Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-19 / 42. szám

„Lehet akár ezer juhom isi" így vélekedik Szép Mihály bá­csi, a leveleki juhász dinasztia 69 éves tagja. Apja, nagyapja is, de két fia, sőt veje is juhász. Nincs hát semmi kétség abban, hogy a leveleid Dózsa Tsz-ben —, mely­nek tagjai sorába a megerősödés idején elsők között lépett — jó kezekbe kerül majd a juhtenyész­Fohoxni kell a Ütsz golgoxók munkavédelmét! Értekezletet tartottak az MSZB elnökök tés. „Ismerem én a juhászat sok apró csinját-binját, nem csak őr­zője, de orvosa is tudok lenni jó­szágainknak. Lehet akár ezer ju­hom is, sem vallunk szégyent az eredményekkel.” (Hammel.) A Kisipari Szövetkezetek Köl­csönös Biztosító Intézete Nyíregy­házán a TIT helyiségében érte­kezletet tartott a ktsz-ek munka- védelmi és szociális bizottságai­nak elnökeivel. Krasznai elvtárs, a KSZKBI megyei alközpontjának vezetője tartott beszámolót az 1960-as év baleseti statisztikájáról. Sajnála­tos, hogy az év folyamán 107 bal­eset fordult elő a ktsz-ekben, kö­zel 50 százalékkal több, mint az előző évben, s a balesetekből ere­dően több mint 1900 munkanap esett ki a termelésből. Legtöbb baleset a vegyes-, fa-, építő- és vasiparban fordult elő, mintegy negyven történt gépen, és tizen­nyolc kéziszerszámmal. Részlete­sen elemezte az előfordult balese­tek okait és általános tanulságait. Megállapította, hogy a ktsz-ekben | a műszaki vezetők elmulasztják a i balesetelhárítási oktatást, nem követelik meg a dolgozóktól a védőfelszerelések használatát. Csak akkor döbbennek rá mu­lasztásuk súlyosságára, amikor bekövetkezik a baleset. - Az elmúlt évben sajnos, két halálos baleset is volt. Legtöbb baleset a rakamazi vegyes ktsz-ben, a nyíregy­házi asztalos ktsz-ben, vala­mint a nyíregyházi vas- és fémipari ktsz-nél fordult elő. Az év folyamán a KSZKBI több mint húszezer forint baleseti já­radékot és több mint tízezer fo­rint baleseti rokkantsági, özvegy­ség,i nyugdíjat állapított meg, il­letve fizetett. A balesetekből eredő kár mintegy százezer fo­Köd Várható időjárás vasárnap es­tig: gyenge szél, reggel és délelőtt ismét sok helyen köd, délután az ország északi felében kisebb fel­hőátvonulások, eső nélkül, a déli megyékben ismét derült idő. — Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet 5—10 fok között. Távolabbi kilátások: a jövő hét elején enyhe idő, kevesebb köd­del. rintot tett ki, aminek nagyobb része a ktsz-eket terheli. Az értekezleten részt vett Czim- balmos elvtárs, a KISZÖV me­gyei elnöke is, aki a dolgozók munkakörülményeinek megjavítá­sára, a balesetelhárítással való alaposabb törődésre hívta fel az MSZB és ktsz-elnökök figyelmét. Nagy ax érdeklődés a vásárosnaményi járásban a Kulturális Szemle iránt 85 öttusa, 95 színjátszó, 54 tánccsoport, 246 szavaló készül Szerte a megyében már igen sok helyen gondolnak az idei, közelgő Kulturális Szemlékre, ahol az egyes kultúrcsoportok a járás, majd később a megye együtteseivel találkoznak, bizo­nyítani egy esztendei munkájuk újabb ereményét. Így van ez a vásárosnamé- nyi járásban is, ahol szokat­lanul nagy az érdeklődés az PILLANATKÉPEK írjanak rólam Épül a gelénesi Tanácsház 1959-ben kezdtek hozzá a ta­nácsház építéséhez. A tizenhárom szobás helyiséget most padlózzák és nemrég fejezték be a villany- világítás bevezetését. Eddig hozzá­vetőlegesen 200 ezer forintot for­dítottak az építkezésre, s az épü­let átadását, amennyiben kapnak megfelelő mennyiségű ablaküve­get, tavasz elejére tervezik. Tizenegy óra lehetett, mi-, kor bekopogtatott az ajtón. Fekete fejkendőt viselt, és hosszú utat tett meg, — vi­dékről jött be — hogy bizo­nyos ügyben kikérje a szer­kesztőség véleményét. El­mondta búját-baját, élete történetét, de sajnos itt ta­nácsot nem lehetett adni. — Ha már itt vagyok, ne járjgk hiába — gondolhatta magában. — Írjanak rólam egy cikket. — Sajnos néni, erről szú sem lehet — válaszoltam. — A maga ügye roppant érde­kes, de csak a jogászok ré­szére. Az olvasókat nem hisszük, hogy érdekelné. — Még egy pici cikkecskét sem írnak rólam? — kérdez­te elkeseredett hangon. — Nem, mi szívesen adunk tanácsot, de ez a téma, mint újságcikk, minket nem érde­kel. — Meg van! Írjanak az apámról. Régi kommunista. — Mit csinált az édesapja, bizonyára kiemelkedőt, hogy írjunk róla. Melyik pártszer­vezetben dolgozik? — Sajnos SS óta nem párt­tag. Itt viszont már bajban van a riporter. Vajon mit akar­hat. tőlem ez a jó asszony. Már dél is elmúlt, megkez­dődött az ebédidő, semmi ér­dekeset nem tud mondani, segíteni esek a jogászok tud­nak, — miért nem Men/ már ebédelni menni? Többször ■feltűnően az órámra vértem, hogy tássa. már nincs időm. — Értem én elvtársim, tv- dom, hogy nagyon siet, de — Szervusz Szabikám, jó, hogy látlak, már régen kér­dezni akarok tőled valamit. — Szervusz, mit? — Mondd, öregem, jársz te mostanában Sóstóra? Nem? Kár. Képzeld, a múltkor egy jópofa eset szemtanúja vol­tam. Indul a villamos ,a Be­loiannisz térről, jön a kalauz, kéri a jegyeket. Az egyik fia­talember azt mondja a szá­guldó villamoson, mindjárt in­dulás után: „Kérek egy mene­|tet Sóstóra“. — Dupladíj, — zöngicséli a kalauz s hozzáte­szi, hogy aki nem vált jegyet « Beloianniszon, az kétszeres díjat fizet. „Aki a Kossuth utcai megállókon száll fel, az természetesen csak szimplán fizet”. Ezt utómagyarázatként jegyezte meg a kalauz, miköz­ben szakította le a dupla me­netet a tömbről. És képzeld, mi történt! A fiatalember egy 30 filléres szakaszjegyet kért az első megállóig, ott lelépett a peronról, aztán nyomban tel is ugrott. „Akkor innen kérek most egy menetet Sós­tóra!" — kuncogta a fiú a meglepett kalauz -felé. Hát nem Isteni? Képzeld, ott áll a kalauz, kezében a már le­szakított két vonaljeggyel és szinte látni, ahogy az orra he­gyéig az arcába szökik a vér.. i — No látod, mégis igaz: aki másnak vermet ás.. i . — Pedig már az újság is megírta, hegy nevetség ez a nyíregyházi „specialitás”. Ap­ropó, az újság. Hallottad, mi történt Böki Kartással? Beszé­lik a városban, hogy miután tizenhannadszori bökésére sem „emberélte'1 meg magát a KUKA, s a szemetet még mindig ott hagyják a város mellékutcáin, Böki Kartársat beszállították az idegkliniká­ra. Szegénykém, pedig már tudhatta volna, hogy Nyíregy­házán az ilyen közömbösség nem újság... — Éz igaz, de azért azt sem tagadhatja senki, hogy mégis fejlődik, szépül városunk. Lát­hatod mennyi neont raktak fel az utóbbi időben. — Kérlek, ne csinálj viccet ebből a komoly dologból, És egyébként is. ha annyira odáig vagy a város szépítéséért, mondd meg nekem, hol van a legnagyobb kontraszt a város­ban? Na. ugye ezt nem tudod? Hát a Dózsa György út ele­jén. — Hogyhogy, hiszen nemrég egy ragyogó új gyógyszertárat nyitottak.;. — És mi a véleményed ar­ról, hogy a hulladékgyűjtés „főhadiszállása” éppen a gyógyszertár mellett van? — Kérleli, a hulladékgyűj­tés fontos népgazdasági ér­dek, minden nyíregyházi em­ber helyesli azt. — Nem vitás. De, hogy a rozsdás vasat, meg a rongyot, a hulladékpapírt éppen a bel­város égjük reprezentatív “vógvszertára mellett gyűjtik, veszik át, — ne haragudj, de ez már egy cseppet sem kor­szerű. annál inkább „ócska" gyakorlat. — De a színház csak tet­szik? — Persze, hogy tetszik. Csakhogy... no, igazán nem akarok mindenáron kritizálni, de érthetetlen, miért nincs a színházunk előtt egy műsort hirdető vitrin? Vagy azt gon­dolják az illetékesek, hogy aki a színház szőnyegíelen lépcső­jén az előadás után hanyatt­vágódik, annak felesleges megnézni, mi lesz a következő műsor, — mert úgy sem jön el...? — angyal — egy évvel ezelőtt beköldtem egy kis hirecskét, hogy ze­nekar alakult a faluban és nem közölték le. — Valószínű, nem volt ér­dekes a lapunknak — de már türelmetlen voltam. — Na, én megyek is, — jelentette ki fél egy körül. — Szóval nem írnak rólam egy kis cikket? Szívesen megírnám én is. összeszedte holmiját és dolgavégzetlenül elment. Le­ültem, gondolkoztam az ese­ten. És megcsináltam a kis cikket. kovácsi idei szemle iránt. A legutób­bi jelentés szerint eddig 65 alapszervezet szellemi öttusa csapata jelentette be rész­vételét a járási Kulturális Szemlére. Nem volt még példa arra, hogy a járás községeiből olyan népes színjátszógárda vett vol­na részt vetélkedésen, mint amennyien az idén szándékoz­nak. Február elejéig 95 színjátszó csoport juttatta el nevezését a járási KISZ bizottsághoz. A másik népszerű vetélkedést ágban, a táncban 54 együttes jelentkezett a bemutatóra. Fejlődést igazol az énekka­rok eddigi statisztikája is: az 1961-es Kulturális Szemlén IS úttörő és 10 ifjúsági, va­lamint felnőtt énekkar sze­retne résztvenni. Az „egyéni számok” tekinteté­ben is hasonlóan szép fejlődé® tapasztalható a vásárosnaményí járás területén. Az iparművésze­ti pályázatra negyvenötén, az, irodalmi pályázatra pedig közel százan jelentették be részvételü­ket. Szavalóversenyre 246 fő ne­vezett. Ezek közül 180 versmon­dó úttörő és kiszes, 66 pedig fel­nőtt. Hat községben már bein­dult a daltanulási mozgalom s. ezeken a dalesteken kb. 160-as vesznek részt.' Az esztergályos Az állami gazdaságok mátészalkai gépjavító üzeme alkat­részfelújító műhelyében Kovács János tanuló RS 09-hez dugattyút forgácsol. Nincs tizenharmadik havi villanyszámla! Több nyíregyházi lakos pa­nasszal fordult a szerkesztőség­hez, hogy a TITÁSZ pénzbesze­dője „beinkasszálta’* az I960, évi tizenharmadik havi villany­számla díjat. Ezzel kapcsolatban tájékoztatást kértünk a vállalat­tól. Közölték, hogy nincs tizen­harmadik havi villanyszámla, a lakosságnak ilyen feltevése alap­talan. ! A gazdasági bizottság rendel­kezése alapján január 1-től az üzletigazgatóság egész területén kéthavi számlázásra tértek át. Ennek az utasításnak megfele­lően a fogyasztók egyrésze úgy­nevezett áttérési számlát kapott mely megegyezett a november havi villanyszámla értékével. A fogyasztókat károsodás nem éri. mert egyrészük tizenkét havi, másik részük viszont csak tizen­egy havi villanyszámla díjat fog 1961-ben fizetni. Azok. akik a számlán feltüntetett „Ä” csoport­ba tartoznak, minden páratlan hónapban fizetnek villanyszám­lát, a „B” csoportba tartozók pedig minden páros hónapban. 1959-ben jelentős mértékben leszállították a világítási és «tartási áram diját. Nyíregy­házán például 2,l6 forintról 1,80 forintra csökkentették. A megyé­ben mindössze alig ezer fogyasz­tó kapott kedvezményes háztar­tási áramot, s az egységesítés után minden fogyasztó ezt is igénybe veheti: vidékiek egy fo­rintért, nyíregyháziak 80 fil­lérért. Az 1961. év. január l-ével életbe léptetett kéthavonkénti villanyszámla-elszámolás rend­szere jelentősen hozzájárul az önköltség csökkentéséhez. Emel­lett a lakosság sem jár rosszab­bul, hiszen a TITÁSZ egy hó­nappal hosszabb ideig hitelezi a villanyáram díját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom