Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-20 / 142. szám
As idősserű mesőgasdasági munkák helyseiéről Nyíregyháza Közbiztonságáról tárgyalt tegnap a városi tanács A nyíregyházi városi tanács június 19-én, hétfőn a városi tanács vb. épületének nagytermében ülést tartott. Az ülés napirendje előtt a végrehajtó bizottság beszámolt a legutóbbi tanácsülés lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról és a vb. azóta végzett munkájáról. Ezután került sor a város közbiztonsági helyzetének értékelésére. A városi rendőrkapitányság, a járásbíróság és a járási ügyészség beszámolója alapján a városi tanács megállapította, hogy Nyíregyháza közbiztonsági helyzete az utóbbi időben lényeges javulást mutat. Csökkent a rendőrséghez és bírósághoz beérkező — a köz- biztonsági helyzet megsértésével kapcsolatos — ügyek száma. Alapos jelentés ismertette az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetét. Megállapították, hogy a kedvező időjárás elősegítette a növények fejlődését. Jól halad a növényápolás, amit az is bizonyít, hogy a földeken minden kukorica-területet fogasoltak. Megtörtént a kukorica kapálása, befejezték a cukorrépa saraboló kapálását és a burgonya első kapálását. Már csak néhány helyen nem töltögették a burgonyaföldet. A napraforgó kapálásával végeztek s befejezéshez közeledik a takarmányrépa sara- bolása, egyelése és kapálása is. Megkezdődtek , és jó ütemben haladnak a dohányápolás munkálatai. A növény ápolási munkákban a termelőszövetkezetek között az első helyet a Béke Őre Tsz szerezte meg. . A tanácsülés úgy foglalt állást, hogy Nyíregyháza területén a tsz-ek, a termelőszövetkezeti csoportok és az egyéni gazdálkodók földterületeit idén a jó gazda gondosságával kezelik és azok a felmérések alapján gazdag termést ígérnek. A becslések alapján jó termés várható a gyümölcsösökben is. Az őszi kalászosok fejlődése jó közepes termést ígér. Különösen bő termés várható a nagytermő- képességű szovjet és olasz búzafajtákból a Dózsa, a Béke Őre és Vörös Csillag termelőszövetkezetekben, ahol a várható termés- eredmény holdanként átlagosan 22 mázsa. Ezen belül az időben elvetett egyes táblák termése a 25 mázsát is meghaladja. A város területén 2648 hold búza, 4100 beid rozs. 341 hold őszi árpa 844 hold tavaszi árpa és 123 hold zab terület termése vár aratásra. A termelőszövetkezetek 1200 hold gépi aratásra kötöttek szerződést, amelyet négy kévekötő aratógép és öt kombájn végez majd. A négy tsz ezen kívül száz aratópárt is ki tud állítani, így 4—6 nap alatt végezhetnek az aratással. A városi tanács ülése ezután megtárgyalta a cséplésre, a tarlóhántásra és másodvetésre való felkészülést és hasznos határozatokat hozott a munka időbeni és jó elvégzésére, majd folyó ügyeket tárgyalt. Példakép és pártfegvelem Bontakozó minden fiatal választ magának példaképet. Általában az idősebbek szolgálnak rá erre a megtiszteltetésre. Féltve őrzött kincs ez, s a korosabbakon, a tapasztaltabbakon múlik, milyen lesz a jövő nemzedéke. Igen, hisz nekik minden egyes megnyilvánulásukat, magatartásukat figyelik, igyekeznek utánozni őket, hozzájuk hasonlítani, ha... Igen, ha úgy látják, hogy helyes. amit tettek, s követésre méltó magatartásuk, minden cselekedetük. így van ez a pártéletben is, ahol a fiatal tagjelöltek azt nézik, hogy végzi pártmunkáját az idősebb, miként cselekszik, ha válaszút elé állítja az élet... nem mindegy E-öll aZ) közömbösen vagy lelkesedéssel viseltetnek-e egyes idősebb párttagok az ügy iránt, betartják-e a pártfegyelmet, a' lenini pártélet szabályai szerint éinek-e, vagy sem. Sajnos, több helyen nem a követésre méltó példát mutatják egyes idősebb kommunisták a fiataloknak. Vannak, akik megsértik a pártfegyelmet, s ezzel kárt okoznak az egész pártszervezetnek, s csorbát szenved a kommunista tekintély, a példamutatás, mely azelőtt talán mint a mágnes úgy vonzotta az embereket. Hasonló történt Ti- szavasváriban a Munka Termelőszövetkezetben, ahol Csikós István miatt több esetben nem tudták a pártbélyeg-elszámolást megejteni. De talán ez volt a kisebb vétség, melyet a pártfegyelem ellen elkövetett. A súlyosabb, mely tetette az előbbit — s nem jó fényt vetett a párt- szervezetre : mindé® előzetes bejelentés nélkül távozott el a pártszervezettől. Hűtlen lett a Munka Tsz-hez, s a helyi Rákóczi Termelőszövetkezetbe lépett be. Dolgozott, tevékenykedett, s anélkül, hogy szólt volna arról: „én kommunista vagyok, a párt tagja . ..” így két hónapig nem jelentkezett át a másik pártszervezetbe. Rém számit fehérhnliíl nsi’" az ilyen esettfUSSb’IICrvi Berhécs Lászlóval történt meg, hogy szintén úgy változtatott munkahelyet, s vállalt munkát a tiszavasvári Béke Tsz-ben, hogy arról nem értesítette előbbi pártszervezetét, ahol dolgozott. E dolgokról még akkor is szólni kellene, ha más különösebb hibát nem követnének el azok a párttagok, akik egyik pártszervezetből a másikba mennek. Sajnos, ezek mellett más tényezők is kísérik a pártfegyelem megsértőit. S ezért feltétlenül fontos, hogy azok a pártszervezetek, amelyek egy községben működnek, tudják azt, mi történik az egyikben, vagy a másikban. Igen, mert az említett két esetben a fegyelemsértés mögött más is meghúzódik, amelyről nem ártott volna tájékozódnia az illető pártszervezetnek. Berimes elvtárs, sajnos, nem látta el a munkáját maradéktalanul a Munka Tsz-ben, mint az állat tenyésztési brigád vezetője. Mint a párttitkár jellemezte: „Többet beszélt, mint ameny- nyit tett”. Lehet, hogy átkerü- lésével magába szállt, értékelte előbbi munkáját, magatartását, s megváltozott. Minden esetre azonban nem ártott volna, ha a pártszervezetek kölcsönösen tájékoztatják egymást azoknak a kommunistáknak a munkájáról, viselkedéséről, akik munkahelyet változtatnak. Kétségtelen, fegyelem megsértése az esetek többségében az illető párttagok hanyagságából ered. S ez végső esetben aztán a pártból való kizárással fejeződik be. Ez történt Balogh József esetében is Szat- márcsekén. Mint néhány hónapos tagjelölt került át az állami gazdaság pártszervezetétől a községi párt-alapszervezethez. Hiába tárgyalták ügyét több esetben taggyűlésen, nem jelent meg. Vajon miért? Azért, mert több hónapi párttagsági díj fizetésével elmaradt. De erről — sajnos — pártbizalmija, Üjhelyi Endre sem tájékoztatta a pártvezetőséget. Ennek ellenére észlelhető, hogy az illető tagjelöltet nem érdekelte a maga további sorsa. Ez, és az, hogy bizonyos érdek vezérelte abban, hogy ő párttag legyen, a végső esetben tudódott ki, amikor elmondta: Nem akarok en már párttag lenni, mert el- bocsájtottak a gazdaságból.” A fegyelemsértés mögött tehát olyan súlyos tényezők is meghúzódnak, melyek azt mutatják, hogy az állami gazdaság pártszervezete nem nézte meg alaposan, kit is vettek fel tagjelöltnek. Nem szabad hagyni a pártbizalmiak felelősségét sem. Nekik kötelességük felkeresni minden egyes hozzájuk tartozó kommunistát, és beszélgetni velük. Hisz munkájuk nem csak annyiból áll, hogy „eladják” a pártbélyeget. És súlyos hibát követ el az a pártcsoportbizal- mi, akinek nincs tudomása arról, hogy a hozzátartozó kommunisták közül valamelyik három évig nem fizet párttagsági díjat. Sajnos, ez fordult elő Rengeteg ezüst hangya jött utánam. Nem féltem tőlük, ellenkezőleg, egészen barátságos viszonyban voltunk egymással. Egyszerre észrevettem, hogy az egyik a tenyeremen ül és onnan kiabál: követelte, hogy azonnal szálljak fel a levegőbe és repüljek az űrhajóhoz, mert útitársaink nyugtalankodnak miattunk. A többiek lent a földön állva karban kísérték társukat, zengő sziszegéssel. Hiába magyarázkodtam, hogy nem tudok repülni. Végül is haragosan legyintettem és felemelkedtem a levegőbe. Nehézkesen csapkodtam közvetlenül a föld fölött, akár a tyúk, de azután valami olyan erővel rántott le, hogy ülve ébredtem fel. Egy kúp alakú fémtök közeledett felém, óriási üvegszemmel. Az első pillanatban azt hittem, hogy valami lidérces álomkép, s jó pár másodperc eltelt, amíg felismertem Arszenyev sisakját. — Azt mondta, hogy felkelt bennünket. Órámra néztem. Csaknem öt óra hosz- *zat aludtam. Zavartan ugrottam talpra. — Ezt nyilván az idegen bolygó teszi — motyogtam. Arszenyev felkeltette Soltykot és Rai- nert s miután megettük az utolsó vitamin- kivonat tablettánkat, elindultunk további utunkra. A levegő nyugodt volt, a köd mozdulatlanul terjengett. Ahol a hegygerinc lejjebb ereszkedett, térdig gázoltunk a tejszínű párában, sőt néha egészen elmerültünk benne. Minden lépés veszedelmes volt. Rendkívül lassan haladtunk s órák teltek el, amíg csizmánk alatt megcsikordult a töltés törmeléke. Eljutottunk a kiválasztott csúcs oldalába mélyen benyúló nagy völgy bejáratáig. Megközelíteni nem volt nehéz, csak rendkívül fárasztó. A szkafandert egyre nehezebbnek éreztük. Szerettem volna a sisakot letépni fejemről, hogy legalább egyszer friss levegőt szippanthassak. Önkéntelenül hátra nézegettem. Társaim kevésbé voltak a hegymászáshoz szokva, őket hát bizonyára még jobban kimerítette a gyaloglás. Görnyedten, lassan haladtak a ködben, amely mélyen járó go- molyagokban kúszott felfelé a hegyoldalon. A csúcs már régóta eltűnt szemünk elől: a megrepedezett kőlapokkal borított hegy kétfelé nyílt, mintha egy óriási eke szántott volna végig erre. A völgy alján száraz fehéres kavics borította s a szakadékok partjai fölött kiemelkedtek a szürke és barna sziklatömbök. Veszedelmesen kihajló bordáik alatt törmelékkupacok sorakoztak minden irányban. Reggel nyolc órakor, tizenkét órával a katasztrófa után, hatalmas, porladozó sziklákon át feljutottunk a csúcsra. A hegylánc élettelen, merev redőkben ereszkedett alá kelet felé. Alattunk a köd vékony árnyékvonalakkal sávozott végtelen tengere a távolban vöröseslila színben játszott. A láthatár legtávolabbi széléig mindenütt csak köd, apró kévékre szakadozva. A mi hegycsúcsunk lejtője szélesen ívelt terjedelmes hegyláncként ereszkedett le a ködtengerbe. Derékban vágta ketté a sziklakapu. Ezen a résen át szivárogtak a ködgomolyagok, alul pedig kiütközött a mélyebben fekvő sziklák felülete. Arszenyev szétterítette a térképet a kőre, s az adott viszonyokhoz képest a lehető legnagyobb pontossággal kijelölte az irányt a Kozmokrátor helye felé. Akkor aztán felállított bennünket a legmagasabb pontokon, egymástól harmincnegyven méternyire. Onnan kiáltoztunk társainknak a rádión át. A hallgatókban távolból mintegy az egész területről egyszerre érkeztek be zörejek s ezek között időnként ütemes jelek hallatszottak. Az űrhajó automatikus adója jelentkezett minden tizenöt másodpercben két megszakított hangból álló jellel. Mi hallottuk az űrhajót, de az nem felelt hívásunkra. Talán a távolság volt túl nagy, vagy a holt erdőtől vonultak a térbe rádióaktív felhők s ezek oltották ki a mi gépeink gyenge hullámait — elég az hozzá, hogy egy óra múlva komoran, szótlanul* gyülekeztünk Arszenyev köré. A csillagász szétterítette a térképet és elgondolkozott. — Tehát mégiscsak kint kell éjszakáznunk — mondta. — Az alkonyat már ma megkezdődik, mintegy nyolc-kilenc óra múlva. Jó fedezékben kell bevárnunk... erős viharra számíthatunk. Belebámult a néhány száz méterrel lejjebb terjengő ködbe. — Utat nem választhatunk — mondotta —, ennek folytán így megyünk — s a térképen nyílegyenes vonalat húzott az űrhajó felé. — De legalább egy félóráig itt kell maradnunk — mondottam. — A leereszkedés, mint tudjuk... — A leereszkedés könnyebb lesz, mint a kapaszkodás volt — vágott szavamba Arszenyev s mikor csodálkozva néztem rá, jelentőségteljesen tette kezét a vál- lamra. Elhallgattam. S mikor kis idő múlva Rainer eltávozott a professzor sisakját az enyémhez hajtotta. A két fémbúra összeért s most már a rádió közvetítése nélkül is megértettük egymást. Arszenyev kikapcsolta készülékét s így szólt: — Nem kell mindent megmondani. — Rainer miatt? Bólintott. De mivel a vegyész közeledett, több szót nem váltottunk, Háttal a göröngyös sziklákhoz támaszkodva a ködös mélységbe bámultunk, de a fáradtságtól már alig láttunk. (Fobytatjwk.) Szatmárcsekén Szekeres Ferenccel, akit emiatt ki kellett zárni a párttagság soraiból. A legnagyobb hibát ő maga követte el, mert úgy távozott a pártszervezetből, hogy azt nem tudatta senkivel. De ezt mégis tudnia kellett volna a pártszervezetnek, s intézkedni az ügyében. InnC ezt ^mulasztottak. wOjlllld Pedig a pártfegye- lem őrzése, a lenini normák betartása nemcsak az egyes párttagok kötelessége, hanem a pártvezetőségé is. S elsősorban az övék. Ügy kell őrizni, mint a kincset, mert ezzel a tekintélyt védik, a kommunista példaadást, azt, ami példaképül szolgál a felnövekvő nemzedéknek, azoknak a fiataloknak, akik elvhűségből kívánnak a párt soraiba lépni, mert a kommunistákat tartják példaképüknek... Farkas Kálmán 340 állandó olvasója van a csengeri könyvtárnak Háromszáznegyven állandó látogatója van a csengeri könyvtárnak. A 4570 kötetből álló készlethez ebben az évben eddig 9000 forin értékű könyvet vásároltak, melynek zöme ifjúsági, szépirodalmi és mezőgazdasági. Hetente hozzávetőlegesen 450 kötet könyv fordult meg a olvasók kezében. Javult az idős és fiatal olvasók közötti százalékszám is. Amíg tavaly a könyvtár tagjai közül csak 25—30 százalék volt a felnőtt olvasó, addig az idén már 50—50 százalékos a megoszlás. A felnőttek többnyire a klasszikus magyar irodalmat — Jókai, Móricz. Mikszáth — kedvelik, addig a fiatalok a különböző őnitasEássaJ és bolygókkal kapeeokrias fan- tasutikas regepygtee* dhmn.irft. % FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS R€GÉMY 99,
