Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
Különleges világnap Sokat vitatott új, magyar vígjáték került a nyíregyházi színházlátogató közönség elé a Móricz Zsigmond Színházban pénteken és szombaton este. Tabi László darabja, a Különleges világnap telt házat vonzott mindkét este, sok tapsot kapott és a Debreceni Csokonai Színház előadásában végső soron megérdemelt sikert aratott A darab témája mai. Egy Kossuth-díjas professzor fia beleszeretett házmesterük lányába. A régimódi család ellenzi ezt a szerelmet, a leány apja sem lelkesedik érte, mert mint mondja: a fiú ezzel akarja „megjavítani a káderlapját”. A színdarab bátor hangon mondatja ki a szereplőkkel a mában még sokszor fellelhető fonákságokat, s hozza a közönség elé a mondanivalót: „Minden nemzedék meg akarja javítani a régi nemzedék erkölcseit”... s a saját képére akarja formálni az életet. A feszült, humoros és bonyodalmakban végig bővelkedő cselekmény aztán azzal érj el tetőpontját, hogy a fiatalok leküzdik a házasságuk elé tornyosuló számtalan akadályt, s végül megegyeznek az immár rokonokká lett professzor és az ÜB elnök házmester is, megdőlnek a korlátok, amelyek ezer esztendőn keresztül álltak a különböző rétegek, osztályok tagjainak, a szegények és gazdagok, a kisemberek és a rangosok útjában. Az értékes, művészileg formált színdarab megfelelő tolmácsolásban került a nyíregyházi közönség elé. Különösen nagyott. alakított a dr. Baranyai Burger Antal professzor szerepét vállaló Gerbár Tibor, aki árnyalt, finom játékával megérdemelt tapsot kapott. Kiemelkedő alakítást nyújtót a felesége, Elly szerepét játszó Hotti Éva is. E „politizálásmentes” család mindkét tagja megerősítette: igenis élnek még közöttünk olyanok, akik tudatlanságukkal, a múlthoz már nem, a mához még nem tartozásukkal szinte közhumor tárgyai. A legjobbak között érdemel említést Zsenda Gyula UB elnök szerepében Novák István Jászai-díjas és felesége, Annus — Újvárosi Katalin. (Utóbbi alakításának értékét valamelyest csökkentette a harmadik felvonás végén kicsit érződött erőltetettség.) Jó, de halványabb teljesítményt nyújtottak a fentieknél a fiatalok: Dégi István és Tikos Sári. Igaz, — főként a fiú szerepe — komoly színészi munkát követel a rájuk szabott feladat. Említésre méltó még dr. Nagybercsényi, az állástalan ügyvéd: Kovács Gyula, aki néhány perc alatt is megmutatta, hogyan gondolkodnak a letűnt világ egyes képviselői, milyen egy hatalmát és pénzét vesztett egykori vámszedő. Simor Ottó, a tanácsi kiküldött, Cserhalmi Gyöngyi, a rádióriportéi- hasonlóan teljes figurát alakított. Az epizódszerepekben kitűnő színészi alakítást kaptunk. Az idős hölgy, néniké, bácsika szerepeiben Perényi Sári, Vésely Margit és Zelenay József nyújtott értékeset. Külön érdeme a debreceni társulatnak, hogy ezeket a szerepeket is tehetséges művészekkel alakították. Jól kitűnt itt, hogy nincs kis és nagy szerep csak megformált, vagy felkészületlen művészi munka! Mai tárgyú, bőhumorú darab, színvonalas előadás. Eny- nyiben jellemezhetjük az elmúlt hét nyíregyházi színházi krónikájában a Különleges világnap-ot. (kJ.) Szabó Lőrinc irodalmi emlékest Nyí regy húsú n A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár a TIT irodalmi szakosztályának és a Zrínyi Ilona Leánygimnázium magyar irodalmi szakkörének közreműködésével Szabó Lőrinc irodalmi emlékestet rendez kedden, december 13-án. délután öt órai kezdettel a TIT Zrínyi Hona utcai klubhelyiségé ben. Az irodalmi est műsorának keretében Julow Viktor irodalomtörténész, a debreceni Déri Múzeum tudományos munkatársa tart előadást Szabó Lőriircröl, és a Zrínyi Ilona Leánygimnázium növendékei adnak elő Szabó Lőrinc verseiből. Ugyancsak az irodalmi est keretében nyitják meg a Szabó Lőrinc életével és munkásságával foglalkozó dokumentum- és könyvkiállítást, melyben megyénkkel és Nyíregyházával kapcsolatos dokumentumok is szerepelnek. MESTER ATTILA: Szerelni kell Szeretni kell a földet, mint a fák, — Bolyhos karral, gyökérrel fonnak át Minden rögöt, hisz éltet és meleg, Ízt hajt az ágba, s ringat nagy, nehé? Gyümölcsöket. — A telt erdőt, a dús dombhajlatot, — Melyek fölött a tengerek Megfesthetetlen kékjeként Virít az ég. — Szeretni kell a táguló világot, Örök nagy lánggal, hogy a lét Teremtő kedvét többé ne törje Vész, és sötét. És semmi gond többé, mi bántott, És félelem, mi tántorít, Többé ne törje friss erőnk, mi Vér, és lobog, és kész legyőzni A végtelent. Szeretni kell a földet, és halálig Tudni a gonddal harcba szállani, Győzni-akarni, s hinni váltig, Mi gyújt, meleg, s mint fény sugárzik, A tiszta jó. Szeretni kell a földet, mint a fák, Minden rögöt, hisz éltet, és meleg, S így őrzi meg majd bomló ághegyén, — Nem hervadó, és vérvörös virág, — Az életet. az anarcsi gyermekek szép új, emeletes iskolájukat. Megkezdték az előkészületeket a megyei kuitúrversenyre Baktalórántházán december hetedikén megbeszélésre ültek össze a járás KISZ-szervezeteinek titkárai, kultúrfelelősei és a kultúr- otthonok igazgatói. A közelgő Móricz Zsigmond megyei kultúr- verseny megszervezéséről és tennivalóról tárgyaltak. Az Elmúlt évben a megyei kultúrversenyen a járás területéről több mint negyven KISZ-csoport vett részt hatszázon felüli létszámmal. Az ösz- szes benevezettek száma pedig meghaladta az ezernégyszázat. Azt szeretnék, hogy a tavalyi eredményektől az idén se maradjon el, s egyben magasabb színvonalat érjenek el mind a körzeti, mind a járási, valamint a megyei bemutatón is. SOLTÉSZ ISTVÁN: PARASZTOK ES AGITÁTOROK — Olyasformán. — Mint a vasutasok? — Ügy, úgy. — Azért kérdem, mert a fiam vasutas. Vica néni hallgatott és azon gondolkodott, amit elmondtak neki a népnevelők. Még meg is szépült az arca az ábrándozástól. Gábor bácsit már a méreg ette benn a kemencében. Szólt már volna, hogy ne kérdezzen, ne fecsegjen annyit a felesége, mert őt a nyavalya töri bent. Nemcsak fájt már minden porcikája, hanem kezdett kutyameleg is lenni. Nem volt ugyan befűtve már vagy kát n-.pja, de megszorult a belső levegő és Gábor bácsi homloka verítékben fürdött. A sóslevű izzadtság a szemébe csörgött, csípte, marta és ugyanakkor sajgóit keze, lába, dereka. És még a szusszanását is vissza kellett tartani, nehogy észrevegyék. A méregtől meg a melegtől kipirult és már-már arra gondolt, hogy leüti a kemence szájáról a vasdarabot, lesz, ami lesz, kimászik. De azért még tartotta magat. Mert nagyon szágyellte volna az esetet. Amennyire lehetett, figyelt. Mert roppant érdekelte volna a dolog. Nyugdíj, jó megélhetés, nem lenne gond se főddel, se felessel? Adós se lenne? Hű, mennyit kérdezett volna, ha kiszabadulhatott volna a börtönéből! Már maga az a tény is bosszantotta, hogy meg sem mukkanhatott, nem válaszolhatott és nem kérdezhetett. Izzadt, bosszankodott és hallgatott. Valami aztán még jobban kihozta a sodrából. Vica néni kérdezett egyet-mást a nyugdíjról, aztán hallotta Gábor bácsi, hogy a halkszavú ember újra átvette a szót. Így beszélt. — Nézze Vica néni, semmi értelme nincs a huza-vonának. Hiszen úgyszólván alig vannak mar kívülállók a faluban. A férfi elővett egy belépési nyilatkozatot a zsebéből. — Itt van ez a belépési nyilatkozat, tudja ki írta alá? Kicsi hallgatás következett, a papírt vizsgálta az asszony. — Nem látom édes fiam, nem látok cn mór sémii. — Hál Kaszás! Ez itt Kaszás neve, a maguk feleséé, ö is belépett már a csoportba. Még el sem hangzott az utolsó szó utolsó betűje, nagy csaltanás- sal foldreiuhant a kemence öntöttvasból készült elütője és a népnevelők legnagyobb csodálkozására, ámulatára Gábor bácsi izzadt, csapzolt, kivörösödött üstöké jelent meg a kemence szájáV. A teJ1<* ban. Krákogva kiáltotta kifelé. — Kaszás belépett?! És még káromkodott egy hosz- szút. A népnevelők alaposan meglepődtek, amint a gazda éppen a kemence száján kászolódott kifelé, nagy szitkozódással, nyögéssel. Vica néni sopánkodva szaladt oda segíteni, zavarában hangosan sivalkodott, értelmes szó nélkül. A csodálkozásból hamar magukhoz tértek a népnevelők és nagy nevetheínékjük támadt. Ám elnyomták magukban a kacagást, ártatlan, jámbor képpel figyelték, amint az öreg paraszt kikccmer- gett a búbosból. Nagynehezen lí'.lpraállt, de azonnyomban le is huppant egy székre, pihegve fújtatott, úgy megviselte a kemence- járás. A fájdalmat azonban nem érezte, még az sem jutott eszébe, kegy 'szégyellj? magát, s amikor megnyugodott a tüdeje, egyenesen nekiszaladt kiáltásával a népnevelőknek. — Nem igaz, maguk hazudnak! — Már mint azzal, hogy Kaszás aláírta a nyilatkozatot? — kérdezte a bajuszos, aztán elővette a papírlapot és az öreg orra alá tartotta. — Nézze meg jól, ismeri ezt az aláírást? Gábor bácsi közelebb vonta az írást a szeméhez, es valóban felismerte rajta a felese aláírását. Ismerte, mert a szerződésekben nem egyszer látta. Keservesen feljajdult. — A födém! Az erdő! Az arcán a ráncok fájdalmasan Vonaglottak, úgy tűnt, mintha megduplázódtak volna rajta a mély barázdák. Két öklét ráejtette térdére, a nadrág szövetét markolászta, és rázta a fejét. Utána hirtelen megváltozott. Mintha egyszeribe meghaltak volna benne a gondolatok és az őrzések, elcsendesedett. Nem szólt többet, csak odament a dikóhoz, lefeküdt rá és a mestergersndát nézte. Egyetlen mondatot sem lehetett belőle kihúzni. Vica néni jajveszékelve topogott az ágynál, s az agitálok is megdöbbentek. Nem tudták mire vélni ezt a hirtelen elcsendessdást, da jobbnak látták, ha szép csendesen elköszönnek, minden jót kívánnak és tovább mennek. így is tettek. De Vica néni nem igen vette őket őszre és Gábor bácsi sem válaszolt a köszönésükre. Sem az asszony, sem a férfi nem aludt egész éjszaka. Vica néni hallotta, ahogy az embere hánykolódott, forgolódott a dikón, szuszogott, nyöszörgőit a dikón, de nem nyílt meg beszédre a szája. Pedig háromszor is megkérdezte mi baja. Reggel, ahogy bevillantak az első sugarak az ablakon és kinn már szürkülni, derengeni kezdett az ég kárpitjának al3ó drapériája, Gábor bácsi felkelt, felöltötte az ujjasát, megigazította a kucsmáját, és kilépett a gomolygó, ködös reggelbe. A szerszámos ólba ment, elővette a szélesfokú fejszét, amit már isten tudja mikor használt. Megvizsgálta a rozsdafoltos élét, azután letelte. Visszaballagott a konyhába, kivitt egy csupor vizet, beleöntötte a köszörűkő teknőjébe. De egyedül nem boldogult. Az asszony éppen utí.najött megnézni, hogy mit művel a férje. Az öreg paraszt ott tartotta segíteni, hajtatta vele a követ, ő pedig igazgatta a baltát, hogy élesedjen. Nem volt hajlandó beszélni, hogy mire kell a balta, pedig Vica néni egyre faggatta. Akkor mondta meg, amikor készen lettek, és az öreg vállára vette a szerszámot, és kilépett az utcára. A kapuban megállt és egészen csendben, minden indulat és szenvedély nélkül szólt vissza az asszonynak. — Az erdőbe megyek, most még az enyém. Kivágom a legszebb fát, fejfának. Az asszony nekidőlt a kiskapunak, mintha megszédült volna, aztán peregni kezdett a könnye, 6 Birtokukba vették
