Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-13 / 85. szám

Pilótákból űrhajósok MHycn egészségügyi kísérletekre van szükség m űrkutatás emberi feltételeinek kidolgozásához? A repülők készülnek a világ­űr meghódítására. Komoly elő­készületek folynak az űrrepülés emberi létfeltételeinek kidolgo­zására. 18—20 kilométeres ma­gasságban úgy tűnik, hogy az égitestek, a Hold-, a Mars-, a Vénus távolsága éppúgy, mint a Fold alapjától számított magas­ság — igen nagy. Ez igaz is, viszont ebben a magasságban már hasonló létfenntartási kö­rülmények uralkodnak, mint 3—■ 4000 ezer kilométer magasságban, ezek szerint a sugárhajtású repü­lőgépek- pilótáiból szinte egycől- egyig megfelelő „űrutas” válna. a karok mentén gumitömlők hú­zódnak, melyek speciális szalag­gal vannak erősítve a ruhához. Most már csak egy kérdés van, hogyan működik az ilyen „kom­penzációs öltöny”? A gumitöm­lők végei egy oxigén palackhoz kapcsolódnak, s a tömlőket fe­szítő gáz eredményezi a szalagok összehúzódását. így a védőruha teljesen összeszorítja a testet. 20—22 kilométer magasságban, ahol már a mellkas nem tudná elviselni a test belsejében lévő oxigén és a külső igen ritka lég­nyomás közti óriási különbséget, — az öltöny szorítása egyenlíti Nyíregyházi dolgozók Gagarin őrnagy történelmi jelentőségű űrrepüléséről Amikor a rádió megszólalt, megállt a munka is a nyíregy­házi hivatalokban, üzemekben. Minden dolgozó feszült figyelem­mel hallgatta a készüléket, a cso­dálatos bírt, lázas izgalom lett úrrá szinte percek alatt az egész városban. AM nem hallgatta ara- diót, értesült a többiektől. Futó­tűzként terjedt a szenzáció híre. — Hallottad? Fent van az em­ber az ürben_ — adták szájról- szájra a szovjet tudomány diada­lának hírét, sokan hitetlenkedve csóválták a fejőket, s rohantak a legközelebbi rádiókészülékig, hogy személyesen meggyőződje­nek a hír valóságáról. Az utcán népes csoportok vitatkoztak han­gosan, erről beszéltek az üzletek­ben is. Nemesük a technika ««ódája . . . A nyíregyházi Textilruházati Ktsz-nél is akkor kapcsolták be a készüléket, amikor az utcáról robbant be valaki a szenzációval. A hangszóró már az őrnagy si­keres visszaérkezéséről közölte az örömhírt a műhelyekben. Pár pillanatig döbbent csend, majd hangos lárma, az öröm és csodá­lat lelkes szavai töltötték be az üzemet. Mikor a hír első láza kissé le­csillapodott, Leviczki György sza­bász így nyilatkozott Gagarin őr­; nagy hőstettéről: — Az utóbbi időben a sajtó­ból mái1 érezhető volt, hogy a szovjet tudomány újabb megle­petésre készül. Mégis váratlanul ért a dolog, nem gondoltam vol­na, hogy ilyen hamarosan bekö­vetkezik az ember Űrrepülése. Én gyermekkoromban 30 fillérért jártam harangozni, s mindig alig vártam, hogy a templomtorony­ból visszaérjek a földre. De mi­lyen érzés lehetett az űrben re­pülni? Hallatlan bátorság, me­részség és akaraterő kellett Ga­garin őrnagynak, hogy a világon elsőnek a bizonytalan űrbe re­püljön. Gagarin őrnagy hőstette nemcsak a technika csodája, ha­nem a szovjet emberek nagysze­rűsége is... Boldog vagyok, hogy olyan korban születtem, amikor az ember meghódítja a világűrt... Nagyon örülök . . . Boros János elvtárs, az 53. sz. AKÖV művezetője így nyilatko­zik: — Nagyon meglepett a szen­záció, és először nem is akartam elhinni a dolgot. Mi, akik gépek­kel foglalkozunk állandóan, is­merjük a technikáját, jól tudjuk, hogy naponta újabb és újabb technikai csodák születnek az emberi erő, tudomány diadala­képpen, de erre nem mertem szá­llítani. Nem mertem számítani arra, hogy ilyen hamar eljut az ember az űrbe. S a szovjet őr­nagy nemcsak eljutott, hanem si­keresen vissza is tért az űrből, csak akkor bocsájtottak embert fel, amikor az eddigi kísérletek során biztosították az épségben való visszatérését. Még is hallat­lan bátorság kellett az első űrre­püléshez. A magam részéről na­gyon örülök annak, hogy szovjet ember jutott elsőnek a világűrbe, mert ez az egész világ előtt bebi­zonyította a szocializmus erkölcsi, technikai fölényét. örülök és büszke vagyok... Leküzdötték xx akadályokat A Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet tanárait és diákjait is egy­aránt lázba hozta az űrrepülés híre. A tanári és klubszobák meg­teltek a rádióhallgatókkal majd a diákok valósággal megostro- moiták kérdéseikkel a tanárokat. Lakatos István tanár elvtárs, az ismert fizikus közelebbről is foglalkozott az űrrepülés fizikájá­val, — de mint közli — őt is meglepte a szovjet tudomány gyorsasága: — Vártam már ezt az ese­ményt, hiszen látszott a kísérle­tekből, hogy a Szovjetunió megol­dotta már a problémát. Azonban mégsem gondoltam volna, hogy ilyen hamar... — Milyen fizikai problémákat kellett Gagarin őrnagynak leküz- denie? A pilóta, mint űrhajós. — Milyen élettani körülmé­nyek adóinak a kozmikus tér­ben? — érdeklődik az újságíró. — A kutatások javarésze azon káros következményekkel függ össze, amelyek magasabb lég- rétegekben a leginkább előfordul­nak. Öt kilométer magasságban például a földinek felére csök­ken a légnyomás, s a levegő olyan ritka, hogy még a külön­leges oxigén-készülék sem elég. Tehát az oxigént nyomás alatt kell adagolni, mivel e nélkül hiányos lenne a vérben a szük­séges mennyiség ellátása, mely rosszullétet és a későbbiek fo­lyamán halált okoz. Az első fi­ziológiai „fal” tehát: az oxigén- haitár. Sok kísérletet végezitek annak .negállapítására, hogy mi módon reagál az emberi szervezet bizo­nyos nyomások alatt történő lég­zés közben. A kísérletek lehető­vé tették, hogy kidolgozzák az oxigén-adagolás speciális rend­szerét, a bizonyos magasságok­ban szükséges légmennyiség és nyomás megállapítását. Ez az úgynevezett oxigén-étlap lehető­vé teszi a hosszabb tartózkodást a magasabb légrétegékben. A magasság minden egyes kilomé­terével erősen csökken a nyo­más, így a Földtől 18 kilomé­terre a víz már 36,9 Celsius fok­nál forrásba jön — s éppen ilyen az emberi test hőmérsék­lete. Az a pilóta, aki a megfe­lelő biztonsági készülékek nélkül túllépné az első fiziológiai falat, kettős veszélynek tenné ki ma­gát. A nyomás alatt adagolt oxi­gén szétszakítaná a tüdejét, a vére, valamint a testében lévő összes nedvei forrásba jönnének. Néhány évvel ezelőtt elkészí­tették az űrrepüléshez szüksé­ges védőöltöny mintapéldányát. Sssilárd, nylonnal erősített pa­mutanyagból készült, s mint egy második bőrréteg simul a test­hez. A bokától a vállig, valamint ki. A ruha különleges sisakkal van kiegészítve, mely szórósán körülveszi az egész fejet, tehát, mint kozmikus védőruha is szol­gálhatna, mellyel rövid időre 30—35 kilométer magasságban is felSizállhat a pilóta. További ott- tartózkodása viszont csak külön­leges, - zárt fülkében lehetséges. Érdekes kutatások folynak a szervezet túlterhelésével kapcso­latban is. Hosszabb ideig való nyomáskülönbség tartós elváltoz- tatásokat okozhat az emberi szer­vezet egyes részeiben. Egy barna szemű, fekete hajú pilóta pél­dául a repülésiből mint kéksze- mű, szőke hajú férfi térhet visz- sza, s könnyen lehetséges, hogy a bőr színe is megváltozik. De nem mindig ilyen, lényegében ártalmatlan „kozmetikai elválto­zásokra” kerülhet sor. A nyomás­különbség nemcsak a légzésre, s a különböző szervezeti elváltóz- tatásokra gyakorol hatást, hanem a belekben lévő gázak tágulásá­ra is. A hasüregben egy nagyon érzékeny idegdúc van,, mely a belek összehúzódása, illetve nagy­mérvű kitágulása esetén átme­neti ájulást okozhat. Tehát az egyik alapvető tényező a pilóta helyes diétájának kidolgozása. Csak néhány alapvető kísérle­tet említettünk meg, amivel a kutatók foglalkoznak. Viszont a technika fejlődése egyre több, egyre újabb problémákat hoz magával. Több országban végez­nek már kísérletet atomhajtású rakétagépekkél, melyek elérik a 40, sőt 50 kilométeres magassá­got. Olyan problémák állnak elő, melyek eddig még ismeretlenek az űrrepülés örvösi feltételeit kidolgozó szakemberek előtt. S fellép a pilóták nagy ellensége, — a kozmikus sugárzás. De, mint tapasztaltuk, a Szovjetunió­ban már sikeres a „pilótahalál” elleni védekezés. Gyümölcsöző a megelőzésre irányuló kutató­munka. — A legtöbb ember azt mszt, hogy a nagy sebesség jelenti ae űrrepülésnél az emberi szervezet­re a legnagyobb veszélyt. Nem, hanem a gyorsulás veszélyes, amivel a rakéta induL A szovjet tudománynak meg kellett olda­nia a fokozatos gyorsulást. A súlytalanság állapotának veszé­lyeit már korábban megoldották, azonban a nap sugárzásának ve­szélyei még mindig megmarad­tak. A nap sugárzásai nem egy­formán erősek. A szovjetek tud­ták, mikor kell fellőni a rakétái« a nap felületi viselkedéseinek törvényszerűségeiből. A legna- gyob problémát a leszállás meg­oldása jelentette. Egyrészt rövid idő alatt kellett lefékezniük a másodpercenként 8 kilométer« sebességgel száguldó berendezést, másrészt különleges hőszigetelő anyagokra volt szükség ahhoz, hogy a kabin hőmérséklete ne emelkedjék, mert ami ilyen nagy sebességgel mozog, a levegővel való érintkezéskor, a súrlódás kö­vetkeztében felizzik, leég. — Még csak azt szeretném mondani, hogy ennek a kísérlet­nek óriási, történelmi a tudomá­nyos jelentősége, hiszen az ed­dig felküldött műszerek helyett most maga az ember tudja sok­oldalú megfigyeléseit közölni a világgal. Eddig csak az űrhajó­zás küszöbén álltunk, most azon­ban átléptük ezt a küszöböt... Ezrek és ezrek beszédtémája megyeszerte most az Űrrepülés. Találgatások, a jövőre vonatkozó kérdések kerülnek porondra, egy azonban biztos: mindenki örül a sikernek, s az első emberi űr­repülés után várják a továbbiakat is.., sy. t gy. Em berek! Vilá&n%en%áeió!... — Szovjet emberrel űrhajó van a világűrben!. — ezzel a felkiál­tással futott a szerelőcsarnokba Homoki elvtárs, a mezőgazdasági gépjavító vállalat párttitkára. Egy pillanatra megállt a kezek­ben a szerszám, elcsitultak a gépek. Aki csak tehette, körül­vette a hírhozó embert és ámulva hallgatta a rádió által közölt vi­lágszenzációt. Mikor történt? Hogy hívják az űrhajóban lévő embert? Hol van most az űrhajó? Életben van-e az űrhajós?... Ilyen kérdésekre kellett Homoki elvtársnak válaszolnia, aki min­dent elmondott, amit tudott. Az­tán egészen másképpen ment to­vább a munka: a munkások a szenzációról beszélgettek. Vidá­mak voltak, örültek a szovjet tu­dósok fáradozását koronázó si­kernek. Felhőátvonulás Várható időjárás csütörtök es­tig: felhőátvomulások, főként az ország nyugati, északi részein íeewée eső. Mérsékelt, időnként élénkebb északi szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 16—21 fok közölt; Én az újságot bön­gészgettem, a fiam pedig az új bélyeg­jei és szalvétái között rendezgetett. Egyszó­val kényelembe he­lyezve magunkat, él­veztük az este örö­meit. — Fiacskám, hozz egy kanna szenet, — szólt a feleségem né­mi lelkiismeretfurda- lás közben a játék­ban elmerült gyerek­hez. „Életrenevelés, politechnikai okta­tás” — jutottak eszembe a sokat hal­lott szavak. Ám a fiú fülebotját sem mozdítja. — Nem hallottad, mit mondtam? — Pszt, híreket mondanak — intett fejével a rádió felé. — Meghallgatom, mi van a szovjet örnagy- gyal. Micsoda klassz A gyerek ember az o Gagarin — csillog a szeme. A gyerek érdeklő­désének örülni kell. Egy-egy aggódó pil­lantást vetve a ké­szülő vacsorára, tü­relmesen várok. De bíz, a gyereket ér­dekli a jelentés, a kommentár, sőt a tu­dományos előadás is. — Na, de most már! — csattantam fel. Ám ő megint pisz- szegni kezd. — Most jön újra a jelentés. Különben is te következel, én már hoztam egy kanná­val. — Elég volt, — kiál­tottam — szedd a. lábad és indulj! — így nem lehet gyereket nevelni, — pityeregte el magát a fiú. Azt hiszed, még mindig a te idődben vagyunk, a régi rend­szerben? Kiabálással csak durva lelkűvé, makaccsá teszel. A gyermeknek is van igazság érzete, — mondja és egész sza­kaszokat citál Dezsé- ritől. Én Makarenkóra hivatkozom. Ettől egy kicsit megszeppen. — Szóval így ál­lunk? — néz rám gyanakodva. — Szó­val meg akarsz ver­ni? Tudod mi lesz belőlem? Egy szolga­lelkű, kétszínű fráter! A tűzhelyben las­san kialszik a tűz. Mit tehetek, felkap­tam a kannát és le a pincébe. (kéjé) S valahányszor újabb részlete­ket közölt a rádió, nyomban to­vábbították a munkásokhoz a hí­reket. f)römt«I síró. aggódó asszonyok A nyíregyházi Dohányfermen­táló Vállalatnál a világszenzáció hírének hallatára felcsattant asc éljenzés és taps a munkásasszo­nyok között. Abbahagyták a mun­kát, úgy hallgatták a rádiót. So­kan sírtak az örömtől, megható- dottságtól, aggódva várták, hogy az űrhajó utasával épségben, sze­rencsésen földet érjen. A gyár dolgozói táviratot küld­tek a budapesti szovjet nagykö­vetségnek a szovjet tudomány és technika világraszóló győzelme alkalmából. A táviratban kifeje­zik többek között: „Büszkék va­gyunk arra, hogy az emberek év­ezredes álmát, az ember feljutá­sát a világűrbe barátunknak, a Szovjetuniónak, tudósainak és mérnökeinek sikerült valóra vál­tam” A világűr Kolumbusza A nyíregyházi Állami Arurtaa- ban délelőtt 9 óra előtt már min­den áruházi dolgozó tudomást szerzett a világszenzációról. Áru­sítás közben szájról-szájra járt a hír s a vevők is tudomást szerei­tek róla. Egyesek kétkedéssel fo­gadták a hírt, legtöbben viszont így nyilatkoztak róla: „Az előze­tes sikerek és hírek alapján biz­tosra lehetett venni, hogy a Szov­jetunió éri el az első sikert aa embernek rakétával történő űr­repülésben”. „Büszke lehet *á a Szovjetunió, hogy szovjet ember a világűr Kolumbusza?” Az áruház dolgozói is diiMMh táviratukat a szovjet nagykőbe* ■ séghez, melyben gralwtohwk * világsikerbe* 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom