Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-08 / 7. szám
Bessenyőd tsz község kulturális életéről A zenekar működése bizonyítja, hogy dolgozó népünkben mennyi törekvés és rátermettség van! Hiszen ezelőtt a négy egyszerű tsz tag: Laskai János, Dudás Sándor, Bakró Aladár és Or- gován János nem is gondolta, hogy rövid idő alatt a hangszereknek kottaolvasó tudással rendelkező, aktív tagjai lesznek. Szorgalmuknak és a velük való következetes foglalkozás és törődés eredményei ezek! A hangszerek egy részét előlegezett és közösen összeadott pénzből vették, de már egy részét „megkeresték!”, s a hangszereket a KISZ- nek adják, hogy biztosítva legyen mindenkor a KISZ zenekar. Tervbevették a községek közötti műsorcseréket, hogy ezzel is biztosítsák községük kulturális igényeinek minél szélesebb körű és változatosabb kielégítését. Nem is csoda, ha a bessenyődi művelődési otthonban egy-egy rendezvény előadásakor: telt ház van. A színdarabok, jelenetek betanításában nemcsak Andrikó Fe- rencné, Takács Balázsné, Sáros! Jánosné pedagógusok vesznek részt, hanem a KISZ tagok is, mint pl. Zoltai Miklós, aki Hel- tai Jenő verseinek jó tfjlmácso- lója. könyvismertetések száma is. Takács Balázs ált. iskolai Igazgató és Puskás Lászlóné nevelők ismertetik a kiváló írók remekműveit. A községben rendezett politikai iskola, a Hazafias Népfront szervezésében folyó tanfolyam es az időnként tartott „Fejtörő” rendezése mutatja, hogy a község vezetői igyekeznek a dolgozók ismereteit bővíteni. Kar, hogy ezen már a látogatottság lényegesen kisebb. Egyes tanulni vágyók óhaját is teljesítették, amikor megszervezték és beindították a dolgozók általános iskoláját is. De sajnos, itt is fenyeget a lemorzsolódás veszélye. Pedig e nagyszerű lehetőséggel az érdekelteknek él- niök kellene! Sokat kell még tenni Az emberek most már valóban és egyre inkább magukénak érzik a község további fejlődését. Ezt bizonyítja a termelőszövetkezet és a földművesszövetkezet önkéntes felajánlása, hogy zárszámadás u*ón a községnek kulturális anyagi támogatást biztosít. A községfejlesztési alapból pedig tekintélyes összeget fordítanak a művelődési otthon állagának megóvására, fejlesztésére. De gondolnak községük szebbé tételére is. Tizenegyezerket- tőszáz forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel utcáik rendezésére. A leírtak azt mutatják, hogy a szocialista kultúra munkásainak még nagyon sokat kell dolgozniuk, hogy megteremtsék azt a kultúrszínvonalat, aminek majd jellemeznie kell a szocialista falut. Érdemes és felemelő foglalkozás! Albert Antal. Folyik a községi könyvtárak tanácsi kezelésbe való átadása A községek szövetkezeti útra lépésével egyidejűleg helyes az a törekvés, hogy kulturális téren is gazdái legyenek a községek intézményeiknek, létesítményeiknek. Így folyik a községi könyvtáraknak tanácsi kezelésbe való átadása. Ez a munka folyamatos, és 1960-ban járásonként 3—4 községben, megyénkben eddig 40 községben történt meg a könyvtárak átadása olyan helyeken, ahol a községi tanács könyvtár- szobát és lehetőleg klubhelyiséget is biztosított a könyvtár szamára. A nyíregyházi járásban Raka- maz, Ibrány, Gáva, Vencsellő, Búj, Kék, Vasmegyer és Nagy- cserkesz községekben ma már önálló helyiséggel rendelkező könyvtárak vannak. A megyei könyvtár e helyeken 3—400 könyvet adott ajándékba. A helyi vezetőség évente 2—3, sőt 5—0 ezer forintot fordít községfejlesztési alapból könyvvásárlásra. Különösen kiemelkedő Ibrány, Kék, Nagycserkesz, Nyírmeggyes, i Márk, Váliaj, ahol igen hagy | gondot fordítanak a könyvtarakra. Sajnos, ellenkező példát is lehet találni. A tanácsosított könyvtárakban ma már 6—800 darab jó állapéiban lévő, időszerű, értékes könyvanyag van. Azon kell fáradozni, hogy ez év folyamán községi hozzájárulásból eljérjük az 1000 darabot, mert csak így valósítható meg, hogy műfajilag is megosztva, a legszükségesebb, törzsállomány álljon az olvasók rendelkezésére. Könyvtár és klubélet — ösz- szetartozó fogalmak. Fontos a klubhelyiségek különösen a téli időszakban való nyitvatartása, ahol esténként napilapokat, képes — és folyóiratokat olvashatnak, szórakozhatnak. E helyiségeket természetesen fűteni kell. Ez évben tovább folyik a könyvtárak tanácsi kezelésbe való átadása. Addig is. amíg mm- denü't sor kerül erre, helyes, ha a kellő feltételeket megteremtik községeink. Kémes Elemér, a megyei könyvtár munkatársa. Megjelent a JELENKOR új száma A Pécsett szerkesztett, de tárgy- keresésben és a problémák felvetésében egyre inkább az országos érdeklődés körébe kapcsolódó irodalmi és művészeti folyóirat új száma a napokban jelent meg. A lap többek közt Bokros János, Bencze József, Gallai Károly, Jobbágy Károly, Harcos Ottó, Káldi János, Marconnay Tibor, Szabó Gizella, Vámosi Pál verseit és Gyurkó László, Kende Sándor, Morvay Gyula, Sükösd Mihály, Varga Imre elbeszéléseit tartalmazza; Tarbay Ede' fordításában mai török költők müveiből közöl válogatást. A nemrégiben Magyarországon jírt Karl~Hcinz Jakobs, német iró. IVcltuárf' rio- vellájával szerepel. Érdekes tanulmányt olvashatunk a folyóiratban Thomas Mann: A Varázshegy, avagy a dekadencia legyőzésének útja címmel. Most kapott helyet 4 a folyóirat korábbi számaiban, a modernizmusról szóló viiát'íézáró szerkesztőségi cikk is. AJ ikor kiránduló csoportunk Szocsiban járt, társaságunk megtekintette Nikoláj Oszt- rovszkij író házát. Nagy érdeklődéssel mentünk ide, hiszen világhírű könyvét: „Az acélt meg- edzik"-et mindnyájan ismertük. Miközben a múzeummá átalakított szobákat jártuk, sok érdekességet tudtunk meg a nagy forradalmár író életéről. A kiállított képeket, fényképeket és kézírásos dokumentumokat nézve, tiszteletünk Osztrovszkij iránt még inkább megnőtt. A toll e kiváló művésze mindig ott volt mindenütt, ahol nehézséget kellett leküzdeni. Harcolt felderítőként az intervenciós támadók ellen, épített rohammunkában hidakat, szervezte a huligánoktól befolyásolt ifjúság körében az első Komszomol-csoportokat. S amikor a betegség ágynak döntötte, akkor sem lépett ki a küzdők sorából. A toll fegyverével harcolt, mígcsak a halál ki nem csavarta kezéből az írószerszámot... Mialatt meghatottan néztük a kiállított dokumentációs anyagot, egyszerre csak felfigyeltünk vezetőnk szavára. Ismerős, magyar név hangzott szájából. S nekem, a Nyírség fiának még inkább megdobbant a szívem ennek hallatára. „Élete utolsó éveiben egyik legjobb barátja Zalka Má'TjaLálközás Űíalka JUáté miLékémi té emigráns magyar kommunista író volt...” 7 alka Máté azon évek alatt, melyeket a Szovjetunió földjén töltött, gyakran megfordult Szocsiban, mely már akkorit híres fürdőváros volt. Hazájától már hosszú ideje kénytelen volt távol élni. Számára azonban nagy biztatást jelentett, hogy bár szülőföldjétől száműzték, második hazára, talált a szovjetek birodalmában. Sok barátja volt ebben a hatalmas országban, kik más nyelven beszéltek ugyan, de esz méik, gondolataik, érzéseik azo nosak voltak az övével. És itt Szocsiban érte Zalka Mátét felejthetetlen emléke életének: meg ismerkedett Nikoláj Osztrovkíj- jal, az akkor már elismert és vi iághírü íróval. A z akkoriban már súlyos beteg Osztrovszkij egy alka lommal — 1930-ban — meghívía új magyar barátját. Zalka Máté elment hozzá és ettől kezdve gya kori látogatója lett „Az acél: megedzik" szerzője házának. Testi-lelki jóbarátok lettek. Bi- * zalmas beszélgetésekben cserélték ki véleményüket politikáról, művészetről, irodalomról. Mondanivalójuk bőven volt egymás számára. Hiszen mindketten régi forradalmárok voltak, megjárták a lolgárháború poklát és tevékeny '■észtvevői voltak az ellenséges nézetek elleni harcnak. Múltjuk Hményei sokban hasonlítottak egymáshoz. Nemcsak nézeteik és elveik ha- on'.ítoUak azonban egymáshoz. ! természetük is nagyon meggy ezett. Zalka Máté is — akár- :sak Osztrovszkij — igen vidám ermészetü ember volt. „Az acélt negedzik” írója már emiatt is lágyon szerette magyar barátját. -9V alkalomal — még 1935-ben — kijelentette más ismerősei előtt: Ilyen emberrel, mint Zalka Máét nem nehéz sem élni, sem neghalni..." Osztrovszkij nagyra’lékelte magyar barátjának írói nűvészetét is. Zalka Máté műveiből mindig meleg hangon nyVat- : >zott. Gondoljuk meg, mit jeleneit egy világhírű író elismerő ■íleménye ugyanakkor, amikor Zalka Máté hazájában a hivatalos irodalomkritika még csak létezését is igyekezett eltagadni... w A m Osztrovszkij hazában egy** szerre csak elmaradtak a régi barát látogatásai. Talán megszakadt a jó viszony közöttük? Egyáltalán nem! 1936-ot írtunk ekkor. Ojanyolország földjén fasiszta támadók bombái robbantak. A megtámadott köztársaság megsegítésére az egész világból jöttek önkéntesek. Zalka Máté is — híven élete harcos hagyományaihoz — beállt a küzdők sorába. A Nemzetközi Brigádok so- "aiban harcolt a fasiszta banditák ellen. E messzi ország földjén is a magyar nép szabadságáért kockáztatta életét. „Lukács tábornok” néven a Nemzetközi Brigádok egyik legendáshírű parancsnoka lett. Osztrovszkij ezekben a hónapokban sem feledkezett meg magyar barátjáról. Hálószobájában kifüggesztette Spanyo'ország térképét, melyen zászlócskákkal jelezte azokat a helyeket, hol a Nemzetközi Brigádok — s azok soraiban Zalka Máté harcoltak. Barátjáról pedig az újságok sokat Írtak. Más úton nem szerezhetett híreket róla, hiszen ezekben a zavaros időkben levél nem nagyon jött a vér és tűz országává lett Spanyolországból. Osztrovszk:j figyelemmel kísérte Zalka Máté és harcostársai sorsát. Egy 1936-os decemberi napon is sokat nézegette Spanyolország térképét. Még aznap este váratlanul elhunyt. r7 alka Máté későn tudta meg nagy barátja halálának hírét. Őszinte fájdalommal fogadta e gyászos eseményt. S nemsokára őt is elérte a halál. Vitézül küzdve a harctéren, érte Zalka Máténkat az ellenség gyilkos golyója. Különös, de megható véletlen ez. A két nagy író — kik életükben oly jó barátok voltak — majdnem egyszerre távozott az élők sorából. Zalka Máté követte nagy bárdiját a halálba és a halhatatlanságba... V alka Máté életének — külö^ nősen szovjet földön töltött éveinek — sok részlete még ismeretlen előttünk. Amit Szocsiban megtudtunk Osztrovszkij és Zalka Máté barátságáról, — mindmáig ismeretlen adatok számunkra. S nekem — ki e kirándulás során Szabolcs-Szatmárból vetődtem Szocsiba — nagyon tetszett, ahogy a mi Zalka Máténk emlékét ápolják a szovjetek nagy országában. Illő, hogy hazánkban — és különösen mifelénk, a Nyírségben — is kellőképpen becsüljük a rávonatkozó emlékeket. Merényi László 6 Bessenyődön érvényt szereztek a KISZ és az úttörők jó kapcsolatának megteremtésében is. Így pl. a KISZ-ből 7 úttörő ifjúvezető foglalkozik rendszeresen a pajtások képzésével, s ez nagyban megkönnyíti Molnár Gusztáv csapatvezető munkáját és irányítását. Emelkedett Bessenyődön a Könyvek« lannlas Szabolcs-Szatmár megye egyik kijközsége az alig ezer lelket szín láló Bessenyőd. Egy évvel ezefőtt a falu dolgozói is belátták a fejlődés egyedüli helyes útját, s termelőszövetkezeti községgé lettek. Hozott-e kulturális vonalon valami újat, szebbet és jobbat az eltelt egy esztendő? — tettem fel a kérdést a ragyogóan tiszta, barátságos tanácsházán Sárosi János vb titkárnak, Molnár Gusztáv tanítónak és az éppen ott tartózkodó KISZ titkárnak. Sok még a kívánalom« de... Szerényen elmondották, hogy bár még igen sok a kívánalom, s korántsem sikerült még minden tervük, de vannak kezdeményezések, kezdeti lépések, amelyek új szint adtak a falu kulturális életének. S ebben élenjárnák a KISZ fiatalok, akik szorgalmasan részt vesznek nemcsak a politikai oktatásban, de a rendszeres KISZ összejöveteleken is. A szerep és zenekari próbákon 20—25 ifjú és _ leány van jelen, öt tagból álló népi és tánczenekart alakítottak. Minden héten kétszer van elméleti és gyakorlati próba kottaolvasással, amit a vb titkár vezet és irányít, mint jó zenész. Már több ízben szerepelt a zenekar, így legutóbb a Magyar Népiegyüttes műsorából a „Fehér liliomszál” c. táncjátékot adták elő a 8 KISZ leány táncelőadásában a bessenyődiek nagy tetszésére. Nagy sikere volt a „Magyar körtánc”-nak is, amit hat VIII. osztályos úttörő leányka mutatott be. Miért van „telt há*‘*?
