Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
„Egyesítsük leiinriannyiimk erőfeszítéseit a békéért iolyó harcban^ Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal New-York. (TASZSZ): A szovjet Minisztertanács elnöke mellett működő újságíró csoport jelenti: Az ENSZ-ben működő újságírók szövetsége október 7-én villásreggelit adott Hruscsov szovjet kormányfő, az ENSZ közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttség vezetője tiszteletére. Sanders, a szövetség elnöke a szövetség tagjai nevében melegen üdvözölte Hruscsovot és megköszönte, hogy találkozott az ENSZ-ben működő újságírókkal. Az elnök ezután Hruscsovnak adta meg a szót. Miután a telkes taps elült Hruscsov az alábbiakat mondotta: — Örömmel találkozom ö lökkel, az ENSZ munkáját megvilágító újságírókkal. Gyakran van alkalmam találkozni a sajtó képviselőivel. Nehéz, de nemes foglalkozás az Önöké. A sajtó segíthet a népeknek abban, hogy helyesen fogják fel mindazt, ami a mai bonyolult világban történik. De a sajtó részese lehet a népek félrevezetésének is, ha bizonyos körök önző céljaira használják fel. — Ezekben a napokban önöknek sok a munkájuk. Az ENSZ közgyűlés 15. ülésszaka a világszervezet megalapítása óta a legnagyobb jelentőségű ülésszak. Ezen az ülésszakon meg kell viTaló megállapodás lehetőségét illetően és nem egyszer kijelentettem, hogy megvannak rá a feltételek. — Nehéz lenne elbírálni, menynyire érettek ma ezek a feltételek, mivel a közgyűlés jelenlegi ülésszaka egybeesett az amerikai nép életének „viharos időszakával.” Az elnökválasztásra gondolok. Az Egyesült Államokban most mindenki ezzel foglalkozik. Mindent énnél: rendelnek alá, s azok az államférfiak, akiktől a leszerelés kérdésének megoldása függ, csupán azon gondolkodnak, vajon melyik jelöltet fogják megválasztani az elnöki székbe. Ez szomorú, mivel bárki .'egyen is az elnök, ennek nincs döntő jelentősége a nemzetközi problémákra, hiszen ez az elnökválasztás az ország belügyej Nos, az Egyesült Államokban most mindent a választásoknak rendelnek alá, s nekünk ezzel számolnunk kell. Ez azonban átmeneti jelenség. — Véleményünk szerint mindent el kell követni annak érdekeben, hogy biztosítsuk a békét A tartós békéért folyó harcban azonban a fő a leszerelés, nem pedig a fegyverzet ellenőrzése, miként Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke ajánlja. | tatai olyan nagyfontosságú nemzetközi problémákat, mint a leszerelés kérdése és a szégyenletes gyarmatosító rendszer teljes megszüntetése. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy e problémák megegyezés alapján sikeresen megoldódjanak. A leszerelés minden népnek érdeke, mert csak így lehet elkerülni egy újabb pusztító háborút. — Felesleges lenne bizonygatnom önöknek, hogy ezek a kérdések csakúgy, mint a többi is, megoldhatók, ha megvan a jószándék és az a törekvés, hogy minden országgal együttmúköd- dünk a békés egymás mellett élés elveinek, az agresszív lépésektől való tartózkodásnak alapján, s tiszteletben tartva a nemzetközi jog normáit. — A jelenlegi körülmények között ostobaság lenne az Egyesült Nemzetek Szervezetében elért gépies többség kihasználásával megkísérelni bizonyos határozatok ráerőszakolását más országokra. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelembe kell vennie valamennyi állam- csoport, — mind a nyugati katonai tömbökhöz tartozó, mind a szocialista, mind pedig a semleges államok — érdekeit. Ha ennek megfelelően alakítjuk ki Ismétlem, bár már sokszor beszéltem erről, hogy a leszerelés, a fegyverek megsemmisítése az egyetlen mód a háború elkerülésére, a fegyverzet ellenőrzése viszont egyenlő a fegyverek fenntartásával. Ha azonban továbbra is vannak fegyverek, még ha ellenőrzés alatt is, akkor az, akinek fegyvere van, mindig felhasználhatja agresszív célokra, amikor csak akarja. Ezért annak, aki valóban békét akar, — Mi valóban beszélgettünk a leszerelésről, arról, hogy van-e lehetőség a megegyezésre ebben a kérdésben. Macmillan úr azt mondta, hogy nem kell sietni ezzel a kérdéssel, ki kell várni az időt, hogy jobb feltételek alakuljanak ki az országok közötti bizalom szempontjából. Akkor majd megegyezésre lehet jutni a leszerelésről is. Macmillan úr véleménye szerint körülbelül öt-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kialakuljon a bizalom légköre. Addig jobb lenne technikai szakértő bizottságokat alakítani, hogy azok tanulmányozzák e kérdéseket. Szóval azt ajánlja, hogy lassan haladjunk, miként a rovarok, a csigák és más kevésbé mozgékony lények — Ha a leszerelés kérdését a feszültség enyhülésétől és a bizalom megteremtésétől tesszük | az ENSZ munkaszerveinek fel- ] építését, ezzel elősegítjük az ENSZ tevékenységének megjavítását. — Felhívom mindnyájukat, a toll végével, tehetségükkel, befolyásukkal törekedjenek az ENSZ tevékenységét elősegítő helyzet kialakítására. Felhívom Önöket, hogy az igazságot írják: bontakozzék ki olvasóik milliói előtt a mai világ, s -íz előttünk álló problémák igaz és valóságos képe. Köszönöm a figyelmüket. Most pedig kész vagyok válaszolni kérdéseikre. (Taps). P. Frederick, a „National Broad Casting Company’ tudósítója kérdésére, hogy van-e valamilyen remény a leszerelésben való előrehaladásra, még mielőtt enyhülés következnék be az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézeteltéréseiben, még mielőtt megszűnnék köztük a gyanakvás és a bizalmatlanság? — Hruscsov rámutatott: — Ha lemondanánk arról a reményről, hogy eredményt érjünk el a leszerelésre vonatkozó megegyezés terén, ez azt jelentené, hogy a világot új háborúra kárhoztatjuk, ez azt jelentené, hogy bizonyítványt állítunk ki azoÍvnak az emberelvnek a tehetetlenségéről, akiknek gondoskodtok kell a békéről és meg kell teremteniük a békés egymásmelleit élés feltételeit. Ezárt nem a fegyverzet ellenőrzéséért kell síkra szállnia, hanem a leszerelésért, a fegyverzet megsemmisítéséért, a legszigorúbban átfogó és mélyreható nemzetközi ellenőrzés alatt. — Ezzel kapcsolatban még egy kérdésre kívánnék válaszolni. A lapok nem egészen pontosan adtak hírt Macmillan angol miniszterelnökkel történt találkozóim és beszélgetéseim eredményéről. függővé, mint egyesek ajánlják, akkor megmondhatom Önöknek, ez a kérdésnek igen veszélyes kezelése. Ez azt jelenti, hogy arról vitatkozunk, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. (Derültség). Azt hiszem, ez a kérdés még ma sincs megoldva. így tehát a leszerelésre vonatkozó megegyezés megteremtésének kérdésében is meddő szóíecsérlés arról beszélni, mivel kezdjük, a bizalom feltételeinek megteremtésével-e, vagy a leszereléssel. En arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fő dologgal kell kezdeni, vagyis a leszereléssel! Meg kell semmisíteni a fegyverzetet, ellenőrzést kell bevezetni, hogy senki sem fegyverkezhessek. Ezzel létre jönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte bizalom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a leszerelésről szóló megegyezést. Minél tovább húzódik ugyanis a megegyezés megteremtése, annál inkább lehetővé válik, hogy év- ről-évre növekedjék az atomfegyverrel és rakéta-technikával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atom- és hidrogénbombákkal és rakétákkal felfegyverzett államok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelésről szóló megegyezés. — Ügy látszik tehát — jelentette ki Hruscsov, hogy e nyugati logika értelmében sietni kell a leszereléssel, mégis Macmillan úr azt mondja, hogy öttíz évig várni kell. Ez azt jelenti, hogy most eredménytelen— Ha az ENSZ-ben szavazásra tennék fel azt a kérdést, hogy Hammarskjöld úr megtartsa-e továbbra is az ENSZ-főtitkári tisztét, továbbá szavaznának az Ön által javasolt háromtagú végrehajtó szervről is, jóvá- hagyná-e olyan szavazás ciecimé- nyét, amely a kétharmados többségi elv alapján születne. Arne Thorsen-nek, az Expressen tudósítójának kérdése: — Elnök úr, ön a közgyűlésen elhangzott hétfői beszédében azt mondta, ha a főtitkár nem mond le, akkor levonja a szükséges következtetéseket a fennálló helyzetről. Hammarskjöld úr azt felelte, hogy nem mond le tisztjéről. Nem tudom megmondani milyen következtetést vont le máris, vegy milyet szándékozik levonni? Hruscsov: — A két kérdés közel áll egymáshoz, de nem azonos. — Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését illeti, hogy tisztjéről, nem mond le, felszólalásomban — mint ahogyan önök is hallották, — a következőket mondottam: Ha Hammarskjöld úr „lovagi eiéryekKel rendelkeznék”, lemondana tisztéről. Ám nem voltam benne biztos, hogy vannak ilyen erényei, s e tekintelben Hammarskjöld úr teljesen igazolta a róla alkotott véleményemet. — Most pedig a kérdés kétharmados többséggel való megoldásáról szólok. — Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalékos szótöbbséggel hoznák !3, m, semmiképpen nem értenénk egyet vele. — A vitás kérdések megoldásában az Ön által Kétharmadosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy országon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket ségre kell kárhoztatnunk a leszerelési tárgyalásokat. Ebből sül ki, hogy e tárgyalásokat megkezdtem én, a nagyapa és majd az unokáim fejezik be! (Derültség). Ez valamiféle láncreakció, amiért az egész emberiség fizethet meg. — Meg kell mondanom, nekem sok unokám, van, s remélem, unokáim nagyapjuk nyomdokain haladnak, de én a nagyapa mégis mindent szeretnék megtenni unokáim kedvéért, hogy békés viszonyok között éljenek, s hálásak legyenek azért, mert megvéd tűk a békét. Elnök: — A két következő kérdés azonos tartalmú, s ezért úgy döntöttem, hogy egyszerre olvasom fel. D. Newmannak, a New-York Herald Tribune tudósítójának kérdése: döntenek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült nemzetek Szervezetéhez tartozó országok döntik el. Ám ez nem parlament, hanem nemzetközi fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy az e fórumhoz tartozó egyetlen államnak se menjen a rovására. — Ha akarják, nyíltabban is felvethetem e kérdést. Képzeljék el, hogy az ENSZ-tagálIamok képviselőinele fejében szeget ütne a következő „eszményi” gondolat: Határozzuk el, hogy megszüntetjük a Szovjetunióban levő szocialista rendszert! Mi történnék, ha ezt tojtunk, a szocialista országok képviselőin kívül mindenki megszavazná? Mit válaszolnánk? Azt mondanánk, amit mi oroszok hasonló esetben mondani szoktunk: „Egyék meg, amit főzteli!” Önök hozták ezt a határozatot, hát éljenek is vele, mi pedig továbbra is saját szocialista rendszerünkben élünk, mint eddig. Aki pedig beleülné az orrát a dolgunkba, — bocsássanak meg a durva, de eléggé találó kifejezésért, — annak a képébe vágnánk!” — Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, alaposan mé- lyedjenek el ebben a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocialista és semleges államokból áll, az imperialista, kolonialista tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendelkeznek. Mi, szocialista országok az ENSZ- ben ma kisebbségben vagyunk. Ám ez átmeneti állapot. Ma még kisebbségben vagyunk, de előre megmond(Folytatás a 2. oldalon) én most is derűlátó vagyok a leszerelésben A leszereléssel nem érünk raí Az ENSZ nem egy országon belüli parlament XVII. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM Ára 70 fillér I960. OKTOBER 9, VASÁRNAP FB-86 (Folytatásos regény). (4. oldal) ★ Irodalmi oldal (6—7. oldal) Vállaji tájolni (5. oldal) ★ Családi vasárnap (9. oldal.)
