Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-16 / 39. szám
A termelőszövetkezetek megszilárdításáról és az iskolareformról — tárgyalt a Hazafias Népfront megyei bizottsága Fontos, aktuális kérdéseket tárgyalt kedden, február 14-én megtartott ülésén a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága. Kollonay Béla, a megyei népfront bizottság tagja referátuma s azt követő vita során arról esett szó, hogy a hazafias népfront-bizottságok miként segíthetik a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését, s az újonnan alakult nagyüzemi gazdaságok megszilárdítását. FI résznél szóltak a tavaszi munkákra való felkészülésről, s olyan fontos tennivalókról, mint a köztes vetés szorgalmazása, a még jobb baromfi- állomány megteremtésének segítése. Az anyagi érdekeltség fokozását ás a helyes premizálási rendszer bevezetését a népfront széleskörű ismertetéssel segítse. Ebben az évben a községek népfrontbizottságainak még többet kell tenniük a termelőszövetkezeti közös alap megteremtése érdekében. Jobban kell segíteni az „egy koca”, az „egy kotlóalj csirke” és az ehhez hasonló, a hozamot növelő mozgalmakat: Már az első félév során a szokásosnál több, rendszeres rendeletmagyarázó napot tartanak majd a népfrontbizottságok, különösen azokon a helyeken, ahol tszcs-ék alakultak. Itt a termelőszövetkezeti csoport mintaalapszabályzatát kell megvilágosítani az emberek előtt. Úgyszintén határozatot hozott a megyei bizottság arra vonatkozóan, hogy a Hazafias Népfront a jövőben több segítséget ad az olyan mozgalmak szervezéséhez, amelyek föiött a KISZ védnökséget vállalt. (A 100 mázsás bur- gonyá, a 30 mázsás kukorica és a 10 mázsás napraforgótermesztési mozgalom.) 1 Ezt követően Porzsolt István, a HNF megyei bizottságának alel- nöke az oktatási reform irányelveivel kapcsolatos népfront- feladatokról tartott előadást. Méltatta a reformot, annak szükségességét és jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy az iskolai nevelés fejlesztésének ügye az egész társadalom, így a népfront ügye is. Javasolta, hogy á népfrontbizottsági tagok újólag tanulmányozzák és vitassák meg az irányelvet, hogy ezáltal még jobban tudjanak segíteni annak végrehajtásában. Határozattá emelkedett az a javaslat, hogy a HNF tegyen meg mindent azért, hogy két év múlva Szabolcs-Szatmár megye egyetlen községében se legyen olyan 20 éven aluli fiatal, aki ne végezte volna el a nyolc osztályt. — de ne legyen egyetlen olyan 80 éven aluli ember sem, aki írástudatlan. . a. s. PILLANATKÉPEK anaplogyatkozásról Amikor nem ..korom'* a korom Tegnap, a reggeli órákban igen sokan felcsaptak amatőr csillagásznak, ami abból állt, hogy kormosüveggel, használt filmtekercsekkel a kezükben nézegették a napfogyatkozást. Az üzletek alkalmazottai is ki- klugrottak egy pillanatra, s aztán izgatottan tolmácsolták a bentieknek: — Már csali egy kis csík látszik belőle! — Már mint, hogy a napból. Szóval kevés olyan ember volt, aki ne figyelt volna fel, .hogy a nap olyan különösen , világított a fogyatkozás időszakában, mintha hangulatvilágításra rendezkedett volna be. Arról pedig igen kevesen tudnak, hogy Nyíregyházán „áldozata” is volt a részleges nap- fogyatkozásnak. Közzétesszük a kis „balesetet”: A Zrínyi Ilona utcai Illatszer- bolt előtt egy kisfiú álldogált, s jókora kormosüvegen kuk- kolta a napot A felnőttek is gyakran kölcsönkérték a fiúcsIia inul art» és kától a „műszert” egy-egy pillanatra. Így egy asszony is, aki— — kék eladóköpenyéről ítélve — valamelyik üzletben dolgozhatott. Pár percig nézegette a látomást, majd visszaadta az \ üveget a gyereknek. — Tessék még nézni! — Nem érek rá kisfiam, én dolgozom, sietnem kell — szólt az asszony. s a gyerekre pillantott. A kisfiú is ránézett, elkapta az üveget, s futásnak eredt. Mikor tisztes távolba ért, utána kiáltott az asszonynak, vidáman kuncogva: — Néni! Kormos lett az orra! Az utcárí járókelők is hallották, s mosolyogva nézték az asszonyt. Egyikük oda is szólt neki. — Törölje le lelkem! Tény- i leg kormos az arca. Mit tehetett szegény asszony? Félig bosszankodva, félig mosolyogva törölte le arcáról a [ napfogyatkozás szemmel látható jeleit, s elsietett a „szerencsétlenség” színhelyéről. (Kézi) napfogyttf kozás A büfés néni kormozott üvegdarabkával, kémleli a homályba borult égboltot, ahol a horizont fölé emelkedett Nap, akár a fogyó Hold, kifliként lebeg — világ csodájára. Cigarettát vásárolok. A néni megszólít. — Ugyan, mondja már, édes fiam, hogy’ lehet ez az egész? Mer én nem értem, miféle emberfeletti dolog az, hogy a Nap csak úgy elfogy. Hamutartók kerülnek elő. Gyorsan elhelyezzük őket a „naprendszerben”, s már kering is a Nap, a Hold és a Föld. S a hamutartóból varázsolt Hold egyszeresek a Nap tányérja elé kerül és lassan eltakarja a „fényes korongot”. — Na, tényleg, látja! Milyen érdekes! — örvendez a néni, hogy megvilágosodott előtte a „nagy titok”. Azonban, kisvártatva, hangjában némi bizonytalankodással hozzáfűzi: — És igazán igaz ez? Mert, tudja, lelkem, én ötvennyolc esztendős vagyok és az ember feje alig győzi ezt a rengeteg dolgot felfogni. Gyerekkorom legnagyobb szenzációja közé tartozott, amikor a Zichy gróf piros repülőgépével keringett a fejünk fölött. Most meg, szputnyik ide, szputnyik amoda, és még ilyet! — szputnyik a Vénuszra! — Hogy ilyeneket is megér az embert Megsúgom magának, hogy én jobban hittem abban az üstökösben, tudja, amelyik harmincnyolcban volt, hogy az valami nagyot jelent. De képzelje, tavaly nyáron, egy este, magám is láttam azt a szputnyikot és kezdek benne hinni, hogy... — Te, jó ég! Hogy mit meg nem csinál manapság az ember! S. A. Mi van egy postás táskájában? A. 26 éve postáskodó Ján Miklós figyelemmel átveszi a napi kézbesíteni valót. A kutya ugatásra kijön a még eléggé fiatal háziasszony, Török Bernátné. Mosolygós arccal, érdeklődő tekintettel néz bele a postás nagy táskájába, amelyből a következő pillanatban kezébe kerül az érkezett levél. A fővárosban élő testvére küldte. Ahogy tovább indulunk, a falu derék kézbesítője folytatja előbbi magyarázatát: — ...Az akkori időben — jól emlékszem — nem is volt itt például nyugdíjas vagy ilyesféle. Hanem amikor kitört a háború, sok lett a behívó. Sírtak, szomorkodtak, ahová bementem... Azután volt itt majd később öt nyugdíjas: két öreg tanító, meg három hadiözvegy. Persze hadiözvegy sokszorta három volt, de járadékosra ennyit ismertek el. Majd aztán, hogy vége lett a háborúnak és... ez a rendszer jött, az igen.. — hangosodik, gyorsul meg beszéde a tisztességben deresedő postásnak. Táskájának tartalmáról tovább árulkodva elmondja, hogy abból most a megsokszorozódott levelek, képes üdvözlő lapok és egyszerű csomagszállítók mellett szép számmal pénzes utalványok és tanulást, szórakozást jelentő rengeteg sajtótermék is kikerül. Ma már napont: százötven-százhatvan helyre köszönt be és mindenütt szívesen, barátsággal fogadják. — ...Csali képzelje el akárki, kérem —folytatja —, hogy ebben az alig kétszáznegyven há - zat számláló kicsi faluban tavaly óta havonta átlag ötven-hatvanezer forintot kézbesítek! Nyugdíjas lakosunk ma húsz van. De most egy év óta, hogy szövetkezeti lett a falu, negyvenhat öregségi járulékosnak is hordom havonta a ni való jár. Rádió, minden második házban szólt Ezzel is kerül egy kis dolgom. Meg televízió is van.-'már itt... Nicsak, ide Árkosi Gáboréinál is be kell térnem. Árkosi Gábor jó növésű fiatalember, az Alkotmány Tsz agronőmusa és párttitkár is egy- , személyben. Ma éppen disznót vágtak s mcgelé- gédetten ügyeskedik az udvaron felállított ro- tyógó-gőzölgő üst mellett. Megint az utcára menve, az egyik ház széles tornácáról a havas télben is szépen virító rezsabimbó kiáltja reménykedve: „Nincs levelem Miklós bácsi?” „Holnap lesz, kedves” teleli mosolyogva postásunk és jókorát kacsint a róüsabimbóra, de hálkan már ide mondja: „Katona a kicsike kedvese”. Ha holnap sem lesz levele? — Akkor majd megint holnap jön — felel# nevetve. — Meg kell annak jönni. Szeretiía egymást, Csakhát... az ilyenek nehezen tudnak» '.várni.' Eh meg nem mondom a nincsen-t. A szembejövők nem mennek el a kézbesítő mellett barátságos köszönés nélkül. Amelyiis údvarra pedig betér, s ezt észre veszik az ablakon, azonnal sietnek ki elibe. Ahová pedig A tsz fiatal agronőmusa Árkosi Gábor is átveszi napi postáját. . mégis bemegy, onnan az utcáig, kísérik vissza. Mert a hosszú szolgálat alatt megszerzett tisztességé, becsülete is erős, elismert ugyan, de a válláról vastag szíjon lelógó táskájának tartalma már legalább annyira érdekes, helyesebben mondva: értékes a falu számára. És a saját szavaival mondva: „...amióta szövetkezetivé lett a falu...” méginkább azzá válik. • • Szöveg: Asztalos Bálint Fótií: Hammel József. Huszonhat éve áll közszolgálatban és most. ötven éves Ján Miklós, a mátészalkai járáshoz tartozó Jármi szövetkezeti község kézbesítője. Bár haja erősen deresedik, de mozgása, tekintete, barnapiros arca egyáltalán nem árulkodik még öregségről. Ma is megkapja Bodnár Margit hivatal vezetőtől a jókora halom kézbesíteni valót. S amikor mindent elszortározva bepakol, a jókora táska degeszre feszül. Aztán (mert tél van) bá- ránybundás kucsmáját fejébe egyergeti és indul megszokott napi útjára. Most az egyszer menjünk mi is vele. Mikor az utcára érünk, azzal kezdi mindjárt. hogy nem. mindig volt így tele a táskája. S amik kikerültek belőle, azok sem valami kellemes értesítések voltak. A felszabadulás élőit főleg bírósági idézéseket, pares iratokat, banki felszólításokat, büntetési végzéseket kellett her-' dania. Újság csak kettő járt akkor a faluba, az egyik a papnak, a másik egy terménykereskedőnek. — Rádió is csak kettő volt, valami telepes fülhallgatós-féie. Egyébként se villany, se telefon, se autóbusz járatunk nem volt még akk.r. A menő postát — csomagot, mindent — gyalog hordtam be Mátészalkára, az érkezőt meg onnan ide. Aki telefonálni, táviratozni akart, az felírta itt a szelvényre, ■ a kirendeltségen befizette a díjat, aztán Szálkáról került az továbbításra. Nagyon még voltam akkor Ölve — schj.ja. A fizetés meg... Koldus-krajcár volt... Na, ide beviszek egy levelet pénzt. Nagyon nagy dolog ez, kérem. Vagy itt van például az olvasni való. Ezek száma is azóta szaporodott meg főleg, mióta szövetkezetiek lettünk. KétsEázötvenöt újság, még egyéb olvas-« Török Bernátné várakozó mosollyal néz a postás táskájába. %
