Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

Kádár János elvtárs beszéde

4z elet állal napirendre tűzött

nehézséggel foglal kozzunk (folytatás a I. oldalról)

— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, hogyha összegyűlünk tanácskozni, altkor ne arról beszéljünk ami rendben van, inkább továbbra is mindig szítai foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annak idején, mikor nem élt valami rózsásan, elcsodálkozott: miért mondjak néki, hogy ő nagyon jól él; c lehet, hogy most meg azon csodál- , kőnk, hogy mikor lényegében istenesen él, miért beszélnek annyit a , nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni.

Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött ne- nehézségckkel foglalkozunk.

— Ez azonban ne nyugtalanítsa az ; embereket, hiszen négy éves ta- < pasztalatunk azt is megmutatta,

‘ hogy ha mi elhatározzuk, hogy i a nép széles rétegeit érintő kér- ' désekről akarunk dönteni — vált- I són ki az a döntés tapsvihart,

| vagy némi kis fejosóválást — Mindenben mindig a tömegekkel ; együtt politizálunk. S ettől nem I fogunk eltérni, mert ez a hel> es i kommunista gyakorlat!

' .— Vannak a fejlődés közben

i akadályok is. A leküzdésükre | rendelkezésre álló erőkről beszélve, engedjék meg, hogy mindenek előtt a kommunistái:: és a i pártonkívüliek szövetségét említ- ( sem. Ez a mi egyik fő erőnk, az í Elnöki Tanácsban, a kormányban ( épp úgy, mint itt az országgyű- 1 lesben és valamennyi fontos társadalmi intézményünkben. Szerencsére mindinkább kialakul ná- ■ lünk az a szokás, hogy azt szidjuk, aki szunyókál, vagy rosszul dolgozik, anélkül, hogy tekintet— Engedjek meg, hogy röviden (érintsem a külpolitika egy-két í kérdését. Részletesen beszéltek 1 itt a vitában az osztrák—magyar ; kapcsolatokról. Valamennyi szom- : »sédünk közül Ausztria az egyet- ; lén kapitalista ország. A gyakor- ■ latban kellene realizálnunk a j magyar szocialista és az osztrák ; kapitalista állam nemcsak békés

egymás mellett élését, hanem jó- í szomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünk meg ezért fáradozni, (fagyon egyetértek azokkal az ielvtársakkal, akik azt mondják: fr.em mi vagyunk felelősek azért, thogy ez jelenleg nem így van.

— A határon túl, Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés, jószomszédi viszonyt akarunk.

— Szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen foI gunk egymás mellett élni, hanem végül is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani minden gáncsoskodás és közbeeső zavaró epizód ellenére is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ! ilyen epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hanem a határon túl, Ausztriában kell keresni.

— Volna azonban még egy megjegyzésem a magyar—osztrák viszonyt zavaró epizódokkal kapcsolatosan.

Valamelyik képviselőtársunk említette, hogy amikor a nőszövetség egyik megbízottja Ausztriába akart utazni, előbb — hogy úgy mondjam — hitvallást kellett tennie, mivel akarja tölteni az idejét, lükkel és miről akar beszélni. Nos, ez rendben van. Ehhez joguk van. Megértem, hogy az osztrákok féltik semlegességüket a nőtanács egy képviselőjétől. (Derültség.) De kérdem:

tel lennék arra. hogy párttag-e, vagy pártonkívüli.

A mindennapi munkában épp úgy, mint a vezető testületekben összeforrnak nálunk az emberek, párttagok, pártonkívüliek, s ez társadalmunk igen nagy ereje.

_ A. szakszervezetekben például

körülbelül 250 ezer funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egyszerű bizalmiakat is, akik a munkapad mellett dolgoznak. A 250 ezer emberből körülbelül 70 százalék pártonkívüli és elmondhatjuk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelül 10% párttag Velük együtt a pártonkívüli fiatalok százezrei képviselik és hajtják végre a párt politikáját. Hasonló a helyzet a nőmozgalomban. A Hazafias Népfront bizottságaiban 110 ezer ember dolgozik. Ezenkívül van. körülbelül 200 ezer népfront aktivista. Valamennyien dolgoznak, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a kommunistákkal együt tevékenykednek a párt politikáiéért.

— Ebben az összefogásban van a mi erőnk.

— Erre az erőre támaszkodunk amikor most ismét a munkásosztályhoz a parasztság és értelmiség legjobbjaihoz fordulunk: segítsék nagy történelmi feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Harcunkban minden nagy feladatunk megoldásában támaszkodunk a világ haladó erőire, ez a mi nemzetközi bázisunk. A vi- világ haladó erőivel együtt őrködünk hazánk függetlensége fölött, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikereiért, nemzetközileg pedig a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus . világméretű győzelméért.

miért nem adnak hasonló kérdőívet az olyan hivatásos kémnek is, mint például Allan Dulles, aki elég gyakran jár Ausztriába, s akinek nem is olyan titkolt hivatása a kémkedés.

Büszke arra, hogy „nem tudom hány éve” kémkedéssel foglalkozik. Tőle miért nem kérdezik meg: kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen ügyeket akar megtárgyalni? Ezzel pedig jó szolgálatot tennének Ausztria belső békességének, általában a béke ügyének és nem utolsó sorban a magyar-osztrák viszonynak is. Nem ártana, ha az osztrákok részéről is több progresszív lépés történnék, hiszen az ő helyükben én arra gondolnék: tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Nép- köztársaság, mint vendégük az amerikai kémszervezet főnöke. (Derültség és nagy taps.) *

— Másik megjegyzésem az Egyesült Államokkal való viszonyunkra vonatkozik. Meggyőződésem. hogy az Egyesült Államokkal is ki tudjuk és ki fogjuk alakítani a normális kapcsolatokat. Békésen, a békés egymás mellett éles jegyében elférhetünk egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van. A békés egymás mellett élés a történelem elemi erejű követelése.

_ Méltatlan, igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő •nozgá*>or-áMzás New Yorkban. De volt ezzel kaocsolsíba-i másik érzésem is. A New York Times egyik tudósítójának el is mondtam. Nézze — mondtam neki — ream nézve személyileg ez a mozgáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben azért, mert

egész jó társaságban voltam. Tudják, hogy négy embert „tiszteltek meg” így; Hruscsov elvtársat, Mehmet Shehu elvtársat, Fidel Castrot és engem. A társaság tehát nem volt rossz. Eszembe jutott 1932 februárja, amikor a börtönből kifelé tartva, a tolonc- házban megjelent előttem az akkori horthysta belügyminisztérium egyik főtisztviselője, és közölte, hogy én, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest határát. Mondtam a New York-i tudósítónak; nem először történik meg velem, hogy egy bizonyos

körzetet nem hagyhatok el. Először a Horthy-fasiszta rendőrség büntetett "zzel. A tilalom — mondtam a újságírónak — már nem áll fenn, az a főtisztviselő egész rendszerével együtt a múlté már, én pedig az egykori magyar kommunista ifjúmunkás, még mindig itt vagyok, sőt New Yorkban vagyok! (Nagy taps.) Én az ilyesfajta újkori mozgáskorlátozásnak sem jósolnék sokkal na- gyob jövőt, mint annakidején a Horthy főtisztviselője által számomra előírt korlátozásnak.

ba viszi az amerikai imperialisták politikáját.

Kádár János beszéde további részében a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott

— Elmondhatjuk, hogy a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkás- osztály szive. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseményé volt, mert az emberiség jövőjét a munkásosztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista — és munkáspárt képviselőinek, a’nemzetközi munkásosztálynak döntései az emberiség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt.

nyilatkozat, — nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől”.

— A világ kommunista pártjai minden erejüket e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik. Mi magyar kommunisták is, mert forrón óhajtjuk, hogy a magyar munkás-, paraszt-, értelmiségi szabad társadalomban alkothasson,

hogy egészségesen nójjenek fel a magyar gyerekek, fiatalok, hogy békében éljenek a magyar nők, férfiak és békében pergethessék napjaikat a munkában elaggottak. Azt akarjuk, hogy virágozék hazánk földje.

— Mi, magyar kommunisták minden szavunkkal és tettünkkel bizonyítani akarjuk és fogjuk a legnagyobb igazságot: azt, hogy a kapitalizmus az ember megalázása, a kommunizmus az ember szabadsága; a kapitalizmus létbizonytalanság, a kommunizmus a biztos jövő és az emberi jólét; a kapitalizmus a háború örök fenyegetése; a kommunizmus az emberiség szilárd békéje. (Nagy taps).

— Kedves elv társak! Tisztelt képviselőtársaim! A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizioniz- must az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti ’meghajlást. Elítélte a dog- matizmust, a tömegektől való elszakadást. Pártunk egész politiI kája immár négy éve folytatott szilárd és állhatatos kétfrontos harca tehát — amely egy7időben harcol a revizionista árulás, valamint a dogmatizmus és a szek- tariánizmus ellen — ezen a - tanácskozáson újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által.

— Bennünket sokan azzal vádoltak — és talán ma is vádolnak, — hogy túl kemények voltunk, mert határozottan szakítottunk és leszámoltunk a revizio- nis'a árulókkal és az elleníorra- dalmárokkal. Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldalról viszont azzal vádoltak bennünket, hogy túl puhák, engedékenyek, revizionisták vagyunk.

Miért?

Mert nem az ellenséget kerestük minden emberben, hanem

az embert, még azokban is,

akik négy évvel ezelőtt szem- benálltak velünk, vagy legalább is az emberi vonásnak azt a maradványát,

amelynek segítségével a . megté- vedteket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pártunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — és ugyanezt vallja kormányunk, parlamentünk is, —> hogy rendszerünket mindenkor vaskézzel ho’1 védeni minden belső és külső ellenséggel szemben, da mindig emberi módon kell bánni az emberekkel. (Taps.)

— Nem tettünk és nem teszünk, engedményt a jövőben sem, sem a revizionizmusnak sem a dogma- tizmusnak és a szektariánlzmus- nak. Pártunk megmarad a marxista—leninista politika mellett

— Tisztelt képviselőtársaim’: Nincs tehát semmiféle fordulat a mi politikánkban. Az eddigi úton megyünk tovább. Ugyanazt a politikát valósítjuk meg a társadalom egész életében, az államéletben, amellyel népünk, kormányunk, országgyűlésünk eddig is egyetértett és amelynek vég-( rehajtásában egységesen támogat-; ja Központi Bizottságunkat.

— Népünk saját tapasztalatai! alapján győződött meg e politikahelyességéről és nem kívánja; hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja, hogy még következe te-; sebben és jobban végrehajtsuk, azt a politikát, amely immár négy- esztendeje áthatja az egész országot, az államelméletet. Bízunk abban, hogy pártunk a néppef még erősebben összeforrva küzd az előttünk lévő feladatok megoldáséért. Ez a bizalom adja azü a meggyőződést, hogy a következő években

fellendítjük a mezőgazdaságot is és végigvisszük a nagy történelmi müvet: a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását.

— Meggyőződésem, hogy a leö-j vetkező évek a munka, a szívós harc és nem egyszer az egymás, közötti vita évei lesznek. De a? gazdag eredmények évei Is, egész7 népünk javára. (Hosszantartó,! lelkes, nagy taps.)

Kádár János beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott el. A határozat a következő:

„Az országgyűlés a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság helyzetéről cs az előttünk álló feladatokról adott tájékoztatóját tndomásnl veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a falu szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló politikáját.

Az országgyűlés helyesli a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A falu szocialista átszervezésének sikeres befejezésével még szilárdabbá válik a népi hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a Magyar Népköztársaság, megteremtjük alapját a nagyobb hozamú mezőgazdasági termelésnek. Es érdeke a munkásosztálynak. magának a dolgozó parasztságnak, egész népünknek.

Az országgyűlés ajánlja és tanácsolja a termelőszövetkezeti parasztság, a falusi értelmiség, a munkásosztály legjobbjainak: meggyőző, jó szóval adjanak megfelelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó parasztság űjabb tíz- és százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódn életet. a kulturális felemelkedés lehetős égét.”

Ezután az elnöklő Rónai Sándor bezárta az országgyűlés ülésszakát (MTI)

*

A hidegháború zsákutcába viszi az imperialista politikát

— Valamikor valóban joggá) mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a demokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket talált a reakció ellen. Ma egész más a helyzet: ellenkező „hírnevet” sikerült szerezniük az Egyesült Államok vezetőinek: a világ minden elcsapott fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, bukott népnyúzója úgy tapad hozzájuk, mint a mágneshez; bennük lelnek fő patrónusukra. Ügy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnévről. Mert a hidegháború, a reakció világméretű támogatása végső fokon visszacsap és zsákutcáJNépiiuk nz emberi haladás éléu jár

— Tisztelt képviselőtársaim! Amikor mi itt a mezőgazdaság fejlesztéséről a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról tanácskozunk, a szocialista Magyarország felépítésének kérdésedről beszélünk, jó, ha tudjuk, hogy ez a célunk egybeesik az emberi haladással — jó tudnunk, hogy népünk ma az emberi haladás élén járó nemzetek sorában van. Nem a múlthoz, a jövőhöz kötötte sorsát a magyar nép: a világ fejlődésének fő áramlatában, a szocialista fejlődés áramlatában haladunk.

— A mostani moszkvai nyilatkozat történelmi okmány. Valójában hatalmas, történelemformáló erő összpontosul ebben a nyilatkozatban: a világ kommunista mozgalmának egységes ereje. „Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer — azok az erők határozók meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak” — hangzik a nyilatkozat. Ezek közé az erők közé tartozik a Magyar Népköztársaság is.

— Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi erőnk is ad valamit ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely a népek jövőjét védi, biztosítja.

„Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei, A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen” — állapítja meg a nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett.

— Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük azt a legyőzhetetlen erőt, amelynek magunk is részesei vagyunk, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, méginkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus-leninizmus — amelynek világító fáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra,. — kioltha- tatlanul lobog immár a föld minden országában.

— S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista moz- [ galom? ..A kommunisták törté- ! nelmi küldetésüket — mondja a'

Mi a békés egymás melleit élést akarjuk