Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

Kádár János elvíárs beszéde Ml is azt akarjuk — miként a szovjet dolgozók, — hogy mielőbb ' elérjük a hétórás munkaidőt. Akarjuk rendszeresen emelni az életszínvonalat? Akarjuk és akarják a munkások is. De ho­gyan lehet rövidíteni a munka­időt, hogyan lehet tovább emel­ni-az életszínvonalat? Csak több- .termeléssel, csak jobb és gazda­ságosabb munkával! A normának (nem az a célja, hogy mi a mun­kásoknak kellemetlenséget okoz­zunk, hanem az hogy a munkásság, a dolgozó nép élete évről-évre szépül­jön, gazdagabb és jobb le­gyen. — A kormány, illetőleg a kor­mány szervei az egész nép előtt vállalják a felelősséget, amikor folytatás ae 1. oldalról.) kijelentjük, hogy a normákat rendszeresen módosítani, tökéle­tesíteni kell. Mi vállaljuk a fe- ldősséget, amikor azt mondjuk, hogy ahol a munka feltételeit sikerült javítani — akár új tech­nikával vagy a munka jobb meg­tervezésével, akár például jobb nyersanyaggal — ott ezzel pár­huzamosan a normákat is állan­dóan javítani kell. A helyi vezetőnek ugyanakkor vállalnia kell a kezdeményezést is és a felelősséget is annak el­döntéséért, hogy a saját üzemé­ben mikor érkezett el a normák módosításának az ideje. Kádár János elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a népgazda­ság általános fellendítésének számos feltétele adva van. Min­denekelőtt maga a szocialista rendszer, a párt és a nép össze- forrottsága, a helyes gazdaságpo­litika, valamint a tömegek öntu­data, tettvágya. Ez hatalmas erő. A számok aat mutatják, hogy míg az ipar termelése a felszaba­dulás előttinek három és félsze­rese, a mezőgazdasági termelés csupán 20—22 százalékkal nőtt. Ezért nyilvánvaló, hogy a mező­gazdasági termelés erőteljes fel­lendítése a népgazdaság általá­nos fejlődésének és a nép élet- kaársvonala gyorsabb emekedésé- >nek alapvető feltétele. — Az imperialisták és kiszol­gálóik gyakran szemünkre vetik, hogy „a régi rendszerben Ma- jgyarország fél Európát ellátta Katonával, most pedig vannak ^esztendők, amikor még be is kell Ihozra gabonát”. És persze szitkot, iátkot szórnak új rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lel­kiismeretünk. Való igaz, hogy a Horthy-rendszer idején Magyar- ország jelentős gabonaexportot bonyolított lé. De hogyan? Ügy, hogy — habár a régi statisztikák szerint a kenyér fő élelmezési (cikk volt hazánkban — millió számra étiek itt dolgozó embe- irek, akik éheztek, még a min­dennapi kenyerük sem volt meg. Magyarországon annakidején (külterjes gazdálkodás folyt, s a i gabona vetésterülete is nagyobb volt A vetésszerkezet azóta vál­tozott. — Az ország adottságai olya­nok, hogy a megváltozott vetés- szerkezet és a megnövekedett fo­gyasztás mellett Is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét. Egy-két éven belül el is kell ezt érnünk. A későbbiekben expor­tálni is tudunk. De ez teljesen más jellegű export lesz, mint hajdanában. Mi úgy exportálunk mezőgazdasági termékeket, hogy közben a nép rendesen éljen, bőségesen táplálkozhassál Az emberek ma már nálunk rende­sen táplálkoznak; most még egy kicsit jobban kell dolgoznunk, hogy megfelelő mértékben ex­portálhassunk mezőgazdasági cik­keket is. — A mezőgazdaságban bonyo­lult a fejlődés útja. A termelés eredményeitől nem választhatók el a tulajdonviszonyok, illetve az azokban bekövetkezett válto­zások. Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945—1948 kö­zött — látta már, hogy hatalma végéráit éli, csökkent az ipari termelés, s amikor a munkásosz­tály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tartott még ez a folyamat. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor 3 nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította: azelőtt haszonhajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesek. És — bíz,isten — ráfizetésesek is voltak. (Derültség.) A régi veze­tés kivonult, és — sajnos — a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta. A munkás­osztálynak. olyan embereket kel­lett odaállítania, akik telve vol­tak- forradalmi lelkesedéssel, szolgalatkészség gel, a nép ügye iránti odaadással, de soha éle­tükben nem vezettek gyárakat. Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék meg ma ezeket a mun­kásosztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelemnek több mint hetven százalékú * adják. (Nagy taps). — Méginkátob így van ez a Mindjobban előtérbe kerül az ííjlipusú paraszt öntudata mezőgazdaságban. A tulajdonvi­szonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a terme­lésre. Így volt ez akkor is, ami­kor felosztottuk a régi tőkés, földesúri, egyházi nagybirtokokat. Akkor is visszaesett a termelés, de utána egyenesbe jutott. — Most a birtokviszonyok vál­tozása más jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a terme­lésre. Miért más jellégű? Mert annakidején a feudális — tőkés­osztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a-tulaj­donban. Most azonban a kispa- rasztságot nem váLtja fel másik osztály, mert másfajta formában övé maradt a föld. Ezért mond­juk, hogy lehetséges egyidöben a kettős feladat végrehajtása, vagyis egyidöben megoldható a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése és a termelés növe­lése. Ma már az élet tényei bizonyít­ják ezt. Ha pedig a szocialista át­szervezés alapvető munkáján túl vagyunk — bár nem kicsi, de — könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése. — Losonczi és Fehér elvtársak beszéltek arról, hogy a még egyé­nileg termelő dolgozó parasztok­nál átmeneti bizonytalanság mu­tatkozik. A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűn­jék a termelésre károsan ható bi­zonytalanság, s fejezzük be a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sét. — Mindenki tudja, hogy az idén olyan' esős ősz volt, amire szin­te emberemlékezet óta nem volt példa. A tőkés világban a kapi­talizmus korbácsa hajtja munká­ra az embereket. Nálunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés világ hajszája, ismeretlen a könyörtelen taposás. Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az új­típusú paraszt buzgalma, munka­szeretete, öntudata. Ennek kö­szönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz,..jpégis 2 millió 300 ezer holdon elvetették az őszi ga­bonát! A parasztság nagy munka- győzelme ez, erősödő öntudatá­nak bizonyítéka. A népgazdaság általános fej­lődése, ismétlem, megköveteli a mezőgazdasági termelés fel­lendítését, ez pedig a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének befejezését. Ami a szocialista átszervezés előt­tünk álló lépését Illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk lévő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és 1959—60-as tél­ről beszélek — elért fejlődés szá­mai impozánsak. 1958 decemberé­ben a megművelt földnek körül­belül tíz százaléka volt a termelő- szövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel ké­sőbb pedig töb mint hatvan szá­zaléka. — Elvtársaim! Gondoltuk vol- na-e, hogy a fejlődés ilyen len­dületes lesz? Nem gondoltuk. Mi­előtt Moszkvába utaztam, meglá­togattam általam nagyon tisztelt barátomat, Dobi elvtársat, aki sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélget­tünk. Emlékeztettem öt arra, hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jó, most már van megint erős népköztársasá­gunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt erős termelőszö­vetkezet?” Ö a szocialista gondo­latnak, a szövetkezeti mozgalom­nak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében, de mindig hű volt ehhez a gondolathoz, eh­hez az eszméhez. Legutóbb emlé­keztettem erre' a beszélgetésünk­re. Azt felelte: „Emlékszem Mennyi ideje annak a találkozá­sunknak?” Két esztendeje! S most a művelt földterület három­negyed része szocialista nagyüze­mi gazdaság! .Hát nem történel­mi, forradalmi győzelme ez a ma­gyar népnek? S ennek a győze­lemnek az Igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan született. — Mint tudják — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ- küldöttnek, kézbesítették nekem egy dissziden* magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ ülé­séig gyorsan összepofozott, befeje­zett, aztán valamelyik állam pén­zén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv cí­me valahogy így hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarorszá­gon az emberi jogokat.” A könyv nagy része a mezőgazdaságunk­ban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövet­kezett változást és ennek fő for­mája lélektani erőszak volt; Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az uj- jából, mint azt, hogy a mezőgaz­daságban bekövetkezett fejlődés­nek fő mozgató ereje a „pszicho­lógiai erőszak” volt, akkor mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps.) Ez nagy győ­zelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt to­vábbi munkánkhoz. — Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnek a testvéreink. A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnék a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956. novemberé­ben — valahogy már több tisz­telettel kezelnek bennünket. — A még egyénileg dolgozó pa­raszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejezzük a töme­ges szervezést, ez azonban nem jelenti a szocialista átszervezés befejezését is. A tömeges szerve­zés befejezése után egy, vagy másfél esztendő kell az új terme­lőszövetkezetek megszilárdításá­hoz. Ha azon is túl vagyunk, ak­kor elmondhatjuk, hogy hazánk­ban leraktuk a szocialista tár­sadalom alapjait. — Nagy dolog lesz az, hogy ezt a valóban mély forradalmi átala­kulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel sok-sok kommunista forra­dalmár, becsületes magyar haza­fi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919- ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagy­birtokot, mert ebben látta fel- emelkedésének, boldogabb jövő­jének távlatait. Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát Ezután a párt, az Elnöki Ta­nács, a kormány, a tanácsok min­den erejüket a termelés, a kultú­ra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok értelmisé­giek minden erejüket arra össz­pontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, mi­nél többet teremtsünk, alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szem­pontból előre haladjunk az élet minden területén. — Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dol­gozó parasztságunk nagy többsé­ge helyesli az átszervezés befeje­zését. Van erő, amely ezzel szem­ben áll? Az egyik fékező erő a be­csületes dolgozó emberek gondol­kodásában is meglévő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb aka­dálynak. Nem ‘szabad megfeled­keznünk arról sem, hogy osztály­ellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni szocialista fej­lődésünk útjába. A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehet le­győzni. Sok ténnyel érvelhe­tünk. Többek között az új szocialista magyar parasztem­ber példájával. Már a legkisebb faluban is van­nak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról, — pedig sokkal többen vannak — akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szo­cialista módon élnek és dolgoz­nak. ■ — Méltó az írók tollára a ma­gyar faluban bekövetkezett vál­tozás. Nemrégiben itt járt ná­lunk egy neves nyugati film­szakember; egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hogy neki fo­galma sincs arról, mi^i marxiz­mus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban törté­nik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „Még akik inkább panaszkodnak, mint di­csekednek, még azok is úgy él­nek,— mondotta —hogy az em­ber nyugodtan kijelentheti, ma­guk csodát csináltak ebben az országban”. — És ehhez még hozzáteszem a következőket. Ha az ember szom­baton — így mondom, szomba­ton és nem vasárnap, mert már a falun is meghonosodott a vi- kend (Derültség) — végigsétál a főutcán és látja ott a fiatalokat, külsejükből nehezen tudná meg­állapítani, hogy parasztlánnyal, vagy netán filmszínésznővel ta­lálkozik-e, mert bizony úgy kül­sőleg nem sok különbség van már a kettő között. A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizációt. — A szocialista öntudat egy jellemző példáját mondta cl ne­künk Prantncr clvlárs Tolna me­gyéből. Vihar jött és a lekaszált széna ott volt a földeken. A fa­luból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szé­nát. Olyan ember futott elől, aki egy évvel korábban úgy nyilat­kozott, hogy ö inkább elemészti magát, semmint a szövetkezetbe lépjen. S most torkaszakadtából kiáltotta: „Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a miénk!” íme, így változik meg a magyar em­ber. Az Oííláljellwiscj; nein alszik ! • — Ami viszont az osztályellen- séget illeti, hát mit tud csinál- . ni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják ■ például az ENSZ-ben az úgyne­vezett magyar kérdést Attól tér- 1 mészetesen mi létezünk, erősö­dünk is, boldogulunk is, nyu--? godtan építjük új, szocialista ; rendünket. — Agitálnak is, rádiókat is tartanak fenn. És természetes, nem riadnák vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is sze­retnék hátráltatni szocialista fej­lődésünket. Ilyesmivel foglalkoz­nak: baj van — mondják — a . magyar gazdasági helyzettel. Az- - tán hozzáteszik: nem bírják gaz­daságilag a szocialista átszerve- ' zést. Olyasmit is fecsegnek, hogy lebélyegzik nálunk a százforin­tost, meg lefoglalják majd a disz- • nókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díja? kát. Még olyat is hallottam': nem engedik vissza Moszkvából Kádárt. (Derültség) Nos, haza- , jöttem, itt vagyok. (Derültség)! — Komolyra fordítva á szót: rengeteg üdvözletét hoztam a . szovjet emberektől és más bará­tainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták minde­nütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvtárssa] és más szov­jet elvtársakkal. A kínai elvtár­sakkal, köztük fciu Sao-csi ely- , társsal; szomszédainkkal,, köztük Novotny és Dej elvtársakkal, Thorez elvtárssal és mondhatom, hogy a világ valamennyi részé­ből jött elvtársakkal. Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, •* testvéri üdvözletüket és sok-sok • jókívánságukat. (Hosszantartó nagy taps.) — Ami viszont a rémhíreket il- • leti, bejelenthetem, hogy a száz- forintost nem bélyegzik le, a disz-- nókat nem foglalják le; gazdasági - helyzetünk egészséges és a rém- hírterjesztök összes okoskodása el­lenére még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább. Dolgozó népünk a jövőt tekintve • további felemelkedés, a legköze- • lebbi napokat nézve pedig rendes^ - nyugodt, családias karácsonyi ün­nepek elé néz. Ez a helyzet most. •. S ami a fejlődést illeti: töretleni. lesz a jövőben. — Szólnom kell azokhoz a hon­fitársainkhoz, akik időnként fel­ülnek a rémhíreknek. Érdemes - lenne összeállítaniuk egy ,hosz-, szabb jegyzéket, hogy a felsza- . badulás óta hányszor és hány­féle rémhírt hallottak, mert mi hajlandók vagyunk azt államkölt-. ségen is kinyomatni és terjesz­teni. (Derültség.) , , — Mi nyiltan beszélünk nehéz­ségeinkről is. Népünknek, törté- . nelme során sokszor volt olyan kormányzata, vezetősége, vagy ve- .. zetője, aki azt mondotta, hogy , minden rendben van, de semmi,, sem volt rendben. Sajnos, enneie a gyakorlatnak némi árnyéka át­vetődött a felszabadulás utáni, időkre is. Bizony volt olyan helyzet, amikor kommunisták ál- , tál irányított kormány is mon­dott olyasmit, hogy ez vagy -az, rendben van, , de az emberek tudr ták, látták, hogy nincs rendben. '. (Folytatás a 3. oldalön.) 2 \ népgazdaság további gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági termelés előrehaladásától függ

Next

/
Oldalképek
Tartalom