Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
Fehér Lajos elv társ beszéde (3—4. oldal) ★ XVII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM Ára 50 fillér 19G0. DECEMBER 9, PÉNTEK Parasztok és agitátorok (5. oldalon.) Heti rádióműsor (6. old.) A kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak az egész országra kiterjesztésével lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését Az országgyűlés csütörtöki ülése Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását. Résztvett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP PoliWiai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sik Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd az országgyűlés megkezdte a mezőgazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról szóló beszámoló tárgyalást. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter emelkedett szólásra. Losoncai Pál elvtárs beszéde Bevezetőben hangsúlyozta a földművelésügyi miniszter, hogy az elmúlt két esztendőben lényegesen meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakulásának üteme: a két évvel ezelőtti 30,7 százalékkal szemben ma már a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas szántóterület hetvenhét százaléka a mezőgazdaság szocialista szektorához tartozik. — Dolgozó népünk ma jobban él, mint a felszabadulás előtt. Több élelmiszert fogyasztunk, de még többet akarunk adnj főleg húsfélékből, tejtermékből, tojásból és gyümölcsből. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a fokozódó igényeket is kielégítsük. Jó az éghajlat, s a termőtalaj, parasztságunk szorgalmas. A nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítésével tehát megnyílik a lehetőség a termelés nagyobb arányú fellendítésére — majd így folytatta: — Immár saját tapasztalataink alapján mondhatjuk: ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést — különösen az árutermelést — a következő években jelentősen növelhessük, ahhoz tovább kell erősíteni és szélesíteni a mezőgazdaság szocialista szektorát, » kormány tehát elérkérettnek látja az Időt arra, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak az egész országra való kiterjesztésével lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ezzel az életszínvonal további tervszerű növelését biztosítjuk, s a szocialista viszonyokat szélesítjük hazánkban. — Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének befejezését lehetővé teszi az a körülmény, hogy meglévő termelőszövetkezeteink zöme már megszilárdult. Jelentős részük több árut ad az országnak, mint korábban ugyanarról a területről az egyénileg gazdálkodó parasztok adtak. A termelő- szövetkezetek ereményét a még egyénileg dolgozó parasztok , is látják. Az újat, a jövőt illetően elsősorban az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan alakul majd életük a termelőszövetkezetben, milyen megélhetést biztosíthatnak családjuknak. Ügy gondolom, ezeket a parasztembereket kötelességünk felkeresni a tél^n, s kicserélni gondolatainkat, elképzeléseinket a jövőjüket illetően. A földművelésügyi miniszter ezután az idei gazdasági év eredményéről beszélt. —« A mezőgazdaság átszervezésében ez év elején újabb nagy lépést tettünk előre. Ezzel döntően túlsúlyra jutott mezőgazdaságún libán a szocialista szektor Az idei eredmények feljogosítanak bennünket árra, hogy a szövetkezetek termelésének további növekedésére számítsunk. Ismeretes, hogy nem kevesen voltak olyanok, akik a termelés nagyarányú visszaesésére számítottak. Tévedtek. Az idei év döntő volt a szocialista viszonyok megerősödése szempontjából és — bár az új gazdálkodásra való áttérés sok kezdeti nehézséggel jár — eredményesen fejezzük be ezt az évet. A számvetésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem hogy az időjárás ebben az évben nem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek. Tavaly ősszel szárazság gátolta az őszi munkáka*, majd a télvégi — hónélküli — erős fagyok, a nyári arzály. most ősszel pedig a szokásosnál kétszer te több csapadék a legjobb gazdaságokat is próbára tette. A kedvezőtlen időjárás és a kezdeti nehézségek ellenére mezőgazdaságunk össztermelése megközelíti a múlt évi kiugró eredményt, felvásárlásunk pedig — bár elmarad a tervezettől —a tavalyi szint körül mozog. Ezután részletesen ismertette a mezőgazdasági termelés és felvásárlás idei alakulását. A búza termésátlaga a tavalyi 9,8 mázsával szemben az idén 9,7 mázsa. Az állami gazdaságon a tavalyi 13,5 mázsás átlaggal szemben az idén 14 mázsát termeltek, az egyéni parasztok termésátlaga viszont — amely tavaly 1,2 mázsával maradt az országos átlag alatt — az idén 2,3 mázsával kevesebb az országos átlagnál. Kedvező, hogy a kukorica vetésterülete az idén tovább növekedett és — az egyes vidékeken mutatkozó aszály ellenére — az össztermés megközelíti a tavalyi szintet. Burgonyaellátásunkban a tavalyi gyenge termés miatt komoly zavarok mutatkoztak. Az idén tíz százalékkal nagyobb vetésterületen mintegy 50 000 vagonnal több termést takarítottunk be, mint tavaly, s ez lehetővé teszi a zavartalan ellátást. Cukorrépa-termelésünk kedvezően alakult. Nagyobb volt a vetésterület, így mintegy 40 000 vagonnal több termés várható, mint tavaly. A zöldségtermelés hasonló a tavalyihoz. A zöldségtermelő terület 70 százaléka taftdfejk a szocialista szektorhoz, a szerződött területen 85 százalékos az arány. Ez fokozott követelményt támasztott a kereskedelmi szervek munkája iránt. Az idén erre még nem voltak kellően felkészülve, ezért a piacon néhányszor zavarok mutatkoztak a zöldségellátásban. Nem egy esetben kifogásolható volt az áruk minősége is. Elsősorban azért, mert a felvásárlók és az értékesítők még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a minőség megóvására. — Gyümölcstermelésünk az idén gyengébb a tavalyinál. A legfontosabb gyümölcstermő vidékeken kedvezőtlen volt az időjárás a virágzás idején. Nem kedvezett az időjárás a szőlőtermelésnek sem. A rendkívüli esős ősz nagyon megnehezítette a betakarítási munkálatokat, ez gátolta a szövetkezeti parasztok munkáját is, s így — bár a lárxadatom minden rétege .segítségükre sietett — elhúzódott az őszi termésbetakarítás és a kenyérgabona vetése is. őszi árpából és őszi takarmánykeverékből többet vetettünk, mint tavaly. Őszi kenyérgabona vetésünk viszont nyolc százalékkal elmaradt a tervezettől, Az elvetett búzaterület mintegy tizenöt százalékán — közel 300 000 katasztrális holdon — nagyhozamú, főleg szovjet búzafajtákat vetettünk. Az a feladat, hogy azokon a területeken, ahol a tavaszi búza kielégítő termést ad, azzal pótoljuk az elmaradt őszi vetést. Javasoljuk a termelőknek, hogy jövőre nagyobb területen vessenek napraforgómagot, amelynek árát kormányzatunk jelentősen felemelte. Eddig 1 820 000 katasztrális holdon fejezték be ezt a munkát. Most, amikor az őszi vetés lényegében véget ért, minden traktor —• és fogat is — mélyszántson a jövő évi jobb termés érdekében. Az állattenyésztés lieivzele * A földművelésügyi miniszter ezután az állattenyésztés helyzetét ismertette. — Az állatállomány alakulását érdemes összehasonlítani az 1958 októberében készült adatokkal, amikor még nem kezdtük el a mezőgazdaság nagyarányú átszervezését. Szarvasmarha állományunk 1958 októberétől ez év márciusáig 1.7 százalékkal csőként. Azóta változatlan. — Márciustól 70 000 darabbal nőtt a termelőszövetkezeti tagok közös, illetve háztáji gazdaságában lévő szarvasmarha-állomány. Sertésállományunk két év alatt 2.6 százalékkal csökkent. Tavaly sok kocát vágtak le, s ennek ellensúlyozására a földművelésügyi minisztérium akkor nem tette meg a megfelelő intézkedéseket. így ez év márciusában kevesebb kocánk volt mint az utóbbi években bármikor. Azóta számos intézkedést hoztunk. Ezek hatására októberre már 159 000 darabbal nőtt a kocák száma, s ezzel az utóbbi évek legmagasabb októberi állományát is túlhaladtuk. Jóval több a malac is, de ennek kedvező hatása csak a jövő év második felében érezhető a felvásárlásban. Sertésállományunk 54 százaléka, a kocákban pedig 65 százaléka a termelőszövetkezetek közös, illetve a tagok háztáji gazdaságában van, s ez lehetőséget ad az állomány további növelésére. A baromfitenyésztés és a baromfihús-fogyasztás más országokhoz viszonyítva elég nagyarányú hazánkban. Tizenegy kiló baromfihús jut egy főre, s ezzel a fogyasztással a világon a második helyet foglaljuk el. A baromfitenyésztés eddig nálunk döntően kisüzemi jellegű volt. Ezért elő kell segítenünk a nagyüzemi baromfitenyésztés megteremtését, illetve fejlesztését. Ennek egyik feltétele a keltető kapacitás növelése, valamint a meglévő kisparaszti istállók kihasználása nagyüzemi baromfitenyésztésre. Ezenkívül korszerű baromfitelepeket is létesítünk. — Több gyári takarmánykeverékről, úgynevezett baromfitápról kell gondoskodnunk. Enélkül ugyanis gazdaságtalan a nagyüzemi baromfitenyésztés. Felvásárlásunk a tavalyi körül mozog így a termelők megtalálják számításukat. A napraforgó termelése a takarmányozás szempontjából is fontos. — Egyes területen nagy kárt okozott az aszály. Főleg azokat a termelőket érintette érzékenyen, akik tavaszi szántásba vetették a kapásokat. Az őszi szántásokba vetett kapásnövények nem sínylették meg annyira az aszálykárt. Az idei tapasztalatok alapján azt javasoljuk termelőszövetkezeteinknek, hogy szántóföldjeik egészén végezzenek mélyszántást. Kenyérgabonából — a kisebb termés ellenére — eddig négy százalékkal, burgonyából hatvan százalékkal, zöldségből nyolc százalékkal, vágómarhából kilenc százalékkal, tejből 4,5 százalékkal többet vásároltunk fel, mint tavaly november végéig. Ugyanakkor kevesebbet vásároltunk fel gyümölcsből, vágósertésből, baromfiból és tojásból. Sokan úgy ’ gondolják, hogy az egyes cikkekben mutatkozó piaci ellátási nehézség oka a termelőszövetkezetek szervezése. Ezzel szemben az az igazság, hogy termelőszövetkezeteink — bár zömük még alig egy-két éves — már megfelelő részt adnak az ország ellátásához. Állami gazdaságaink pedig, amelyek az ország területének tizenhárom százalékát képezik — kenyérgabonából a készletek mintegy harminc százalékát adták — sertéshúsból ugyancsak harminc, vágómarhából húsz, tejből pedig huszonhét százaléknyi része(Folytatás a t, oldalon.*
