Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

Fény és árnyék nliszországi riport

(4. oldal)

★

ÍB-ÖO

(Folytatásos regény).

(6. oldal)

XVII. ÉVFOLYAM, 215. SZÄM

Ára 70 iillór

I960. OKTÓBER 16, VASARNAF.

Gyors segítségre van szükség Panyo!án

(5. oldal)

★

Családi

vasárnap

(9. oldal.)

Egy hét

a világpolitikában

New York, Moszkva, Tokió, Iszlámba] Leopoldville. Az elmúlt napokban nemcsak a rendszeres újságolvasó figyelt fel ezekre a városokra. A bennük zajló események egyre inkább megragadják azoknak a figyelmét is, akik különben — mint például mondani szokás — nem sokat törődnek a politikával. Igaz, hogy egyre kevesebb ilyen ember akad ma már szerte a világon, hiszen egy-egy világpolitikai kérdés, mint például a leszerelés, ma már minden embernek a legszemélyesebb saját ügye is. Éppen ezért természetes, hogy az érdeklődés reflektorfénye elsősorban New Yorkra, az ENSZ-közgyűlés eseményeire irányul. Az ott kialakult helyzet bármilyen bonyolultnak látszik, alapjáoan véve mégis egyszerű és világos. Az imperialista államok mindenképpen meg akarják akadályozni a megegyezést, az emberiséget legjobban érdeklő kérdésben, a leszerelésben. Különböző sötét manőverekkel el is érnek átmeneti sikereket, de a népek milliói előtt egyre inkább lelepleződnek és végső soron — Így, vagy úgy, de — vereséget szenvednek. Az amerikai szavazógép még működik, de korántsem olyan tökéllyel már, mint néhány évvel ezelőtt. A* ENSZ égisze alatt új erők jelentek meg, a független afrikai államok. Ezeket az államokat azonban — különösen a volt francia gyarmatokat — még sok szál fűéi az egykori gyarmatosító hatalmakhoz és legtöbbjének nem is volt ideje kialakítani önálló külpolitikai elképzeléseit. Erre vezethető vissza, hogy ezek az államok lényeges kérdésekben még nem minden alkalommal szavaztak úgy, ahogy igazi érdekeik megkívánták volna, de egyre több jel mutat arra is, hogy már ismerik érdekeiket és mindenképpen támogatják a békének, a kölcsönös tiszteletnek és a népek közötti megértésnek a szocialista államok által oly határozottan képviselt gondolatát. A gyarmattartók napjai meg vannak számlálva és. ha még jelentős erőfeszítésekre is van szükség, hogy valamennyi gyarmati sorsban sínylődő nép felszabaduljon, ez a felszabadulás már nem késhet soká.

Az ENSZ-közgyűlés végső mérlegét természetesen még nem lehet megvonni. Kétségtelen, hogy sok pozitív javaslat hajótörést szenvedett az imperialisták által kavart viharban, de mélységes tévedés lenne csak azt látni az események alakulásában Ennek a közgyűlésnek szinte minden eddigi vitája azt igazolja, hogy az imperialista hatalmak presztízse hanyatlóban van és az amerikai szavazógépezet erősen csikorog. Bizonyítják továbbá ezek a viták, hogy a

gyarmatok kérdésének végső megoldása, most már halaszthatatlan és rávilágítanak arra is, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista állam javaslatai nem valami érdekcsoport törekvéseit fejezik ki, hanem — az ENSZ univerzális jellegének megfelelően, — mindig olyan kérdéseket vetnek fel,

amelyek az általános haladást szolgálják, amelyeket maga a történelem tűzött napirendre.

Bármennyire is fontos, világjelentőségű viták zajlanak is az ENSZ-ben, az elmúlt

napok politikai eseményeit mérlegelve meg kell emlékeznünk egyéb tényezőkről is. A nyugatnémet imperialista körök békellenes provokációival foglalkozik a Moszkvában kiadott közös nyilatkozat. Ez az okmány, amely leleplezi Európa legveszedelmesebb háborús u szí tóit, figyelmeztetés az ENSZ közgyűlésén résztvevő politikusokhoz is. Figyelmeztetés és bizonyíték, hogy a szocialista tábor országai mindig, mindenütt a háborús konfliktusok megakadályozására, a háborús uszítok elszigetelésére törekszenek.

A fasizmus erői azonban nemcsak Nyugat-Németország- ban, hanem sokhelyütt másutt is mozgolódnak. Tragikus bizonyítéka ennek Aszanuma, a Japán Szocialista Párt elnöke ellen elkövetett gyilkos merénylet. Aszanuma a japán— amerikai katonai szerződés megszüntetéséért indított népi mozgalom egyik kimagasló vezetője volt. A haladó politikus gyilkosa azok közül a fasiszta suhancok közül került ki, akik sok vonatkozásban élvezik az Ikeda-kormány támogatását. A gyilkosság óriási felháborodást váltott ki Japánban és mindennek még beláthatatlan következményei lehetnek.

Tömeggyilkosságról érkezett hír Angolából, ahol a portugál gyarmattartók két falut felégettek, több mint harminc afrikait megöltek és tötb- százat megsebesítettek. Portugália a legkegyetlenebb gyarmattartó "hatalmak közé tartozik, véres terrorral Igyekszik elfojtani az angolai szabadság- mozgalmakat, ez azonban csak ideig óráig sikerülhet. Bizonyítja ezt Kongó példája, ahol bár még mindig zavarja a helyzet, de a Leopclavilleből érkező legfrissebb jelentések arról tanúskodnak, hogy Lu- mumbát, a törvényes kormányt támogató erők nélkül nem lehet kibont, tcc/ás. Kongó népe szabadulni akar a gyarmatosítóktól és a tömegek nem hajlandók más kormányt, más erőt támogató, csak azt, amely biztosítan tudia az ország részére a függetlenséget. Éppen ezért fulladt mindeddig kudarcba minden olyan kezdeményezés. amely Lumumba megkerülésével akarta megszilárdítani a helyzetet az országban.

Hazaérkezett Kádár János, a magyar ENSZ-kiildottség vezetője

Szombaton reggel a ferihegyi repülőtéren nagyszámú budapesti dolgozó gyűlt össze Kádár Jánosnak, a magyar ENSZ-delegáció vezetőjének fogadására.

A repülőtéri fogadáson ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagjai. Megjelent a fogadáson Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Inez a Jenő, Kossá István, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Veres József, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. Ortu- tay Gyula, # Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész, dr. Jahner-Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ott volt az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a politikai élet séámos más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Kádár Jánossal együtt érkezett vissza Budapestre a küldöttség egy része, valamint BiszkU Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, akik a magyar ENSZ küldöttség vezetője elé utaztak a szovjet fővárosba

Az egybegyűltek hatalmas tapssal köszöntötték Kádár Jánost, amikor megjelent a repülőgép ajtajában. Kádár János mosolyogva, kalapját lengetve viszonozta az üdvözlést. Úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a magyar küldöttség vezetőjének, akit ezután Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Marosán György köszöntött.

IMnnnich Ferencnek, a tMiniszéeréiinár« elnökének üdvözlő beszéde

— öröm ez a viszontlátás — mondotta többek között —• mert itt a megérkezéskor tolmácsolhatom népünk köszönetét és elismerését azért a tevékenységért, amelyet Kádár elvtárs vezetésével delegációnk az ENSZ közgyűlésén kifejtett. Az egész dolgozó magyar nép feszült figyelemmel kísérte az ENSZ közgyűlésének eseményeit, a magyar delegáció munkáját.

— A magyar munkások, parasztok és értelmiségiek mélyen átérzik azoknak a problémáknak sorsdöntő fontosságát, amelyekről a világ népeinek ezen a fórumán tanácskoznak, vitáznak. Ebben a vitában Kádár elvtárs a magyar nép hangját szólaltatta meg, a világ nyilvánossága előtt ismertette népünk állásfoglalását az egész emberiséget érintő legfőbb kérdésekben.

— Jogos büszkeséggel tölt e! bennünket,

hogy delegációnk minden tekintetben megfelelt népünk bizalmának, a magyar dolgozók várakozásának.

Testvéri szolidaritásban a többi szocialista országgal igyekezett

4z üdvözlésért Kádár János köszönetét fejezte ki, ntnjd n következőkben válaszolt

is része annak a harcnak, amely nem tegnap kezdődött és nem holnap végződik, amely nemzetközi méretekben is és országokon belül is folyik és csak akkor ér véget, amikor már kizsákmányolástól mentes élet lesz minden ember számára a Földön. Ehhez a harchoz állhatatosság is, türelem is kell. Bennünket, ott távol a hazától rendkívüli módon erősítettek a hazai hírek. Ismertünk adatokat a munka frontjáról, s ezek biztatást adtak nekünk. Eljutott hozzánk, — nem utolsósorban a hazai újságokból, amelyek New Ycrban valahogy jobbnak tűnnek, mint Budapesten (Derültség.), mert minden hír érdekes bennük — a politikai együttérzés, szolidaritás, amely ott ia erőt adott nekünk. Köszönetét mondok hazánk öntudatos fiainak, akik szolidaritásukkal támogattak bennünket.

A továbbiakban emlékeztetett arra, mennyi jókívánság kísérte útjára a magyar küldöttséget.

— Itthon és a testvéri országokban is, amelyeken keresztül utaztunk, a tengerig mindig úgy köszöntöttek az emberek: szerencsés utat, szerencsés visz- szatérést. Nos elvtársaim, igyekeztünk betartani ezt a jókívánságot:

szerencsésen hajóztunk odafelé is, szerencsésen visszatértünk, úgyhogy a programnak ezt a részét végrehajtottuk.

— Elvtársaim! Ez alkalommal nem akarok én itt hosszabb beszámolót tartani. Önök tudjak, hogy hosszú utat tettünk meg, messze jártunk: résztveftünk az Egyesült Nemzetek közgyű ősének munkájában annak az intézménynek a munkájában, amelyet — ha hivatalosan nem is nevezik így — joggal nevezhetünk aféle világparlamentnek. Látogatást tettünk Amerikában; — mondhatnám azt is, hogy egy kicsit látogatást tettünk saját múltunkban. Tizenöt év utá« ugyanis újra találkoztunk a kapitalizmussal. S ott az Egyesült Államokban az ember megtanulja még jobban becsülni hazáját, a magyar népi demokratikus rendszert.

— Elvtársak! Az útról most csak annyit akarok megjegyezni, hogy — amikor a végzett munka eredményeire gondolunk —

megérte a fáradságot, érdemes volt elmenni. Az volt a célunk, hogy igazságos álláspontunkat képviseljük és hirdessük az Egyesült Nemzetek Szervezetének fórumán.

Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ott kemény harc fol> t. Ez

(Taps.) Most az a feladatunk, hogy az ülésszakon szerzett tapasztalatainkat mélyebben elemezzük és felhasználtuk .,a- ját ügyünk előbbre vitelére. Azt a jóleső együttérzést, azt a sokrétű támogatást és azt a sok meleg, baráti üzenetet, amelyet kint kaptunk itthonról, igyekszünk becsületes munkával is megköszönni, még egyszer köszönöm» hogy eljöttek fogadásunkra» (Hosszantartó, nagy taps )

Ezután Kádár János köszöntötte a fogadására megjelent dolgozókat, majd a Sportcsarnokba ment, ahol nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel.

hozzájárulni annak a világméretekben folyó nagy harcnak a sikeréhez, ame.yet a Szovjetunió kormánya és népe — a szovjet küldöttség vezetője, Hruscsov elvtárs a világ száz- meg százmillió emberével együtt — a béke fenntartásáért es megszilárdításáért, a gyarmati rabság felszámolásáért folytat.

— Hazánk minden dolgozója, akiben él a nemzeti büszkeség tudata, teljes egyetértéssel, he- j lyesléssel fogadta küldöttségünk határozott állásfoglalását,

amikor keményen visszautasította a népköztársaságunkra szórt rágalmakat, megvédelmezte hazánk és népünk becsületét, nemzeti érdekeinket és nemzeti függetlenségünket

— mondotta Münnich elvtárs, majd e szavakkal fejezte be beszédét:

— Most, amikor a magyar delegáció egy részének ház- ér- kezte alkalmából népünk, pártunk és a kormányunk nevében köszöntőm önöket, engedjék meg, hogy átadjam egész dolgozó népünk forró üdvözletét és jókívánságait. (Nagy taps.)

_ i