Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-28 / 123. szám
Losonczi Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről (folytatás az 1. oldalról) A megyei, járási, vagy egyéb szervek, a kérdés tanulmányozásával foglalkozó bizottságok ne kardoskodjanak vég nélkül saját elképzeléseik mellett, ha a vitatott kérdésekben a szövetkezeti parasztok már jó megoldást találtak. A mezőgazdasági építkezések meggyorsításáról — Milyen eredmények mutatkoznak a mezőgazdasági építkezések terén, hogyan kívánják ezeket meggyorsítani? A miniszter válaszában rámutatott arra, hogy az építési beruházásoknál is nagyobb rugalmasságra, több kezdeményezésre van szükség. Termelőszövetkezeteinkben már a múlt évben áttértek az egyszerű szerfás istállóépítkezésre. Az idén már 7600 szerfás növendékmarha-is- tálló, sertéshizlaló, fiaztató stb. épül, 3600-zal több, mint tavaly. A típustervek, vagy nem típustervek kérdésében még mindig folynak viták az építési szakemberek között. Nem kell a drágább megoldást szorgalmazni, ha a szövetkezet saját elképzelései szerint olcsóbban tud építeni. Ezért olyasféle megoldást keresünk, hogy előbb a termelőszövetkezetek dolgozzák ki saját elképzeléseiket, s azokat támasszuk után alá — a lehetőségeinkhez képest — anyagi alappal. A mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatos kérdésekre válaszolva a miniszter elmondotta, hogy az idei aratáshoz 4970 kombájn, 1310 rendre arató és 4940 kévekötő aratógép áll rendelkezés-re. A termelőszövetkezetekben 3200 arató-cséplőgép, 930 rendre arató és 3830 kévekötő aratógép segíti a munkát, ami azt jelenti, hogy a közös gazdaságok kalászos vetésterületük 57 százalékáról tudják már géppel betakarítani a termést. Tavaly ez az arány 45 százalék volt. Az állami gazdasági« ebben az évben vetésterületük 98 százalékát géppel aratják. Előrehaladt a termelőszövetkezetek saját gépesítése is. A közös gazdaságok tavaly 4270 traktort vásároltak. így az idén vett erőgépekkel együtt ma már csaknem 9000 traktor van birtokukban. Sok nehézséget okoz a többféle traktortípus, mert ezeket nem tudjuk zökkenőmentesen ellátni alkatrészekkel. Problémát ofeoz továbbá, hogy a traktorokhoz ma még nincs mindenütt elég munkagép. Arra törekszünk, hogy idővel, erőinkhez képest emeljük az erőgépek és a munkagépek helyes arányát. Az állattenyésztés alakulásával — ezen belül a húshiánnyal foglalkozott több kérdés. — Egyáltalán nem helyes — válaszolta — ha a húshiányt csak, vagy éppenséggel elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével hozzák összefüggésbe, ahogyan ezt jónéhányan teszik. Amikor még az egyéni gazdaságok voltak döntő túlsúlyban és a termelőszövetkezetek a ■Bántáterületnek még csak egynegyedén sem gazdálkodtak, akkor is előfordult, — nem is egy laben — hogy nem lehetett elegendő húst kapni. Kijelentem, hogy éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezése biztosítja majd a probléma végleges megoldását. — Kétségtelen, hogy az átszervezés időszakában a kocaállomány erősen csökkent. — A múlt év márciusában már esak 409 000 volt a kocaállomány, azaz több mint 100 000 koca szaporulata esett ki, s ez ebben az évben érezteti hatását. Az állatszámlálások figyelmeztető adatai alapján a kormány intézkedéseket hozott, ezek végrehajtásának eredményeként a kocák száma ez év márciusára 565 000-re nőtt. Az egész sertésállomány is magasabb, mint tavaly, de korösszetétele még nem megfelelő: sok a fiatal jószág. Ezeket ma még nem lehet — és nyilván mindenki egyetért velünk abban, hogy nem is szabad — levágni, hanem fel kell hizlalni. Sajnos, nálunk még hosszú a hizlalási idő, ezt is figyelembe véve — éppen a szépen fejlődő állomány alapján — azt mondhatjuk, hogy jövő évre már több sertéshúst tud adni fogyasztásra a mezőgazdaság. — Intézkedéseinknek és a termelőszövetkezetek növekvő érdeklődésének köszönhetően örvendetesen nő a baromfiállomány. A keltető állomások nem is győzik csibével ellátni a szövetkezeteket és állami gazdaságokat. Jelentős anyagi eszközökkel mozdítjuk' elő és gyorsítjuk meg a baromfitenyésztés fejlesztését. Az állattenyésztés fejlesztését, a hústermelés fokozását azzal is előmozdítjuk, hogy gyorsított ütemben megteremtjük a korszerű takarmányozás alapjait. Takarmánykeverő üzemeket állítottunk fel és továbbiakat is létesítünk. mert a keverékek iránt országszerte igen nagy a kereslet. — Az állattenyésztésben természetesen továbbra is fel kell használnunk a háztáji gazdaság árutermelési lehetőségeit és ezt takarmány juttatásával is elő kell mozdítani. Termelőszövetkezeteinknek persze arra kell törekedniük, hogy a közös gazdaságban mind több saját tenyésztésű malacot hizlaljanak, s a hizlaláson kívül az eddiginél erőteljesebben foglalkozzanak a tenyésztéssel is. Milyen közvetlen I elindít tok vannak most a növény* termelésben ? — Az idei tavaszi mezőgazda- sági munkák a tavalyinál kedvezőbb körülmények között indultak. Ebben közrejátszott a korai kitavaszodás, a jobb szervezettség a szövetkezetekben. Legfontosabb feladat most a növényápolás és a szenabe- takarítás. A tőszám növelése rendkívül fontos, mert ez a nagyobb átlagtermés nélkülözhetetlen feltétele. — Jónak ígérkezik a pillangósnövények: a lucerna, a vöröshere, stb. és a rétek első kaszálása, ezért a termelőszövetkezetek lehetőség szerint már az első kaszálással teremtsék meg a szá- lastakarmányalap nagyobb részét. Fordítsanak nagyobb gondot a kaszálógépeik jó kihasználására, a széna veszteségmentes betakarítására, az állványos szárítási mód alkalmazására. Az aratás az idén előreláthatóan korábban kezdődik. mint tavaly. Éppen ezért máris időszerű a nyári munkák előkészítése, jó megszervezése. A gazdaságok mérjék fel a rendelkezésre álló kézi-gépi és fogaterőket. A gépeket, a munkaeszközöket javítsák ki és gondoskodjanak a szükséges tárolóhelyről. Helyesen teszik a gazdaságok, ha munkatorlódás elkerülése céljából mielőbb elkészítik a nyárimunkák tervét, s azt a termelőszövetkezet tagsága köz gyűlésen meg is vitatja. Munkaerőhiány esetén a termelőszöve* • kezetek — a járási tanácsok közbejöttével kötött szerződés alapján — a nyári betakarításnál megállapodás szerinti munkadíj- jazással külső munkaerőket is foglalkoztathatnak. Losonczi Pál végül részletesen válaszolt a falura küldött szakemberek munkájára és a mező- gazdasági szakemberek képzésére vonatkozó kérdésekre. A tcrniclő*zövelke*clckbc került szakéin keresi zöme i 'jcn derekasan helytáll és eredményesen dolgozik A minisztérium a jövőben is elősegíti, hogy szakemberek menjenek falura, igyekszik javítani életkörülményeiket, elhárítani a hosszabb időre szóló letelepedésüket nehezítő tényezőket. — Vannak olyan tervek, hogy a szövetkezeti vezetők tanfolyamokon, illetve levelező oktatás formájában képezzék magukat. A fiatalok mezőgazdasági képzését megkönnyíti, hogy a szocialista átszervezés után egyre több fiatal választja a mezőgazdasági szakmát, mert perspektívát. lát benne. Az ötéves terv időszakában az egyetemre és a mezőgazdasági akadémiákra, főiskolákra több fiatalt veszünk fel, s bővítjük a technikumi levelező oktatást is. Az egyetemre, a mezőgazdasági akadémiákra, valamint a kertészeti főiskolára az 1957/58-as tanévben felvett 800 helyett tavaly már 1100 hallgatót vettünk fel, s ezt a számot még tovább növeljük. Ügy tervezzük, hogy az 1963/64-es tanévre egyedül a mezőgazdasági akadémiákra már 1300 hallgatót veszünk fel. Nagyobb gondot fordítunk a mezőgazdasági szakmunkásképzésre is. Az ötéves terv idejében mintegy százezer szakmunkást akarunk kiképezni, főként a növénytermelés egyes speciális ágaiban. — Az oktatást, egyben a korszerű termelési gazdálkodási módszerek elterjesztését a most létrehozott bemutató üzemek is segítik. A tanácsok járásonként két—három, az országban összesen 380 bemutató gazdaságot jelöltek ki. Ez az elosztás azért is igen jó, mert lehetőséget ad arra, hogy a ma még az átlagosnál gyengébben gazdálkodó ter- me'löszövetkezetek tanulmányozhassák a közelükben lévő, nagyjából azonos adottságokkal rendelkező, jól működő szövetkeze-, tek munkáját. Ügy gondoljuk, hogy az így szerezhető jó tapasztalatok átvétele — a már említett intézkedések mellett — elősegíti ezeknek a szövetkezeteknek gyorsabb fejlődését, s ilyen módon az egész szocialista mezőgazdaság egyre több terméket tud majd adni a népgazdaságnak. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY m Vajon nem... a venuslakók rádiója Az ördögbe is, ez lehetséges! A szaggatott hangok olyasvalamik lehettek, mint a mi morzejeleink. De ezen nem tűnődhettem tovább, mert nagy távolságokban a láthatár szélén feltűnt egy sziklafal. Bal kéz felől keletre, tizenöt-tizenhat kilométernyire hagytam el a láthatár mögött rejtőző hegyi tavat s onnan indult ki ez a sziklafal. A holt erdő itt mindkét irányban nyílegyenes vonalban szakadt meg. Távolabb szelíd, gömbölyded púpokkal és ugyancsak kicsiny, sekély mélyedésekkel váltakozó síkság terült el. Jobb repülőtérről álmodnom sem lehetett. A talaj, amennyire megítélhettem, sima volt, mint a csiszolt kő. Az élettelen fák utolsó sorai fölött elzártam az üzemanyag-adagolót. Ügy láttam, mintha a holt erdőt keskeny, sötét árokféle választaná el a síkságtól, de figyelmemet most a kormányokra kellett összpontosítanom. Kinyitottam a féklapot s a rudat behúztam. A hirtelen beállott csendben a repülőgép szárnyai egyre hanyatló, mély hangot adtak. Lágy ütés következett, azután a másik. A futómű kerekei talajt értek. A gép egy kis darabon gurult, aztán megállt. Kissé félrebillenve állt a talaj redős lejtőjén — a Venus bolygó talaján. Hosszú percekig ültem a kabinban s nem tudtam, mitévő legyek. Még egyszer a rádiókészülékre hajoltam. A szabályzó végigfutott az egész skálán. Minden hullámhossz hallgatott. Az éterből a legkisebb nesz sem jutott be a készülékbe. Abbahagytam. Elővettem sisakomat az ülés alól és feltettem. Lelkiismeretesen egymás után meghúztam minden önműködő zárókapcsot. Kezemet a kupolanyitó fogantyúra helyeztem, egy pillanatig mozdulatlanul álltam, aztán erősen megrántottam. Az üvegkupola hátracsúszott. Még egy pillantást vetettem a radarszkópnak a sisakomban világító apró, sötétzöld ernyőjére, megérintettem az oxigénkészülék csapját s lábamat a mellvéden átvetve, máris kint álltam a szárnyon. Tudom, nem sikerül leírnom a tájat, mely szemem elé tárult. Felsorolhatom egyes részleteit, de semmiképpen nem bírom megfogni azt a mindenütt uralkodó általános tónust, amely már az első szem- pillantásra érezteti velünk, hogy ez nem a Föld. A felhők lassan vonultak s fehérek, olyan fehérek voltak, mint a tej. A Földön is láthat az ember ilyet, de azok csak könnyű, bolyuos, vastag cirru- sok, itt azonban az egész mennyboltot eltakarta a tejfehér sima lepel. Az erős világításban lankás dombvidék terült el, minden növényzettől mentes, sekély tek- nőszerű, száraz mélyedésekkel. A színük mint a sötét csokoládé, itt-ott világosabb foltokkal. Mögöttem, mintegy hétszáz méterrel a repülőgép farán túl a síkság a holt erdő felé megszakad. Ezen a szinten nem nyomult be az erdőbe: egy magas part volt a határ, olyan magas, hogy a holt fáknak csak a visszfényben csillogó összefonódott koronái emelkedtek ki föléje. Leugrottam a földre. A talaj nem süppedt be lábam alatt. Vasalt sarkamat belevágtam: nem maradt semmi nyoma. És mégsem hasonlítóit semmiben a kopár kőhöz. Háttal fordultam a holt erdő felé. A repülőgép szárnyain át mind messzebbre beláttam az egyöntetűen re- dőző síkságot, a láthatáron a sárgás köd párái között látszottak a hegyek sötét körvonalai. Megint lábam alá néztem, kezeslábasom külső zsebéből kivettem a zsebkést s élét beleütöttem a rejtélyes anyagba. A penge néhányszor visszapattant, de találtam egy helyet, ahol a felültv?t apró lyukak borították. Olyan volt az egész, mint a megkövesedett, sima szivacs. Sikerült lefaragnom egy jó darabot, tenyeremen méregettem. Világosbarna és könnyű volt. Könnyű, akár a... bakelit. .Bakelit! Mennyire sajnáltam, hogy egyedül vagyok! E pillanatban nem gondoltam sem arra, hogy elvesztettem a kapcsolatot a Kozmokrátorral, sem arra, hogy mi lesz velem tízegynéhány óra múlva, csak egyszerűen szerettem volna, ha uti- társaim közül valaki itt van velem, hogy megoszthatnám vele rendkívüli felfedezésemet. Még egyszer végignéztem a barnás tájon, de most már egészen más szemmel. Volt benne valami nyugtalanító, de mi? Ezt azelőtt nem láttam. Valamire emlékeztetett... de mire? Egyszerre rájöttem: az egész környezet valószínűtlen volt, akár egy óriási színházi díszlet s ékben rejlett a nyugtalanság oka. Mert egy színpad nagyságú vagy akár egy rét nagyságú díszlet — rendben van. De itt nem is ötven-hatvan, hanem talán több száz négyzetkilométernyi bakelit, vagy ahhoz hasonló mesterséges képlékeny anyag tárult elém, amilyenből a Földön itatósnyomót és töltőtollat készítenek! Volt ebben valami torz, de egyúttal rendkívüli (Folytatjuk.i 2
