Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-28 / 123. szám

xviH. évfolyam, 123. szám Ära 70 fillér

1961. MÄJUS 28, VASÁRNAP

Gondolatok a Gyermeknapra

Járom a határt, előttem elterülő dús, sokatigérő búzatáblák. Meg-megállok egy gyümölccsel megrakott almaiénál. Május van, az Ígéret hónapja. Lehetne-e máskor Gyermeknap, mint májusban? A gyermek az élet értelme, a jövő ígérete. Gyermekünnep van, s ezen a napon mi felnőttek megállunk egy percre. Gyermekeink mosolygós arca gondatlan nevetése emlékeztet, akaratlanul is egy más kort, a mi gyermekkorunkat idézi. Fel-felvillan egy kép előttünk, a zsúfolt, egy tanító-vezette 1—6 osztályos iskola, a sok me- zitlábos, gyenge öltözetű, rosz- szúl táplált gyermek, a közös könyv, az ellentét a tízóraizó tanulók és azok között, akik „nem voltak éhesek ’. Ezekről a mi gyermekeink már nem tudnak, ez már a múlté. Nekik már mese Móra „Kis csalója”, aki testvérének lopta el önmagától az iskolasegélyként kapott bögre tejet. Mit tudnak ők már arról, hogy a családból csak egy gyermek mehetett iskolába, mert csak egy pár cipő volt? Hogy a tanév bezárult a tavasz közeledtével, mert kisbéresnek, libapásztornak kellett elszegődni? Nem tudják, nem is tudhatják, csak elbeszéléseinkből.

Pártunk és kormányunk dolgos népünk munkája nyomán olyan életet teremtett országunkban tizenhat év alatt, ami egykor csak óhaj volt. Nincs már munkanélküliség, nincs kenyérgond, az édesanyáknak nem kell azt mondani az éhes kisgyermeküknek, hogy „már alszik a kenyér”. Az, hogy még többet tudjunk adni gyermekeinknek, egész társadalmunknak, rajtunk múlik, felnőtteken, mennyit termelünk.

Mit tett szocializmust építő társadalmunk tizenhat év alatt a gyermekekért? Gyakorlatban alkalmazta azt az igazságot, hogy legfőbb érték az ember, legdrágább kincsünk a gyermek. Bevezettük a kötelező nyolc osztályos általános iskolát, biztosítottuk, hogy a legelmaradottabb faluban is korszerű iskola épüljön, egyre több községben legyen óvoda, hogy gyermekeink kicsi koruktól szakképzett nevelők felügyelete mellett játszhassanak, tanulhassanak, míg szüleik dolgoznak. Ez sok-sokmilliárdba került államunknak. Több mint háromszorosára emelkedett a tanulócsoportok, a tanerők száma és két és félszeresére a tantermek száma tizenhat év alatt. Csak az utóbbi három évben 371 tanterem épült megyénkben. Megnyíltak a középiskolák és főiskolák kapui a munkás, paraszt származású gyermekek előtt is. Az elhagyatott „lelenc”-gyermekek sorsa is megváltozott. Megyénkben öt gyermekotthont létesítettünk, ahol szép, jól felszerelt intézetekben pótolják a

családi tűzhely melegét szerető, gondoskodó nevelői szívek az árva gyermekek számára.

Iskolareformunk vitája alkalmával a szülők ezrei mondták el véleményüket, akik érezték felelősségüket az új társadalomért, hogy gyermekeinket az életre kell nevelni már az iskola padjaiban. Min- den szülőnek az az álma, hogy gyermeke többé váljon, mint ő lett. De mit jelent ez a több? A szülők gondolkodása még hajlamos arra, hogy gyermekének életcélját csak egy Íróasztalban, vagy az értelmiségi pályában lássa, még tapasztalható bizonyos lebecsülés a fizikai munkával szemben. És itt tennünk kell kedves szülők, hogy ez a szemlélet megváltozzon. Ismerek családot, ahol az édesanya a házi munkába sem vonja be középiskolás lányát, egymaga végzi a „második műszakot”, hogy gyermekének „kényelmes élete” legyen, amíg az ő házában él, s az a szomorú, hogy a nagylány ezt természetesnek is veszi. Megláthatja-e az így nevelt gyermek azt, hogy mi biztosítja az elegáns ruhát, a gondatlan életet? Sokkal többet adunk gyermekeinknek, mint mi kaptunk e korban, s ez így is van jóí, de neveljük őket az életre, ne elkényesztetett üvegházi virágoknak, vonjuk be őket a család gondjaiba, hogy lássák: a sok jó nem „terülj asztalkám”-ként kerül elő. Készítsük fel őket az életre. Gyermekeinknek többé és jobbá kell válniok, de ez csak úgy lehet, ha a munka és az alkotás örömeit már gyermekkorban megismerik.

Édesanyák, édesapák! A mai napon, amikor gyermekeink örömtől kipirult arcába tekintünk és örülünk megváltozott szép életünknek, ne feledjük el, hogy vannak sötét erők, akiknek nem tetszik, hogy a szocializmust építő országokban boldogan élnek az emberek és szeretnék ezt megváltoztatni, visszafordítani a történelem kerekét, hogy ezekben az országokban is újra nekik, a kapitalistáknak dolgozzon a nép. Mi békében akarunk élni és békében nevelni gyermekeinket, de ne feledjük, hogy a békét nem elég óhajtani: harcolni kell érte. Harcolni mindenkinek a maga területén több és jobb munkával. A béke ügye határozott kiállást követel. Kik érezhetik át ennek legjobban a jelentőségét? Az édesanyák, édesapák. Ezért ezen a szép ünnepnapon, gyermekeink napján egységesen kiáltjuk: békében akarunk alkotni, békében akarjuk nevelni életünk folytatását, gyermekeinket.

Gulyás Emilné,

a megyei tanács vb.' elnökhelyettese.

Lapunk tartalmából:

Az egészségügyminiszter nyíregyházi látogatása Kulturális melléklet Családi vasárnap Asztronauták

f, —

.....

A MÁV új menetrendje

/

i

__________J

(Hammel József felvétele.)

Losonczi Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója

a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről

Losonczi Pál földművelésügyi miniszter a kormány Tájékoztatási Hivatalában rendezett sajtóértekezleten a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, a jövedelemelosztásról, a mezőgazdasági beruházásokról, á sertéstenyésztésről, a húsellátásról és más időszerű kérdésekről tájékoztatta az újságírókat.

— Hosszú éveken át folyt a vita arról, — mondotta elöljáróban — meg lehet-e oldani egy időben a kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a termelés színvonalának fenntartását, sőt növelését. Immár az élet válaszolt igennel erre a kérdésre.

— A termelőszövetkezetek eredményes gazdálkodását, fejlődését mutatja a közös vagyon növekedése. Ennek értéke a tavaly előtti 6774 millió forintról 12 059 millió forintra növekedett. A tavaly előtti 3500 millióról 6631 millió forintra emelkedett a forgóeszköz-állományi tehát a félretett takarmány, vetőmag, stb. értéke. Ez azt mutatja, hogy a szövetkezeti párasztok egyre tervszerűbben alapozzák meg gazdálkodásukat, jövőjüket. A múlt évben 5064 millió forint értékű beruházást valósítottak meg. A meghatározott 10 százalékkal szemben a jövedelem 18 százalékát fordították a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére. Ez is a szövetkezetek erősödését mutatja.

A növénytermelés szerkezete belterjes irányba fejlődött

Az előző évi 21,7 százalékról

25,2 százalékra emelkedett például a kukorica vetésterülete. Az idén ez az arány valamivel tovább javul, s ez azért is örvendetes, mert félő volt, hogy a tavalyi betakarítási nehézségek visszariasztják a szövetkezetek egy részét a kukorica-vetésterület növelésétől.

— Tavaly az időjárás kedvezőtlen volt, a kenyérgabonatermés mégis magasabb volt a tervezettnél. A burgonya és a cukorrépa átlagtermése is növekedett.

Ez azonban még csak a kezdeti lépés, hiszen az állami gazdaságok, amelyek már előbb kialakították nagyüzemi tábláikat, búzából az országos átlagnál csaknem 50 százalékkal magasabb, holdanként 14 mázsás termést értek el, kukoricából 20,2, cukorrépából pedig 176,5 mázsa

volt az állami gazdaságok holdanként! termése.

— Termelőszövetkezeteinknek mintegy 20 százaléka ma még az átlagosnál gyengébben gazdálkodik. Ezek a szövetkezetek holdanként átlagosan mintegy ezer forinttal kevesebbet termelnek az országos átlagnál.

Most arra összpontosítjuk erőinket, hogy ezek a szövetkezetek mielőbb legalább a közepesek szintjére emelkedjenek,

mert a gazdálkodásuk megjavításával nyert termelési többlet értéke elérheti a másfél milliárd forintot. Csaknem ezer szakembert küldtünk most gyengébben gazdálkodó szövetkezetekbe, a megyék és a járások is egyik fő feladatuknak tekintik támogatásukat. Sok helyen már mutatkozik is az eredmény

Milyen gnunliadíjazúsi, jövedelemelosztási módszereket javasol a minisztérium a szövetkezeteknek ?

— Szolt a következő kérdés.

— Mindazokat a módszereket helyeseljük, amelyek a szövetkezeti gazdákat fokozottabb, jobb

munkára ösztönzik, tehát elősegítik a termelés és az árutermelés növekedését, biztosítják, hogy a jövedelem elosztása a

végzett munka mennyisége és minősége arányában történjék. A múlt évi tapasztalatokra épülő javaslatainkat füzetben ki is adtuk: ezek közül minden szövetkezet kiválaszthatja az adottságainak legmegfelelőbbet.

Több helyen bevezették az idén a pénzbeli részesedést.

— most gyűjtjük a tapasztalatokat, hogy ez a módszer

— amit néhány helyen sikeresen alkalmaznak — eiter- jeszthető-e szélesebb körben.

Ahol már kialakultak a jövedelemelosztás fejlettebb módszerei, semmiképpen sem lenne helyes, ha visszafelé lépnének. Van, ahol családoknak osztják ki művelésre a területet, s premizálássad ösztönöznek többtermelésre. •Van olyan szövetkezet is, ahol kialakult az önelszámolás az egye* termelőegységeknél.

Nincs helye semmiféle sablonnak: rugalmasan, a helyi adottságoknak megfelelő formákat honosítsanak meg min- nütt.

A kialakuló helyes munkaszervezés és premizálás, a reálisabb tervezés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a növényápolás az idén eddig szervezettebben folyt és minősége is jobb, mint tavaly.

— Visszatérve a sablon elkerülésére: szakítani kell minden megrögzött szokással, amely nem vált be és nem hoz megfelelő eredményt. Bátran, az élet igényei szerint kell irányítani is, dolgozni is. A legfontosabb, hogy mindenütt bátran támaszkodjanak a termelőszövetkezeti tagok helyes kezdeményezéseire, jó tapasztalataira. Sokszor megtörténik, hogy a munka szervezésében, a költségek számításában és a munka díjazásában másképp csinálják a dolgot, mint ahogy egyesek az íróasztal mellett elképzelik.

(Folytatás a 2. oldato««)