Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

Kerítésen át .,. (FÉNYSZÖV — Czékman íelv.) A nyíregyházi Móricz Zsigmond színház (Hammel József felv.) \ z állomás éttermének asz- *■» talai mellett elszórtan ül­tek vendégek. Erzsi — tizenhat­éves, csinos, esőkabátos lány — vidéki szüleihez utazott szabad­ságra. Mint téglagyári munkásnő, mindössze két hete élt a világ­város forgatagában. Egyik napról a másikra hirtelen szakadt el szülőfalujától. Alig várta, hogy újraláthassa a megszokott kör­nyezetet. Egyébként unottan kor­tyolgatta a rosszízű málnaszörpöt. A szomszédos asztalnál jól sza­bott zakóban, intelligens arcú, kimondottan szép fiatalember ült. Pillantásuk mind gyakrab­ban találkozott. Félórai pillan­tás keresés és tekintet elkapása után a férfi előhalászta noteszét és néhány sort írt a kockás pa­pírra: „Hová utazik? Mikor? Van-e kedve megismerkedni ve­lem?” Kedves mosollyal a szája szögletében, határozott mozdulat­tal nyújtotta a lánynak. Erzsi keze félúton megállt, de aztán győzött a kíváncsiság és átvette az összehajtogatott papír­lapot. Elolvasta. Hosszú percekig szótlanul nézett maga elé. Vias- kott: — Illik, nem illik? Mi lesz, mi lehet ebből az ismeretségből? Nem, nem és nem! Igen, igen és igen!! \/ áratlanul, mindent elsöprően T kopogtatott a kaland, a vonzónak ígérkező élmény. Vá­laszolt a kérdésekre: „Zajta felé a hajnali vonattal. Ha úgy akar­ja, megismerkedhetünk.” A férfi felállt, udvariasan meg­hajtotta magát és kezet csókolt: — Dr. Kovács, tanársegéd. Erzsi elkábult a gyönyörűség­től. Még soha férfi nem csókolta a kezét... és ... és ... istenem — tanársegéd! A férfi imponáló természetes­séggel ült a lány mellé s a sok évi barátság kedves, tartózkodó hanghordozásával beszélni kez­dett. Csakhamar elpanaszolta, hogy csalódott házasságában, kü­lönválva él feleségétől: — A történtek ellenére hiszem, p ^ PÉTER LÁSZLÓ: Kaland V ‘ J hogy a házasság nem rossz intéz­mény, csak a benne résztvevő felek szokták elrontani. Habozás nélkül másodszor is megnősülnék, ha ilyen csinos és egyszerű kis­lány hozzám jönne. Biztosan tu­dom, hogy ezúttal nem csalód­nék. C1 'rzsi hiúságának szerfelett tetszett a szituáció. Egy másodpercig sem gondolt arra, hogy vannak emberek, akik azzal ártanak; hogy mindig tudják mit kell mondani. — íme, egy huszonnyolc éves, értelmes, jól kereső és jóképű férfi, akit egyszerű munkáslány létemre térdre tudok kényszerí­teni fiatalságommal, szépségem­mel — gondolta. Ügy érezte, ez a pillanat élete első és legszebb győzelme. Ilyen egyértelmű, gon­dolat kalandozás nélküli örömet csak egyszer adhat az eiet. szeme csillogott, ajka mosolygott, mo­hón itta a reríi szavaié Az pe­dig rendkívül meggyőzően, Ko­molyan, néha alázattal beszelt. Egyre többet arról, hogy kettőjük találkozása nem lenet véletlen, mert az életben egyszerűen nin­csenek véletlenek. Aztán a leány hajaszínéről, örömet sugárzó és boldogságot adó kékesszürke szemeiről, szépen ívelt, nedvesen csillogó szájáról, teltkarcsu domborulatairól. Sokat táncollak és még többet ittak: „Természe­tesen”: rumot! S ahogy a szol­gálatkész pincér mind gyakrab­ban állt meg asztaluk előtt, a férfi úgy részletezte fentről-leíelé Erzsi egyéb testrészeit, egyúttal néhány szubjektív kívánságát is mellékelve. Erzsi egyszerűen .el­fe Tanácsi kezelésbe kerülnek a közművelődési könyvtárak Megyénk közművelődési könyvtárai az utolsó években számszerűleg erősen fejlődtek. Ma már egyetlen olyan község sincs, ahol ne lenne letéti könyvtár, sőt nagyon sok olyan tanyai tele­pülés van, ahol 2—3 esztendeje ugyancsak működik a művelődés e fontos szerve, így értendő, hogy napjainkban a megye terü­letén 330 .közművelődési könyv­tári egység létezik és látja el a rábízott művelődéspolitikai fel­adatokat. Gondolom, nem lesz hiábavaló, ha olvasóink elé tárjuk több mint 300 könyvtár számszerű eredményeit is. Az 1960. esztendő indulásakor a megyének 55 259 olvasója volt, ami a lakosság számarányához képest 9.9%-nak felelt meg. Az 1960. esztendő első felében ez a szám már 51 009 fő, tehát minden okunk megvan arra, hogy év végéig legalább 5—6 ezer olvasólétszám emelkedésre számítsunk. Olva­sóink 847 969 kötet könyvet ol­vastak el az elmúlt évben, Így átlag IS kötet könyv jut egy ol­vasóra. Ügy vélem, ez szép ered­mény abban a megyében, ahol még két évtizede sincs, hogy az analfabéták száma maga* volt. A beiratkozott olvasók kor szerinti megoszlása is figyelemre méltó. 14 év alatt az olvasóink 44.5%-a, 14—18 éves korú 18.7%-a és 18 év feletti 36.8%. Ez a néhány adat is világosan tükrözi, hogy az ifjúság között szélesebb az olva­képedt, megpróbált tiltakozni, ha­ragudni, de aztán megadta magát a körülményeknek és néma lel­kesedéssel hallgatta a gördülé­keny stílusban, gondosan meg­válogatott szavakban lüktető meg- kivánást, a soha nem tapasztalt vakmerőségeket. Z áróra következett, de egyi­kük sem bánta. Néhány perc múlva indult a vonatuk és a közös utazás újabb jók reményé­vel kecsegtetett. A párnás kocsi folyosójának sötétjében a féríi visszahúzta Erzsit. Lassan szembe fordultak. A lány vállait vas­marokként szorították a férfi ke­zei. Már-már fájt, de jólesett. Ajka félig kinyílt, szemei lecsu­kódtak. Várta, minden porciká- jával kívánta a csókot. A férfi előrehajolt. A fellobogó, éles fény lassan megkopott sze­mében. Helyébe már-már gúnyos, magabiztos mosoly ült ki ajka szélére. A prédáját utolérő és karmaiba kaparintó ragadozó győ­zelmét tükrözte magatartása. Csók helyett a biztos diadal ön­bizalmat adó várakozásával uta­zási „filozófiáját” suttogta a lány forró leheletébe: — Szeretem a kalandot. Vala­hányszor útrakelek, valami újat, érdekeset keresek, ami még nem volt és megtörténte - után soha nem tér vissza. A keresés izgal­mát, a megtaiaJss beteljesedesé. és az elválás rövid könnyedségét szeretem az utazásban. Olyan jó, hogy benned ugyanezt akaiu partnerre találtam. l, rzsi egyik pillanatról a má- siiíra kijózanodott. Eitasz.- totta magatói a terűt, elfordult... és s-égyeiite magát, bokáig nézett ki a sötétbe. Szeme előtt \idam táncot jártak és hirtelen eltűntek a mozdony okádta szikrák. Ez az éjszaka örök nyomot hagyhat benne. Ha megtörténik, amit a férfi akar, nehéz lesz hinni az emberekben és őszinte lenni hozzájuk. Drága ár ez egy köny- nyelmű, meggondolatlan isme- ; vétségért. Lassan eleredtek a I könnyei. sasi kedv. A felnőttek számará­nyát még erősen növelni kell. Természetesen igen erősen javítja az arányt a szakszervezeti-, isko­lai- és magánkönyvtárak olvasó­tábora, miután a közölt adatok csak a közművelődési könyvtárak statisztikai adatait tartalmazzák. Milyen könyvmeunyiség áll az olvasótábor igényeinek ki­elégítésére? A közművelődési könyvtárakban a könyvek szá­ma 267 620 kötet, egy lakosra te­hát 0.4 könyv, illetve 2.5 lakosra egy könyv jut megyénkben. Ez a szám sajnos nem valami biztató, mert egyrészt az orszá­gos ellátottsági szám alatt van, másrés; i vannak népi demokrá­ciák, ahol lakosonként már 1—2 kötet az ellátottság. Így hát me­gyénkben reális terv csak az le­het, ha elindulunk az „egy lakos­ra egy könyv jusson” gondolat megvalósításáért. Hogy ezen a területen is eredményesen hala­dunk előre, bizonyítják a szá­mok. Egy évvel ezelőtt még csak 229 930 kötet könyvünk volt és egy év alatt 37 690 kötettel gya­rapodtunk. Szép szám ez, mely­ben a községek áldozatkészsége és államunk erőfeszítése tükrö­ződik. Vannak járások, pl. a ti- szalöki, melyek messze megelő­zik a többieket, hiszen évek óta nagyobb összeget biztosított a já­rási tanács könyvbeszerzésre. Egyes községek is kiemelkedő példát mutatnak. Ilyenek pl. Ra- kamaz, Kölese, Gacsály, de le­hetne sorolni járásonként hár- mat-négyet. A legutóbbi eszten­dőben a mátészalkai járás veze­tői nyújtottak példamutató segít­séget a könyvtárak támogatására. Követte őket a kisvárdai járási tanács is. Bízunk benne, hogy egyre több lesz az olyan jelen­ség is, mint a vásárosnaményi és mátészalkai járási pártbizott­ságok kezdeményezése, ahol kü­lön is megvitatták a könyvtári fejlődés ügyét és messzemenő segítséget nyújtottak ‘ a további fejlesztés érdekében. sajnos valóság ~ az is, hogy a meglevő könyvállomá­nyunk jórésze elavult, vagy el­rongálódott és ezt különösen a kis községek olvasótábora érzi, viszont annál biztatóbb az a je­lenség, hogy a megyei székhely és a járási székhelyek könyvtá­raiban az olvasók a megjelent művek százai közül válogathat­nak, a folyóiratok és újságok nagy száma áll rendelkezésére a művelődni vágyóknak. A legjob­ban működő járási könyvtáraink­ban már jóval tíz százalék fe­lett van az olvasók száma. A beiratkozottak számát tekint­ve Kisvárda áll az élen 1367 ol­vasóval, de százalékos arány­számban megelőzi őt Vásárosna- mény, ahol a lakosság 15%-a ol­vasó. Mi könyvtárosok azért dol­gozunk, hogy ezekhez hasonló eredményeket tudjunk felmutat­ni mielőbb a megye községeiben is. Művelődéspolitikánkban egyre inkább érvényesül az a helyes elv, hogy a kulturális intézmé­nyek ahhoz a községhez tartozza­nak, amelynek igényelt ki is kell elégíteniük. A járási könyv­tárak gondozásában létrehozott letéti könyvtárak tehát a községi tanácsok felügyelete alá kerül­nek. Ez mindenekelőtt nagyobb anyagi támogatást jelent a jövő­ben. Sok helyi tanács már eddig is magáénak érezte a könyvtárat és anyagilag is táipogatta. Nyírmeggyes, Balkany, Tyúkod, Porcsalma, Márokpapi községek tanácsai járnak az élen a könyv­tárak segítése területén. El sze­retnénk azonban érni, hogy mar ebben az évben is szinte vala­mennyi községünk tanácsa segít­se a könyvtárat anyagilag a költ­ségvetési megtakarításból és a községfejlesztési hozzájárulásból. A könyvállomány növelésén kí­vül, mely kétségtelenül az egyik legfontosabb dolog, vannak még egyéb tennivalók Is, amelyek az önálló könyvtár működéséhez szükségesek. Mindenekelőtt legyen a könyvtárnak önálló helyisége. Elsősorban a művelődési otthon­ban: itt elhelyezhetjük a televí­ziót is, melynek gondozását a könyvtáros vállalhatja, egészséges klubéletet alakítva ki az olvasók táborában. Biztosítani kell a leg­szükségesebb berendezési tárgya­kat, meg kell rendelni néhány legfontosabb napilapot és folyó­iratot. Gondoskodni kell a helyi­ség fűtéséről és világításáról, és a könyvtáros havi tiszleletdíjárol, amelyet ki lehet egészíteni a Klubfoglalkozások vezetéséért járó tiszteletdíjjal is. Mi, könyvtárosok sokat várunk a községi tanácsok segít­ségétől. Csak a helyi vezetők és könyvtárosok kölcsönös megér­tése, egymás támogatása ’ útján alakulhat ki jó együttműködés, mely előre segítheti a könyvtárak ügyét megyénkben. Gacsó László, a megyei könyvtár vezetője. CSELÉN YI ISTVÁN GÁBOR: Vasárnap délután Vasárnap volt, vasárnap délután, Lmaban még a munka íze zsongott, agyában még a munka-szülte gondok, szivében tervek, vágyak száza tán ... de most vasárnap volt, a szíve boldog, a pádon ül, mögötte háza áll, apró árnyak futnak a ház falán: kislánya lengő zászlófüzért bontott... Ott ült s ujjával fogta át a könyvet vigyázva, féltőn, és a kis betűk — érezte — nagy, termő rögként görögnek és magvuk már a tengerisbe gyűlt... Tanult, tanulta szebb titkát a rögnek. Vasárnap volt s könyvvel kezében ült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom