Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

FÉNY ÉS ÁRNYÉK Jegyzetek egy olaszországi utazásiról Egy külföldi utazást már jó­val korábban megkezd az ember, mint ahogy a valóságban átlép as ország határán. A készülődés lázában iskolában tanultak, ké­sőbb hallott dolgok képei raíza- nak az emlékezetben s képzelet­ben már ott járunk valahol az Alpokban, magunk előtt látjuk a Tátra szépségeit, érezzük a tenger hús hullámait. Magam is így voltam olaszor­szági turistautam előtt. S itt még Velence, a fokozódott a képzelet játéka, hi­szen az Ő6Í Róma, a középkori Itália látása kinek ne dobogtatná meg a szívét? A magunkfajta ember ezenkívül a jelenre is kiváncsi... és újra kitáruló panorámáival fe­ledhetetlen benyomást tettek ránk. A természeti szépségek va­rázsa még tartott, amikor Velen­cébe értünk, ahol a hatalomvágy, az emberi leleményesség és a köznép mérhetetlen verejtékes munkájának a keverékéből szü­letett meg a „Tenger Királynő­je”, a vízre épített városállam. A Canal Grande, a Lido, a Piaz­za San Marko sokezer galambjá­Ugunák városa. val, a márványpaloták — csupa szépség, csupa történelem, csu­pa művészet. Az ó és középkor nagyszerű művészetének szelleme csapott Rómát — a hanyatlót, majd mint a kereszténység, a katolicizmus fellegvárát. Olaszország — mint minden nyugati állam — a korlátlan le­hetőségek „paradicsoma”. A „de­mokrácia” égisze alatt a Vatikán­ig felcsap a felsők bűnözésének szennyes árja s a fényes, dolog- talan dőzsölés mellett korlátlan lehetőség van — a koldulásra. Soha nem láttam annyi koldust, mint itt! A nagy városokban, üdü­lőhelyeken hemzsegnek a kóbor­ló. kolduló emberek. Az utcákon életerős férfiak gitárral, vagy harmonikává] a ke­zükben szórakoztatják a járóke­lőket. S előttük sapka, az ala­mizsna számára... Ma Olaszországban — hivata­losan is — kétmillió a munkanél­küli... A gyanútlan, tájékozatlan kül­földit a kereskedők egy-kettőre üres zsebbel hagyják. Bármeny­nyire is szokatlan volt, meg kel­lett tanulni alkudozni. A keres­kedő által kimondott árnak meg kellett ígérni a felét és akkor kezdődött a csata... Az árak kü­lönben rendkívül ingadozók és magasak. A bányászok átlagos havi keresete 55—60 ezer líra, egy közepes minőségű lakás bé­re 20—22 ezer lírába kerül. A külvárosokban, pár kilométerre a büszke márványpalotáktól, em­berek ezrei laknak alkalmi tá­kolmányokban, s fő jövedelmi for­rásuk — az alamizsna, Federico Fellini világhírű új filmjének, az „Édes élet”-nek az egyik epizód­ja jutott eszembe az egyik ilyen külvárosi részen: A „csodát” lá­tó gyermek kihirdeti a nyomorgó népnek: „Építsetek itt templomot, mert csak akkor segít rajtatok a Madonna”. Mondom, ez jutott eszembe az egyik nyomortelepen, ahol templomot építenek — ti- zenhétmilliárdos költséggel... Munkát, kenyeret nem adnak ne­kik. Templomot igen... it Utazik a cukorrépa Szervezetten folyik a cukorrépa betakarítása megyénkben. A porcsalmai állomás átvevőhelyén gép segítségévéi is’fo-' lyik a vagonokba a rakodás. Munka után . . . Szabad napján szívesen tölt időt és hallgatja a kellemes mu­zsikát még Reményi Pista a pincér és menyasszonya is. Munka után édes a pihenés, na persze a szórakozás sem megve­tendő, különösen, ha kellemes hely van hozzá... Mert táncolni, szórakozni vágyó fiatalok ugyan­csak vannak Nagykállóhan is... — Eddig — bár igaz, van mozi, cukrászda — nem volt egy iga­zán szolid, tiszta, rendes éti erem, ahol jó magyar muzsika mellett eltölthették volna idejüket egy­vendégekre, bevezették s vízve­zetéket. Modernül felszerelték a konyhát. Van konyhai robotgé­pük, amely tizenkilenc féle mun­ka végzésére alkalmas, gáztűz­hely gondoskodik a gyors sütés­ről, főzésről, hűtőszekrény a tar­tósításról. Így csak természetes, hogy az utóbbi időben megnövekedett <% forgalom is. Naponta száznegyve­Az olasz Alpok — ahol Itália földjére értünk — szűk völgyszo- rosaival, a viaduktok után újra Hacsaturján balettzenéjét tanulja a Zeneiskola f A Nyíregyházi Zeneiskola ta­nári kara és növendékei színvo­nalas programmal terjesztik me­gyénkben a zenekultúrát. Az if­júság, a nőtanács, a termelőszö­vetkezetek és üzemek részére ze­nei ismeretterjesztő előadásokat tartanak a növendékek és taná­rok közreműködésével Nyíregy­házán és vidéken. Ezeken az elő- sdásókón a kísérő műsort a Ze­neiskola növendékei szolgáltat­ják. Az októberi forradalom évfor­dulójára rendezendő központi ün­nepség műsorára a Zeneiskola növendékeiből alakult zenekar Hacsaturján balettzenéjét tanul­ja, továbbá a kíséretet az ének­kar több számához. Ugyancsak az ok'óberi forradalom évfordu­lójának tiszteletére önálló hang­versenyt adnak orosz és szovjet, müvekből. December 8-án a Ze­neiskola tanári kara ad Jiangver-' senyt a Filmharmónia rendezésé­ben. meg a háromezeréves Riminiben, az Adria partjához közel fekvő Ravénában, Firenzében is, ahol Dante, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Galilei tollal, véső­vel, ecsettel és a gondolat ere­jével alkottak maradandót az emberiség számára. És láttuk Rómát. Az ókorit, a Klasszikusat, a nagyot. És láttuk i Feledhetetlen roh «x az út. Magammal hoztam Itália két da­rabját: a fényes, történelmi múl­tat és a márványpaloták árnyé­kában vonagló nyomor egyre tü­relmetlenebb kiáltását. Olaszországban tanultam meg még jobban szeretni — hazámat Molnár János egy pohár sár mellett az egy­más fülébe súgó fiatalok... Augusztustól azonban változott a helyzet, Kálióban is megszépítet­ték az éttermet, s lágyan szár­nyaló magyar nóta akkordjai szű­rődnek ki esténként... Mint Ko­vács Lajos az étterem vezetője el­mondotta, ötvenezer forintba ke­rült á kozmetikázás. Szép függö­nyöket kaptak, neon világít a nen étkeznek a káliói fmsz étté-, remben, s a havi tervüket rend­szerint túlteljesítik. Ételből más- félszeresével szolgálnak fel töb­bet mint az előirányzott.... S, hogy ne legyen kifogás, erről gorulos- kodll; Kovács l.ajosné, a konyha Ha valaki este kér meleg le­vest, arról gondoskodik Nagy Lászlóné. (Foto: Hammel) vezetője, Nagy Lászlóné és a többi dolgozó. A kiszolgálás ud­varias, Reményi Pista, a fiatal pincér biztosítja, s a zene is kel­lemes, amit Sarkadi Pista é.s zenekara szolgáltat... A pályád íj i ' ürc Tihamért az "' öröm bolhája úgy megcsípte, hogy három­szor szaladta körül a felhalmozott ektákat, amikor a bewníentes sokatsejtők közölték ve­le, hogy megnyerte az első díjat a hó fehérí­téséről írt pályamunká­jával. A hír gyorsabban terjedt, mint a jó Tiha­mér influenzája, ugj hogy nagy hü-hó lett ebből a hófehérítési üg> ból a vállalatnál. . Legelőször Kacér Em­ma libegett be barátunk íróasztalához és sokat- ígérő, de még többet sej­tető titkárnői pillantá­sával körülragyogta a boldog fia'alembert: — Gratulálok, édes Gürc kartárs. Ergedie meg, hogy elsőnek én gratuláljak. Mindig tud­tam, hogy magában van valami... S mert tudta, hogy van GürcünKben vala­mi, Tihi barátunk sem feledkezhetett meg ku­tyakötelességéről. Azon­nal rohant a cukorkás- hoz és hatalmas bonbo- nos dobozzal honorálta a gratulációt. Ez így is illett. A második gratuláló Bendő Bendegúz volt, az ő legeslegkózvetle- nebb munkatársa. Ben­dő kartárs meghatott gratulációja után villám­gyorsan tüntette ben­sőjébe a gratuláci.ért kijáró szerény ajándé­kot: a három doboz szardíniát majd együtt­érzően hajtod a fel a vállalat büféjében a pályanyertes költségére azt a két üveg szomo- rodnit. Aztán jöttek a többi gratulálok. Gürc Tihi felrendelte az egész vál­lalati büfét, amikor egyik kollégája epésen megjegyezte^ — Hogy lehet ilyen szűkmarkú egy pályadí­jas? Mire Gürc Tihamér sürgősen kölcsönkért még egy ezrest s le- szalajtotta az altisztet egy demizson konya­kért. Másnap gratulált a postás, neki is fizetett féllitert abból a kadar­ból. A házfelügyelő szatmári szilvát kapott, az utcr- eprő debrői nárslevemt. A villany- szerelőnek már csak an­golkeserű jutott, mert elfogyott az a pénz is, amit barátunk a jövő hónapi fizetésére vett előlegül. Még a fél várost sem látta Gürc Tihamér vendégül, amikor arany­keretes meghívóval hív­ták a pályadíj ünnepé­lyes kiosztására. A feldíszített ünnepi teremben szorongott minden kollega és isme­rős amikor a zsűri ko­pasz elnöke meghatott szavakkal nyújtotta át az izgatott győztesnek a megérdemelt pályadíj- jat: egy kék masnival átkötött, celofános cso­magot. Gürc Tihi reszr kető kezekkel, az ün­neplők szemeláttára bon­totta ki a pályadíjat. Egy marék mélyhűtött fehér hó volt benne... gy. i- óv­5

Next

/
Oldalképek
Tartalom