Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-14 / 111. szám

Közös megértéssel a t»yiregfyhá*i Sárvári Ts* (ehenéüz«lélM>n Befejesés előtt a sertésfiaztató, a baromfinevelő és a tofató építése a j nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezetben A nagybalaszi Petőfi Termelő- nő vetkézetben még tavaly elha­tározták, hogy a jól jövedelmező baromfitenyészetet továbbfejlesz­tik. Meg is keídték egy három­ezer férőhelyes baromfiól és egy száz férőhelyes to ja tó építését. A két létesítmény építése már be­fejezéshez közeledik és rövidesen átadják rendeltetésének. Két hét múlva ugyancsak el­készül egy 120 férőhelyes sertés­fiaztató is. A jórészt saját erő­ből megvalósított építkezések je­lentős mértékben elősegítik a ter­melőszövetkezet állatállományá­nak növelését. 4 hol elsőségre pályáznak Befejezték a korai burgonya első kapálását a tímárt Béke Tsz-ben Kotán Dezső, a timári Béke Tsz elnökhelyettese némi büszke­séggel újságolta, hogy a tagság között erős a vetélkedés a szor­galmas munka tekintetében, mert a nyíregyházi járásban elsők akarnak lenni a példás munká­ban. Ennek egyik eredménye az, hogy a 200 kát. holdon elvetett korai burgonya első kapálását időben és jó minőségben befejez­ték. A tagságnak különben is szívügye a burgonyatermesztés. A termelőszövetkezet területének mintegy 20 százalékán termelnek burgonyát. Főleg a Gülbaba és a' nyári Rózsa burgonyafajtából számítják az első komolyabb be­vétel elérését, amely — előzetes számítások szerint — 100 négy- szögölenkint 500—700 forintra rúg. így kilátás van arra, hogy a betervezett 32,60 forintos munka­egység értékét a szorgalmas mun­ka révén megemelik. _________ <«•-) kisiparos taggyűlés lesz kedden Nyíregyházán A KIOSZ nyíregyházi járási szervezete május 16-án, kedden este 6 órakor a szervezet nyír­egyházi, Bocskai utca 15. számú helyiségében taggyűlést tart. Éles Gyula, a KIOSZ városi titkára tart beszámolót a kül- és belpo­litikai, gazdasági és a kisiparo­sokat érdeklő egyéb kérdésekről. A taggyűlésen részt vesz és tájé­koztatót mond Nagy János, a KIOSZ országos vezetőségének el­ső elnökhelyettese. (BaLLaij már a diák... Szazkiletn: sőtetruhás diák arcán sugárzik a íelnőtté-érés ünnepélyes aktusának pírja, miközben a gim­názium udvarán szétterül a bú­csúzás zenéje. Ezek a fiúk a ta­nulással eltöltött négy év utón még egyszer végigjárják a „víg .anya”, az öreg iskola termeit, ogy bstépjenek az Élet kapuján Nekik már nem gond a jövő. lint egykori elődeiknek. Gyors számítások szerint tíz­ezer diák tanult itt az iskola fennállásának másfélszáz eszten­deje alatt, s a „professzori iskola, algimnázium, főgimnázium” száz­negyven évig nem tudta nyugodt körülmények közé juttatni vég- ’"‘tteit — mét azokat sem. akik művészei, vegyészmérnökei, kg. tonatisztjei. A többiek, akik itt­hon maradnak, a három évig tartó politechnikai oktatás után nyugodtan néznek a pályaválasz­tás gondjai elé. Rövidített tanuló­idő várja őket a nyíregyházi üze­mekben. esztergályosok, lakato­sok, műszerészek, autó-motorsze­relők lesznek. És érdekes, hogy ezt a szakmát választják az itt- honmaradók. Csak néhányan mennek tisztviselőnek, irodai munkára. A fizikai munka becsü­lete megnőtt, az íróasztal fényé bizony megkopott. Az iskola az érettségi után minden diákjának megmondja, hová mehet doleozrv'. s mé<» utána „Hűek leszünk az iskolához, a zászlóhoz.” Rend, tisztaság mindenütt. Az i,élő tejgyárak” jó kondícióban vannak és Szuszogva kérodznek. A nagy, hosszú istálló kora dél­.4 termelőszövetkezet határa hogy enélkül nincs szilárd jöve­Jellemzően nyíri táj, homokdom­bokkal, enyhén lejtő buckások- kal, váltakozó laposokkal, vízállá­sos rétekkel. Mégis, közös jó szán­dékkal, okos törekvéssel arány­lag hamar megtalálták az állat- tenyésztés lehetőségeit. Keresték és megtalálták annak tudatában, Mindenki A szarvasmarha-állomány lett hét gondozó van. Mindany- nyian szinte jószág mellett nőt­tek fel, ebből adódik szeretetük, hozzáértésük. Kertész Feri ugyan még eléggé fiatal, de mint mond­ja, sehol nem tudna olyan szíve­sen dolgozni, mint itt. Naponta felváltva legeltetik a növendék gulyát, a teheneket viszont, mert igen kevés a legelőjük, nem hajt­ják ki. Ha kedvező az idő, sza­bad mozgásra karámba engedik. Mellettük — etetés, itatás közti időre — félnapi váltással tarta­nak . ügyeletet. De munkájuknak ez a könnyebb és kevesebb ré­sze. Hajnalban 4 óra tíz perckor kezdik abrakolássai a reggeli ete­tést. Az abrakolás — amely fele­fele részben kukoricadara és kor­pakeverék — érdem szerint tör­ténik. Egyedenként 8 liter napi tejmennyiség az alap, amely után két kiló abrakot adnak. Az ezen felüli minden liter tej után 40 dekával emelkedik az abrak ját kitenyésztésű. Mindenki tudja a magsa dolgát mel­még százféle körülmény is közrejátszik, hogy munkánk még inkább ered­ményes legyen — mondja Szur­kos Gábor. — Különösen csend­ben történjen a fejés, de nap­közben se zavarja semmi lárma a teheneket. Fejéskor pedig ügyelünk arra, hogy az utolsó szemig kijöjjön a tej, mert ami vissza marad, az elveszett. Más­nap ugyanennyivel kevesebb len­ne. Aztán: áz állandó tisztaság — fél abrak... Hetenként, kedden és utáni csendjében Kertész Feri szinte lábujjhegyen jár. Pedig neki könnyen dübben a lépése: tizennyolc éves. Most ő az ügye­letes. delmezősegu nagyüzemi gazda­ság még a város közelségének előnyével sem. Csupán szarvas­marha-állományuk jelenleg 151 darab és ebből 46 fejőstehén. S ez utóbbiaknak mintegy fele, sa­mennyisége. Abrakolás után most, pár hét óta 20—25 kiló szecská­zott szöszösbükkönyt kapnak a tehenek. (Télen az abrak után, — ami valamivel több volt a je­lenleginél, — silót, majd tavasz felé ugyancsak kevés répával ke­vert iucernaszecskát etettek J Itatás előtt fejnek, nehogy ké- rődzni kezdjen a jószág (ilyen­kor nem iszik), majd a pucolás következik. Ezzel evés közben ugyanis nem akarják nyugtala­nítani az állatokat. A délutáni etetés, gondozás 3 órakor kezdő­dik. Nagyon lényegesnek tartják, márcsak a premizálás szempont­jából is, hogy mindig mindenki a reá jutó — átlag hat-kilenc da­rab — fejőstehenet gondozza, fejje. A jószág így méginkább nyugodtabb, jobban viselkedik; megismeri, megszokja ápolóját, aki szinte percnyi pontossággal igyekszik mindenben kedvébe járni. — De ezek mellett pénteken sózunk. Ez egyéb hasz­nossága mellett növeli az étvá­gyat, rendszeresebbé teszi az emésztést. A születendő borjukat legfel­jebb egy hétig hagyják szopni, tovább nem lökdöstetik, nem rá- gattatják velük anyjukat. Másfél hónapig anya tejet adnak nekik itatással, s ez idő után a szüksé­ges mennyiséget pedig szeparált tejjel vegyítik. így egy-egy bor­jú nevelésénél már ebben a kor­ban naponta 3—3 és fél liter tisz­ta tejet takarítanak meg. (Hogy ezzel az eljárással jó borjúkat ne­velnek, mi sem bizonyítja job­ban, mint a tenyészéllatforgalmi vállalatnak nemrégiben átadott 17 hónapos bika, amelyért 80 fo­rint híjával 30 OÓO forintot kapott a tsz). Ok maguk is jókban járnak A tehenészeknek a vezetőség­gel közös egyetértésben gondjuk van arra, hogy a szükséges ab­rak-, takarmány- és alommeny- nyiség mindenkor meglegyen. Most is, ahol a korai zöldtömeget adó szöszösbükkönyt kaszálni kezdték, utána azonnal csatorná­dét és silókukoricát vetnek. Mun­kájuk minden tekintetben bőven megtérül. Jelenleg 12 és fél li­ter a fejési átlag, de mint mond­ják, a zöld takarmányozás beve­zetésével, a hónap végére elérik a 15—15,5 litert. A 8 éves Viola II. napi 28 litert ad; 20 literen felüli tehenük 7 darab van. Ez pedig napi 28—30 ezer forint be­vételt jelent a közös kasszának! S ők maguk is jobban járnak: minden 100 liter tej után 2 száza­lék prémiumot kapnak, amit hó­nap végén készpénzben számol­hatnak zsebükbe, a szerzett mun­kaegységre járó előleggel együtt. S ehhez jön még az elletési és borjúneveiési prémium. Szurkos Gábor például az elmúlt hónap­ban 2460 forint előleget kapott — prémiumokkal együtt. De a többi tehenész is átlag 1900—2000 forin- tott vitt haza családjának. Múlt évi zárszámadásukkor 50 forintot ért egy munkaegység és tervük, akaratuk szerint az idén sem lesz kevesebb. (Persze, hozzá kell ten­ni ehhez azt is, hogy más üzem­ágaknál is jól gazdálkodik a Ságvári.) ★ Speciális szakszempontból még nem minden vonatkozásban töké­letes ez a tehenészet. Tudják is ezt az ott dolgozók és szívükkel, lelkesedésükkel mindent pótolni igyekeznek. S ahogy a tények mu­tatják, jó eredménnyel! Asztalos Bálint. pedig kedveltjei voltak az úri rendnek. S, most? A nevelők mondjak, hogy mái az elmúlt évben is mindenkit biztos hely várt. Most ugyancsak. — Hatvanan tanulnak tovább a* egyetemeken, főiskolákon, a Jövő mezőgazdászai, orvosai, képző­a mj időnk lejárt... Fehéríityulás leányok csengő hangja verte fel pénteked a kór­ház csendjét. A betegek az abla­kokba tódulva integettek a bal­lagó, meghatott „kis nővérek” után, akik egy éven át szorgal­masan tanulták a csecsemő- és gyermekgondozás tudományát, s most búcsúztak a kedves isko­lától, a szeretett oktatóktól, egy­mástól. Negyvenkét leány es iiatalasz- szony sorakozott fegyelmezett rendben az ünnepség elnöksége: a megyei egészségügyi osztály vezetője, a vizsgabizottság elnö­ke, az iskola igazgatója, oktatója, a megyei védőnő előtt a szülők, vendégek koszorújában, hogy át­vegyék oklevelüket, letegyék a gondozónői esküt. Az eskü A Himnusz hangjai után az ün­nepséget Puskás Katalin elvtárs­nő, megyei oktatási felelős nyi­totta meg, majd dr. Petrik Pé­ter elvtárs, a vizsgabizottság el­nöke kiosztotta a díszes okleve­leket. Először a kitűnő eredmény­nyel végzett lányok: Tábori An­na, Nárai Kláx-a. Bodnár Veroni­ka, Vass Ilona és Sándor Klára vették át boldogságtól kipirult arccal egész évi szorgalmas mun­kájuk jutalmát, de a többieknek sem volt okuk szégyenkezésre. A 42 növendék közül öten kitűnő, heten jeles, 28-an jó eredmény­is segít neki a kezdeti gondon könnyítésében. Ilyen gondos, szerető anya lett az Alma Mater. Esért ts van, hogy az Idei balla­gás már nem viselte a komor, talán azelőtt már túlontúl is ün­nepélyes külsőt. (Kepkz—HamifttO nyel végeztek és esak egy köze­pes, illetve elégsége® született. Az új gondozónők, csecsemő­otthonok és bölcsődék leendő dolgozói ezután letették az es­küt. Mind a negyvenketten meg­fogadták esküjükben, hogy cse­csemő és gyermekgondozónői munkájukat mindenkor a legjobb tudásuk szerint végzik, az orvosi utasításokat pontosan betartják, és hűek lesznek a Magyar Nép­köztársaság népéhez, alkotmányá­hoz. Indulnak « ..pótmamák." Dr. Moskovits Károly elvtárs, megyei egészségügyi osztály ve­zetője köszöntötte ezután a vég­zett növendékeket és megígérte, hogy új munkahelyeiken a leg­messzebbmenő támogatásban ré­szesítik majd őket. Toldi Gézáné igazgatónő és Panyik Jánosné oktató búcsúsza­vait könnyes arccal hallgatták a legfiatalabb gondozónők. akik most tizenkétfelé indulnak Sza­bolcsban, hogy az idényböicsődék- ben, csecsemő és gyermekottho­nokban elfoglalják a helyüket Kiságyukban játszadozó csecse­mők, kedves kisgyermekek vár­ják őket, s az édesanyák nyu­godtan dolgozhatnak, mert szak­értő és szerető kezekre bízzák ki­csinyeiket. S ezek a fehéríityulás fiatal leányok nem félnek a hol­naptól, bizakodva utaznak új munkahelyükre, hogy száz meg száz kicsinek „pótmamái” legye­nek. gy. i- sy­3 Körül az idős falak között Akik nem félnek a holnaptól A csecsemő- és gondozónőképző iskola oklevél-Uiosztő ünnepségéről — Mi búcsúzunk és elmegyünk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom