Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal (Folytatás a* 1, oldalról.) hatjuk, hogy a jövőben önök lesznek kisebbségben. Következésképpen az ENSZ- ben levő ideiglenes többségük­kel nem szabad visszaélniük, nem szabad kihasználniok arra, hogy határozataikat rákénysze- rítsék a kisebbségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatko­zunk, hanem nemzetközi prob­lémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más államok szuveréní- tását és az ügyeibe való be nem avatkozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. így jutunk el a kérdés helyes meg­oldásához. Rendkívül kérem Önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Mi nem követe­lünk magunknak olyan helyze­tet, hogy már ma a nyugati országokkal azonos számú he­lyet foglaljunk el a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ titkár­ságában. Mi nem többséget ké­rünk, hanem csupán saját jus­sunkat. A továbbiakban Hruscsov ki­fejtette, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetében — mór pe­dig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a lárom államcsoport. A kapitalista or­szágok: a monopoltőke országai, a gyarmattartó hatalmak; a szo­cialista országok: a valóban sza­bad világ országai, a lehető leg­szabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mmd a három csoportnak meglenne a maga részesedése egyharmad- egyharmad arányban. Ezzel mindhárom államcsoport számára azonos feltételeket teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések njyan megoldását, hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa ká­rát. Vajon ez nem ésszerű? — kérdezte, majd kijelentette: ■— Nem kiváltságokat követe­lünk, hanem a jussunkat, ami jogosan megillet bennünket. — Ha Önök — folytatta — a többség révén akarnak nvnket alárendelt helyzetbe nozni és arra akarnak rákényszeríteni bennünket, hogy a kérdéseket egyenlőtlen feltetélek közepette oldják meg, ez csak arra kész­tethet, hogy érdekeinket ne az ENSZ-ben lefofyó szavazás út­ján, hanem az Egyesült Nemze­tek Szervezetén kívül védelmez­zük meg, vagyis, hogy saját erőnkre, saját hatalmunkra tá­maszkodjunk. Ez viszont — önök is megértik — eleve a viszony kiélezésére vezet. — Javaslataink ésszerű alapon épülnek fel, Mi a nemzetközi feszültség enyhülését óhajtjuk; békés együttélést, békét és barát­ságot akarunk. Önök viszont arra törekszenek, hogy ural­kodjanak rajtunk, a szocia­lista országokon és a semle­ges országokon. így tehát Önök a hidegháború folytatását és a viszonyok kiéle­zését kívánják. Gondolkodjanak el ezen uraim! Ha ma nem gondolkoznak el rajta és nem értelmezik helyesen, remélem, holnap majd megértik, mert más kivezető út nincs. — Ez a kérdés: vagy azon az úton fejlesztjük kapcsolatainkat, hogy megszüntetjük a nemzet­közi feszültséget és a hideghá­borút, békére és barátságra tö­rekszünk; vagy továbbra :s olyan irányvonalat követünk, amely a feszültség kiéleződésé­hez vezet. Ez pedig, Isten tud­ja, mivel végződhet, mert a feszültség és a hidegháború mindennemű kiéleződése meleg­háborúvá fajulhat. — Aki a népek békéjét és ba­rátságát akarja, annak nemcsak saját országa és a saját hazája- beli csoportok érdekeit kell fi­gyelembe vennie, hanem szá­molnia kell a szocialista orszá­gok, a semleges őrs: IgoK érde­keivel is. — Mi nem akarjuk rákény­szeríteni Önökre szocialista rendszerünket. fiijenek úgy, miként lelkiis­meretük parancsolja, de ne akadályozzák, hogy mi is úgy éljünk, ahogyan azt a mi lelkiismeretűnk diktálja. Ne akadályozzuk a semleges or­szágokat sem, éljenek azok is, amint lelkiismeretük parancsol­ja —- jelentette ki Hruscsov. Mi ellenezzük a gryarmatosílók politikáját Stanley Burtcenek, a kanadai rádió tudósítójának kérdése: — ön szerint Kongóban a nyugati országoknak az a fő cél­juk, hogy továbbra is ellenőriz­zék az ottani nyersanyagokat, különösen az urániumot. Helyes­nek tartja-e ön ezt a kijelen­tést, figyel imbe vtve, hoj y urá­nium — Katanga e íő terméke — rendkívül nagy mennyiség­ben van a világon és r agy ná- niumbányákat tárnak fel pél­dául Kanadában? Hruscsov: — ön, uram, rám akarja kényszeríteni azt a né­zetét, hogy a gyarmatosítok azért szereznek gyarmatokat és azért ' irtanak ki embereket, hogy segítségükre legyenek: hadd fejezzék be mielőbb töidi pályafutásukat és hadd juisa- nak minél hamarabb a menny­országba. (Élénkség.) — Számomra teljesen másod­rendű az a kérdés, vajon a gyar­matosítók, az uránium, a ko­balt után, vagy az ördög után mennek. Azért mennek, hogy kifosszák a gyarmati nepeket, megtollasodjanak rovásukra, megsemmisítsék a leigázott or­szágok népeit. Amikor a belga gyarmatosí­tók Kongóba érkeztek, a la­kosság száma több mint 20 millió volt. Most viszont. amikor a gyarmatosítók hosszú ottlétük után távoz­tak, a lakosság száma nem­hogy gyarapodott volna, ha­nem majd felére csökkent. Miért? Talán kevesebb néger gyermek születik? Nem! A né­gereknek talán még több gyer­mekük születik, mint az euró­paiaknak, csakhogy ezek a gyer­mekek hihetejienül embertelen viszonyok közé kerülnek, s ezért nem maradnak életben, időnek előtte meghalnak. — Vagy vegyük például az ausztráliaiakat. Mi. Meo/ies fel­szólalt az ENSZ közgyűlésén. El­mondhatta volna, hogyáh hódí­tották meg Ausztrálét, hogyan mérgezték meg és pusztították a gyarmatosítók az embereket, mint a vadállatokat. Majdnem az egész bennszülött lakosságot kiirtották. Ezt nevezik „civilizá­ciónak’'! Ennek a „civilizóció”- nak az emléke örökké él és szá­zadokig gyűlöletes marad a né­pek szemében. — Mi ellenezzük a gyar­matosítók politikáját. Min­den idegszálunkkal tiltako­zunk c politika ellen és min­den tőlünk telhetőt elköve­tünk, hogy az átkozott, kivénhedt rabszolgatartó gyarmatosító rendszer mielőbb elpusztuljon és hogy minden nép megszerezze a szabadságot és függetlenséget. R. Hottelet-nek, a Columbia Broadcasting System tudósítójá­nak kérdésére, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért ön el New Yorkban, az ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül? — Hruscsov többek között kijelentette: Lelepleztük a és elültettük az Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az igazság szavát, ehhez nem ;en- ne elég erős a nar.gja. Az igaz­ságot nem lehet megélni! Az igazság diadalmasKouni fog. Hogy mikor, azt türelemmel ki kell várni. Simon Molele-ne*. a tuniszi rádió tudósítójának kérdésére, hogy miként képzeli el az al­gériai nép függetlenségi Harcá­nak megsegítését? Hruscsov rámutatott: — Mi, szovjet emberek rokonszenve­zünk a gyarmatosító«. ellen füg­getlenségükért harcoló gyarmati népekkel. Hogyan rekesztenenk ki ebből egy olyan nagy népet, mint az arab nép, amely függet­lenségéért, szaoadságáért harcol. Mi üdvözöljük e harcot. Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra is oly an se­gítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlensé­géért, szabadságáért vívott küz­delmében. Ferrarának. az Unite tudósí­tójának arra a kérdésére, hogy: — Miként vélekedik ön az öt semleges ország határozati javas­latával kapcsolatos szavazásról? Hruscsov kijelentette; — Mi kifejtettük erre vonatkozó állás­pontunkat abban a levélben, ame­lyet e határozati javaslat szerzői­hez intéztünk. E levelet közölték. Azt hiszem, aligha szükséges most visszatérni erre a kérdésre. A. Fletcher-nek, a Worldáwide csuk a tizedrés annak, amit az imperialista or­szágok az elmaradt országoktól raboltak, az is kevés lenne — már pedig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes remé­nyeket, hogy az imperialista or­szágok növelik segítségüket. Más ugyanis beszélni és megint más cselekedni. A kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert ez ellenke­zik a kapitalizmus lényegével. — Ezért, újságíró uraim, önök tudnak olvasni, de értsék is meg azt, amit olvasnak. Azért mon­dom ezt Önöknek, mert az élet ta­pasztalatai diktálják ezt nekem. Vegyük például Angliát. Mi­lyen gazdag ország! Milyen szegény azonban India! Mi­lyen gazdag Franciaország, de milyen szegények a Franciaor­szág által kifosztott afrikai országok! Milyen gazdag Anglia, de milyen szegény Ceylon! — A szegénység talán nemzeti sajátsága ezeknek az országok­nak? Nem! Ez a szociális jelenség, politikai jelenség. Jöttek a fosz­togatók, kirabolták a leigázott or­szágok népeit, aztán még azt mondják: „Köszönjétek meg, hogy kifosztottunk benneteket, mert el­hoztuk nektek a civilizációt”. Nos, tudják, nálunk ezt szokták mon­dani: ..Isten ments az ilyen ba­rátoktól, az ellenségeimmel ne-' dig majd magam is elbánok.” Erre is ez áll: „Ments meg uram bennünket az ilyen civilizáció­ról, civilizációval pedig mi majd magunk is megbirkózunk, meg­szerezzük azt!” Ezenkívül India magasabb szín­vonalon volt abban az időkben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizációra támaszkodott, — Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mér­tékkel lemérjem az ENSZ-ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyi­ségét és minőségét. Egyet azon­ban mondhatok: aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi történt. Jo mag­vakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait. hazugságot igazság magvait Press Service tudósítójának kér­désére, hogy a Szovjetunió állan­dóan sürgeti az elmaradt orszá­gok fejlesztését. Várható-e, hogy a Szovjetunió növeli hozzájárulá­sát az ENSZ segélyprogramjához ugyanúgy, miként azt az Egye­sült Államok megígérte? Hruscsov hangsúlyozta: — Mi többször is kifejtettük álláspon­tunkat erről a kérdésről. Részt- veszünk a fejlődésükben elma­radt országoknak ENSZ útján való megsegítésében, de úgy vél­jük, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helye­sebb, ha megmaradunk az ENSZ útján nyújtott segítségünk jelenlegi színvonalán. Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak ered­ményeként anyagi eszközöket lehet majd megtakarítani, te­hát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segít­ségünket, más országokkal való megegyezés alapján. Jobbnak tartjuk azonban hogy kétoldalú szerződés alapján adunk segítséget, vagyis megegyezünk az elmaradt országokkal és e meg­egyezés értelmében nyújtsunk neki önzetlen segítséget. — Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti, — mondotta Hruscsov — a következőket mondhatom: vé­leményem szerint, ha tét adnák vissza hanem a rabló erejére, az erő­sebb erejére. És ezt nevezik jog­nak! Most pedig adják a nemes­lelkűt. Ez tudják ... No, de elég ebből. (Derültség.) S. Günsburg-nak, az AFP tudó­sítójának kérdése: A Renmin Ribao, a Kínai Kom­munista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba „papírtigris" nem kíván-e ön megjegyzést fűz­ni e kijelentéshez? Hruscsov: — Nem olvastam ezt. önök olvasták, s én kommentál­jam?! Képzeljék el, milyen hely­zetben vagyok! Önök olvasták, önök is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség.) Dong Hva-nak, a délkoreai hír- ügynökség tudósítójának kérdése: — Elnök úr, nem mondhatna va­lamit tervebevett észak-koreai utazásáról? Mi az utazás célja? (Derültség.) N. Sz. Hruscsov: — Nem értem, uraim, miért fogadták olyan élénk derültséggel az újságíró úr kérdését. Bizonyára azért, mert ez az úr dél-koreai. Én nem ta­lálok semmi okot erre az élénk­ségre. Nagy tisztelettel viseltetem az újságíró úr kérdése iránt. — Nos, Dél-Koreában Li Szin Man uralkodott. Mi ellene és rendszere ellen voltunk. Ma már Li Szin Man nincs ott, megszűnt az a rendszer is, amely uralko­dása idején Dél-Koreában volt, bár a jelenlegi rendszer nem kü­lönbözik az előzőtől. Ma ilyen rendszer van, hol­nap amolyan, de a koreai nép továbbra is olyan marad, amilyen volt, s mi hiszünk benne, hogy minden nép, a koreai nép is, nemes elveket vált. Szabadságszerető nép ez, hősiesen harcolt a japán megszállás ellen. Az ország déli részének lakosai azonban rosszabb helyzetbe ke­rültek, mint az északiak. Az észak-koreaiak földrajzi és politi­kai szempontból egyaránt jobb helyzetben vannak a délieknél, de hisszük, hogy a délkoreaiak is felzárkóznak az északiakhoz. — ön azt kérdezi, mikor uta­zom a Kareai Népi Demokratikus Köztársaságba? Nyomban azután, hogy Kim ír Szén elvtárssal ösz- szeegyeztetjük koreai utazásom időpontját, mivel sokáig marad­tam Amerikában. Később ezt be­jelentjük. Több tudósítónak kérdésére, hogy van-e a Szovjetuniónak va­lamilyen javaslata, hogyan lehet­ne feléleszteni az ENSZ világűr­bizottságának tevékenységét? N. Sz. Hruscsov kijelentette: — Javaslatainkat annak idején kifejtettük, s ha ezeket megszív­lelik, hajlandók vagyunk részt- venni a bizottságban. Az Egyesült Államok javaslatait egyoldalú­nak tartjuk, mivel ezek nem számolnak a szocialista országok érdekeivel. Az Egyesült Államok diktálni akar ebben a bizottság­ban. Ha nem a bizottságban, ha­nem a világűrben akar dik­tálni, ám tessék, diktáljon, ott bőven jut hely mindenki­nek. Tessék diktálni, mi is diktálni fogunk. (Derültség a teremben.) F. Hamiltonnak, a Néw-York Times tudósítójának kérdése: — Azt hiszem, Macmillan úr­ral folytatott beszélgetésében ja­vasolta, hogy jövő év elején, mi­után Eisenhower elnök ür utód­ja elfoglalta helyét, hívják ösz- sze a csúcsértekezletet és a köz­gyűlés rendkívüli ülésszakát. Nem fejtené ki . részletesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találko­zóra, s mit kellene ott meg­vizsgálni? N, Sz. Hruscsov: — Igen, igaz ez az értesülés. Midőn Macmil­lan úrral találkoztam — New- Yorkban kétszer is találkoztunk — beszélgetéseink során érintet­tük e kérdéseket. — Macmillan úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az állás­pontra helyezkedtem, amelyet már annakidején kifejtettünk: helyeseljük a csúcstalálkozót hogy megoldjuk ott a német bé­keszerződés megkötésének kérdé­sét, s következésképpen Nyugat- Berlinnek, mint szabadvárosnak a kérdését. Én azonban más problémákat is felvetettem. — Amikor ezt javasoltam ab­ból indultam ki, hogy meg kell gyorsítani a német békeszerződés megkötését hiszen e kérdés meg­oldása máris túlságosan elhúzó­dott. Macmillan úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyha­talmak kormányfőinek értekez­lete és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, mi is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Ál­lamok felbori Lotta a. párizsi csúcsértekezletet. — Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: — Az' ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülés­szakának kérdése. — Az a véleményünk, — ez­előtt is az volt — hogy a le­szerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülés­szakán szemlátomást nin­csenek meg azok a különle­ges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredmé­nyekre jussunk. (Folytatás a 3. oldalon) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom