Kelet-Magyarország, 1960. december (20. évfolyam, 284-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
Akadna-e olyan ember a megyében, van-e egyetlen olyan apa, anya, ifjú, vagy öreg, világnézetre tekintet nélkül olyan emberfia, aki óhajtaná a hábo rút? Ha akadna tán, alattomos .szavukat túlharsogja millió és m illió torok: békét a világnak! Békében akarunk dolgozni, élni! Nekünk a munkára kell a béke. Arra a munkára, amely az életet, a mindennapi kenyeret, ruhát, lakást, kultúrát és jövőt adja. Élni, alkotni, új nemzedéket nevelni, új korszakot teremteni az emberiség világ útján, —• ez az emberiség legszebb joga és kötelessége. Erről beszélnek az emberek, a dolgozók szerte az ország ban, a világon és Kisvárdán, a Fémszereivényárugyárban is. Papp Ferencné már 80 éves. A férjével együtt jó egészségben él Kisvárcián. Szomorú, mert es2ébe jutott a múlt, a háború. — Kilenc gyermeknek adtam életet. Közülük öt fiú távol volt 1944-ben az otthontól. Katonák voltak. Elvitte őket a háború hisztériája, a parancs. Azon a kará- escnyon nagyon szomorú voltam, mert gyászkeretes értesítés jött arról, hogy Pista fiam elesett. Akkor már tudtam, hogy Sanyi is a háború áldozata lett. Jani később felkarral jött haza. Most Beregsurányban könyvelő a tsz- néL A többi gyerekem szeretettel vesz körül öreg napjaimban. Velük együtt boldogan ünnepeljük ezt a karácsonyt. Imre és Bandi fiam a gyárban dolgozik. Minden karácsonykor megajándékoznak valamivel. Áldott legyen a munkás kezük! A Fémszereivényárugyár II. öntödéjében készült ez a fénykép. Papp Ferenc öntő, Smajda József csapos, Komló Miklós öntő, Kiss Zoltán adagoló és Kovács Ferenc csapos van rajta. Ebédszünetben jól esik egy kis pihenés, közben elolvassák az újság legérdekesebb híreit. — Legjobban az a kérdés érdekel minket az újságból, hogy merre halad a világ, * háború, vagy a béke felé? Mindennaphoz valamit újat a politikában, szinte nehéz követni az eseményeket. — Hóbörögnek a nyugati háborús kalandorok. Vajon milyen lélekkel ölnek azok az emberek a karácsonyfa alá? A béke és szenyunk boldog és békés lesz. Azt szeretnénk, ha sose lenne többé háborús karácsony! Zsanda Jánosnak hívják ezt a mosolygó munkást. Annak a 22 fős szocialista munkabrigádnak a tagja az öntödében, akik a radiátorgyártás- §ü nál elnyertél: a „legjobb szocialista brigád” zászlót. örömmel mondta, hogy dekeresek havonta. Mindenünk megvan. Lesz szép nagy karácsonyfánk, gazdagon díszítve. Jóska fiamnak korcsolyát vettem, Erzsikének mackót, s a családnak nagy rádiót. Az a kívánságom, hogy mindig Ilyen békés, boldog karácsonyunk legyen. A gyár dolgozóinak gyermekeire a bölcsődében vigyáznak nappal amig a szülők termelnek. Jó melegben, tiszta szobában, jólesik a kis lurkóknál: ebéd után az alvás. Itt vigyáznak Veres Tiborok ikreire, tanítják őket az óvónénik kimondani a drága szavakat: mama, apa. Sipos Jancsika, Berecz Zol tán né ölében bizonyítja, hogy mennyire' szereti az óvónénit, aztán engedi, hogy a szerető karok elringassák. Szabó István munkásőr, öntödei üzemvezető 35 éve dolgozik a gyárban. Sok keserves élményről beszél az ifjú munkásoknak abból az időből, amikor tizennégy-tizenhat órát dolgoztak a tőkés lebúj-szerű gyárában, s amikor nem volt becsülete a munkásnak. A keserűségben azt is mondták a munkások, amikor a tőkés, gyáros sanyargatta őket, hogy „pusztítana el titeket a háború.” Csakhogy a háború jobbára a munkásembért pusztította, mert abból több volt. A gyárost a munkások seperték ki a felszabadulás után. Azóta megnőtt a becsülete a munkásnak és jó az élete. A helyzet adja a munkások szájára a kívánságot: „Sose legyen háború, mindig hete legyen!” — Valamikor ebben a gyárban a tőkések hadifelszerelést is gyártottak. Amióta az országban, mi munkások vagyunk hatalmon, mienk a gyár, csak közszükségleti cikket gyártunk. — mondta Szabó elvtárs. — Ebben az év* ben 60 ezer négyzetméternyi radiátort gyártottunk^ jövőre 15 ezerrel többet fogunk. S , mi cember 20-ra teljesítették az 1980. évi tervet, s az év végéig a terven felül 1200 négyzetméternyi radiátort gyártanak. A se- lejtet 2,27 százalékkal csökken tettét:, ami egy negyedév alal több mint 25 ezer forint anya* retet, ünnepén legalább megszó- és bérmegtakarítást jelentet lalaa bennük a lelkiismeret! — — Dombrádon lakom, — m ' mondta Kiss Zoltán, akinek hét ta. — A feleségem tsz-tag. y.*n gyermeke van. — Ez a karácso- szép lakásunk. Kétezer forintom münkásőrök vigyázunk a gyárra, a munkásba tolómra, a békére! Márczi József a gyár dolgozója odahaza galambokat nevel. Öt- "cn postagalambja van. Büszkén "izi, ha a galambok repülnek a iszta kék ég alatt. Valamennyi .gyűrűvel van ellátva, mert nemzetközi versenyeken is részt vesznek. A szoba falán több oklevél tanúskodik arról, hogy Berlinben: Brnoban és más országokban ártok ezek a galambok, ahonnan 'Isó díjat hoztak a gazdánál:. — Ez a két kis galamb nekünk 1 legkedvesebb. — mondta a fiatal: asszony. Férje így folytatta: Négy óra alatt repült haza ez i galamb Mosonmagyaróvárról. Amikor megérkezett, pihegve szállt a- háztetőre, s legurult ónbaa* Bággyadtan feküdt, a föl- $5*. Láttam; hogy vérzik. A mel- kiszakította a vadászsólyom: ©gy pihegeit szegénykém. Be- Wrrtt k a sebet, s azóta büszkén amikor felrepül a magásFoto: Hammel József Szöveg: Orosz András. GYEREKEK Ajándékkal kívántam meglepni barátom két gyermekét, a tizenhárom éves Palkót és a tizennégy éves Zsuzsikát. A játékboltokban nagy a tolongás, a könyvesboltokban nagyobb a protekcióm, ezért hát kiválasztottam egy magyar népmesegyűjteményt és egy szép Hauff-kötelet számukra. Mielőtt azonban megvettem volna a könyveket, elhatároztam. hogy meginterjúvolom ifjú ismerőseimet: hátha már olvasták... Percek alatt kiderült, hogy Palkó „nem bírja” a meséskönyveket, 6 a fantasztikus technikai elbeszéléseket és regényeket szereti, ezekből azonban már mindent olvasott, ami csak magyarul kapható. „Ha kedved van — bíztatott —, fordíts le számomra egy jó külföldi űrhajózási történetet. Az a fontos, hogy a jövő században történjék Zsuzsika viszont « zenei irodalmat részesíti előnyben, a muzsikusok életéről szóló regényeket. Panaszkodott, hogy « Haydnnal foglalkozó regényben a 150. oldalig — ahol éppen tart m* a Mester még nem ütötte le a zongorát, s még nem esett szó „azokról • nagyszerű opusokról (így mondta!), amelyeket ő annyira kedvel „Ha tudnál valami jó könyvet Berliozról! Esetleg De- bussyröl is lehet." Megpróbáltam eleget tenni megbízásaiknak, igényeiket azonban, sajnos, nem tudtam kielégíteni, Ezért hát inkább sort állok a játékboltokban és veszek egy „mese-mozit?’. Ha Palkó és Zsuzsiiba kidobnak vele, hát majd —- magam játszom. ui.eu voltán a tnuucvouys pásztor«*, «Jks* Ladik, a kicsi Józsi semmi se volt, neki nem jutott a papirkantusból, hosszú fövegből de még a kampós végű botból sem. Kicsi Józsi azért boldogan talpalt a pásztorokkal, haris- nyátlan lábán az ormótlan cipővel, bátyja vélconylia, rövidke kabátjában. A pásztorok vitték a betlehemet, zörögtek botjukkal, ragasztott bajuszuk alól vékonyka hangon sorolták a történetet, úgy, ahogy apjuktól tanulták, az meg a nagyapjuktól. A város szélen jobban szerettek járni. Itt ugyan *em jényesedtek akkora karácsonyfák, mint beljebb, az emeletes házak lakásaiban, de mégis nagyobb darab kalácsot nyelt el a kosár, s hangosabban csörgött az aprópénz. Kicsi Jóskának eszébe se jutott, hogy valami szerepet kérjen magának. Csak talpalt mögöttük, s míg a pásztorok mondókáztak, a meleg lakásban, kicsi Jóska ott toporgott a vastag hóesésben, s nem is érezte, hogy remeg. Két hosszú utca után egy lámpaoszlop alatt megállt a menet, a betlehem lekerült a fal tövébe, s egy sipkába csörrent az egész pénz. Mennyi van már? Mire jut majd? Telik-e könyvre? Esetleg ltorcsolyára? De majd jövőre pásztor lesz ő is. Olyan papírkantust csinál a bátyja, ha ezentúl gyakran elmegy helyette vízért a kútra. Bajuszt meg kukoricabajszából ragaszt, jóelőre félretesz belőlük a nyáron, sokkal igazibb lesz, mint ezeké itt. A pásztorok osztoztak a pénzen, s még hangosabban bizakodtak hogy jut ebből majd egy pár korcsolyára is, egyik nap ezé, másik nap amazé lesz a korcsolya. Jó darabig osztoztak, aztán felkapták a betlehemet, és megindultak ugyan ám sietve! Mert vastag lepel rakódott addigra a drága alkotmányra. Kicsi Józsi fején, vállán is megállt a hó. Nehézkesen állt fel, valahogy, mintha melengette volna ez a hó. Már nem fázott olyan rémesen, mintha álmos is lett volna valamelyest. De azért utolérte őket. Az udvarra bement széles ablakon pillanthatott be. De szép volt odabent! Nem állta meg, hogy a pásztorok mögött be ne somfordáljon. De a ■sztorvezelő megragadta a vállát, s kilökte: — Ne rontsd el, hallod? — sziszegte. Kicsi Józsi kint maradt. Nem baj, majd jövőre. Jövőre ő is felveszi a kantust, •eg a bajuszt Irdatlan hosszú utca következett. Egyik házban szeren- •■e, másikban nem. De mintha fáradnának maguk a pásztorok is, egyre tovább nyújtják a játékot odabent, a házban. Egyre többet csukódik le Kicsi Józsi szeme, a hosszú várások idején. — Idefigyeljetek! — harsogja Jani, aki jó fejjel nagyobb is volt, mint a többi. — Idefigyeljetek! Ha nem lesz meg egy korcsolya ára, hát semmi se! — Idefigyeljetek! — visította a vékonyhangú Pali. — F’ndivk a süteményt is! Még azt? Már hogyne! Kell az otthon Is. Várják azt már w otthon. De csak további Gyorsabban, nehégy múljon az éjféli Vfm még utca elég. A pásztorok nekieredtek a lépéssel. Vastagon hullott a Tói, b»T<>r>?e szemüket, bajuszukat. Csak, m;r'or elkongatta mér az éjfelet, vették észre, hop ’ Kicsi Józsi nincs. De nem is törőd’ek vele. hiába, no, nem voltak igozr ná/t csak gmolyan karácsonyiak. De ha igaziak lettek volna, akkor is nehezen Málnának rá. Melyik udvarban maradt a sok közül? Csak reggel ismerték fel, a vastag hó alatt, hogy ez bizony gyerek. De akkor már a fél város kereste. 9. B 7
