Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

Dobszóló, vagy márványarc ? Központban az ismeretienJesztés — összevont öntevékeny csoportok — nyíregyházi műsorkalauz Változások a város művelődési életében Tam-tam zene szüremlik ki a félhomályból. Táncraperdü! a vadonatúj dob, szilaj kezek verik a taktust Ámuló-bámuló arcok töltik meg a termet. Űj dobfelszerelést kapott a tisza- bezdédi zenerajongók köre. Ka­pott — így mondják — pedis ók vásárolták közös pénzből, magúkból „kapták”. — Dobolni tudnak, akár a kisbíró. Még cifrábban... — mondta vaskosabb véleményét elnyomva az egyik falusi ember a zeneszerszámok kipróbálása­kor. Mintha azt mondta volna: csak azt tudnak, egyebet se. Igaz ez? Valóban, a tiszamenti fiatalok 3 ezer forintos dobfelszereléssel lepték meg magukat. Erre szán­ták a KISZ pénzét. Más kér­dés, igazában ez volt-e a leg­hiányzóbb, vagy sem. Annyi szent, a tánc, a szórakozás sem elvetni való. A dob? Az is meg­járja, különösen, ha hallana hangját a régebben beszerzett harmonika és az egy-két szál hegedű is. Nem vétek ha a fia­tal korosztály nagyobb kanállal „fogyaszt” a szórakozásból, mint a felnőttek, főleg ha rá­szolgálnak. Varga Eszter . az Arany János utca 20. szám alatt lakik szüleivel. Az idén érettségizett Kisvárdában, tanítóképzőbe je­lentkezett; egyelőre nem sike­rült. Azóta a mezőre jár, nem tudja, mit kezdjen magával. Maradna a faluban, csakhogy nincs helyben állás; egy-két órás munka lenne a tsz-irodában, az kevés. Ha nem lenne esténként néhány óra szórakozás, szerep­próba, tánc, egészen elkedvetle­nedne. Nagytakarítás közben mond el egyet-mást, amit felje­gyeztünk. Csak az utóbbi nap­tárlapoknál maradva: a múlt hónapban a szokatlan özönvíz­zel is szembeszálltak, huszonha- tan, valamennyien fiatalok. Át­ereszt raktak le öt betongyűrű­ből a legelő lapos részén. Nekik köszönheti a falu, azt is hogy nagy szünet után ismét játszik a mozi. — Akkor kaptuk meg a do­bokat. Ott sürgölődött mind­egyik, mégis nyolcán eljöttek, egy keddi napon. És felszedtük a terményt ami ott száradt a moziban. Hatvanöt zsákkal. Szombaton, vasárnap már játsz­hatott a mozi... Természete« hangsúllyal mondja, érezhető, nem teher, vagy virtusság itt az ilyen „szó­rakozás”. Ott van a fiatalok ereje a szép iskola falában, a most épülő, bár lassan formáló­dó — óvodában. De ez csak a kép egyik oldala. Van hajlamuk arra is, hogy három összejöve­telen arról beszélgessenek, ho­gyan viselkedjen a fiatal társa­ságban. A helybeli „színház” is az ő művük, tavaly a Bujócská- val léptek színpadra, az idén három rövid, vidám jelenettel készülnek a szüreti mulatságra, Fülöp Károly tanító felügyeleté­vel. Varga István, a KISZ tit­kár kétéves iskolán van, a KISZ szervezetben mindössze 33-an vannak. Eldöntőre vár, ho*»v csak dobolni tudnak e a tisza- bezdédi kiszisták... Ennek ellenére maguk sem elégedettek: — Az a furcsa felfogás ural­kodik náluk, hogy akinek udva­rolnak, vagy jegyese van, az már nem való a KISZ-be. Nem is nagyon jönnek. Alig akad köztünk 23—24 éves, a legtöb­ben 14, 15 évesek, egészen gye­rekek. Efzler sem tartozik az ..öregek” közé, de még ő is túl ifjúnak találja társait. Más problémákat is elmond. Jóné- hány szülő nem érti. miért jár­jon a gyereke a KISZ-be. Sőt az egyik anya, akinek lányát rossz magaviseletéért megrótták — szapuHa is a KISZ-t. nlefr- kákat költ. Ahogy túl lesznek a vezetőségválasztáson, nyom­ban „lejárja” a szülőket, mond­ja Eszter, a KISZ titkárhelyet­tes. Ebből a szóból kicseng, nem puszta „lejárás” lesz ez. Ma még ugyan nincs hová invitálni a szülőket, Esztiék háza a KISZ helyiség, idejárnak esténként a betűszeretők könyvet, újságot, folyóiratot kölcsönözni. Kaptak; ugyan egy szobácskát a párt­házban, de jelenleg a nedves búza, gabona szárad benne Meg amúgy se tudják, hogy ve­gyék majd birtokukba, az épü­letben lakók előre fenyegetik őket; ott aztán nem lesz dárj- dózás, dobolás... Még berende­zésre is vár, annak pedig aka­dálya van. Míg nincs a kezük­ben a helyiség kulcsa, addig nem kaphatják meg a járástól a belevaló szekrényt, azelőtt pe­dig nem kapták meg a szobát, — mert, — mint mondják — j nincs mit beletenni. Tehát pil- j lanatnyilag van is, meg nincs is otthonuk. Pedig szépen be sze­retnék rendezni, a jelenlegi „vagyont” megtoldva a szüre'i mulatság bevételével, televíziót állítanának a sarokba. » Javaslatunk? Az új veze­tőség, ha merészebben jár majd , a megkezdett úton, berendezi a fia'alok közös otthonát, megsze­retteti a szülőkkel is a KISZ-t, gondol a tsz-község fiataljainak falun marasztalására, a 33 KISZ tag mellé újakat állít a kétszáz KISZ-en kívüli közül, jobban szárnya alá veszi a kilenc kö­zépiskolást, Csépke Andráshoz hasonlóan a többi tízzel is el­végezteti a nyolc általánost, egy­szóval tartalmas előremutató tervet készít és meg is valósít­ja, szólhat a dob. Idegen ne­künk a koravén, márványarcú fiatalság. Persze módjával és igényesen, mert könnyebb va­dul dobolni, mint megismerni a hangszer, akár a szóh=ní-rgó dob történetét, napjainkig, vagy a zene történetét. Mire e sorok megjelennek új vezetősége van a tiszabezdé- di KISZ szervezetnek. A szor­galmas Varga Eszter lett a KISZ titkár, aki szívesen ma­rad a falujában, a két öreg szülő mellett, az otthon melegé­nél. Páll Géza Az idén szélesebb körben és határozottabban indu' a népmű­velési munka Nyíregyházán és külterületén, a tanyavilágban is, — tájékoztatta lapunkat Czirják János, a városi tanács művelő­dési felügyelője. Súlyponti kérdés lesz az is­meretterjesztés, amelyet az idén meggondoltabb és ala­posabb együttműködés előz meg, a társadalmi szerveket tekintve. A koordinálást a városi felügye­let végzi el, biztosítva, hogy megfelelő időben és helyen tart­sák meg az előadásokat. Különösen a tanyavilág érde­kében szervezik figyelmesebbet? az ismeretterjesztő előadásokat. Éppen ezen a területen volt ne­hézkes a szervezés az elmúlt időkben. A külterületi népművelési ügyvezetők, kultúrház-igaz- gatók munkáját segíti ez az összefogottabb, határozottabb munka. Már elkészültek a részlettervek is. Ezekben politikai kérdések, természettudományos tárgyak és könyvankétok is szerepelnek. A törekvés arra irányul, hogy a tanyákon is színvonalasabb elő­adásokat tartsanak, ezért a TIT szakelőadóit kívánják ezekre a helyekre is kijuttatni. Érdekes­ség lesz az ismeretterjesztő munkában, hogy a komoly zenei ismeretter­jesztést is előadássorozatok­ban indítják meg, negyed­évenként hangversenyekkel egybekötve. Ebben az évadban is megren­dezik a kulturális seregszemlét, levonva a tanulságot az előző évi bemutatókból. Hiba, hogy a városban sok a kisebb, esetleg alkalomszerűen született kultúr- csoport, s ezek nem elég jók. Az idén a nagyobbszámú. gon­dosabb foglalkozásokat végző csoportok kialakítását is célul tűzték ki. Elsőnek az építőiparban próbálkoznak összevont szín­játszó, tánc és énekkarok megteremtésével. Sóstóhegyen ugyanilyen elgondo­lás szerint parasztkórust kíván­nak alakítani. A megyei könyvtárral karölt­ve több könyvankétot, író-olvasó találkozót tartanak az idén, nem csak a könyvnapok alkalmával. A könyvellátás javításának ér­dekében törekvés, hogy a külterületi letéti könyv­tárakat fiók-könyvtarakká fejlesszék, hetenként több alkalommal nyitva tartva, egyenként legalább 600 kö­tetnyi könyvvel. Nem megoldott a színház mű­sorának ismertetése; városi szin­ten egy műsorkalauz kiadását tervezik, amelyben a színház, a mozik és általában a nívósabb kulturális rendezvények, esemé­nyek programjai kapnának he­lyet. E körül némi huza-vona van, az érintett szervek nehe­zen jutnak megegyezésre. A tá­jékoztatás szerint a városi ta­nács azonban rövidesen megol­dást sürget. _ Nos — hallotta Donován hang­ját —, még most is azt állítja hogy kényszerítették? Vajon mit szólnának ehhez a kis felvételhez odaát, a vas­függöny mögött a kémelhárító tisztek? A film második része, amikor az anya­got átadja, most készült. Azt majd hol­nap nézzük meg. Azt javaslom bará­tom, hogy most menjen fel a szobájá­ba, és gondolkozzon. Holnap majd be­szélgetünk. Talán jobb belátásra jut. A teremben világos lett. István szé­dültén felállt. Engedelmesen követte az őrnagyot. Felmentek az emeletre. A fia­tal férfi kinyitott egy ajtót. — Lépjen be! Belépett. Az ajtó becsapódott mö­götte. ösztönösen körülnézett a szobá­ban. Kényelmesen berendezett helj ’Ság volt. Szőnyeg, képek a falon. Alacsony ágy, szekrény, egy kis asztalka, két fo­tel. Az asztalon könyvek, újságok. A szobából ajtó nyílt a fürdőszobába. Fel­tűnt, hogy az ablakon erős vasrács volt. Hátranézett. Az ajtón nem volt kilincs. Fogoly volt. Ugyanebben az időben Frédi Sónyi Évánál tartózkodott. A lány érezte, hegy valami bántja a férfit. Frédi sze­mében látta a kegyetlenséget, és megint a félelem markolta össze szívét. Eszé­be jutott mindaz, amit Vildmann an­nak idején elmondott a férfiről. „Soha­se felejtsd el, hogy Frédi kegyetlen. Nem ismer tréfát. Könyörtelenül le­számol mindazokkal, akik útját állják, vagy elképzeléseit keresztezik. Vigyázz. Éva, nagyon vigyázz!” Szinte hallotta a főpincér hangját. Frédi ott ült az állólámpa alatt, és mereven nézte őt. Szeme most nem mo­solygott. A jégcsapok csillognak olyan hidegen, mint ahogy most a férfi sze­me csillogott. Éva szerette volna meg­szakítani a kínos csendet, de nem mer­te. Kényszeredett mosolyát a férfi nem viszonozta, és ez a hideg merevség el­zárta a közeledés tevábbi útját. — Ülj ide! — parancsolta Frédi, és a szemben lévő fotelra mutatott. Hang­ja kimért vo't. A lány szr nélkül en­ged elmélkedett. — Hány éve dolgozol az ameri­kaiaknak? — kérdezte a férfi. — Hárem éve. — És a vőlegényed? — Az négy éve... Negyvenöttől kezdve... — Éva lehajtotta a fejét. Nem bírt a férfi szemebe nézni. — Téged a vőlegényed szervezett be? / — Igen. — Rajta kívül még ki tudja, hogy kémkedsz? — Senki. — Mikor a vőlegényedet letartóz­tatták, te hogyan maradtál szabadon? — Nem vallott rám, és semmi bi­zonyíték nem volt.,, — Értem — válaszolta Frédi. — És mondd csak, de nézz a szemembe. — Szereted még a vőlegényedet? — Szeretem. — Megmentése érdekében mire vol­nál hajlandó? Éva habozás nélkül rá vágta: — Mindenre! — Még saját életedet is feláldoz­nád? — Fel. Az én életem már úgysem ér semmit — felelte halkar. a lány. — Mit értesz ezen? Éva hátrasimította haját. — Mit? — kérdezte. De inkább ön­magához intézte a kérdést, mint a fér­fihoz. — Frédi — folytatta halkan, el­gondolkodva —, én tisztán látom ön­magamat, életemet, jövőmet. Nincsenek ábrándjaim, illuzió'm. — Mondd, ez érdekel. Éva egy kis ideig hallgatott. Azon gondolkodott, hogy elmondja-e őszintén érzéseit. Tudta, hogy Frédi valamire készül, nem ok nélkül vallatja. Tegnap óta megint nem volt kábítószere, és a kokain hiánya már erősen éreztette ha­tását. Megint szerencsétlennek, kiszol­gáltatottnak érezte magát M történhet, ha őszintén beszél? Sorsát nem kerül­heti el. S talán őszinteségével segíthet magán. S ha tényleg új életet akar kez­deni, ha szakítani akar a szennvel, a gyalázattal, mely tapadós csápokkal kö- rülfcnja testét, akkor egyszer meg kell tenni a kezdő lépéseket, akkor bele kell nézni abba a kegyetlen szembe..; — Nézd, F^édi, mi vagyok én? Mi lett belőlem. Sónyi Évából? Sónyi ez­redes lányából? Tudod te, hogy kik voltak azok a Sónyiak? Nem tudod, mert te nem éltél Magyarországon. — Rágyúitott. A cigaretta idegesen moz­gott hosszú ujjal között. — Engedd meg, hogy igyam valamit. így nem tu­dok beszélni. Nincs bátorságom. — Igyál — hallotta a férfi bele­egyező hangját. Felállt, és a szekrény­hez ment. Italt hozott. Rumot, mert azt szerette. Letette az üveget és a két talpas poharat. Remegő kézzel töl­tött. Nem félig, hanem tele. Szó nél­kül felemelte. Fanyar mosollyal a férfi felé mutatta, és kiitta mind. Frédi csak a nyelvét ízesítette meg. — Látod, ez lett belőlem — tette le az üres poharat az asztalra. — Eb­ben van az egész életem. Valamikor meghaltam volna, ha meg.szom egy ilyen pohár rumot. Most? — Halkan felnevetett. — Most megihatok három ilyen pohárral, akkor sem éizem. Iszom, mert innom kell! Iszom, pedig tudom, hogy minden cseppje méreg. Va­lamikor csak a vőlegényemé voltam, és örömmel, tiszta szívből adtam mzga- mat neki. Most annak kell lefeküdnöm és akkor, amikor te, vagy más paran­csot ad. Nem akartam én Ferié bnni és azoké, akikkel a t' parancsotokra le kellett feküdnöm. És a tied sem akar­tam lenni. Nem. Senkié. Csak a vőle­gényemé. És sokáig azt hittem, hogy megmaradhatok neki úgy, ahogy itt ha­gyott. És maradhattam? Újabb cigarettára gyújtott. Szeme csillogott. A szavak őszintén, a szíve mélyéből törtek elő. Átélte mindazt, amit mondott. — Gyűlöltem a kommunistákat, és gyűlölöm ma is. Mert nem tehetek mást. Sónyi ezredes lánya nem köthet szövetséget velük. De gyűlöllek benne­teket is. Gyűlöllek, mert kegyetlenek, számítók vagytok. Nem hiszem, hogy a kommunisták megcsinálták volna azt velem, amit ti. Mondd, miért kellett engem lezüllesztenetek? Csak azért, hogy játékszeretekké váljak? Hogy úgy forgassatok ujjaitok között, ahogy akar- tok? \ | (Folytatjuk.) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom