Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-16 / 219. szám
A gacsályi „olimpia” Rámában csályban még nem aludt ki az „olimpiai láng”. Persze a hasonlat nem a legszerencsésebb. Gacsályban, • távoli csengeri járás tőlünk 100 kilométerre fekvő falujában nem is égett a láng, hacsak nem soroljuk ide az emberekben égő munkakedvet. Nem holmi sportkülönlegesség színhelye hát e község. Csak annyiban hasonló az olimpia színhelyéhez, hogy itt is magvas meglepetések születtek, elsőkből utolsók, utolsókból elsők lettek. Az igen esélyes „gacsályi alma” például, amitől 600 ezer forintot vártak, teljesen lemaradt, jó ha 100 ezret hoz. Úgyszintén hátul kullogó lett a szarvaskerepből, a lucernából. Az időjárás, a sok eső nem kedvezett a mezei „versenyzőknek”. Szerencsére, ami forint kihullott a szekér aljából, az öi'etes gacsályiak ke- zenyomán visszagurul máshonnan. Itt van például a rostkender. „A nyáron nagyon beleszerettem — mondja Beke elnök — nem csalódtunk benne”; Pénzszaga van ennek is, holdanként 25 mázsa helyett a dupláját hozza az idén, magyarul 112 ezer forintos bevétel helyett 240—250 ezer forintot, a ez már pótol egy aprómag- kiesést. Tengeri kereken 3000 mázsa aránylik a padláson, esztendő végére 700 disznótort csinálnak a városi munkásoknak, ennyit adnak át hízott sertésből. Száz holdra 40 hízó esik náluk, bővítik a fiaztatót, 80 koca röfög benne nemsokára. Nem fog a szabad ■‘■g alatt telelni a szarvasmarha sem, „házilag” száz férőhelyes istállóvá alakítják a dohánypajtát, s még az őszön tető alá hoznak egy öt—hat vagonos tengeri górét is. Eitnifi h4t ”a gacsályi olim- Lllllf I pia” idei eredménye. Futólag még annyit: a versenyen kívül indított búza, a savanyú erdőtalajon új rekordot állított fel. hat mázsáról tíz mázsára emelte termesét holdanként. (A rossz idő 10—12 százalékot el is vitt.) Egyszóval a nemhivatalos pontverseny végül is: 49,80. Vagyis húsz fillér híján 50 forintot ér ősszel a gacsályi munkaegység. Ha nem többet!..; Az eredménylista átfutása után lássuk a versenyzőket: milyen az erőnlét, az akaraterő, a „f.n.s” alatti kitartás? Természetesen az igazi versenyző nem a búza, a rozs. a tengeri, hanem az ember, aki jobb és jobb teljesítményre serkenti műtrágyával, okos kezeléssel. vigyáz ássál. Dehát, hogy melegedett össze ennyi „versenyző” egy füst alatt? Érdekes. Gacsályban nem úgy alakult a helyzet képe az őszön, tavaszon, ahogy más községekben. Nem a belépni akarók hajtották gondolkodóra fejüket, lépjenek-e vagy sem, hanem a bentiek, a Dózsa-beliek. Háromszor is kopogtak már oda- kintről, de bentről nem jött felelet, hogy „igen”. Sőt inkább az: „nem '.szabad, nem vagyunk itthon’. „Tizedik éve rakosgat'uk már a garast, ha összeadjuk, tizennyolcezer forint tiszta vagyon esik egy- egy koponyára”, — morfondíroztak a bentiek. Tehát először bent kellett megharcolni önmagukkal és egymással.. IfHf OtolffH nem oldalak- nUICICIUÜ, ia menne, ha valaki meg akarná írni az „együttes” történetét napjain- kig. Dehát csak néhány dolgot említünk most, nem is az egész „gárdáról”,, nem is a zömről, hanem egy kis magról, a pártszervezetről. amely alig tíz taggal a'akult meg. Nincsenek sokan ma sem, huszonnyolcán, nem \s mozgatnak hegyeket. de szerényen, szinte hangtalanul, láthatatlanul mindig ott vannak az embersűrűben. T Most mégsem erről, nem az „aranyérmekről”, hanem az utolsó helyezésről akarunk szót ejteni, melyhez szintén köze van a pártszervezetnek. Nem, az időjárást egyelőre gyökeresen még ők sem tudják megváltoztatni. sem az elpusztult almabimbókat életre kelteni. De tudnak valami mást, az emberek észjárását, az emberek természetét vigyázni. Teendő akad még egy olyan jó szövetkezetben is, mint a gacsályi. Meglehet, nem olyan, mint másutt, de olyan igen, hogy háromszáz ember között nem találnak brigádvezetőt, az emberek elhúzódnak a vezetés elől. Máshonnan hoztak agro- nómust, könyvelőt meg egyenesen Dunántúlról, a fiatalok itt is a város felé kacsintgatnak. A közös megbecsülése nem rossz, de előfordul, hogy a fogatosok egyrésze, főleg a fiatalok nem kímélik a közös szekerét, . jobban szeretnék, ha egy-két szerszámot a gaz nőne be. A déli takarmányozás után röstellnek lehajolni fölszedni, amit meghagytak a lovak. Három kommunista is van a fogatosok között, lehetne szavuk gyakrabban. UnnnnS# hát pótolnivalók V difiid A Gacsályban. S van bent a kis kommunista közösségben is. A gerinc feddhetetlen, helytálló, van is erő, akarás a pártszervezetben, mégis sokszor szunyádnak ezek az erők. Néha nem érzi maga mögött a pártszervezet bíztatását, ellenőrzését az elnök, a téesz vezetősége. Hiányos a termelés ellenőrzése, hisz korábban a párttitkár a téesz-elnökkel készítette el a beszámolót. Hogy bírálták volna így a gazdasági vezetést! Sajnos, a taggyűlések simán, közömbös hangulatban zajlanak le, nincsenek eleven viták. Pedig lenne miről vitázni. Nem kérek egész még a kommunisták példamutatása, főleg a fiatal Bencze Csaba munkája, esik kifogás alá. Igaz, bírálták már őt taggyűlésen, de nem elég komolyah és határozottan, és kevesen álltak mellé nevelni, formálni. Olyan nézet is lábrakap néha, mint az Ary Eleké, aki olyasmit mondott az egyik alkalommal, hogy ő párttag, neki nem lehet fegyelmit adni. Mindezekről tudnak a gacsályi kommunisták, csak éppen nem nyúlnak hozzá kellő eréllyel. Végül a tanulással, az általános műveltséggel is baj van, huszonnyolc ember közül egy tanul, az agronómus. Valahogy a nőkről is megfeledkeznek, mindössze tgy nő tagja van a pártszervezetnek. Vázlatos- -megjegyzések ezek, elemzésük a gacsályi kommunistákra vár. Bizonyára nem is mulasztják el, s akkor még fejebb kerülnek az „olimpiai” dobogón... Páll Géza Óvatosságra mutató versenyeredmények a Tejipari Vállalatnál Az ÉDOSZ területi bizottsága megvizsgálta a munkaverseny helyzetét a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál. A kimutatott eredmények szépek. Az elmúlt két hónap termelési tervét mintegy 10 százalékkal túlteljesítette a vállalat. A múlt év azonos időszakához viszonyítva 8 százalékkal jobb termelékenységet mutatnak ki. Ám szembetűnő, hogy ezzel szemben a termelékenységet 2,4 százalékkal alacsonyabbra tervezték, mint az 1959-ben elért szint volt! Megindokolják ezt. Többek közt azzal, hogy a termelés volumenében változás állt be, s hogy a minisztérium részéről gyakori a tervmódosítás. De az eredmény azt mutatja, hogy túlzottan óvatosak voltak! A nehézségeket jobban figyelembe vették, mint a termelékenységi terv túlteljesítéséhez vezető lehetőségeket. Az óvatosságot mutatja az a versenyeredmény is, hogy az 1960. évre tett hárommillió forint felajánlással szemben már július 1-ig hatmillió 994 ezer forintot teljesítettek. Kettőszázharminc- három százalékra teljesítették a vállalást, s hátra volt még egy félév! Nem ülhetnek nyugodtan babérjaikon. Versenyeznek, igaz, de hiba, hogy a dolgozókat nem lelkesítették pótfelajánlásokra. Jó lesz, ha a vállalat üzemi tanácsa soronlévő értekezletén foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, s a negyedik negyedévi terv megbeszélésekor mozgósítani fogják a dolgozókat újabb vállalások megtételére. Molettek előnyben Avagy: tánc órabérben Nagy István úgy szui'ja a sot a zsákból, mint amikor a parasztember a magot veti a földbe. Széles ívben teríti a táncoló lányok lába alá. Aztán babérlevelet szór a sóra és végül apróra vágott sárgarépát. Zene nem szól, csak a jókedvű legények fütyülik a csárdást és az ütemre a lányok összefogózva, körbe-körbe táncolnak. Néha még kurjantanak is, hogy „ujujujujujujujúj, de jó kedvem van!” Frissiben vannak még a jókedvnek, mert nem fáradtak. Esztendeje táncoltak így utoljára. A kinek molett a zsánere. az itt kedvére kigyönyörködheti magát a lányokban. Mintegy százan vannak, akik megfelelnek a felvételnél. Nem az a fontos, hogy ismarik-e a legmodernebb táncokat. A kövérebbek előny- btn voltak. A felvételi bizottság a súly szerinti alkalmasság miatt tette, hogy így szemügyre vette a táncolásra jelentkezőket. Táncolnak a lányok reggeltől estig, óránkint négy forint ötv énért. Káposztát taposnak nagy, téglaalakú, három méter mély belontartályok- ban. Pár napja kezdték meg a „táncolást”, a munkát a MÉK de- mecseri tartósító telepén. A termelők szüretelik és hozzák már az üzembe a leszerződött káposztát. Hosszú szekérsor áll a mcrlegháznál. Onnan a fúrótoronyhoz viszik a rakományt. Itt a lányok kczrol- kézre adják a káposztát. A fúrógéppel szétroncsolják a torzsát, mert így könnyen le lehet szedni a hibás káposztaleveleket. A nagy, tál-nagyságú kaposztafejeket a szeletelő gépbe dobálják, s onnan összeaprítva ömlik a csúz- dába, be a gödörbe, a táncoló lányok lába elé. Mintegy 500 vagon káposztát savanyítanak belföldi ellátásra és exportra. A Szovjetuniónak például 500 vagonnal küldenek, kívánságuknak megfelelően: sárgarépával „fűszerezve”. (84.) — Mi van? — kérdezte álmosan az asszony, és megdörzsölte szemet. Párnáján rúzsfoltok éktelenkedtek. — Azt hiszem, hamarosan megkapjuk a másik szobát. Én holnap kiigényiem a lakáshivatalnál. — Mi történt Krasznaival? — Valami kémkedésbe keveredett. Egy alezredes jött érte meg egy másik férfi. — A bútorokat is kellene igényelni — mondta az asszony. — Szépek azok a barokk bútorok ... — Meglesz az is — felelte a férfi. — §ízd csak rám. Dr. Tornai elintézi. Ott van az Elhagyott Javaknál. — Melyik Tornai? — Akivel együtt érettségiztem a piaristáknál... Az alacsony, szemüveges könyvelő bebújt az ágyba az asszony mellé, és azon az éjjelen az új lakószobáról álmodott. István másnap nem mozdult ki a lakásból. Papp reggel elbúcsúzott tőle. — Mindent elintézek. Arra kérem, hogy még az udvarra se menjen ki. A feleségem készít reggelit és ebédet is. Lehet, hogy már délután indulunk. Olvasgasson, pihenjen, mert az éjjel legalább húáz kilométert kell gyalogolnia. A szovjet zónán még világosodáS előtt át kell mennie, mert könnyen baja lehet. István egyedül maradt. Belső izgatottságát nem tudta legyőzni, szeretett volna már mindenen túl lenni. Nyolc óra felé Papp felesége teát és zsíroské- nyeret hozott be. Az alacsony, kövér, babaarcú, fekete fiatalasszony szó nélkül az asztalra tette a reggelit és kiment. István megitta a teát, a kenyérhez azonban nem nyúlt. Fel-alá sétált a félhomályos szobában. Néha megállt az ablaknál, és kitekintett a gyümölcsfákkal teleüitetstt udvarra. Az idő hűvösre fordult. A tegnapi szép napsütést felhős, szeles idő váltotta fel. A hamuszínű, esőtől duzzadó fellegek, mint a gyors vitorlások száguldottak kelet felé. A fák lombtalan ágai összeverődtek, s az Alpok felől süvöltő hideg szél a kéményen keresztül besírt a szobába. Kibírhatatlan erővel tört rá áz egyedüllét nyomasztó érzése. Közel állt a síráshoz. Sejtelmek gyötörték, rossz, kellemetlen előárzetc volt, mintha valami. vagy valaki azt súgta volna: Ne menj, ne hagyd el hazádat, mi lesz veled a távol idegenben. — Légy erős — bíztatta magát. — Lásd be, hogy nincs más választásod. Itt orvos nem lehetsz. Börtönbe akarnak zárni, mint Éva vőlegényét. Künn orvos leszel. Elvégzed az egyetemet, és hazajössz. Nem vétesz az ország ellen. Igen, gyötörni fog a honvágy — tűnődött —, tudom; hogy gyötörni fog. De le kell győznöm. Utóvégre két-három évről van szó. Két- három évet valahogy, kibírok. Addigra majd csak tisztázódik, hogy nem követtem el semmit. Kintről írok majd a hatóságoknak. Megírom, hogy ártatlan vagyok. Én nem tehetek róla, hogy Kallós valamiért gyűlöl. Lehet, hogy nem is gyűlöl, talán így akarja megbízhatóságát bizonyítani. Nem tudom. Át kell szöknöm. Gondolkodott, töprengett, és közben múlt az idő. Délben egy keveset evett, majd végigdőlt a sezlonon, és megpróbált aludni. Félálomban hánykolódott. Alkonyat felé megeredt az eső. Sűrű, apró cseppekbsn esett, mintha valahol az égi magasban átszitálták volna a cseppeket. Öt óra után megérkezett Papp Lajos. — Gyorsan öltözzön, fiatalember — szólt .Istvánhoz. — Indulunk. — A fiút izgalom fogta el. Felvette ballonkabátját, barna kalapját. — Készen vagyok, A férfi végignézett rajta. — Nem lesz ez jó, barátom — szólalt meg. — Bőrig ázik. — Gondolkodott egy percig. Odalépett a szekrényhez. és egy csuklyás esőköpenyt , vett elő. — Hányas lába van? — Negyvenkettes — felelte a fiú. A férfi kiment. Pár perc múlva egy viseltes bakanccsal tért vissza. — Vegye ezt fel. Mindjárt nézek valami kapcát is. — Tovább kutatott a szekrényben. István magyarázkodni akart, de Papp leintette. — Ns beszéljen, barátom. Csinálja azt, amit mondok. Jobban ismerem én, mi kell egy ilyen úthoz, mint maga. A fiú nem szólt többet. Becsavarta lábát a molinóba, amit a férfi adott neki, felhúzta a bakancsot, magára öltötte a gumírozott esőkabátot. — Most idefigyeljen — mondta a férfi. — Itt van ez az írás. — Egy hivatalos papírt nyújtott át. — Maga az Erdőgazdaság előadója. Érti? — Igen. — Adja ide a bejelentőlapját. A fiú elővette a bejelentőlapot, és átnyújtotta. A férfi leült az asztalhoz, elővette töltőtollát, majd irattárcájából egy üres bejelentőlapot, amelyen azonban pecsét és aláírás volt. Írni kezdett. Mikor a bejelentőlapot kitöltötte, átnyújtotta a fiúnak. — Ne felejtse el, hogy itt lakik Szombathelyen, a Mályva utca 8. szám alatt. Hol lakik? — Mályva utca 8. — dadogta meglepetten a fiú. .— No, gyerünk — mondta a férfi, A konyhában egy csomagot vett fel a* asztalról. — Ezt tegye zsebre, majd az úton elfogyasztja. A kenyérben talál egy pár schillinget. Vigyázzon, nehogy lenyelje. István csak táguló szemmel nézet* a sötét szemű, mosolygó férfira. (Folytat juk.) *
