Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

Kádár János elvtárs nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-delegáeió munkájáról

Ortutay Gyula beszéde utár Kádár János a nagygyűlés részt vevőinek hosszantartó nagy tapsa közepette lépett a mikrofonhoz. Bevezetőben köszöntötte a gyűlés valamennyi résztvevőjét, köztük a budapesti kommunisták képviselőit, s a Hazafias Népfront illusztris pártonkívüli vezető személyeiségeit, majd így folytatta:

— Önök tudják, hogy az ENSZ közgyűlésével kapcsolatban világhírre tett szert egy korábban nem nagyon ismert nevű szovjet tenger.iáróhajó, a Baítika. Ezen a hajón utaztunk. Jól éreztük magunkat, mert egyetértő emberek. elvtársak voltak együtt. A technika segítségével minden hírt megkaptunk, ami a világűrben keringett erről a hajóról. így értesültünk arról, hogy a nyugati kapitalista sajtó a misztikum ködét vonja a hajó köré és éktelen lármát csap: mit akarnak, hova mennek, mi a céljuk, m-t hoznak magukkal? Az emberek végül art hihették .hogy valami óriási bombát szállítunk, vagy fel akarjuk robbantani Amerikát. (Derültség.)

— Amikor kikötöttünk New Yorkban, még ugyanez a misztifikálás uralkodott. Aznao reggel a nagyobb New York-i lapok a legfantasztikusabb címekkel jelentek meg. Az egyik például a következő címet adta: New York vörös főváros? (Derültség.) A többiekben is hasonló címek voltak. És érdekes tünetként a nemzetközi nagytőke fellegvárában — a Wall Street-en — aznap amikor a Baltika kikötött, esett a részvények árfolyama. (Derültség.) Mi ennek nem tulajdonítottunk valami nagy fontosságot. Akkor kezdtünk rá felfigyelni, amikor másnap a Wall Street hivatalos lapja hosszú cikkben magyarázta, hogy a részvény-áresés nincs összefüggésben a Baltika megérkezésével. (Nagy derültség)

— Mi volt a valóság? A jelenlévők mindnyájan tudják, hogy hónapokkal korábban bizonyos mértékig romlott a nemzetközi helyzet. Kétségtelen, hogy a tavaszi csúcsértekezlet meghiúsulása, illetve azok a körülmények, amelyek ezt előidézték, rontották a nemzetközi helyzetet. A nemzetközi helyzetnek az a bizonyos mértékű romlása, — aminek a lelkiismeretes embert nyugtalanítania kell — vezette Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökét arra a gondolatra. hogy az adott helyzetben célszerű volna, ha az ENSZ 15. közgyűlésére az egyes küldöttségeket államfők, kormányfők, vagy más, nagy befolyással rendelkező emberek vezetnék.

— A szocialista tábor országainak kormányai helyeselték ezt a gondolatot. A nagy kapitalista országok, a NATO-hatalmak kijelentették, hogy ők nem követik ezt az utat. A semleges államok viszont követték a szocialista országok kezdeményezését és vezető államférfiakat jelöltek ki küldöttségeik vezetőinek. Olyan helyzet állott elő, hogy a NATO-országok kormányai elszigetelődtek és ez kényszerítette őket arra, hogy részben megváltoztassák álláspontjukat.

— Milyen szándékkal mentünk? — folytatta Kádár János.

— Az volt az elhatározott szándékunk, hogy

megkíséreljük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik tó cél

A másik fő cél az vo’t, hogy ezen a közgyűlésen

felvetjük » gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését, mert véleményünk

szerint történelmileg megérett rá a helyzet.

Kádár János ezzel összefüggésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje folyik az algériai nép függetlenségi harca. Több mint félmillió algériai hazafit mészároltak le a francia imperialisták.

Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavarodott, bonyolulttá vált. Kongó törvényes kormánya, élén Lumumba miniszterelnökkel, az ENSZ-hez fordult segítségért, a belga gyarmatosítókkal szemben. Az eredmény az lett, hogy a segítséget kérő törvényes kormányt úgyszólván megfosztották a hatalom minden eszközétől és lehetetlenné tették működését.

A továbbiakban megállapította, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erő: szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománban, Kenyában és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott népek függetlenségéért.

— A nemzetközi helyzet ilyen alakulása vezette az ENSZ közgyűlésére a szocialista országok képviselőit.

— Ebben a szándékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képviselete, a népcsalók és szavakkal bű- vészkedők kemény leleplezése és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége.

Mi a leszerelés mellett vagyunk

— Mi teljesen meg vagyunk

győződve arról, hogy a leszerelés csak olyan módon jöhet létre, hogy abból egyik hatalmi csoport sem szerezhet előnyt a maga számára a másikkal szemben. Mi, a szocialista államok nem akarunk előnyöket szerezni sem a NATO-hatalmak, sem más hatalmak rovására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keressük meg azokat az érintkezési pontokat, teremtsük meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek mellett mindkét fél számára e'fogadba- tó módon hozzá tudunk látni a leszereléshez és ezzel el tudjuk hárítani az emberiség feje felől a világháború fenyegetését. Jellemző. hegy míg a szocialista országek képviselői igazságos és megegyezésre kész állásponttal, illetve szándékkal érkeztek az ENSZ közgyűlésébe, a NATO- hatalmak szeptember 20-án —

ahogy ők mondják — soha nem látott méretű és nagyságú hadgyakorlatot tartottak atomfegyverekkel. Ez is mutatja, hogy melyik oldalon milyen a szándék.

— Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetunió ■— kifejtették kellő módon bizonyították álláspontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszigorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is beleegyezünk abban a pillanatban, amikor a NATO-hatalmak aláírják, hogy szereljünk le.

De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a. leszereléssel.

(Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt követeli meg, hogy a jelenleg meglévő fegyverzetet, illetve a fegyvergyártást ellenőrizzék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —« hanem azt követeli meg, hogy

a fegyverkezési versenyt szüntessék meg, a fegyver- gyártást állítsák le és a meglévő fegyvereket semmisítsék meg.

A gyarmatosítás ellen vagyunk

A gyarmatosítás felszámolására — mint ismeretes a Szovjetunió nagyjelentőségű deklarációt nyújtott be a mostani közgyűlésen.

— Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna mondani, hogy ellene van a gyarmati rendszer megszüntetésének.

— Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ez a közgyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának történelmi munkáját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem veszik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló deklarációt. Sok szá- penliangzó határozatot megszavaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majdcsak megtalálják a kibúvók más formáját — Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az elnyomott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szocialista országok a semleges államok, a gyarmati népek, a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen.

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle világparlament, hasonlít egy olyasfajta parlamentre, amelyben még a burzsoázia van többségben,

de már nagy erővel jelen van a munkásosztály és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja.

Mint az ilyesfajta parlamentben lenni szokott, vannak mindenféle eljárási trükkök, módozatok, amelyekben a kisebb parlamenti taapsztalatokkal rendelkezők esetleg néha hátrányban vannak. A gyarmati rendszer megszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat körül is nágy-öt napos harc folyik arról, hogy hol is tárgyalják.

— A szocialista országok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges függetlenséggel rendelkező semleges államok képviselői követelték, hogy a közgyűlés tűzze napirendjére. A függetlenségüket röviddel ezelőtt elnyert államok képviselői is kivétel nélkül emellett voltak.

Mint Kádár János ezzel összefüggésben rámutatott: a helyzetet látva az imperialisták, akik a kérdést a politikai bizottság elé akarták utalni most fordulatot hajtottak végre;, okosan visszavonultak. A Szovjetunió javaslatával kapcsolatban a szocialista álláspont teljes többséget kapott, közfelkiáltással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps):

Tavaly az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés, elvileg, tárgyalási alapként, most- pedig teljes egyhangúsággal ebben az eljárási kérdésben kapott támogatást a Szovjetunió által benyújtott javaslat.

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének munkájában, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be — már megmutatkoznak bizonyos határozott vonások. Az egyik jellemző vonás, hogy

az egységes és szilárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket teljes álhatatosság- gal képviseli.

A másik jellemző vonás: a nemzetközi életben nagy súllyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttségei. Nagy súllyal és olyan formában, ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnöveli autoritásukat, önbizalmukat bizonyos mértékben még állásfoglalásukat is befolyásolja.

Kádár János a továbbiakban kijelentette, meg kell mondanom, bár a szocialista országok hatásos fellépése a Szovjetunió képviselőinek érdeme

a jelen esetben a személyi- kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mondani, hogy Hruscsov elvtárs személyes érdeme is.

Az Egyesült Államok kormánya elküldte elnökét a közgyűlésre. akinek felszólalását, javaslatait Önök ismerik. Amikor e felszólalás után az amerikai újságírók megkérdezték, mi a véleményem erről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower felszólalásától.

— Hovatovább nevetséges helyzetbe került a nemzetközi politikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte \clna, mi lesz a nyugatnémet imperializmussal, mi lesz a had: bázisokkal, amelyeket a szocialista országok körül egész Európában és Távol-keleten kiépítettek. Mikor, és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt javasolja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelyeket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. (Derültség). Ez volt az egyik javaslata és a többi ehhez hasonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyezzünk meg a fegyverzet ellenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellenkezőjére. Anglia képviselői felszólaltak ugyan az általános vitában, de semmi érdemlegeset nem adtak a közgyűlés munkájához. A franciák elutazásukig fel sem iratkoztak az általános vitában.

Döntő és fő kérdés a leszerelés

— A vitában a döntő és fő kérdés a leszerelés,

a béke megőrzése és a gyarmati rendszer felszámolása. Semmiféle sikert nem aratott az imperialistáknak az a menővere, hogy ezeket a kérdéseket valamiféle bizottságokban eltemetve a közgyűlés összesen herum kérdést tárgyaljon, amelyek közül kettő így hangzik: a ..tibeti” kérdés, és a „magyar kérdés”. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavazták, ae a közgyűlés tárgyalásaiban nem ezeknek a kérdéseknek van súlyúk és jelentőségük és nem ezek izgatják még azokat a küldötteket sem, akik egyébként napirendre tűzésüket megszavazták.

Kádár János ezután a semleges országok egyes képviselőinek felszólalásairól és munkájáról

szólt.

— A semlegesek közül egynéhányat nagy és megrázó élmény volt hallgatni.

— A felszabadult gyarmati népek képviselői büszkén, önérzetesen, határozottan léptek fel népük függetlenségéért, és bátran fejtették ki népük álláspontját. Legkiválóbb képviselőik közül is hadd említsem Nlcrumahot cs Fidel Castrót, akit az Egyesült Államok hivatalos körei nem nagyon szerétnek. Castro négy órán át a latin ember szenvedélyességével sorolta fel a ter.ye(Tolytatás a 3. oldalon.)

2

Kádár János elvtárs, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője visz- tzaerkezcse után a Sportcsarnokban nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-dclegáció munkájáról.

A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács több tagja, tömegszervezetek, hivatalok, intézmények képviselői.

A nagygyűlésen jelen volt az MS'ZMP Központi Bizottsága, *2 Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége, s a fővárosi dolgozók küldöttei. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A nagygyűlést Marosán György elvtirs nyitotta meg.

Az egész magyar dolgozó nép nevében őszinte, szívből jövő meleg elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar ENSZ delegáció vezetőjét, — aki — hűen a dolgozó néphez, a küldetéséhez, megbízatásához, bátran képviselte, védelmezte a magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekeit, a marxista-leninista világnézet győzelméért folytatott politikát.

Marosán György a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók a televízióban és a rádióban büszkén, egyetértéssel, helyesléssel hallgatták Kádár elvtársnak, Hruscsov elvtársnak a beszédeit, örömmel hallgatták a szocialista tábor vezetőinek megnyilatkozásait.

Marosán György befejezésül még egyszer forró, elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár elvtársat!

Ezután Ortutay Gyula, a Hazafias Nénfrovt-Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét.

Kádár János elvtárs beszéde

A szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit