Kelet-Magyarország, 1960. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-27 / 254. szám

Segít- oz ellenőrzés Balogh Berta a Kisvárdal Járási Tanács előadója (jobb­ról) nemrég ellenőrizte a liizalianyári tanács pénzgazdál­kodását. Az ellenőr türelmesen segít a tanács adminisztrá­torának, s közösen egyenes vágányra terelik a dolgokat. Városi iparitanulók — a répaiöldön Már harmadszor adtak egymás­nak találkát a legutóbbi vasár­nap a nyíregyházi 110-es számú iparitanulóintézet növendékei a Gorkij téri iskolában. A fiata­lok Szocs Ferenc tanár vezetésé­vel társadalmi munkára indultak az Antal-bokori Állami Gazda­ságba. Nagy kedvvel indultak ki a holnap szakmunkásai a mező­re, ahol társadalmi munkában öt hold répát szedtek fel és 2,5 hold termést koronáztak le. Az állami gazdaság szakemberei elégedettek voltak az iparitanulók munkájá­val. Normandia — Nyemún A nyíregyházi Gorkij Filmszín­ház következő műsora minden bi­zonnyal sok érdeklődőt fog von­zani. Ugyanis ma esté­től kezdődén műsorra kerül a NORM ANDI A-NYEMÁN című szovjet—francia filmalkotás. A film a második világháborúban egy kötelékben vállvetve küzdő szovjet és francia repülők hősi tetteit örökíti meg. A film amel­lett, hogy végig bővelkedik iz­galmas jelenetekben, hasznosnak bizonyul olyan szempontból is, hogy felidézi a két nép,— a szov­jet és francia emberek — hősi harcát a hiteleid fasizmus ellen. A NORMANDIA—NYEMÁN fia­taloknak és felnőtteknek egyaránt hasznosat és feledhetetlent nyújt. Bélyegkiállítás Nyíregyházán a megyei tanács nagytermében A megyei tanács dolgozóinak szakszervezete pénteken, október 28-án délután fél ötkor gazdag bélyegkiállítást nyit meg a me­gyei tanács nagytermében. A bé­lyegkiállítást szombaton délután 3 óráig lehet megtekinteni. A be­lépés díjtalan. Következetesség, igazságosság, megértés \ kik beszéltek már olyan emberekkel, akik ** mereven ragaszkodnak téves elképzelé­seikhez, azok tudják, mit jelent az agitáció. A felnőttek nevelői felelősségteljes hivatást vá­lasztottak: segítik embertársaik gondolkozását formálni. Az iskolákban sok lehetőség van az értelem formálására, hisz főfeladatként végzik ezt a nevelők. A fiatalokat könnyebb is taní­tani, nevelni. Mégis akadnak, akik közép- és felsőbb tanulmányok elvégzése után sem vál- rak minden követelménynek megfelelő embe­rekké, nem formálódnak új típusú, szocialista jelleművé. A népnevelők dolga azonban sokkal körülményesebb a nevelőkétől, mert az agitá­torok már felnőttekkel foglalkoznak, akiknek gondolkodását, viselkedését, nézeteit sokkal ne­hezebb formáim, mint a fiatalokét. A nehézségek ellenére mégis egymásután válrak öntudatos építőivé a szocializmusnak idős munkások, dolgozó parasztok. Gyakran vagyunk tanúi, hogy javakorabeli értelmiségi dolgozók életük második felében válnak a szocializmus építését igazán szolgáló emberek­ké. Ezek a gondolatok jutottak eszembe a kö­zelmúlt napokban megtartott nyíregyházi járá­sa népnevelő tanácskozáson. Az, hogy egysze­rű rakamazi dohánygyári munkások, nagycser- keszi termelőszövetkezeti tagok, kemecsei pe­dagógusok és még sokan mások a nyíregyházi járásból egy életre eljegyezték magukat isme­rőseik, munkatársaik tudatának formálásával, az emberek nevelésével. Szenvedélyesen be­szélt Bagi Ferenc elvtárs, rakamazi agronómus a legújabb agrotechnikai eljárások bevezetésé­ről, de valahányszor gazdasági eredményeket említett, mindig hozzátette: a szövetkezeti ta­gok értelmének formálása nélkül lehetetlen lenne fejlett agrotechnikai eljárásokat alkal­mazni többet termelni. Ha a tsz tagok által is­meretlen módszereket kivan alkalmazni, előbb mindig arra gondol: akik egész életüket régi módú gazdálkodásban töltötték, azoknak nehéz egyszerre megérteni az újat, felismerni jelentő­ségüket. S ezért nem sajnálja az időt munka­társai nevelésétől. I# ági elvtárs sok példával igazolta, hogy ■*-* mennyire körültekintően kell Intézkedni egy-egy új módszer bevezetése alkalmával. Szövetkezetünkben korábban sok baj volt az állattenyésztésben. A fejési átlag öt liter alatt volt. Az állattenyésztési brigádvezető ragaszko­dott régi elgondolásaihoz, s azokat érvényesítet­te is. Hiába kérték, nevalték, nem hallgatott a szép szóra. Leváltották. A növénytermelésbe irányították. Közben azonban nem felejtkeztek meg róla, s amíg a növénytermesztésben dol­gozott, rendszeresen foglalkoztak vele. Számí­tottak rá, tudták, ha jó belátásra sikerül bírni, nagy hasznára lehet ez a közösnek. Munkájuk nem volt hiábavaló. Az állattenyésztési brigád- vezető végül belátta: helytelen úton jár. Meg­fogadta a párt- és gazdaságvezetők, a népneve­lők tanácsait. Visszahelyezték az állattenyész­tésbe. Azóta megjavult az állattenyésztési munka. A fejési átlag 11 literre emelkedett. Jobban takarmányozzák, gondozzák az állat­állományt. Az alig 250 hold szántóval rendel­kező tsz-ben 85 darab szarvasmarhát, 185 da­rab sertést, 300 juhot és 8 lovat tartanak. Az idén már 92 darab hízottsertést értékesítettek. Az állatenyésztési munka jelentősen hozzájá­rul ahhoz, hogy havonként rendszeresen oszta­nak előleget. fiz az eset is azt igazolja: az emberekkel való foglalkozás közben türelmesnek kell lenni. Nem szabad elhamarkodottan dönteni. S akkor sem kell lemondani különösen a szak­emberekről, ha azok nem váltják be azonnal a hozzájuk fűzött reményeket. Ismételten vissza kell térni hozzájuk, beszélni velük, mint ahogy Rakamazon tették. Megéri a fáradtságot. A nyíregyházi járás legtöbb községében elismerik a tsz-ek eredményeit. Beszélnek is ezekről. Van azonban olyan jelenség is, hogy csak a hibákat veszik észre. Helyenként egye­sek alaptalanul siránkoznak. A nagy cserkészi Új Élet tsz-ben azt hangoztatták: „szegények vagyunk”. S amikor alaposabban megnézték, hogy valóban „szegényekbe, kiderült, tavaly 47, az idén 43 forinttal fizetnek egy munka­egységet. Termellek holdanként 20 mázsa bú­zát, 21 mázsa árpát. Értékesítenek 1500 mázsa vetőburgonyát mázsánként 135 forintért. Elad­tak 50 darab hízót 106 ezer forintért és van 42 darab sőréjük. S mégis panaszkodtak. A pártszervezet elhanyagolta a tsz tagok közötti politikai munkát. Ez az eset is arra int, ha szünetei a tsz tagok között a politikai munka, téves nézetek, kedvezőtlen jelenségek kapnak lábra. ' | öbben megismételték azt a helyes megái- lapítást, hogy a népnevelők legyenek kö­vetkezetesek, igazságosak és megértoek. Kovács István, a rakamazi dohánybeváltó munkása el­mondta, hogy ő úgy tekint fiz idősebb dolgozó parasztokra, mint a szüleire. Velük egyenlő fél­ként beszél. Nem érezteti, hogy többet tud, nem nézi le azt, akivel beszélget. S ez nagyon fontos. Ha a dolgozók észreveszik, hogy a nép­nevelő „fennhéjázó”, tudálékos, nagyképű, nem szívesen fogadják otthonukban. Ha pedig sze­rény, egyszerű, s ért is ahhoz, amiről beszél, szavai munkára nevelnek, fejlesztik a dolgozók öntudatát. Az említett ismérvek azonban ön­magukban nem elegendők a jó politikai mun­kához. Sefcsik Antalné kemecsei népnevelő, pedagógus úgy ismeri azokat a dolgozó parasz­tokat, ahova népnevelni jár, mint rokonait. Is­meri a családfőt, feleségét, a gyermekeket, azok gondjait, örömeit. Csak így lehet igaz tanács­adó, segítő, népnevelő. Kemecsén 64 népnevelőt foglalkoztatnak. A munkáról való beszámoltatáskor és a feladatok meghatározására nem hívják azonban össze egy helyre mind a 64 népnevelőt. így sok időt venne igénybe a beszámolás és a tapasztalatok érté­kelése. Négy részre osztotta a pártvezetőség a népnevelőket. Egy-egy csoportot a pártvezetőség egy tagja irányít, számoíxat be. Helyes ez a módszer. A rakamaziak még az értekezleten el­határozták, hogy követik a kemecseieket. Nagy Tibor. m.) — Talán tud valami közelebbi ada­tot adni. Krasznai is itt van már az országban, de nyomaveszett. Szóval te Olajost keríted elő, én pedig az FB— 86-ot védem. Cselei elgondolkodva ült íróaszta­lánál. Egy óra múlva Kocka jelentke­zett telefonon. — Halló! — kiáltotta a kagylóba a fiú —, Szegedi doktor eltűnt a lakásá­ról. Lehet, hogy nem is jön vissza. Egyetlen iratot sem találtunk. Mindent elégetett. Ellenben a rádióadót megta­láltuk. — És a felesége? — A lakók szerint az már tegnap elutazott. Cselei kedvetlenül tette le a kagy­lót. Fel-alá járt a szobában. — Mégis úgy lesz, ahogy gondoltam — villant át agyán. — Frédinek valahol van még egy titkos lakása, más név alatt. Biztosan odavitte Olajost. És ez csak villa lehet, egy magános villa, ahova feltűnés ” nél­kül be tud vinni egy áléit embert. Eszter már lefekvéshez készülődött, amikor csengettek az ajtón. Egyeaül volt otthon, mert nővére hazautazott fa’u- ra. A csengetésre felriadt. Gyorsan ma­gára kapta pongyoláját, és az ajtóhoz ment. — Ki az? — — kérdezte szorong­va. Mióta Istvánnal az az eset történt, nyugtalan és ideges volt. — Krasznai István — hallotta az ajtón keresztül a tompa, elfojtott han­got. Elszorult a szíve. Hamarjában nem tudta, hogy mit csináljon. Örüljön-e vagy féljen? Egy másodpercig tanácsta­lanul állt, aztán határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. A fiú belépett. Eszter hátrahőkölt. Alig ismerte meg Istvánt. Vagy két lépést hátrált, még az ajtót is elfelej­tette becsukni... István becsukta, ráfordította a kul­csot és megfordult. A lány csak nézte. Arca sovány, sápadt volt, mintha na­pok óta nem aludt volna vagy valami mély fájdalom, valami ismeretlen beteg­ség kínozná. A fiúból áradó szorongás, kétségbeesés ijesztő volt, — István — suttogta Eszter. — Ist­ván... hogyan... kerülsz ide?... — Tud­ta, érezte, hogy a fiú jönni fog, készült is a találkozásra, mégis váratlanul érte. — Eszter.. i — Gyere..; — A lány kinyitotta a szobaajtót. Kellemes meleg áradt ki. A fiú szó nélkül követte. — Vesd le a kabátodat. — István engedelmeskedett. Leültek, és csak néz­ték egymást, mint az idegenek vagy a szerelmi vallomásra készülő diákok. — Itt maradhatok egy pár órára? — törte meg a csendet a fiú. A lány bólintott. István lehunyta a szemét. Száját összeszorította, arca megvonaglott. A fájdalom, amely nagyon mélyen fészket rakott a szívében most bontogatni kezd­te szárnyát, csapkodta a könnyek zsi­lipjeit. .. mert milyen jó lenne sírni.. j Milyen jő lenne odaborulni ennek a tisz­ta, becsületes lánynak az ölébe, gyógy­irt, vigasztalást, enyhülést találni. Biz­tató szavakat, szeretetet, mely után any­ja halála óta vágyódott... Istenem, de jó is volna szavakat hallani, valami olyasmit, hogy nincs vége még... nem zárult le a sorompó. .. Nem, nem... az ő számára nincs vígasztalás, nincs bo­csánat... az ő léte lezárult... Hajnali öt órakor várja őt az ismeretlen, aki­nek át kell adnia a felfedezést, és neki végre kell hajtani, mert nem tud meg­válni az élettől..; Nem akart sírni, de mégis előtör­tek a könnyek... Hangtalan, megrázó férfi sírással sírt... Mint a' tiszta for­rásvíz a hegyek mélyéből, úgy tört fel szívéből a fájdalom könnye., ( — Eszter — suttogta maga elé —* Eszterkém... Gyűlölsz? A lány nem felelt, mereven nézte a lehunyt szemű fiút, s érezte, hogy Istvánnal valami nagy baj történt, va­lami rettenetes veszélyben van, szédü­letes mély szakadék szélén áll, s neki segítenie kellene rajta, amíg nem ké­ső, mert minden percben belezuhanhat a mélységbe... — Nem, nem gyűlöllek — mondta biztatón, anyáskodó hangon. — Mi tör­tént veled? — Hogy nézel ki? — A fiú könnyei visszaadták erejét, józanítóan hatottak rá. — Végem van... Eszterkém, végem van..; — tört elő akadozva Istvánból. Eszter odavitte a széket a fiú mel­lé. Megfogta a kezét. — István. A fiú szorosan megmarkolta a lány csuklóját, mint a fuldokló az útjába sodródó ágat. — Tudod, hogy mindig barátod vol­tam. .: — duruzsolta a lány. — Kitar­tottam melletted... mondd el, mi tör­tént? Hova tűntél?... Aznap mentél el, mikor Holub elintézte az egyetemre való visszavételedet. A fegyelmi bizottság döntését megsemmisítették, de téged már nem találtunk... István mint egy szélütött, értelmet­lenül bámult a lányra. Először nem fog­ta fel a szavak értelmét. Mikoi a sza­vak mégis áttörték tudatának falát, s megértette miről van szó, nem akart hinni fülének. — Mit... mit mondasz?... Hogy én.:; hogy engem visszavettek? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom