Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-22 / 93. szám

Ünnepi műszak — feldíszített gyárak __ Vendégek a záhonyi vasutasvárosbau Május l-re készülnek a munkások IMI május 1-nek méltó megün­neplésére a régi hagyományok szerint ünnepi műszakok indítá­sával, kiváló munkasikerek el­érésével, a tervek és versenyvál­lalások túlteljesítésével készül­nek a munkások. így van ez a VAGÉP Vállalatnál, a Tiszavar­ván Alkaloida Vegyészeti Gyár­ban a Kisvárdai Fémszerelvény­áru Gyárban és a többi vállalat­nál. Az ünnepre kitakarítják, íelvi- rágozák-lobogózzák az üzemeket. A kisvárdai gyárban tisztasági verseny folyik; meszelik a öntö­déket és műhelyeket. Az ünnepi műszak hétfőn kezdődik. A teljesítményeket naponta kiírják a versenytáb­lára. Az élenjáró dolgozókat a május 1-i üzemi ünnepsé­gen jutalmazzák meg. Készülődik a gyári kultúrgár- da is, mely a várkerti majálison lép fel. A VAGÉP Vállalatnál az üzemépület utcai falára nagybe­tűkkel május 1-ét köszöntő jel­szavakat festenek. Üj verseny- táblát készítenek, melyre majd a legjobb eredményt elért dolgo­zók neve és teljesítménye kerül. A dohányfermentálóban is transzparenseket és a mun­kások nemzetközi szolidari­tását éltető felírásokat helyez­nek el. Fellobogózzák a gyárat. A Me­gyei Építőipari Vállalat ünnepi­vé teszi a Gorkij mozi mellett felállított vitrinjét. A vállalat központja előtti nagy versenytáb­lára kiírják az építésvezetőségek és munkások versenyének ered­ményeit, kiteszik a legjobb dol­gozók fényképeit és az építkezés­ről készített képeket. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál május l-re, — az eredeti határidő előtt — elvégzik az új alapokra he­lyezett olajtöltő-fejtő állomás szerelési munkálatait. Záhonyban is megszervezték uz ünnepi versenyt. Az eredménye­ket majd a 29-én megrendezésre kerülő ünnepségen fogják ismer­tetni. 29-én a budapesti MÁV tisztk.-pz > iskola közel 300 hallgatója, és Csapról több szovjet vasutas látogat hozzájuk, akik megte­kintik a vasútasvárost. Barátságos sportmérkózést rendeznek. Este a kultúrházban Magyari elvtárs, a Debreceni Vasútigazgatóság vezetője mond ünnepi beszédet, majd a budi-jes- ti vasútas iskolások adnak kul­túrműsort, azutärr utcabál lesz. Teljesül a kívánság: Bővítik a Dózsa György utcai tej boltot Régi kívánságnak tesz eleget a Szabolcs-Szatmár megyei Élel­miszerkiskereskedelmi Vállalat vezetősége azzal, hogy a város központjában lévő Dózsa György utcai tejboltot korszerűsíti, bő­víti. A tejbolt mellett lévő húsüzletet megszüntetik, s a helyisé­get ezzel nagyobbítják. A munkálatok már megkezdődtek, ami­ket a vállalat végez, s így harmincezer forinttal kevesebbe kerühaz,! átalakítás. A május végén megnyíló tejivó teljesen új, szép, be­rendezést kap, hűtőgéppel és hűtőpulttal is ellátják az üzletetí mindezek beszerzése 90 ezer forintba kerül. így a Dózsa György & utcai tejbolt teljesen újjávarázsolódik, s igazán minden igényi v-. kielégít majd. lói megálltak helyüket a fiatalok Az őri kulturális szemle körzeti bemutatóiáról Egy KISZ-titkár pártmunkája A baktalórántházi járásban va­sárnap este több helyen tartották meg a kulturális szemle körzeti bemutatóját. űrben Boglya-tanya, Vaja és űr község öntevékeny kultúrcso- portjai léptek színpadra. A Bog- j lya-tanyai általános iskolások két szavalattal és egy egyfelvonásos színdarabba] szerepeltek, öröm volt nézni, hogy a tanyai iskolá­sok milyen ügyesen mozogtak a színpadon cs kifejezően mondták i verseket. A vajaiak ebben az évben is n tettek magukért. A verseny 2gyik kiemelkedő száma Dani Mária Vili. osztályos tanuló sza­valata volt. Jó hangsúlyozással, Ítéléssel adta elő Gábor Andor: Budapest című versét. Jó volt a násik szavalat is. A továbbképző iskola tanulói igyesen táncoltak. Kár, hogy a izinpad nem volt elég nagy, így :z a tánc nem érvényesülhetett óbban. Békéscsaba közielében, Wenckheim gróf egykori kas­télyában Mezőgazdasági Szak­iskolán tanulnak a Békés, Csomgrád, Szolnok, Hajdú és Szabolcs-Szatmár megye terme­lőszövetkezetedből érkezett fiúk és lányok. Az Európa-hírű gyö­nyörű parkban, az évszázados fáik hatalmas lombkoronái alatt beszélgetünk szünetben a taná­rokkal _ és a növendékekkel. — Én nagyon örülök, hogy itt tanulhatok — magyarázza egy szikártemetű szőke fiatal­ember. — Másodéves vagyok, hamarosan visszamehetek a ter­melőszövetkezetbe. Főleg a törzsállomány kialakításában szeretnék sokat segíteni. Már nagyon várnak odahaza a ba­rátaim, á szövetkezet vezetői. Tudják, hogy nemcsak az állat- tenyésztésben lesz hasznos a munkám, hanem a KISZ-ben is, mert mi itt sokat tanulunk ezen a téren is. Egymás szavába vágva mesélik el, hogy két zeneikaruk van, kul túrcsoportjuk sereg­szemlére készül, a sportban sem utolsók. Sokat szórakoznak, rá­dió, televízió és lemezjátszó áll rendelkezésükre. Amikor a KISZ szerepéről beszélnek, egy­szerre középre tessékelnek egy magas, 24 év körüli fiút s sze­mükkel bíztatják: — Nos. KISZ-titkár! Rajtad a sor, mesélj, mi mindent csi­nálunk itt a te irányításoddal: Balázs János másodéves hall­gató, tiszaszalkai termelőszö­vetkezeti fiatal nem kéreti ma­gát sokáig: — Én a KISZ-ben való te­vékenykedést pártmunkának te­kintem. Párttag vagyok, ha nem lennék éppen titkár, ak­kor is segítenék, amennyi erőmből telne. Hisz’ minden szövetkezetben sok fiatal dol­gozik. Természetes, hogy sza­badidőben szórakozásról is kell gondoskodnunk, hisz nem 70 éves korunkban akarunk tán­colni. színdarabot tanulni. Űgy- gondolom, ebben elsősorban mi segíthetünk, akik felsőbb isko­lát végzünk. A későbbi beszélge­tésből kiderül, hogy nem- J Csak szórakozni tudnak sza- j badídejükben a szabadkígyósi szakiskola diákjai. Az 1959— 6Ö-as tanulmányi évben orsizá- gosan legjobb eredményt értek ei. tanulásban, társadalmi mun- j kában és egyéb területen. Űsz óta szintén 3000 társadalmi munkaórát végeztek. Á tavaszi J fásításban, parkosításban, utak rendezésében, járdaépítésben Ugyancsak komolyan számíthat-' nak rájuk. — Szabadidőnkben is sokat j tanulunk — folytatja beszámo- ' lóját a KISZ-titkár. — A leg­különbözőbb szakkörökre já-1 runk. Csupán a KISZ 3 szak­kört szervezett: színjátszót, énekkarit és táncszakkört. En­nek majd odahaza nagy hasz­nát veszd a szövetkezeti ifjú­ság. A tanárok segítségével ta­nulunk mást is: a mi iskolánk főleg_ állattenyésztő jellegű, de természetesen dolgozunk a mezőn és a kertészetben is. A növénytermesztési szakkörben a legújabb termelési módszerek­kel, bonyolult gépekkel és egyébbel ismerkedünk. Foto- szakkörünkön az itteni mun­kát megörökítő képek kidolgo­zásával foglalkozunk. 17 fia­tal iratkozott be a gépjármű­vezetői sza Ívkor re. Itt megis­merkednek a gépek szerkezeté­vel, ezenkívül gépkocsi- és vontatóvezetői jogosítványt szerzünk. A rohamosan fejlődő termelőszövetkezetekben soha nem tudni, mikor vesszük hasz­nát. Azt mar a tanárom mesélik el, hogy a közked­velt KISZ-titkár nemcsak jo A vajai kultúrotthon tanCc£p- portja „A vajai vetélkedő” c. népi tánccal lépett fel. Av'tane--''V lépés, a ritmus kifogástalan Volt Sikert arattak a KISZ-fiataiok Urbán Ernő: „Cseberből-vederbe- c. színdarabjának bemutatásával. Az őri általános iskolai tanulók szavalata mindenkit meglepett hiszen a bemutatott két vers mar a világ első űrhajósáról, Qagarin szovjet őrnagyról Szólott. A jvfff előadásán még érződött a .frfsr v seség”, de a bírálóbizottság érté­kelte a szavalok vállalkozását, hogy a legújabb problémájú, most : megjelent verseket tolmácsoltá’?’ . a közönségnek. Jól . szerepeli. énekkar. Kár, hogy az őri KISZ : fiatalok énekkara és színjátszó csoportja most kimaradt. ■ A fiatalok lelkesen Készülleki-.ii jól megállták a helyüket ezean bemutatón. ?•«• y.v* Molnár Mat \ as, Három év alatt 1100 új házat é|»ttetféK a vásárolnamei)> i járásban 1958—tíO évben az előző három évhez viszonyítva majdnem meg­kétszereződött a lakóház-építések száma a vásárosnaményi járás­ban. 1100 lakóházat építettek. — 1901-ben is mar eddig mintegy , száz családi ház építéséhez adtak ki engedélyt, ebből 40 OTP-köi-i csönnel épül. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 50. az űrhajó felé, egy kicsit nehéz volt a szívem. Akikkel együtt kellett repülnöm, úgyszólván nem is ismertem. Soltykkai többször találkoztam régebben a Központi Repülőiskolában, de a tudósokkal csak néhány hónappal ezelőtt találkoztam Le- ningrádban, a műszaki átképzésen. Az ár­képzés hivatalos jellegű volt, természete.« tehát, hogy én éppen olyan idegen vol­tom számukra, mint ők az én számomra. Mély homokban gázoltam a Kozmokrator mellett álló kis csoport felé. s csas: mikor alig száz lépés választott el tőlük, akkor gondoltam meg, hogy aggályaimat ne­vetségesnek találhatnák. Valami lárnpa- lázfélét éreztem, nem a Venusra való re­pülés, hanem az ismeretlen emberek miatt. Csak az érthet meg igazán, aki már volt olyan helyzetben, amely — mint mondani szokták — szakításra és csavarásra egy­aránt kipróbálja az embert. Hogy mást ne mondjak, valami veszélyes hegymá­szásnál, amikor egyszer az ember bizto­sítja a másikat, máikor meg amaz bizto­sítja őt. Ezek a szavak: „valakire ráha­gyatkozni”, csak ilyenkor, az összekötő kötél végén kapják meg valódi értelmü­ket. Az expedíció hivatalos búcsúztatása már egy héttel előbb megtörtént. Én azon nem voltam jelen, mert el kellett intéznem a repülőszolgálatból váló kilépésemmel A starthely a volt Góbi sivatag erede­ti állapotban megőrzött, több mint ezer hektáron homokos területe volt. A repü­lőgépet, mely odavitt, egy kartársam, a Központi Repülőszolgálat egyik pilótája vezette. Egész úton egy szót sem szólt, részben azért, mert a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt figyelnie kellett, rész­ben pedig, mert ő is pályázott az expedí­cióban való részvételre és nem sikerült neki. Nagyon kellemetlen volt a helyzetem vele szemben, de mikor hatezer méter magasból megpillantottam a nomokon nyugvó ezüst rakétát, mindent elfelejtet­tem. Repülőgépünk a rakétához futott, ztán rögtön elrepült. Kissé habozva nyúj­tottam kezet kartársamnak. Nagyon rövic ideig ismertük egymást ahhoz, hogy bará­tok lehettünk volna, de a legjobb úton voltunk afelé, s attól féltem, hogy ez a dolog közénk talál furakodni, hiszen tár­sam csak huszonegy esztendős volt. De mi­kor felállt és kihajolt hozzám — tn már odalent álltam — éreztem, hogy minden rendben van, s mikor megcsókoltuk egy­mást, tudtam, hogy valami nehéz es szép dologgal lett gazdagabb, mert ebben a pil lanatban jó szívvel lemondott e nagy kalandról — az én javamra. Ezért volt, hogy mikor a gép eltűnt, s én elindultam kapcsolatos formaságokat. Most, a sivatag*’ nak ezen a darab megmenekült homokos; részér a halvány ég alatt, alig tizéfíégy- néhány ember állt — az expedícióhoz tar-‘ tozók családtagjai, a Tudományos Akadó-' mia elnöke és néhány tagja. A magáffyj érzete vett rajtam erőt. Engem senki sem várt — anyám már két éve meghált,' apám pedig nem hagyhatta el Pjaly^gprsz-. kot. De e pillanatban repülőgépzúgás, hal­latszott. A gép, amelyen ideérkeztem, le­felé ereszkedett. Közvetlenül az űrnajo fölött a pilóta utolsó repülő-búcsújelt küj.-;,- dött felém azzal, hogy a gépet szárnyain ’ megbillegtette. Még mindig ott álltam ; a ; távozó repülőgépre meredve, amikor Ai> szenyev lépett hozám. Kezet nyújtott,; aztán hirtelen magához vont. — No, végre itt van ez a kancsindsangai!' ember — mondta, amire én csak tttá&öíy- lyal válaszolhattam. Az indulás du. egy órara volt kitűzv*. Ezt a néptelen vidéket választották ki, mert a légkör gyors átrepüléséhez igen nagy erővel kellett indulni, s a rakétából kilövellő atomfelhők veszélyes pusztítá­sok at okozhattak volna. Mikor már mindenkit üdvözöltem, Soltyk mérnökkel a rakéta orrához indul­tam, hogy még egyszer utoljára megyizs-, gáljuk a számomra kijelölt felderítő > re? pülőgépet. De csakhamar elvontak ettől a foglalatosságomtól. Közvetlenül a rakéta mellett egy homokbuckán folyt le a bú­csú zkodás. Természetesen senki sem mon-. dott beszédet, csak néhány szó hangzott ei, felemeltük aranyszínű délvidéki borral - telt poharainkat, aztán már a bejárat pat­ronjáról néztük, hogyan viszik ki a start* övezetből a hernyótalpú járművek a Föl­dön maradókat. Aztán bementünk a ráké-, ta belsejébe. Mielőtt a csapóajtó bezárult volna, még egyszer hátrafordultam, s no?, ha a sivatagi táj idegen volt számomra, úgy éreztem, mintha igen szorosan össze­nőttem volna vele, s valami torkon raga­dott. i­(Folytatjuk) szervező, de jő tanuló és kiváló gyakorlati munkás is. Ebben az iskolában ugyanis szovjet min­tára bevezették a hetenként 3 napi elméleti oktatást és a 3 napi gyakorlatot. Így sokoldalú képzettségre tesznek szert a diákok. Elismerően nyilatkoznak a diáktanács munkájáról is. ön­állóan dicsérnek, bírálnak, ki­sebb fegyelmi határozatokat hoznak. A diák sokszor szé­gyellne magát a tanárai előtt apróbb-cseprőbb dolgok miatt, amit egymás között elintéznek s a gyakorlatban igen szép eredményeket érnek el a fegye­lemben, tanulásban egyaránt. A KISZ-titkártól megtudtuk még azt is, hogy egyéves szakosított továbbképző iskolára jelentke­zett. Csak az után i tér vissza a tiszaszalkai termelőszövetkezet­be, hogy minél többet segíthes­sen. Ary Ráta 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom