hogy az illető tagjelöltet nem érdekelte a maga további sorsa. Ez, és az, hogy bizonyos érdek vezérelte abban, hogy ő párttag legyen, a végső esetben tudódott ki, amikor elmondta: Nem akarok en már párttag lenni, mert el- bocsájtottak a gazdaságból.” A fegyelemsértés mögött tehát olyan súlyos tényezők is meg­húzódnak, melyek azt mutat­ják, hogy az állami gazdaság pártszervezete nem nézte meg alaposan, kit is vettek fel tag­jelöltnek. Nem szabad hagyni a pártbizalmiak felelősségét sem. Nekik kötelességük felkeresni minden egyes hozzájuk tartozó kommunistát, és beszélgetni ve­lük. Hisz munkájuk nem csak annyiból áll, hogy „eladják” a pártbélyeget. És súlyos hibát követ el az a pártcsoportbizal- mi, akinek nincs tudomása ar­ról, hogy a hozzátartozó kom­munisták közül valamelyik há­rom évig nem fizet párttagsági díjat. Sajnos, ez fordult elő Rengeteg ezüst hangya jött utánam. Nem féltem tőlük, ellenkezőleg, egészen barátságos viszonyban voltunk egymással. Egyszerre észrevettem, hogy az egyik a tenyeremen ül és onnan kiabál: követelte, hogy azonnal szálljak fel a levegőbe és repüljek az űrhajóhoz, mert útitársaink nyugtalankodnak miattunk. A többiek lent a földön állva karban kísérték társukat, zengő sziszegéssel. Hiába magyarázkod­tam, hogy nem tudok repülni. Végül is haragosan legyintettem és felemelkedtem a levegőbe. Nehézkesen csapkodtam köz­vetlenül a föld fölött, akár a tyúk, de azután valami olyan erővel rántott le, hogy ülve ébredtem fel. Egy kúp alakú fémtök közeledett felém, óriási üvegszem­mel. Az első pillanatban azt hittem, hogy valami lidérces álomkép, s jó pár másod­perc eltelt, amíg felismertem Arszenyev sisakját. — Azt mondta, hogy felkelt bennün­ket. Órámra néztem. Csaknem öt óra hosz- *zat aludtam. Zavartan ugrottam talpra. — Ezt nyilván az idegen bolygó te­szi — motyogtam. Arszenyev felkeltette Soltykot és Rai- nert s miután megettük az utolsó vitamin- kivonat tablettánkat, elindultunk további utunkra. A levegő nyugodt volt, a köd mozdulatlanul terjengett. Ahol a hegy­gerinc lejjebb ereszkedett, térdig gázol­tunk a tejszínű párában, sőt néha egé­szen elmerültünk benne. Minden lépés veszedelmes volt. Rendkívül lassan ha­ladtunk s órák teltek el, amíg csizmánk alatt megcsikordult a töltés törmeléke. Eljutottunk a kiválasztott csúcs oldalába mélyen benyúló nagy völgy bejáratáig. Megközelíteni nem volt nehéz, csak rend­kívül fárasztó. A szkafandert egyre ne­hezebbnek éreztük. Szerettem volna a si­sakot letépni fejemről, hogy legalább egyszer friss levegőt szippanthassak. Ön­kéntelenül hátra nézegettem. Társaim ke­vésbé voltak a hegymászáshoz szokva, őket hát bizonyára még jobban kimerí­tette a gyaloglás. Görnyedten, lassan ha­ladtak a ködben, amely mélyen járó go- molyagokban kúszott felfelé a hegyolda­lon. A csúcs már régóta eltűnt szemünk elől: a megrepedezett kőlapokkal borított hegy kétfelé nyílt, mintha egy óriási eke szántott volna végig erre. A völgy alján száraz fehéres kavics borította s a sza­kadékok partjai fölött kiemelkedtek a szürke és barna sziklatömbök. Veszedel­mesen kihajló bordáik alatt törmelékkupa­cok sorakoztak minden irányban. Reggel nyolc órakor, tizenkét órával a katasztró­fa után, hatalmas, porladozó sziklákon át feljutottunk a csúcsra. A hegylánc élettelen, merev redőkben ereszkedett alá kelet felé. Alattunk a köd vékony árnyékvonalakkal sávozott végtelen tengere a távolban vöröseslila színben játszott. A láthatár legtávolabbi széléig mindenütt csak köd, apró kévékre szakadozva. A mi hegycsúcsunk lejtője szélesen ívelt terjedelmes hegyláncként ereszkedett le a ködtengerbe. Derékban vágta ketté a sziklakapu. Ezen a résen át szivárogtak a ködgomolyagok, alul pedig kiütközött a mélyebben fekvő sziklák fe­lülete. Arszenyev szétterítette a térképet a kőre, s az adott viszonyokhoz képest a lehető legnagyobb pontossággal kijelölte az irányt a Kozmokrátor helye felé. Ak­kor aztán felállított bennünket a legma­gasabb pontokon, egymástól harminc­negyven méternyire. Onnan kiáltoztunk társainknak a rádión át. A hallgatókban távolból mintegy az egész területről egy­szerre érkeztek be zörejek s ezek kö­zött időnként ütemes jelek hallat­szottak. Az űrhajó automatikus adója jelentkezett minden tizenöt másodpercben két megszakított hangból álló jellel. Mi hallottuk az űrhajót, de az nem felelt hí­vásunkra. Talán a távolság volt túl nagy, vagy a holt erdőtől vonultak a térbe rádióaktív felhők s ezek oltották ki a mi gépeink gyenge hullámait — elég az hoz­zá, hogy egy óra múlva komoran, szótla­nul* gyülekeztünk Arszenyev köré. A csil­lagász szétterítette a térképet és elgondol­kozott. — Tehát mégiscsak kint kell éjsza­káznunk — mondta. — Az alkonyat már ma megkezdődik, mintegy nyolc-kilenc óra múlva. Jó fedezékben kell bevár­nunk... erős viharra számíthatunk. Belebámult a néhány száz méterrel lejjebb terjengő ködbe. — Utat nem választhatunk — mon­dotta —, ennek folytán így megyünk — s a térképen nyílegyenes vonalat húzott az űrhajó felé. — De legalább egy félóráig itt kell maradnunk — mondottam. — A leeresz­kedés, mint tudjuk... — A leereszkedés könnyebb lesz, mint a kapaszkodás volt — vágott szavamba Arszenyev s mikor csodálkozva néztem rá, jelentőségteljesen tette kezét a vál- lamra. Elhallgattam. S mikor kis idő múlva Rainer eltávozott a professzor si­sakját az enyémhez hajtotta. A két fém­búra összeért s most már a rádió közve­títése nélkül is megértettük egymást. Ar­szenyev kikapcsolta készülékét s így szólt: — Nem kell mindent megmondani. — Rainer miatt? Bólintott. De mivel a vegyész közele­dett, több szót nem váltottunk, Háttal a göröngyös sziklákhoz támaszkodva a kö­dös mélységbe bámultunk, de a fáradt­ságtól már alig láttunk. (Fobytatjwk.) Szatmárcsekén Szekeres Fe­renccel, akit emiatt ki kellett zárni a párttagság soraiból. A legnagyobb hibát ő maga kö­vette el, mert úgy távozott a pártszervezetből, hogy azt nem tudatta senkivel. De ezt mégis tudnia kellett volna a pártszer­vezetnek, s intézkedni az ügyé­ben. InnC ezt ^mulasztottak. wOjlllld Pedig a pártfegye- lem őrzése, a lenini normák betartása nemcsak az egyes párttagok kötelessége, hanem a pártvezetőségé is. S elsősorban az övék. Ügy kell őrizni, mint a kincset, mert ezzel a tekin­télyt védik, a kommunista pél­daadást, azt, ami példaképül szolgál a felnövekvő nemze­déknek, azoknak a fiataloknak, akik elvhűségből kívánnak a párt soraiba lépni, mert a kom­munistákat tartják példaképük­nek... Farkas Kálmán 340 állandó olvasója van a csengeri könyvtárnak Háromszáznegyven állandó lá­togatója van a csengeri könyvtár­nak. A 4570 kötetből álló kész­lethez ebben az évben eddig 9000 forin értékű könyvet vásároltak, melynek zöme ifjúsági, szépiro­dalmi és mezőgazdasági. Hetente hozzávetőlegesen 450 kötet könyv fordult meg a olvasók kezében. Javult az idős és fiatal olvasók közötti százalékszám is. Amíg ta­valy a könyvtár tagjai közül csak 25—30 százalék volt a felnőtt ol­vasó, addig az idén már 50—50 százalékos a megoszlás. A felnőt­tek többnyire a klasszikus ma­gyar irodalmat — Jókai, Móricz. Mikszáth — kedvelik, addig a fiatalok a különböző őnitasEássaJ és bolygókkal kapeeokrias fan- tasutikas regepygtee* dhmn.irft. % FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS R€GÉMY 99,

Next

/
Oldalképek
Tartalom