Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
A minap a vonatban egy fia** tál asszony ült velem 6zemben. Olvasott. A robogó vonat ütemes rázkódása sem zavarta. Csak akkor hagyta abba az olvasást, amikor a könyvjelzője kiesett Gyerekes öltések között piros tulipán, és az egyik végében kivarrva ez a szó: Éva. Ezen indult el a beszélgetésünk. Karácsony, öröm, gyermekek. ., • Aprócska gyerek voltam, — mondta ismerősöm, — és képzelt világban jártam. Anyám, a drága, gyakran vonta ölébe a fejemet és beszélt nekem. Szavaira puha szárnyak suhogását hajlottam. Szelíd voltam és engedelmes, hiszen abban a tudatban éltem, hogy beírják a nevem a nagy aranykönyvbe, a többi Jó gyerek neve mellé. Nagyon kellett vigyáznom, nehogy a feketekönyvbe kerüljek a rosz- szak közé, mert akkor nem lesz tündöklő karácsonyfa, s alatta képeskönyv, meg selyemruhás szőke hajasbaba. Csak a szememet kellett lehunynom, máris láttam a fényes mennyországot, amiről mindig mesélt anyám, s ahol a szorgalmas angyalok a jó gyerekek örömén munkálkodnak. Szabnak, varrnak, hímeznek, rajzolnak, lesietlek és csomagolnak, csomagolnak. A szépségeket rejtő dobozok már nem is sokára csilingelő arany szánon suhannak végig valahol a tejúton... Karácsony napján a bátyám fogta a kezemet, én pedig azt a kis csomagot, amelyben a süteményekből kóstoló nehezedett. Szívesebben maradtam volna otthon, mert mindenáron meg akartam lesni az angyalokat, de nem ellenkezhettem. De a kíváncsiság repített haza! Korán érkeztünk. A lakásban halk csilingelést hallottam. Semmi kétség! Itt vannak az angyalok! Rohantam... a küszöbnél földbe gyökerezett a lábam. Az égi vendégek helyett anyámmal találtam szemben magamat. Nos, igen! Megérte-e? F*---------^ ADNI MÉG JOBB Megérte a sok évi mese meny- nyországról, angyalokról, megérte a képzeletvilág? Hogyan fogadja a valóságot a gyermek, aki nem a valóságban él? Dehát mennyivel szebb a képzelet-világ, mint a valóság? Szebb-e? S vajon, mit gondol ekkor, most ez a gyermek? Ismerősöm folytatta. * A fenyőágak még remegtek, s ettől halkan csilingelt a kis piros csengő. Édesanyám a tet- tenértség riadalmával nézett rám. Én pedig sírva fakadtam. Hazudott nekem!!! Hazudott az én anyám! Hazudta az angyalokat, a mennyországot, a csilingelő szánkót a tejúton, az egész szép karácsonyt! Pedig, ha tudtam volna! Ha tudtam volna, hogy az ón szegény, özvegy anyám hosszú hónapokon át másoknak hímezett pénzért, ha láttam volna, hogyan varrja a kis, világoskék paplant, s a parányi huzatra hogyan ölt gomSot, csipkét, hogyan főzi, illatosítja a szaloncukrot! Hogy a mennyország itt van, vele, hogy minden angyaloknál szebb az én anyám, nagy, nagy szeretetében! Ha mindezt így tudtam volna, azon a karácsony estén nem a csalódás, hanem az öröm könnyei homályosították volna el a szemem. Azóta sok-sok év telt el. Édesanyám, aki értem annyit dolgozott, s aki engem annyira szeretett, emlékké vált. Jósága tisztán sugárzik felém a múltból. Így, karácsony táján nem az angyalokról és mennyországról mesélek, hanem a szívben lakozó szeretetről, mely arra késztet, hogy másoknak örömet szerezzünk. Családom tagjai az ajándékozás édes izgalmában élnek ilyenkor, mert nálunk már a legkisebb is tudja, hogy kapni jó, de adni még annál is jobb. És mennyivel szebb ez a valóság, mint az a másik, az a képzelt, az a meg nem fogható! Évi... — olvastam a könyvjelzőn. Mennyi gonddal készült! Utitársnőm gyöngéd mozdulattal helyezte vissza a könyv lapjai közé. Halmai Tivadarné A KARÁCSONYI népszokásoknak Európaszerte, sőt mondhatnánk, világszerte több ezeréves múltja van. Már a kereszténység elterjedése előtt Eíőázsia és Északafrika széles területein elterjedt és általános téli napforduló és ehhez kapcsolódó Mithras-kultusz ugyanazokat a jegyeket viseli magán, mint amit később az egyház Jézus születésével kapcsolatban általánossá tett. Lényegében az ünnep eredete a világosság visszatérése a földre, a rövidülő napok után a mindhosszabb égi pályára visszatérő nap győzelme. ÉSZAKEURÓPABAN ez a téli napforduló ünnep főleg a germán területeken a megújuló természet ünnepévé is vált, és ez a magyarázata, hogy a természet megújulásának jelképéül örökzöld fenyőfát állítottak fel, amelyre a sötétség szellemének különböző engesztelő áldozatokat akasztottak, és a világosság visszatérésének jelképéül gyertyákat raktak. Ez a karácsonyfa állításának eredete. Az egyház évszázadokig harcolt e pogány szokások beszivárgása ellen, később azonban magáévá tette és bizonyos vallásos színezetet is adott ezeknek az ősi pogány szokásoknaK. NÁLUNK a karácsonyhoz fűződő szokások közül a betlehem- járás és egyes vidékeken a re- gölés szokása a jelentősebb. A regölésben még tisztán nyilatkozik az egykori kereszténység előtti hitvilág maradványa, a szarvai ágabogában gyertyát hordozó szarvas a keleti, ázsiai hitvilág emlékeként maradt meg a regös énekekben. A betlehemjárás már valamivel több egyházi vonást mutat, azonban amint néhány megyénkben Is gyűjtött betlehemesjáték bizonyítja, az egyházi réteg csak vékony máz ezeken, és a vékony réteg alatt népi dráma-játékok töredékei rejtőzködnek. Különösen világosan látszik ez a múzeum által gyűjtött kálló- semjéni betlehemes játékon, amelyben a szereplő személyek sem bibliai alakok, mondókáik, verseik és játékuk pedig egyáltalában nincsen kapcsolatban Jézus születésével. Ezt egyedül csak a betlehemi jászol jelképezi, amit magukkal hordoznak. IGEN JELENTŐS és valósággal a népszokásokhoz tartozik már az István, János napok megtartása is. Ez a két névnap talán a leghangosabb az egész évi névnapok közül, talán éppen azért, mert egybeesik a karácsonyi ünnepekkel, és megvan hozzá a kellő szabad idő, no, meg az étel és az ital. Balogh István. MAROFKA IMRE: Élni kell Ma már nincs oly zug a nagyvilágon hová a béke dala el nem ér... jött Keletről, átal száz batárou s Madrid falainál visszhangja kéL Békét, Békét, Békét a világnak! Moszkvából így szállt az üzenet; visszhangozta Párizs, és eláradt Róma és New York utcái felett. Félelmes viharrá nőtt e dal, érces hangok testvéri dala... Afrika roppant kórusa rival!, harcos nép szabadság-szózata. Minden erők, ma összeforrjatok: Egytestvérré váljon a világ — s így oltsuk el a Walt-Strect-i gazok új világégést szító parazsát: Elszállnak az évek, új váltja a régit, Földünk fölött Vörös Fény ível... Béke! — kimondjuk, s követeljük: mert élni, élni, élni kell!!! Cselényi István Gábor: 1 él tündére Halk szellőként suhanva, láthatatlan, s megsejdítetten hulló hópihékben: ezer fehéren szárnyaló galambban le röppensz át az alvó téli égen. Te szárnyalsz át a csöndes tájakon s besúgod halkan minden ablakon: „Én itt lakom!'' S míg hópihéd a téli tájra hinted, meleg köpenyként ráterülve őrződ: nevessen mindig rád minden tekintet, amely a könny fölött örökre győzött... Őrződ a fényt, a fát, a falvakat s ami a földben belőled fakad: a magvakat. Fehérlő, óriásnagy, égbe felnőtt alakod őrzi kacagó egünket, hogy meg ne fojtsák fájó gombafelhők; őrzi, hogy legyen minden új nap ünnep, ha ránknevetsz... mert olyan bájos, oly Ígéretes, mint lágy leánymosoly, ha fényt hozol. Halk szellőként suhansz te láthatatlan, megtestesülve hulló hópihében, a szivek dobbanásában s a dalban, a szóban és gyerekszemek szívében. S anyák szívében, örömében élve velünk repülsz s mienk vagy, tél tündére, béke, Béke! GYŐRI ILLÉS GYÖRGY: Fenvőillat 8 Csillagtűz repdes ... Igaz a jókedv, Kislányom tapsol. igaz, az érzés, Meleg van itt — s én boldog igaz az emberi szeretet. vagyok. Tegnap sem volt meg örül a kedves... ami ma él és Távol a zajtól holnap belőle még több megnyílnak az ajtók, ablakok. lehet... ! pírul a mákos. Mindenkit ringat 'Pattog a kályha. reménye, vágya, iPiros az asszonyok arca is, amiért érdemes tenni még. Silrög a város. — Jó fenyőillat, Nopes világa szállj, szállj hazámra, tündöklő igazgyöngy, nem hadd illatozzék ez a vidék! b amis. Mindenki sejtse, mindenki értse, hogy egymást szeretni nagy dolog... \ — Karácsony este i csend van és béke. Hallgat az ember — s a sztv dobog...
