Kelet-Magyarország, 1960. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-15 / 269. szám

Holdanként károm mázsa műtrágyát juttatnak a burgonyatermelésre szerződő tsz-eknek Az elmúlt gazdasági évben va­lamivel több mint 14 ezer hold étkezési burgonya Lermelesére szerződtek a tsz-ek. Az előirány­zatok szerint ez a terület most közel 20 ezer holdra nő. A ta­pasztalatok szerint az étkezési burgonya szerződéses termelése megnyugtatóan rendezi a lakos­ság ellátását, az igények zavar­talan kielégítését. A termelési feltételek azono­sak a múlt éviekkel. A tsz-ek tehát — egjebek között — kedvezményes áron vetőgumóban részesülnek, a felvásárlási árat pedig úgy szabták meg, hogy a területi­leg érvényes felvásailasi arat S százalékos felárral növelik. Ha az átadott étkezési burgonya mennyisége eléri, vagy megha­ladja a 300 mázsát, a tsz-eknek további 5 százalék nagyüzemi fel­árat fizetnek. Jelentős kedvezményben részesítik az idén először az étkezési burgonya termelésén szer­ződött tsz-eket: a szerződőit terület után holdanként há­rom mázsa műtrágyát juttat­nak nekik. Ezzel a termést roppant előnyö­sen befolyásolják. Fontos, hogy a tsz-ek még az őszi hónapokban megkössék a szerződést, hogy a trágyázást időben elvégezzék, az .őszi mélyszántással pedig ne le- Igyen fennakadás. Fellendülőben az ifjúsági- és kuliúr- munkci Kántor Jánosiban {Tudósítónktól.) Az előző év kulturális munká­jára erősen rányomta bélyegét a fiatalság elvándorlása. Ez mint­ha alábbhagyott volna, s az el­múlt hónapok óta fellendülőben van a szervezetben az ifjúsági munka Kántor Jánosiban. Betud­ható ez annak is, hogy a párt- szervezet és a tsz vezetősége se­gítette a fiatalokat. Jobb lett a kapcsolat közöttük, s az „Ifjú­ság a szocialista mezőgazdaság­ért’’ mozgalom keretében jó munkát végeztek. Vasárnapon­ként 20—25 fiatal segített rend­szeresen a betakarítási munkák gyors elvégzésében. Lényeges változás tapasztalható a kultúrális életben is. A kultúr- ház ablakai minden estén világí­tanak, s benn színdarab-táncta- nulás folyik, vagy éppen társas­játékkal töltik az idejüket a fiúk és lányok. Készül az ifjúság, hogy a hosszú téli estéken vi­dám jelenetekkel népi táncokkal kellemesen szórakoztassák a falu népét. A felnőtt lakosság sem fe­ledkezik meg az ifjúsági szerve­zet segítéséről. Ezt a célt szol­gálja az, hogy a közeljövőben te­levíziót is kapnak. A legfiatalabbak, az úttörők is kiveszik részüket a tsz község munkájából. Nagy szorgalommal művelték a gondjaikra bízott napraforgó táblát melynek meg is lett az eredménye. November 7-én értékelték munkájukat, s kedves ünnepség keretében gyö­nyörű csapatzászlót avattak, me­lyet a Vörös Csillag Tsz ajándé­kozott nekik. Tanul, művelődik a falu népe. Sokan járnak a fel­nőttek közül az esti iskola VIII. osztályába, s a természettudomá­nyos előadások iránt is nagy az érdeklődés. Így kulturálódik a falu, s lesznek műveltebbek la­kói. Sürgető miértek Nyírbátorban A Tiszántúli Növényolaj- ' ipari Vállalat nyírbátori tele­pén az utóbbi időben sok új üzemág létesült. — Már dol­gozik a gyertyagyár, zsíralko­hol készítéssel is kísérleteznek és a nyáron már műjéggyártás- sal is foglalkoztak. Legfontosabb munkájuk azonban továbbra is az olajkészítés maradt, jelenleg is ezzel foglalkoznak legtöbbet. Első féléves tervüket túltelje­sítették. Volt alapanyag, a mun­kák is jól haladtak. A harmadik negyedéves tervüket azonban csak mintegy 30 százalékra tel­jesítették. Az üzem vezetői arra hivatkoznak, azért maradtak el a tervteljesítéssel, mert nem voltak ellátva megfelelően alapanyaggal. Valóban kevesebb napraforgót kapott az üzem, mint amennyire számítottak. Ezért az üzemben Százmillió ionná tizén A lengyel bányászok az idén különösen nagy kedvvel készü­lődnek Borbála napjara, a hagyo­mányos bányászünnepre, Először a lengyel bányászat történetében, már december elején százmllió tonnára emelkedik az évi szén­kitermelés. De a jelenlegi ötéves terv szénkitermelési tervfelada­tát is teljesítik, mire a bányász­nap elérkezik. A központi ünnepségeken Ka­towicében 3500 bányász tesz majd részt. A fiatal Danyászok is számos összejövetellel es Kul­turális rendezvénnyel keszülődrek a bányásznapra. nem tudták idejében megkez­deni a munkát, s igy több hetes kieséssel indultak. Igaz az is. hogy kevesebb szójababot kap­tak, mint máskor. Azonban nem­csak anyaghiány akadályozta a terv teljesítését. Érdemes tehát néhány jelenségre felhívni az üzem vezetőinek figyelmét... A harmadik negyedévben — mint már említettük — mintegy 30 százalékra teljesítették az üzem tervét. Ez idő alatt azonban csak­nem teljes létszámmal dolgoztak és a munkások a korábbi átlag- keresetüknek a harmadik ne­gyedévben is megkeresték 96 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a kifizetett bér mögött nem volt megfelelő termelés, illetve ter­melékenység. Igaz, közben kar­bantartást is vegeztek. A munka jobb szervezésével azonban na­gyobb termelési értéket is e'őál- líthattak volna. SajDQS a pártszervezet r.em nagyon törte magát, hogy a hely­zet megjavuljon. Nem megfelelő a versenyszellem sem. A szak- szervezet vállalta ugyan, hogy elősegíti az üzem tervének 100 százalékos teljesítését, de meg­valósításáért keveset tettek. A pártszervezet azt sem vizsgálta meg, hogy miért fordulhatott elő az alig 30 százalékos teivteljesí- tés időszakában a tervezett mun­kaórák túllépése. A fegyelmezet­lenségek ellen sem küzdöttek megfelelően. A közelmúltban is előfordult, hogy az egyik munka­vezető pofonütött egy asszonyt. A párt és gazdaságvezetők igaz felelősségre vonták, ennyivel azonban nem lett volna szabad lezárni az ügyet. Olyan légkört kell teremteni, amelyben nincs talaja az ilyen súlyos fegyelme­zetlenségeknek, nem beszélve ar­ról, hogy még mostanában is elkésnek egyesek, vagy igazolat­lanul mulasztanak. Az lenne a helyes ha a pártszervezet, a szakszervezet és a gazdaságvezetők külön értékel­nék, mennyi időt fordítottak kar­bantartásra, ez alatt az idő alatt mennyi munkabérre volt szükség és mennyi időt fordítottak a termelésre. A figyelmetlenségből eredő munkakiesésekkel is töb­bet kell törődni. Emiatt „égett le” a kapcsolótábla, ami miatt hosszabb időre kiesett áz üzem a termelésből. A vállalatnál az udvaron sok az elszórt, s még használható anyag. A sok feles­leges vasdarab és más különbö­ző tárgyak helytelen tárolása miatt könnyen előfordulhat baleset is. Az üzem népnevelőit nem fog­lalkoztatja rendszeresen a párt- szervezet. Májusban tanácskoztak velük utoljára. Azóta csak azo­kat a népnevelőket bízták meg feladatokkal, akik „kéznél" vol­tak. Meg lehetne vitatni például, hogy az anyaghiány mellett mi még az oka az elmaradásnak? Mit lehetne tenni, hogy idejé­ben és kellő mennyiségben kap­janak nyersanyagot, elsősorban, napraforgót és szójababot. Lehet, hogy a szállításban is hiba van, S ha a nyersanyagot szállító gaz­daságok, szövetkezetek és szer­vek figyelmét a kommunisták is felhívnák az anyaghiány miatt mutatkozó kiesések karos hatá­sára, bizonyara javulna a hely­zet. Szabó Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa. Mit takart a DISZMAQYAR? S *>• A miniszterelnöki székbe, a mi­niszterelnökség sajtóosztálya szerint egy olyan ember került, aki „jelképe az ős- magyarnak, fajunk minden kiváló tulaj­donságaival felruházva, aki egyben tel­jes mértékben európai is” aki, „mint Szabolcs vármegye főispánja ismeretes volt kemény fajvédő, haladó szellemű és izig-vérig magyar felfogásáról és ren­díthetetlen és soha meg nem fogyatkozó erélyéről...” azaz Kállay Miklós. Miközben a belső csatározások foly­tak, a képviselők és politikusok mara­kodtak, megkezdődött a 2. magyar had­sereg kiszállítása a Donhoz. Horthy Ist­ván kormányzóhelyettes is meggondolta magát és belépett a 2. repülődandár kö­telékébe. Az újságok első oldalas cikke­ket írtak az esetről, méltatták az ifjú Horthy és a kormányzócsalád hazafias­ságát és „roppant áldozatvállalását”. Kál­lay is nyíltan színre lépett, egy beszédé­ben kijelentette: „Nyíltan hirdetem, vál­lalom a felelősséget ezért a háborúért... Nem kényszerből megyünk •a háborúba, nem is sodródunk aooa bele, hanem tu­datosan vállaljuk...” Pedig ekkor már világosan látszott, hogy Hitler villái.ma­borús elgondolásai kudarcot vallottak. Afrikában Rommel hadjárata, amely az olasz flotta védelmi és utánpótló nad- mozdulatára épült, megtorpan és az Af- nkacorps hátrál, a nagy garral íncútott kaukázusi támadás is csoüött mondott, és a német' seregek gyorsan őrlődnek, s a német diplomácia Stocholmon keresz­tül megpróbál békeajánlatot tenni az angoloknak. Az angolszász orientációjú magyar urak féltek: Hitler elbukj,a a háborút és Magyarország az angol— amerikaiak előtt bűnös ország marad, nem kap középhatalmi szerepet a Duna- medencében. Bethlen István az Imrédy- perben igy beszéi Szemák bírósági, el­nöknek: , BETHLEN ISTVÁN: Én helyeseltem, hogy Gömbös kiment Berlinbe, de ez nem jelentette, hogy most nyakló nél­kül ugorjunk egy irányzatba, amelyből kijutni nehéz, s amelytől visszatartani az országot meg nem szűntem a mai napig sem. ELNÖK: Egy állam kormányzatá­ban a korszellem elhanyagolható? BETHLEN ISTVÁN: A korszellem el nem hanyagolható. Ma azonban nincs egységes korszellem. Van orosz irányzat, angol—amerikai irányzat és nemzetiszo- cialista-fasiszta irányzat. Ez utóbbi azon­ban még kisebbséget képvisel. Oly kis országnaa, mint mi, nem szabad e.hin- ni, hogy ez a korszellem. Hátha a má­sik lesz.” Tessék tehát hintapolitikát folytatni, s akkor még mindig lesz mód ahhoz pár­tolni, aki győz. A hintapoútiKara vaió buzdítást azonban emyomja az újságok hozsánnája, a naasereg tisztikarának egy része is új remenyre gyűl Horthy frontra érkezésének hírere. A repülősök elit-alakulattá válnak. Ürü.nek a honvé­delmi minisztériumban is. — Egyetlen reményünk van — mondták a tisztek — hogy a kis Horthy, ha ugyan hazakerül, fölállítja a légügyi minisztériumot s végre szakemberek ke­zébe kerül a sorsunk! Amikorra Horthy István a 2. repü­lődandár főhadnagyaként kiért a front­ra, a 2. magyar hadsereg már kiszállí­tott egységei átestek a tűzkeresztségen: részt vettek a Tyim térségében vívott harcokban, s nem sokkal utána lezajlott az urivi szovjet hídfőállás elleni ered­ménytelen és véres kimenetelű támadás A honvédség vezérkari főnőké ilyen pa­rancsokat küldet az első vonalban lévő csapatok parancsnokainak: „...Minden egyes öncsonkitót hala­déktalanul táb. bíróság elé kell állítani és 14/2 hds. IV. b. 42. V. 24. sz. rende- letemnek megfelelően statáriális eljárás szerint kell ítéletet hozni... Az ítéletek végrehajtását, ahol a helyzet és az íté­let végrehajtására meghatározott idő azt lehetővé teszi, — az illető alakulat előtt kell elrettentő példaként végrehajtani”. A katonák érdektelennek tartották a háborút, nem akartak áldozatot hozni. Éhesek, rongyosak és rosszul felszerel­tek voltak — a megigért német felsze­relést a frontraérkezés után sem kapták meg. Horthy Istvánt azonban mindez nem érdekelte. Ügy „szolgált, ahogy annak idején az Űri utcai palotában adott díszvacsoráján József főherceg mondta: Élt a magyar főuraknak fronton is ki­járó szabadsággal. Naponta berúgott, mulatozott. Már a 2. repülődandár le­génysége is tudott tivornyáiról és a Ka­tonák maguk közt „másfél literes”-nek nevezték. Ugyanis egy-egy mulatozás al­kalmával másfél liter töményszeszt fo­gyasztott. ^ Csakhamar Horthy Miklós is tudo­mást szerez fia „úri dolgairól” és 1942. augusztus 10-én parancsot küld fiának: Azonnal jöjjön haza és — ismerve fia engedetlenségét — ráparancsol Jány Gusztáv vezérezredesre, szerezzen atyai szavának érvéryt. Az apai és haduri pa­rancs azonban eredménytelen marad. Horthy István nagyon jól érezte magát távol a feleségétől és maradt. Csakha­mar a kormányzói család összeül és rá­veszik Horthy Istvánnét, menjen ki fér­je után és hozza haza. Horthy Istvánné, született gróf Edelsheim Gyulai Ilona Kijevbe utazott ég mint önkéntes ápoló­nő megy a férje után. Az újságok is­mét méltató cikkeket írnak a kormány­zói család hazafias cselekedetéről. „A kormányzóhelyettes fiatal, szép hitvese i3 felöltötte magára az egyszerű ápoló­női ruhát, hogy ápolja, szeretetévcl hal­mozza el a sebesült katonáinkat."' —! írták. Az „önkéntes ápolónő” azonban nem ér célt, Horthy István az ő szavára sem hallgat. Ekkor Horthy Miklós ösztönzésére a minisztertanács eltiltja Horthy Istvánt a repüléstől. A tiltó távirat 1942. augusz­tus 19-én este érkezik ki a frontra. De aki érvényt szerezhetett volna a rendel­kezésnek, már nem tartózkodott benn a 2. magyar hadsereg főhadiszállásán. Horthy István a repülődandár tiszt­jeivel névnapját ünnepelte. A tivornyán folyt a bor, durrogtak a pezsgős üvegek, törtek a poharak, katonazene játszott és válogatottan csinos színésznők, ápolónők kellették magukat. A mulatozás 20-án reggelig tartott A tivornya helyéről kitántorgó Hor­thy István kijelentette, hogy készítsék elő a gépet, mert repülni akar. — Ugyan, István, az éjszaka túl so­kat ittunk ahhoz, hogy most repülj — mondta András alezredes. — Egy kicsit ki akarom szellőztetni a fejem. — Feküdj le és aludd ki magad, az majd elveszi a szesz hatását — próbálta szándékától eltéríteni egy Csukás nevű őrnagy is. — Bolond! — mondta Horthy — Én nem aludni akarok... Udvarolni akarok... Nagyon tetszik nekem a csinos Gabri­ella ápolónő és ilyen kótyagos fejjél nem tudnék udvarolni... A gépet előkészítették és Horthy be­szállt. A gép felbődült, nekifutott a pá­lyának és felemelkedett. A start után azonban körülbelül 100 méter magasság­ban a gép megingott. A kormányzóhe­lyettes nem tudta felemelni és a repü­lőtér felett lezuhant. Következő cikkünk címe: Horthy István és Károlyi Gyula társaságában Matuska Szilveszter. (Folytatjuk) (■= bőg —) &

Next

/
Oldalképek
Tartalom