Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-01 / 1. szám
RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN -A* SZÓFIA: űzőén sütött a nyári napsugár. Bukarest a ugyan messze van a M tengertől, mégis úgy * éreztem, hogy sósillatu szelek enyhítik a 33 fokos meleget. Az emberek keresték az árnyékot, hogy enyhítsék tik- kadtságukat. Hogy milyen most Bukarest? Szép; modern város. Építési stílusa az európai városok közül a legváltozatosabb. Megtalálható a római építészettől kezdve a gótikusig, a mai kor legmodernebb épületéig. Az utcák forgalmasak, az emberek vidámak. Számomra nagy élményt jelentett a város. Csodálattal adóztam a különféle stílpsü épületeknek, az utcasorból álló új, modern lakásoknak. Kíváncsiságomat legjobban mégis a Scinteia, a román sajtókombinát épülete fokozta. De hogyan jutok el oda? Nem ismerem a fővárost, nem tudok románul, no meg nem is ilyan egyszerű volt... Az egyik délután „leléptem'’ kísérőmtől, s bizony ebből egy kis kalandom is lett... Mielőtt elindultam volna,; bementem a Didó étterembe — itt volt a szállásunk — kértem két deci bort, hátha megnövekszik a bátorságom. A pincér először nagyött nézett rám, aztán kiment. Majd nemsokára visszatért és nagyon udvariasan közölte, hogy saj; nos két deci bort nem tud hoz- n , de húsz deka furmintot igen. Persze nem tudtam, hogy ( a Lidóban a bort kilóra mérik. Aztán mégis csak elindultam. Az időm kevés volt! hát próbáltam toronyirányba ifienni. .. Egyszercsak erős sípolást hallok. Megálltam. Nos.. — gondoltam magamban — fizethetek az amúgy is kevés pénzemből. A rendőr odajön, oktat, figyelmeztet,- magya-rázi- za a ERESZT. Mint megszeppent gyerek mondom neki. hogy nem tudók románul, mert azt tanulja meg először az ember. Rámnéz, elmosolyodik. és tovább fütyüli a közlekedésrendészet szimfóniáját Mindjárt megértettem, hogy megkímélt a pénztárcám fáradtságos kinyitásától. Végül hasonló kalandok között eljutottan az Scinteia-hoz. Az épület csodálatos. Tornyai úgy őrködtek felette, mint valami várkatonaság. Az épület gyönyörű parkokkal van körülvéve és közepén 30 méteies magasságba löveli a vizet a szökőkút. Esti világításban pedig a szivárvány minden színében játszik. Sétálok a Sajtópalotában, majd érdeklődni kezdek: kézzel, lábbal mutogatok, félig németül, félig oroszul kérdezősködöm. A férfi csak mosolyog, aztán nagy nyugalommal megszólal: — Kérdezzen csak magyarul. Bálint Lajos KRIM: VARSÓ: Ica és Kátyú Dalol a villamos 7 e«t. tősgyökeres pesti lány. műszerész. Alacsony, sző-? í.fce nagy acélszürke sze- mekkel. Kátya szibériai. Jól megtermett, izmai ki- sportollak. Orvostanhallgató. A két lány a Fekete tenger partján, a verőfényes Krímben találkozott. Azelőtt fogalmuk sem volt róla, hogy' a másik létezik. Gurzufban, a parit fövenyen ismerkedtek meg, a napozó nyugágyon, Ahogy telték a napok és vált bársonyos barnává a délsigjti napfény és a sós tengervíz hatására, úgy melegedtek öle. össze Mindjobban. Szhtyfifkal nehezen értették meg egymást. Barátjuk, segítőtársuk)irta szürke vászonkötésü szótár*bündig olt volt mellettük. Ezt hívták segítségül, ha végképp msgfqppklett a társalgásuk fonala, s-r ügy Ízlelgették, forgatták nyelvükön a szokatlan szavakat, fogalmiakat. De.pk mégis nagyon jól megértették- egymást. Mert fiatalok voltaki .s x csilingelőn nevetőek, mert" mindketten nagyon, .de nagyon szerették az életei,' a nyugodt', boldog, békéé fiatalságot. Estéjeként, a szabadtéri, moziban egymás mellé bújva „nézték a vásznon suhanó tajgit, az új , városokat,, erőműveket épí,tó szovjet'ifjúság küzdelmét., a fenségestermészettel: Mozi után ábráM'özva '"üldögéltek a balkonon, liallgátua *a gitár pengését, a harmonika szárnyaló muzsika- \ iát, vagy azokat a magyar dalokat, amelyeket magnetofonszalagon vittek a fiatalok sok ezer kilométer távolságra, ide a Krím gyönyörű szép ciprusokkal, olaj és fügefákkal telehintelt vidékére, ahol a sötétkék tenger vize fölött lebegő telihold, egy- egy távolban világító, himbálód- zó bolya mese-világot varázsolt eléjük. Nappal nekifutással vetették bele magukat a Hűvös, csiklandós tengervízbe,. Nevetésüket visszaverte az öreg Medvehegy, az Ikrek és Saljapin sziklája. Sikongatva kerülgették úszás közben az áttetsző, kocsonyás testű medúzákat, amelyeket a tengeráram nagy tömegekben sodort a partra. Feledhetetlen nyolc nap volt ez. És örökre emlékezetessé tette számúkra kettőjük üde barátsága. Az elválás. Jaj, csak az Vie lenne! Ott hagyni annyi kedves közös emlék helyét. Elbúcsúzni — talán örökre? De az igazi, a va- | lódi barátság mégsem teszi elviselhetetlenné az elválást, mert egymás szeretete ezer kilométerek távolságában is összekapcsolja őket. —■ Doszviáaiiyijq, Ica’ — Viszontlátásra, Kátya! — Dgszvidínyija, Fekete tenger.! Samu András P iros-sárga villamosok szelik át Varsó széles útjait, utcáit. Uj itt minden, a háború, a fasizmus szinte egész Varsót eltörölte a földről. Még a regi városnegyed is új, amit alig akartam elhinni lengyel barátomnak. Mert ugyanazok a „szivar" házak, — magas, négy-, ötemeletes, egy szoba szélességű házak ezek, szorosan egymáshoz építve, vagy legalábbis ilyeténmódon kiképezve, — ugyanaz a szívderítő tarkasag, aranyozás, tetőkön kibúvó, fehérkeretes ablakok, tegi gazlámpák, kockaköves, körülépített terek, szűk, mágasíalu utcák, kis, hangulatos mulatók... és a régi bástya, különlegesen vörösre égetett téglából, a városnegyedet ölelve... Mert úgy építették fel a régi városnegyedet, amilyen volt a pusztulás előtt. De a nagyvárost már modern, nagy háztömbök jellemzik, és a térszerű széles utak. A villamos is a régi. Furcsán hat, amint végigdübörög a neonfényes főúton, ahol piros, fekete, kék, íeherharisnyás nők sétálnak, és férfiak viszik a bevásárlás eredményeit. Csupa szín! És még valami: itt senki nem siet. Még az, autók, villamosok sem. Egy autó kényelmesen befordul a villamos elé, mert be akar térni egy mellékutcába. De oldalról jön egy piros busz. Az autó megáll. A villamos is megáll, a nyílt pályán. Megvárják, míg a busz élmegy, aztán az autó, és csak akkor indul a villamos. A villamoson sok a hely. Hideg van, de az ajtó nyitva, még egy ablak is. A kalauz vastag bundában, orráig cr* a prém, lábán szőrmecsizma. Ülőkalauz, de azért végigsétál az utasok között, s úgy ad jegyet. Közben megáll az egyik mellett, vicceket mesélnek egymásnak, s az egész fülke kacag. Egy öreg mama szólal mag vékonyka hangján: — Kalauz úr! Még nem hagytuk el az ... . utcát? Nem, dehogy. De a mama még vagy háromszor megkérdezi, s ezen" is mulat a kocsi, és azon is, hogy egy férfi ide, fossz kocsira szállt. A kalauz lecsöngeti a villamost, megállunk a nyílt pályán, a férfi leszáll, a kalauz utána, s lent magyarázza, merre is menjen. Aztán tovább indulunk. Hideg van. Vacogtató, éles jeges szél söpör be a kocsiba. A kalauz rágyújt egy nótára. Egyike ez a nóta a sok vidám, gyorsütemű lengyel dalnak. S látom, hogy három négy utas szája vele mozog. Varsó dalol... itt ott még romos házmaradványok, csupasz, füstös fal mered az új, modern doboz-ház mellett az égre. Az új városon még meg sem száradt talán a festés de hatalmas neonfények vibrálnak, és Varsó dalol. Sipkay Barna. BRNO: Az „édes múmiái**.., * |o a cím után valaki m M rám akarja kenni a „bél- Jj—Jf poklos” jelzőt. mentem ~B ami mtnthető és gyorsan * elárulom, hog/y az ételek mennyiségét tékintiíe a madaraknak is elkeseredett vctély- társa vagyok. Hogy első külföldi utam élménytárából most. mégis a gyomrommal kapcsolatosat emelem ki, annak története vanA modern gépek parádés fesztiválja alkalmából érkeztünk kíváncsiskodni a „csehszlovák—t Mislcolcra”, ahol divatos ötfözetű európaiak mellett már ‘ az első órákban találkoztunk nehéz selymekbe bújt indiaikkal is. Megcsodáltuk a világhíres aulócé- gek készítményeit, a szovjet és « csehszlovák szerszámgépeket s o mieink műszerremekeit, —• majd autóbuszon besuhantunk a város szívébe, a Hotel Morava étterem Clé. , . ; I , Itt kezdődött az első „csalódásom." A hotel márványtermében rogyásig rakott asztalok vártak bennünket kis piros-fehér-zöli zászlókkal. Tiszteletünkre signált játszott a szalonzenekar, közben frakkos pincérek hajoltak fölélik és szíves szóval kínálták az előételeket... Bármennyire is fájt, de ekkor döbbentem rá, hogy finnyás vagyok. Az pia jós halra már eleve rá se néztem, a reszelt sajttal bőségesen ellátott kistányért is a lehető legmesszebb toltam magamtól, míg a csalóka francia saláta is becsapott az első falat után. Miközben kollegáim jóízűen nyelegették a fényes hátú halakat, szívrepesve gondoltam a krumplistésztára, amit bár itthon is mellőzök a kolbászos lecsóért» — ott nem adtam pplna. semmi pénzért. Az előételt birkahúsból készült pörkölt követte, s én, az egykori szatmári suttyó, aki paprikás krumplin, meg rántotlpa- szulyon cseperedtem fef, újból félrehúztam az orromat. Egy két) nap után aztán utitársaimra ía átragadt a finnyásság, s a lelkes felszolgálók észrevehető zavarba jöttek. Történt aztán, ’ hogy 'ha* zatérésünk előtt egy nappal kirándulni mentünk a közeli cseppkőbarlangba. Induláskor — tört magyarsággal — utánunk szólt a főpincér: mit szeretnénk vacsorára? Sült disznóhúst, krumplival, meg kovászos uborkával! — adtuk szinte egyszerre a választ. Este újra ott ültünk a márványteremben, a zenekar magyar számoltat játszott, t közben « pincérek kellemesen illatozó sertéssültet raktak az asztalra, altár- ha importálták volna Budapestről. A melettem ülő hölgy hirtelen felkiáltott: „Nézzétek, milyen édes!” A tányér karimájára mustárral rácsurgatva ez állt: „Jó étváé gyat!” Volt is, hogy alig győzték rcpe-' fával. Angyal Sándor RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ RIPORTEREINK EURÓPÁBAN ☆ BUKAREST: Kérdezzeii magyarul l w ft A gasztalani# I Jfi’feSik.az "?ső. \JF 'Szál foci a i szo- V bámban álmosa tf -f ezegetem ' a képeslapokat" végig- ■ gondolom sb ‘ utazás élményéi t. -Igaz iá' ;— nem artaná ' jobban megismerni 9. Balkán egyik 'legszebb városát. Mé^t Szófia, a fejlődő,* lüktető bolgár főváros rohamosan m s;üzletéinék gazda| kirakatai mcf- lett csodálatos látványt, nyújt a várost ölelő '"'.“hegykoszorú, amelynek nyárón is csillogó’ fehérség borítja ormát. Akiflék c'sak három nap jtjt'ott a felfedezés öröméiből, ne ■ S: -ft ‘ • sajnálja a ruháját. Főként akkpr ,ne, ha már csak egyetlen délután van hátra, mig indul vissza a gép. így mentem különösebb cél1 nélkül, csatangolni az utcára. Az üzletekben a nálunk is jól ismert ka r ácson J előtti forgalom, a-'kirakatok any- nyivdl- különböznek' a mieinktől, hogy még a nagjájbb’ 'áfuházak esetén is szokás: a varrótűtől a televíziós készülékig minKiC'í a világ dént megnézhet a vevő — az utcáról is. ■ így ' kerültem szembe Szófiában, az egyik .kisáruház ki- -fakatánál a Munkától és a Benczúr te- • levíziós készülékekkel. : Végtelenül csodálkoztam azon is, mit keres á mi kevésbé mulatós világvevő rádió készülékünk a szinte remekbeszabott külsejű bolgár gyártmányok mellett? Az üzlet vezetője megmagyarázta: az Orion rádiónál nem ismernek jobbat Bulgáriában. Átázott a kabátom, "mire eszembe,; ütött a mozi. Nem kellett sokáig keresni, jócskán van a fővárosban. Hatalmas előcsarnok, ragyogó kivilágítás, több pénztárablak. Az egyiknélbenyújtottam utolsó öt levá- mat és megkérdeztem, van-e még második hely? A benn ülő hölgy kedvesen mosolygott, s nemet intett a fejével. Visz- szavettem a pénzt, ' mire nyújtja a jegyet. Nevet rajtam, s már tudja, hol tévedtem. Bulgáfia ugyanis — tudomásom szerint — az egyedüli ország a világon, ahol nemet intenek, ha helyeselnek, s bólintanak, amikor tagadnak valamit. De rriár pereg is a film. Híradó moziban vagyunk, az első kockákon tengerparti kerékpáros tu- raverseny résztvevői tűnnek, elő, majd bolgár dokumentumi-lm cievcníti meg a világ ifjúságának nagy nemzetközi találkozóját, a bécsi fesztivált. A bolgár delegáció találkozásai Paul Ro- besonnal, tánc, zene és ének a bécsi parkok fái alatt, látogatások a nemzetek fiai között — ezt varázsolja ide, a szófiai híradómozi vásznára a technika. S egyszerre tágra nyílik a szemem: a képről közeli ismerősöm, Gabi arca nevet rám, a vidám, tarka zajos sokaságból. Mindketten Nyíregyházán élünk, egy épületben dolgozunk. Ö Bécsben, én Szófiában, s találkozunk a moziban. Hát nem kicsi a világ? Kopka János
