Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

Dobszóló, vagy márványarc ?

Központban az ismeretienJesztés — összevont öntevékeny csoportok — nyíregyházi műsorkalauz

Változások a város művelődési életében

Tam-tam zene szüremlik ki a félhomályból. Táncraperdü! a vadonatúj dob, szilaj kezek verik a taktust Ámuló-bámuló arcok töltik meg a termet. Űj dobfelszerelést kapott a tisza- bezdédi zenerajongók köre. Kapott — így mondják — pedis ók vásárolták közös pénzből, magúkból „kapták”.

— Dobolni tudnak, akár a kisbíró. Még cifrábban... — mondta vaskosabb véleményét elnyomva az egyik falusi ember a zeneszerszámok kipróbálásakor. Mintha azt mondta volna: csak azt tudnak, egyebet se.

Igaz ez?

Valóban, a tiszamenti fiatalok 3 ezer forintos dobfelszereléssel lepték meg magukat. Erre szánták a KISZ pénzét. Más kérdés, igazában ez volt-e a leghiányzóbb, vagy sem. Annyi szent, a tánc, a szórakozás sem elvetni való. A dob? Az is megjárja, különösen, ha hallana hangját a régebben beszerzett harmonika és az egy-két szál hegedű is. Nem vétek ha a fiatal korosztály nagyobb kanállal „fogyaszt” a szórakozásból, mint a felnőttek, főleg ha rászolgálnak.

Varga Eszter . az Arany János utca 20. szám alatt lakik szüleivel. Az idén érettségizett Kisvárdában, tanítóképzőbe jelentkezett; egyelőre nem sikerült. Azóta a mezőre jár, nem tudja, mit kezdjen magával. Maradna a faluban, csakhogy nincs helyben állás; egy-két órás munka lenne a tsz-irodában, az kevés. Ha nem lenne esténként néhány óra szórakozás, szereppróba, tánc, egészen elkedvetlenedne. Nagytakarítás közben mond el egyet-mást, amit feljegyeztünk. Csak az utóbbi naptárlapoknál maradva: a múlt

hónapban a szokatlan özönvízzel is szembeszálltak, huszonha- tan, valamennyien fiatalok. Átereszt raktak le öt betongyűrűből a legelő lapos részén.

Nekik köszönheti a falu, azt is hogy nagy szünet után ismét játszik a mozi.

— Akkor kaptuk meg a dobokat. Ott sürgölődött mindegyik, mégis nyolcán eljöttek, egy keddi napon. És felszedtük a terményt ami ott száradt a moziban. Hatvanöt zsákkal. Szombaton, vasárnap már játszhatott a mozi...

Természete« hangsúllyal

mondja, érezhető, nem teher, vagy virtusság itt az ilyen „szórakozás”. Ott van a fiatalok ereje a szép iskola falában, a most épülő, bár lassan formálódó — óvodában. De ez csak a kép egyik oldala. Van hajlamuk arra is, hogy három összejövetelen arról beszélgessenek, hogyan viselkedjen a fiatal társaságban. A helybeli „színház” is az ő művük, tavaly a Bujócská- val léptek színpadra, az idén három rövid, vidám jelenettel készülnek a szüreti mulatságra, Fülöp Károly tanító felügyeletével. Varga István, a KISZ titkár kétéves iskolán van, a KISZ szervezetben mindössze 33-an vannak. Eldöntőre vár, ho*»v csak dobolni tudnak e a tisza- bezdédi kiszisták...

Ennek ellenére maguk sem elégedettek:

— Az a furcsa felfogás uralkodik náluk, hogy akinek udvarolnak, vagy jegyese van, az már nem való a KISZ-be. Nem is nagyon jönnek. Alig akad köztünk 23—24 éves, a legtöbben 14, 15 évesek, egészen gyerekek.

Efzler sem tartozik az

..öregek” közé, de még ő is túl ifjúnak találja társait. Más problémákat is elmond. Jóné- hány szülő nem érti. miért járjon a gyereke a KISZ-be. Sőt az egyik anya, akinek lányát rossz magaviseletéért megrótták — szapuHa is a KISZ-t. nlefr- kákat költ. Ahogy túl lesznek a vezetőségválasztáson, nyomban „lejárja” a szülőket, mondja Eszter, a KISZ titkárhelyettes. Ebből a szóból kicseng, nem puszta „lejárás” lesz ez. Ma még ugyan nincs hová invitálni a szülőket, Esztiék háza a KISZ

helyiség, idejárnak esténként a

betűszeretők könyvet, újságot, folyóiratot kölcsönözni. Kaptak; ugyan egy szobácskát a pártházban, de jelenleg a nedves búza, gabona szárad benne Meg amúgy se tudják, hogy vegyék majd birtokukba, az épületben lakók előre fenyegetik őket; ott aztán nem lesz dárj- dózás, dobolás... Még berendezésre is vár, annak pedig akadálya van. Míg nincs a kezükben a helyiség kulcsa, addig nem kaphatják meg a járástól a belevaló szekrényt, azelőtt pedig nem kapták meg a szobát, — mert, — mint mondják — j nincs mit beletenni. Tehát pil- j lanatnyilag van is, meg nincs is otthonuk. Pedig szépen be szeretnék rendezni, a jelenlegi „vagyont” megtoldva a szüre'i mulatság bevételével, televíziót állítanának a sarokba. »

Javaslatunk? Az új vezetőség, ha merészebben jár majd , a megkezdett úton, berendezi a fia'alok közös otthonát, megszeretteti a szülőkkel is a KISZ-t, gondol a tsz-község fiataljainak falun marasztalására, a 33 KISZ tag mellé újakat állít a kétszáz KISZ-en kívüli közül, jobban szárnya alá veszi a kilenc középiskolást, Csépke Andráshoz hasonlóan a többi tízzel is elvégezteti a nyolc általánost, egyszóval tartalmas előremutató tervet készít és meg is valósítja, szólhat a dob. Idegen nekünk a koravén, márványarcú fiatalság. Persze módjával és igényesen, mert könnyebb vadul dobolni, mint megismerni a hangszer, akár a szóh=ní-rgó dob történetét, napjainkig, vagy a zene történetét.

Mire e sorok megjelennek új vezetősége van a tiszabezdé- di KISZ szervezetnek. A szorgalmas Varga Eszter lett a KISZ titkár, aki szívesen marad a falujában, a két öreg szülő mellett, az otthon melegénél.

Páll Géza

Az idén szélesebb körben és határozottabban indu' a népművelési munka Nyíregyházán és külterületén, a tanyavilágban is, — tájékoztatta lapunkat Czirják János, a városi tanács művelődési felügyelője.

Súlyponti kérdés lesz az ismeretterjesztés, amelyet az idén meggondoltabb és alaposabb együttműködés előz meg, a társadalmi szerveket tekintve.

A koordinálást a városi felügyelet végzi el, biztosítva, hogy megfelelő időben és helyen tartsák meg az előadásokat.

Különösen a tanyavilág érdekében szervezik figyelmesebbet? az ismeretterjesztő előadásokat. Éppen ezen a területen volt nehézkes a szervezés az elmúlt időkben.

A külterületi népművelési ügyvezetők, kultúrház-igaz- gatók munkáját segíti ez az összefogottabb, határozottabb munka.

Már elkészültek a részlettervek is. Ezekben politikai kérdések, természettudományos tárgyak és könyvankétok is szerepelnek. A törekvés arra irányul, hogy a tanyákon is színvonalasabb előadásokat tartsanak, ezért a TIT szakelőadóit kívánják ezekre a helyekre is kijuttatni. Érdekesség lesz az ismeretterjesztő munkában, hogy

a komoly zenei ismeretterjesztést is előadássorozatokban indítják meg, negyedévenként hangversenyekkel egybekötve.

Ebben az évadban is megrendezik a kulturális seregszemlét, levonva a tanulságot az előző évi bemutatókból. Hiba, hogy a városban sok a kisebb, esetleg alkalomszerűen született kultúr- csoport, s ezek nem elég jók. Az idén a nagyobbszámú. gondosabb foglalkozásokat végző csoportok kialakítását is célul tűzték ki.

Elsőnek az építőiparban próbálkoznak összevont színjátszó, tánc és énekkarok megteremtésével.

Sóstóhegyen ugyanilyen elgondolás szerint parasztkórust kívánnak alakítani.

A megyei könyvtárral karöltve több könyvankétot, író-olvasó találkozót tartanak az idén, nem csak a könyvnapok alkalmával. A könyvellátás javításának érdekében törekvés, hogy

a külterületi letéti könyvtárakat fiók-könyvtarakká fejlesszék, hetenként több alkalommal nyitva tartva, egyenként legalább 600 kötetnyi könyvvel.

Nem megoldott a színház műsorának ismertetése; városi szinten egy műsorkalauz kiadását tervezik, amelyben a színház, a mozik és általában a nívósabb kulturális rendezvények, események programjai kapnának helyet. E körül némi huza-vona van, az érintett szervek nehezen jutnak megegyezésre. A tájékoztatás szerint a városi tanács azonban rövidesen megoldást sürget.

_ Nos — hallotta Donován hangját —, még most is azt állítja hogy kényszerítették? Vajon mit szólnának ehhez a kis felvételhez odaát, a vasfüggöny mögött a kémelhárító tisztek? A film második része, amikor az anyagot átadja, most készült. Azt majd holnap nézzük meg. Azt javaslom barátom, hogy most menjen fel a szobájába, és gondolkozzon. Holnap majd beszélgetünk. Talán jobb belátásra jut.

A teremben világos lett. István szédültén felállt. Engedelmesen követte az őrnagyot. Felmentek az emeletre. A fiatal férfi kinyitott egy ajtót.

— Lépjen be!

Belépett. Az ajtó becsapódott mögötte. ösztönösen körülnézett a szobában. Kényelmesen berendezett helj ’Ság volt. Szőnyeg, képek a falon. Alacsony ágy, szekrény, egy kis asztalka, két fotel. Az asztalon könyvek, újságok. A szobából ajtó nyílt a fürdőszobába. Feltűnt, hogy az ablakon erős vasrács volt.

Hátranézett. Az ajtón nem volt kilincs. Fogoly volt.

Ugyanebben az időben Frédi Sónyi Évánál tartózkodott. A lány érezte, hegy valami bántja a férfit. Frédi szemében látta a kegyetlenséget, és megint a félelem markolta össze szívét. Eszébe jutott mindaz, amit Vildmann annak idején elmondott a férfiről. „Sohase felejtsd el, hogy Frédi kegyetlen. Nem ismer tréfát. Könyörtelenül leszámol mindazokkal, akik útját állják, vagy elképzeléseit keresztezik. Vigyázz. Éva, nagyon vigyázz!” Szinte hallotta a főpincér hangját.

Frédi ott ült az állólámpa alatt, és mereven nézte őt. Szeme most nem mosolygott. A jégcsapok csillognak olyan hidegen, mint ahogy most a férfi szeme csillogott. Éva szerette volna megszakítani a kínos csendet, de nem merte. Kényszeredett mosolyát a férfi nem viszonozta, és ez a hideg merevség elzárta a közeledés tevábbi útját.

— Ülj ide! — parancsolta Frédi, és a szemben lévő fotelra mutatott. Hangja kimért vo't. A lány szr nélkül enged elmélkedett.

— Hány éve dolgozol az amerikaiaknak? — kérdezte a férfi.

— Hárem éve.

— És a vőlegényed?

— Az négy éve... Negyvenöttől kezdve... — Éva lehajtotta a fejét. Nem bírt a férfi szemebe nézni.

— Téged a vőlegényed szervezett be?

/

— Igen.

— Rajta kívül még ki tudja, hogy kémkedsz?

— Senki.

— Mikor a vőlegényedet letartóztatták, te hogyan maradtál szabadon?

— Nem vallott rám, és semmi bizonyíték nem volt.,,

— Értem — válaszolta Frédi. — És mondd csak, de nézz a szemembe. — Szereted még a vőlegényedet?

— Szeretem.

— Megmentése érdekében mire volnál hajlandó?

Éva habozás nélkül rá vágta:

— Mindenre!

— Még saját életedet is feláldoznád?

— Fel. Az én életem már úgysem ér semmit — felelte halkar. a lány.

— Mit értesz ezen?

Éva hátrasimította haját.

— Mit? — kérdezte. De inkább önmagához intézte a kérdést, mint a férfihoz. — Frédi — folytatta halkan, elgondolkodva —, én tisztán látom önmagamat, életemet, jövőmet. Nincsenek ábrándjaim, illuzió'm.

— Mondd, ez érdekel.

Éva egy kis ideig hallgatott. Azon gondolkodott, hogy elmondja-e őszintén érzéseit. Tudta, hogy Frédi valamire készül, nem ok nélkül vallatja. Tegnap óta megint nem volt kábítószere, és a kokain hiánya már erősen éreztette hatását. Megint szerencsétlennek, kiszolgáltatottnak érezte magát M történhet, ha őszintén beszél? Sorsát nem kerülheti el. S talán őszinteségével segíthet magán. S ha tényleg új életet akar kezdeni, ha szakítani akar a szennvel, a gyalázattal, mely tapadós csápokkal kö- rülfcnja testét, akkor egyszer meg kell tenni a kezdő lépéseket, akkor bele kell nézni abba a kegyetlen szembe..;

— Nézd, F^édi, mi vagyok én? Mi lett belőlem. Sónyi Évából? Sónyi ezredes lányából? Tudod te, hogy kik voltak azok a Sónyiak? Nem tudod, mert te nem éltél Magyarországon. — Rágyúitott. A cigaretta idegesen mozgott hosszú ujjal között. — Engedd meg, hogy igyam valamit. így nem tudok beszélni. Nincs bátorságom.

— Igyál — hallotta a férfi beleegyező hangját. Felállt, és a szekrényhez ment. Italt hozott. Rumot, mert azt szerette. Letette az üveget és a két talpas poharat. Remegő kézzel töltött. Nem félig, hanem tele. Szó nélkül felemelte. Fanyar mosollyal a férfi felé mutatta, és kiitta mind. Frédi csak a nyelvét ízesítette meg.

— Látod, ez lett belőlem — tette le az üres poharat az asztalra. — Ebben van az egész életem. Valamikor meghaltam volna, ha meg.szom egy ilyen pohár rumot. Most? — Halkan felnevetett. — Most megihatok három ilyen pohárral, akkor sem éizem. Iszom, mert innom kell! Iszom, pedig tudom, hogy minden cseppje méreg. Valamikor csak a vőlegényemé voltam, és örömmel, tiszta szívből adtam mzga- mat neki. Most annak kell lefeküdnöm és akkor, amikor te, vagy más parancsot ad. Nem akartam én Ferié bnni és azoké, akikkel a t' parancsotokra le kellett feküdnöm. És a tied sem akartam lenni. Nem. Senkié. Csak a vőlegényemé. És sokáig azt hittem, hogy megmaradhatok neki úgy, ahogy itt hagyott. És maradhattam?

Újabb cigarettára gyújtott. Szeme csillogott. A szavak őszintén, a szíve mélyéből törtek elő. Átélte mindazt, amit mondott.

— Gyűlöltem a kommunistákat, és

gyűlölöm ma is. Mert nem tehetek mást. Sónyi ezredes lánya nem köthet szövetséget velük. De gyűlöllek benneteket is. Gyűlöllek, mert kegyetlenek, számítók vagytok. Nem hiszem, hogy a kommunisták megcsinálták volna azt velem, amit ti. Mondd, miért kellett engem lezüllesztenetek? Csak azért, hogy játékszeretekké váljak? Hogy úgy forgassatok ujjaitok között, ahogy akar- tok? \

| (Folytatjuk.)

5