Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-13 / 85. szám
GYŐRI ILLÉS GYÖRGY; Gagarin őrnagy és a kar . . . Hallod? Az ember átugrotta - a világot és felrepült '■ rakétaszárnyon csillagokba. s az égre irta a betűt. , > ; Olvasd az ember kézjegyét el. örülj hogy most élsz, s láthatod. Örülj — míg szíved izgul és 'tfer — tieid már a csillagok...A holnap ajtaját kitárták. Nézz be. Mit látsz ott? A tiéd! A végtelenség izzó lángját nem érezhette senki még.. Követ pattintó szőrös törpe, viharban szálló por-virág a történelem útját törte, s idáig jutott a világ __ Te vagy az első, kor-szülöttje, aki a földről messze szállsz. Nem vagy már por. nem vagy már törpe: repülj és tanulj! Mire. vársz? Aki nem száguld, lassan mászik, lemarad és hős. nem lehet. * Gyermekeid és unokáid számonkérik majd tettedet! <! Ember, te vagy a holnap hőse. tőled függ, tedd hát meg mielőbb, hogy a világ korlátját döntse hűséges utódod előtt. Döntsd vigyázzva. . . Előd ne Volna? Ha tétlenkedsz, most válaszol, felel minden kétkedő szóra Gagarin őrnagy és a kor... Íz SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió kormányának (elhívása A TASZSZ közleménye az első űrhajós útjáról MOSZKVA, (TASZSZ): 1961. április 12-én a Szovjetunióban földkörüli pályára felbocsátották a „Vosztok” szputnyik-űrhajót, amely a világon az első, embert szállító űrhajó. Az űrhajónak a Föld színétől mért legkisebb távolsága 175 kilométer, legnagyobb távolsága pedig 302 kilométer. A p^lvgsík- nak az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok 4 perc.,, A szputnyik-űrhajó súlya az űrhajós pilótával együtt — a hordozórakéta utolsó fokozatának súlyát leszámítva — 4725 kilogramm. ,, Gagarinnal rendszeres kétoldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn. A szputnyik-űrhajó rövidhullámú adóinak frekvenciája 9,019 és 20.006 megahertz, az Ultrarövidhullám sávban pedig 143,625 megahertz. Rádiótávmérő és televíziós rendszerek segítségével állandóan figyelték az űrhajós állapotát. Azt az időszakot, amely alatt a „Vosztok” szputnyik-űrhajót félvitték pályájára, az űrhajós; Gagarin kielégítően viselte el és most jól érzi magát. Azok a rendszerek, amelyek a szputnyik- írhajó fülkéjében a szükséges életfeltételeket hivatottak biztosítani, kifogástalanul működtek. (Folytatás az l.' oldalról.) ságilag fejlettebb országokkal. Hazánk; a Lenin-vezette Kommunista Párt által lelkesített munkásosztály és nép akaratából szocialista nagyhatalommá vált és soha nem tapasztalt magaslatokra jutott a tudomány és a technika fejlesztésében. Amikor a munkásosztály 1917. októberében kezébe ragadta a hatalmat, sokan, még a becsületes emberek is, kételkedtek, vajon tud-e országot irányítani, meg tudja-e őrizni egyáltalán a gazdaság, a tudomány és a technika már elért színvonalát. Ks most a munkásosztály, a kolhozparasztság, a szovjet értelmiség, az egész szovjet nép a világ elé tárja a tudomány és a technika példátlan győzelmét. Hazánk felülmúlta a világ minden államát és elsőnek nyitotta meg á világűrbe vezető utat. A Szovjetunió elsőként bocsátott fel interkontinentális ballisztikus rakétát, elsőként küldte pályájára a Föld mesterséges uti- társát. elsőként juttatott űrhajót a Holdra, teremtette meg a Nap első mesterséges bolygóját, indított kozmikus űrhajót a Vénusz irányába. Az élőlényeket vivő szovjet szputnyik-űrhajók egymás után hajtottak >végre repüléseket a világűrben és tértek vissza a Földre. A világűr meghódításában aratott győzelmeinkre a szovjet ember föld-körüli diadalmas űrutazása tette fel a koronát. Becsület és dicsőség a munkás- osztálynak, a szovjet parasztságnak. a szovjet értelmiségnek, az egész szovjet népnek! Becsület és dicsőség a szovjet tudósoknak, mérnököknek és technikusoknak, az űrhajó megalkotóinak! Becsület és ’ dicsőség az első űrhajósnak — Jurij Alekszeje- vics Gagarin elvtársnak, a világűr meghódítása úttörőjének! John Gollun, a* Angol Kommunista Pfírt főtitkárának nyilatkozata LONDON; „Számítottunk rá, hogy az első űrutas a szocializmus zászlaját viszi magával — mondotta. — Ez az esemény nem csupán újabb bizonyítéka annak, hogy a szovjet tudomány élenjár az. űrkutatásban, hanem az egész emberiség javát szolgáló teljésítniény ! Nekünk, kommunizmust építő j szovjet embereknek jutott az a dicsőség, hogy elsőnek behatolhattunk a világiírbe. A világűr meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem az egész emberiség eredményének tekintjük. Ezt az eredményt örömmel állítjuk minden nép szolgálatába, a haladás. az emberiség boldogsága és jóléte szolgálatába. Eredményeinket és felfedezéseinket nem háborús célokra. hanem a népek békéjének és biztonságának céljaira használjuk fel. A tudomány és a tehenika fejlődése korlátlan lehetőségeket nyit meg a természet erőinek leigázása és az ember javára való felhasználása előtt. de ehhez mindenekelőtt biztosítani keli a békét. Ezen az ünnepi napon újból a béke szavával fordulunk a népekhez és a kormányokhoz. Az emberek, függetlenül fajtáktól és nemzetektől, bőrszíntől, vallási meggyőződéstől és társadalmi hovatartozástól, legyenek minden erejükkel azon. hogy biztosítsák a világ tartós békéjét. Vessünk véget a fegyverkezési hajszának! Valósítsuk meg szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést! Ezzel döntően kivesszük részünket a béke megvédésének szent ügyéből. Hazánk dicső győzelme minden szovjet embert újabb hőstettekre lelkesít a kommunizmus építésében. Előre, új győzelmek felé, a békéért, a haladásért és az emberiség boldogságáért! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Minisztertanácsa. \ mai uappai U| ezana»/. kezdődik az űrkutatásban .Német tudós uviiatkozata BERLIN. (MTI): A Német Demokratikus köz. társaság valamennyi rádióállomása csütörtökön reggel 8 óra után néhány perccel megszakította műsorát és ismertette a TASZSZ jelentését. A rádió -első kommentárjában a .világűr Kolumbuszának nevezte a bülör szovjet őrnagyot. A hír futótűzként terjedt vei nemcsak a megosztott Bérli nőén. hanem az egész köztársaság területén. A thüringiai Sonneberg- ben lévő csillagvizsgáló vezetője. Rudolf Brandt professzor .'évszázadunk szenzációjának” mondotta az április 12-i szovjet űrhajó- szputnyikot. . . ; Elgar Pénzéi, a rodewiachi csillagvizsgáló vezetője így. nyMatkö- zott: „Üdvözlöm a bátor szovjet őrnagyot és a szovjet, tudósokat, akik ismét bebizonyították, hogy az űrkutatásban a Szovjetunió vezet. Az Amerikai Egyesült Államok már soha nem érheti utói a Szovjetuniót. Zweiniger, a világhírű drezdai fizikus kijelentette, hogy „ a mai nappal új szakasz kezdődik az űrkutatásban”. Gagarin nevét beírták a Komszomo! Kezpenfi Bizottságának Oicsoségkönyvébe Moszkva, (TASZSZ): A Kom- szomol 1 Központi Bizottságának Dicsőségkönyvébe beírták Jurij Gagarinnak. a világ első űrhajós pilótájának a nevét. A Komszorhoí Központi Bizottságának az esemény alkalmából hozott határozata így hangzik: ,.A szovjet nép, a szovjet tudomány és technika örök dicsőségére véghezvitt történelmi nevezetességű hőstettéért írják be Jurij Alejcszejevics'Gagarin elv- társnak, a; lenini Komszomol neveltjének. , a világ első űrhajós pilótájának nevét a lenini Kom- Szomol Központi Bizottságának Dicsőségkünyvébe. Jurij Aleksze- jevips Gagarin megnyitotta az ember útját a világűrbe. Hőstette csodálatos példája ä haza odaadó szolgálatának”. Interjú Verne Gyulával .4 Sxoejelnnió adta a világnuk ut ár kolumbuss Kristófját Párizsi visszhang az első ürutasról Párizs, (MTI); Párizsban is rendkívüli híradásokban adták tudtul a rádióállomások a szovjet tudomány világraszóló diadalát. A párizsi rádió így kommentálta a Szovjetunió minden eddiginél nagyobb tudományos eredményét: „Miután 1957-ben elsőnek bocsátott fel műbolygó', miután 1959-bén elsőnek ért célba á Holdra irányított rakétája, miután 1960-ban elsőnek sikerült visszatérítenie a Földre élőlényekkel a fedélzetén szputnyik- ját, íjl Szovjetunió adta a világfiak most az űr Kolumbusz Kristófját is. Az első űrhajós felbocsátásával a, Szovjetunió megnyitotta az űrhajózás új döntő fejezetét!” 4 szovjet űrutazás első amrrikni visszhangjából Washington, (MTI): ,.Az amerikai tudósok és kongresszusi tagok szerdán adott nyilatkozataikban alig tudták leplezni, hogy a Szovjetunió nyerte meg az ember űrhajózásának megvalósításáért folytatott versenyt” — ezzel a megállapít ássál vezette be i UPI amerikai hírügynökség washingtoni tudósítását a „Vosztok” szovjet űrhajó visszhangjáról. Lapunk űrhajózó munkatársa szerény légi hajlékában kereste fel a XIX. század, nagy francia regényíróját, Verne Gyulát. Ki ne ismerné a jövőbe, — a mi jelenünkbe — látó regényeinek történetét, ki ne forgatta volna, főleg serdülőkorban, élvezettel és izzó kíváncsisággal az Öt hét léghajón, Némo kapitány, Utazás a Holdba, s más izgalmas könyveinek lapjait? De mielőtt olvasóink elé\ tárnánk ríem mindennapi találkozásunkat az idős mesterrel, olvasóink joggal tehetik fel a kérdést; hogyan jutott lapunk szemfüies munkatársa Verne Gyula közelébe? Számítva arra, hogy az olvasók idegei már úgyis megedződtek a világrengető hírek hallatára, minden ■titkolózás nélkül eláruljuk hál: nem másként, mint a Kelet nevű szovjet rakétán. Persze ennek nyömait ne keressék a hivatalos közleményben, Gagarin őrnagy egyetlen embernek sem nyilatkozott arról, hogy suty- tyomban potyautast is vitt magával, mégpedig az első útjára, az ember első ürútjára __ Ez maradjon a riporter és az olvasók titka. Bízva az olvasók korrektségében, ezennel élethűen lepergetjük a találkozás érdekesebb mozzanatait: RIPORTER: Engedje meg kedves Verne elvtárs, azaz bocsánat Verne úr, hogy bemutassam Önnek, Gagarin őrnagyot... VERNE: Szólítson csak nyugodtan elvtársnak, nem sértődök meg, elvégre tényleg elvtársak vagyunk. Én megálmodtam, maguk pedig megcsinálták, cimborák vagyunk... Az őrnagyot már ismerem, ne csodálkozzanak. .. GAGARIN: Nem emlékszem, hogy személyesen találkoztunk volna.,. VERNE: Kedves fiam, — ne •haragudjon, hogy így szólítom — Maga még valóban sehol sem volt, mikor én magát már ismertem. Ne értsen félre, ha úgy mondom; Gagarin őrnagy az én fejemben született... RIPORTER: Ö, most már értem, a fantázia.,. a megformálás. .. VERNE: Fiacskám maga semmit sem ért. Maguk, hogy úgy mondjam olykor hajlamosak a fantázia szülöttének feltüntetni mindazt, amit a józan ész, a ma gyümölcsét a holnapban meglátó koponya papírra vet. RIPORTER: De Verne kartárs. .. VERNE: Csak nyugalom fiatalember! Tudom maguk másfajta újságírók, mint amazok, akik olcsó szenzációk után futkosnak. De már megbocsásson, maguk meg olykor-olykor elvétik szemelől a holnapot, ami meglehet előbb elérkezik, mint gondolnák. RIPORTER: Dehát... VERNE: Jó, jó, tudom mivel akar visszalőni, hogy hetek óta folytatásokban közlik a lapjukban Dtanislaw Lem fantasztikus, tudományos regényét, az Asztronautákat. De, azt hiszi nem tudom, hogy még maguk fejlettebb koponyák is csak mosolyognak rajta, hogy csak bele-bele olvasnak itt-ott, és csóválják a fejüket... RIPORTER: Hát ami azt illeti, jól tetsztk mondani... VERNE: Szép az őszinteség, de nem minden, fiam. De én ezen nem lepődök meg. Hányán fogták a hasukat az én fantasztikus regényeimen? Hányán gondoltak inkább ütődött fir- kásznak, mint józan gondolkodású halandónak? Es lám, most itt áll mellettem űrhajós ruhámban Gegerin. RIPORTER: Gagarin... VERNE: Ja, igen Gagarin. De hogy maga milyen magabiztos gúnnyal igazít ki. Hát talán ' maga tegnap este mikor lefeküdt ismerte ezt a nevet? Most meg csak gagarinozik... RIPORTER: Nem ismertem... VERNE: Na ugye! Megvallom a nevét én se, sőt, őszinte legyek? A nemzetiségét sem. De tudtam, éreztem, hogy lassan itt az ideje. Itt az ideje, hogy végérvényesen a világ elé álljon az én védőügyvédem, az én tanúm, hogy nem a kisuj- jamból szoptam, amit írtam azokba a könyvekbe. Most már megmondhatom, nem volt ab- ban semmi csodás, semmi jövő* belátás, csupán belekukkantottam a tudomány nagy-nagy üstjébe, és én megláttam benne a holnapot, ami alatt már akkor rakták a rozsét.... GAGARIN: Zavartan távozni készül, az őszhajú mester eléje siet, karjánál fogva magához vonja: VERNE: Ne haragudjon, szegény öreg remetére Gagarin fiam. Egy kicsit megszálltak; ,az emlékek, s magáról meg is feledkeztünk, pedig maga ma itt az ünnepelt, s az asztalnál ott látom az egész emberiséget. Köszönöm, hogy első útja hozzám vezetett, nagyon kedves... S a nagy fantaszta, a Hóid utazó, az emberiség álmának előrevetítője könnyezve borult a szovjet őrnagy nyakába. Sírt, örömében. Mire a riporter szégyenlősen rájuk emelte egy távoli felhőn pihentetett tekintetét, Verne Gyula már újra a régi volt, egy sárgalapú könyvecskét szorongatott, majd vastag lúdtóllat mártott egy félig kiszáradt kalamárisba, dedikált. Ez volt a könyv címe: UTAZÁS A HOLDBA... Páll Gém 2
