Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-18 / 141. szám

Nyugágy a verandán Mosolyog, s erőt vesz magán, de bárhogy szeretné: nem tudja titkolni előtörő fájdalmait. Előt­te vaskos kötet, cirillbetűs sorok, Muratov könyve, a Veszélyes zó­na. — Hét éve, hogy otthagytam a micsurinszki főiskolát, ahol gyümölcs- és zöldségtermelést tanultam. A világon egyedül ok­tatnak ott magtermesztést és nemesítést. Az oklevelet is úgy kaptuk: gyümölcsnemesítők. Cso­da-e hát, ha itthon is ez foglal­koztatott az esztendők alatt? öt év a nagy tudós, Micsurin gyü­Ráfizetés helyett tízmilliós nyereség — Hat hónapig gyakornokos- kodtam Pomázon, bevezettem az öntözéses zöldségtermelést, dicsé­retet, jutalmakat kaptam. A szí­vem mégis ide húzott, a gyü­mölcshöz. Ez a gazdaság akkor milliós ráfizetéssel dolgozott. Egy éven belül majdnem tízmillió lett a nyereség. S tart azóta is. Persze, ehhez elsősorban a gaz­daságokban végbement fejlődés járult hozzá. Szerény, s nem említi önma­gát. Pedig sokat kellett dolgoz­nia. S tenni a mások — A jánkmajtísi termelőszö­vetkezetet segíti gazdaságunk el­sősorban. Ezt vállaltuk. De nincs a járásnak olyan szövetkezete, amelyik hiába fordul hozzánk, ha teljesíthető a kérés. Tavaly tizenhét tsz-t segítettünk külön­böző módon, szalmával, vető­maggal, takarmánnyal. A nagy munka azonban a belvízrendezés. Győré József képviselőtársammal tervezgettünk: hogy lehetne meg­oldani járásunk egyik legna­gyobb problémáját, levezetni a vizet a földekről, hogy termővé tegyünk sokszáz holdat. Romá­niából percenként 146 köbméter víz rohan le a Szamosba, áradás­kor veszélyezteti földjeinket. Az új zsilip megépítésével megolda­fejlódé­Nyolcmilliós megtakarítás Aspirantúra No, és az alma. Sok még a ví-. Csorvási Sándor pedig tanul, kí- ta az alanyok kiválasztásánál. I sérletezik, hogy eldöntse a „pert”. A papírtépéstől a hasznos munkákig A Gyógypedagógiai Nevelő Intézet kiállításáról mödcsöskertjében olyan idő, ame­lyet soha nem lehet eléggé ér­tékelni, s főleg feledni... így ismerkedők megyénk har­mincéves országgyűlési képvise­lőjével, a Fehérgyarmati Állami Gazdaság igazgatójával. Lakása verandáján ülünk, ő elnézést kér, hogy a nyugágyban fekszik a fürtökkel teliaggatott gyönyö­rű lugas alatt. De — mint mond­ja — az orvosok írták elő ezt a kényszerű pihenőt és sajnos nagyon fáj a dereka, a lába, ra­koncátlankodnak az idegek. séért is. A gazdasági munka kel­lős közepében végzett értékes pártmunkát. Sokat dolgozott a falu átalakításáért, így lett a já­rási pártbizottság nélkülözhetet­len segítője, később a végrehajtó bizottság' tagja. Mint említi, ma­ga lepődött meg leginkább, ami­kor megtudta a nagy hírt: a járás dolgozóinak bizalmából az országgyűlési képviselők közé vá­lasztották, És, hogy a bizalomért még jobban kell dolgozni, ez természetes. nánk a problémát. Már kijelöl­tük a munka fázisait és július 1-től kéthetes csoportokban 1200 fiatal indul reggelenként a jánk- majtisi táborból e nagy munka végzésére. Ahogy ezeket említi, már nem is látszik arcán a betegség sú­lyos terhe. Aztán előkerülnek a további tervek: gyorsabban vezetik le a vizet a Túrba. megnyitják Nagyarnál a Holt-Tisza ágat. El­kerülnek így sok vízkárt. A 12 milliós munka jórészét végzik társadalmi úton, nagy munkát vállaltak a vízgazdálkodási tár­sulások is. Kimondani is sok: nyolcmillió forint leSz a megta­karítás az államnak! üprómagtermelés méhek segítségével Félmilliós többletbevételre számítanak Ti szászát kán Tisza felső szakaszán, s ezután A TANÉV VÉGEZTÉVEL idén is — mint minden évben — kiállítást rendezett a Gyógy­pedagógiai Nevelő Intézet, az általa foglalkoztatott gyerme­kek munkáiból. Az ízléses és s tép kiállítás nagyon megkapó i s nagyon ta­nulságos. A kiállít itt munkák­ból nyomon lehet követni a gyermekekkel való őglalkozást, s azok képességeir. ek fejlődé­sét és végleges kit lakulását. MEGTALÁLHATÓK ITT az előkészítő osztályos gyermekek még kezdetleges munkái. Pa­pírtépéseket, ábrák kivágását, papírhajtogatást és fűzést vé­geznek ebben az osztályban a gyermekek. Egyszerű feladatok ezek, de mindegyikben rend­szer található. A kiállítás kö­vetkező fázisaként az alsó ta­gozatú osztályok készítményeit lehet említeni. Ekkor már pa­pírfestéssel, ügyes dobozmun­kákkal, agyagmunkákkal fog­lalkoztatják a tanulókat. S fo­kozatosan áttérnek a fiúknál a lombfűrész, a lányoknál pedig a himzések és kézimunkák ké­szíttetésére. Harmadik, negye­dik osztályos gyermekek egé­szen ügyes és szép játékokat és használati eszközöket készíte­nek. így például ötletes játéko­kat, öröknaptárakat, papírvágó késeket, hímzett, szép munká­kat láthattunk. A FELSŐ TAGOZATOS ta­nulók már egészen komoly já­tékokat, — olyanokat, melyek már tekintélyes vásárlóértéket érnek, — illetve a lányok kézi­munkákat készítenek. A leány foglalkoztató csoport tagjai — ezek túlnyomórészt hetedig- nyolcadik osztályos lányok — pedig már a háztartásban is hasznos dolgokat készítenek. Az Intézet szövőműhelyében készí­tik a kézimunkához szükséges vásznakat, s azokból törölkö­zőket, ágynemű-féleségeket ál­lítanak elő. Itt már látni le­het a gyerekek által készített rongy-torontáli szőnyegeket is, fotel-garnitúrákat és olyan hor­golt térítőkét, melyek szinte művészi színvonalúak. A KIÁLLÍTOTT TÁRGYAK szépek és megkapóak. Híven tükrözik az Intézet feladatát: megszerettetni az értelmileg fogyatékos gyermekekkel a munkát, hogy annak valame­lyik ágazatában jártasságot el­sajátítva, megtalálhassák he­lyüket a társadalomban. Kandidátusi értekezésre, előbb aspirantúrára készül, ha sikerül a felvétel. Az értekezés lényege és címé: „Milyen talajviszonyok között milyen almaalanyokat használjunk az egyes fajtákból?” Az aspirantúra ideje 3 év, amelynek a végén orosz és ma­gyar nyelven, a Szovjetunióban és itthon is meg akarja védeni dolgozatát, amely egy küzdelmes fiatal élet első nagy eredménye lesz. Mert — bár most még aka­dályozza őt a kutatásban, a mun­kában a betegség — ez a fiatal ember nagyon erős akaratú. Kopka János Megyénk beregi és erdőháti táján több évtizedes hagyománya van már az aprómagtermelésnek. Korábban mintegy húszezer dol­gozó paraszt foglalkozott ezzel a szép jövedelemmel járó termelési ággal. A tájakon megalakult ter­melőszövetkezetek az idén már nagyüzemesítik az aprómagter- melést. A közös földekre több­nyire lóherét, lucernát és szarvas- kerepet vetettek, s különös módon gondoskodnak a magfogás előké­szítéséről. A tiszaszalkai Búzakalász pél­dául csatornahálózatot épít ki a öntözve termeli a híres beregi pillangósokat. Az idén például 300 hold lucernát, vörösherét és szarvaskerepet jelöltek ki magfo­gásra s méhekkel segítik elő a beporzást. Régi tapasztalatuk már, hogy minden negyedik esz­tendőben hoznak jelentősebb jö­vedelmet ezek a növények. Meg­figyelték, hogy ilyenkor nagy tö­megben jelennek meg a földeken a poszméhek és más hasznos ro­varok. A termelőszövetkezet ve­zetősége most e tapasztalat alap­ján határozta el, hogy kilencven méhcsaládot vásárol. Arra számí­tanak, hogy a korábbi évekhez viszonyítva legalább húsz száza­lékkal lesz magasabb az apró­magvak hozama a méhek meg­termékenyítő munkája nyomán. A méhek bevonása az aprómag- termelésbe — amennyiben tervük sikerül — csupán ennek a beregi szövetkezetnek igen nagy haszon­nal jár. Kiszámolták már azt Is, hogy ha az időjárás kedvez a méheknek, és a pillangós növé­nyeknek egyaránt, csaknem száz­ötven mázsa terméstöbbletet ta­karítanak be. Ennek értéke jóval meghaladja a fél millió forintot, vagyis ez az összeg kétszer annyi, mint a méhcsaládok ára. TJjlaky Vilmos. HA VÉGRE jITT A NYÁR . , IFSZERÜSÉC Nem tud olyan korán érkezni, hogy ne késne. Mégis mennyien körülzsongják! — Hiába, az év­szakok között sem „hiánycikk” a sztár. »■ PÉNZ DOLGA Valami sehogy sem tetszik ne­kem a nyárban. — Túlságosan „nagy lábon él”... ★ SZEGÉNY SZÚNYOG Ugye, a. szabadtéri vidám mű­sorok bukásában nem mindig a szúnyogok a ludasok? Legyen egy szunyognyi önkritikánk.. .! ★ „FECSKESÉG” Egy fecske nem hoz nyarat, — egy nyár annál több fecskét. SORREND A nyári napfény barnít, — és népszerűsít. Vagy talán előbb népszerűsít, s csak azután barnít, feketít. (A balatoni beutalók szétosztó: pontosabban tudják a sorrendet? ★ MEGTÖRTÉNIK Ilyenkor az ember még az el­lenségére is melegen gon­dol. ..? KÖRÜLTEKINTÉS Ha tavasszal kél a szerelem, még nem biztos, hogy sikeres lesz az aratás. (Tudniillik, az elemi csapásokat is be kell kalkulálni.) ★ TERMÉSZETES? ‘ Az ember nyáron, a természet ősszel veti le ruháját. Hiszen ez csak természetes... ★ KÉPLET A fürdőruha nagyságának csök­kenésével fordított arányban nő a siker... Ja, kérem, számíta­ni tudni kell! ★ VALLOMÁS Nyáron sem mindig forró a csók. V­Ha verejtékezik az tró, mi a nagyobb: a siker, vagy az izad- ságszag? Hogy ez nem nyári­ügy? Akkor ne szellőztessenek, még itt vagyok... Angyal Sándor Szerető gondossággal „Még a széltől is óvja kicsinyét...” Ilyenformán szól nem egy mese. Hasonló tanácsokat ad Ritli Magda védőnő is a barabási mamáknak. Ám arra külön rábeszéli őket — oko­san teszi —, hogy a napozást a tisztaságot, a gondos táplálást ne sajnálják kicsinyeiktől. Barabáson 54 csecsemő fejlődését, nevelését ellenőrzi a „védőnéni” Szalma Lajosné szülésznő segítségével. Az orvosi felügyelet mellett nekik is részük van abban, hogy a csecsemőhalandóság náluk alig fordul elő, messze a sokévi átlag alá került. A képen: Orosz Józsika kéthónapos kisfiút tartja karjában a védőnő. A kartonra pedig újabb bejegyzés kerül: az anyatejes gyermek fejlődése, súlygyarapodása kitűnő, „D” vitamint kapott. De jó tudni, hogy a falvakban is eltűnik lassacskán a javasasszony, a szenesvíz, a ráolvasás, az ijedtség elleni púkhálúzás; helyette szerető gondossággal, okos tanácsokra hallgatva nevelik a csöpségeket. Hammel József. A POFON Már felsorakozott a csapat. Egytől egyig uj ember. Öt izom­kolosszusa állt a sor elején. Az edző véT gigsétált a kis cso­port új növendék előtt és meg-meg- ránduló arccal hall­gatta a hátsó beszél­getését személyéről. — Ez a kis ember akar minkén megta­nítani verekedni? Az alacsony edzőt elöntötte a méreg. — Azért is megmuta­tom nekik, hogy nem csak a testi erő a fontos, hanem a für­geség is — döntötte el magában. — Lépjenek ki azok, akik elég erőt éreznek magukban, hogy engem pofon­vágjanak — szólt a fiúknak, de hangjá­ban nem árulta el, hogy mi is ezzel a célja. Az öt izomtól da­gadó karú férfi ki­lépett a sorból. — Na, vágjon csak oda a képemre, ne sajnáljon! — hör- kent rá az elsőre. A vaskos kar fel- emelkelett, de a má­sodperc tört része alatt a nagy test a sarokba repült. így járt a második, a harmadik. Az utolsó kettő aránylag ta­nulékony lehetett, mivel sürgősen visz- szaléptek. Nem kí­vántak barátaik sor­sára jutni. — Na mi lesz? — nevetett fel az edző. — Hát nincs itt egy aránylag erős em­ber, aki meg is tud ütni? Lémen csak ki maga! — Tíordult egy vézna fiúhoz. Erre kitört a ne­vetés. Még a három pórul járt izomember is kuncogott a sarok­ban, persze óvatosan, mert az eséskor be- repesztette a fal a szájuk szélét. — De kérem, mi­ért pont én vágjam magát szájon? — kérdezte megilletőd- ve a fiú. — Félek, hogy fájni fog. A nevetés röhö­gésbe csapott át. Méghogy ő, egy csel­gáncs-edzővel? Nagy csattanás ráz­ta meg a tornaterem ablakait. Egy test zuhant a földre. A fiú odalépett az ed­zőhöz és félénken kérdezte: — Nagyon fáj? — Mondja, csel- gáncsozott maga va­lamikor? — kérdezte az edző mérgesen. — Soha! — És ezt hogyan csinálta? — Kérem, én bal­kezes vagyok! (kovácsi) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom