Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-09 / 213. szám
Megismerni a kanászt • • . Balkánéi interjú Bartha Józseffel r Óvás műnk a verseny-ügyben Két ruhagyári szalag vetélkedésének „műhelytitka“ mm Ügy versenyeztünk, mint Kiég soha! Minket illetne az el! ső díj, de Perjésléknek akarják adni, pedig ők csalással lettek elsők!,.; Ömlött a panasz, az ’gazság- 'talanság miatti felháborodás egy íkollektíva megbízásából. Marosivölgyi Károly szalagjának dolgozói szalasztották munkástársukat 1 a szerkesztőségbe, hogy nézzünk ■ a verseny értékelésébe. Sürgős I nekik, az ügy, mert a verseny ; miatt összekülönböztek riválisukkal, Perjési Károly szalagjával. — Csak Perjésiék lehetnek el- ,sők? Miért? Legyőztük őket! A !mi kollektívánknak jár a szalon- inasütés és a sörözés, a színház- i jegy . Mikor mindezt egyszuszra elmondta, köszönt és távozott. S a* nieraben? Augusztus 31-én délután, a ^műszakváltáskor már tudták 1 Marosvölgyi Károly szalagjának dolgozói a nyíregyházi ruha- : üzemben, hogy napi termelésük 76 darab volt s ezzel a havi tervét 43 darabbal túlteljesítették. | Perjésiéknek még 30 darab hiányzott a 100 százalékból, de ;ah‘hoz, hogy a Marosvölgyi szalag tejesítését elérjék, 78 dara- :bct kellett legyártani az utolsó , műszakban. — Lehagytunk benneteket! ; Most nem lesztek elsők! Mi 'nyertük a versenyt! így lelkendeztek Marosvöl- igyiék. bár titokban attól tartot- !tak. hogy a riválisok mégiscsak jrájukvernek a versenyben, hi- I szén még hátra van nekik egy műszak. Perjésiéket nagyon bosszantotta, hogy alulmaradnak. Az" utóbbi években mindig ők nyerték az első díjakat, csak Marínka János szalagja szólt bele kétszer az elsőségbe. Most ▼iezont Marinkáék nem veszélyeztették a* első cs második helyezést, annál inkább Maros- völgyiék. A versenyszakasz lezárása előtti napon, harmincadikén is ők vezettek. Igazi forró versenyhangulat volt harmincegyedikén a műszakváltáskor. S a Perjési-sza- lag egyik munkásának kiröppent a száján: — Miénk lesz a győzelem, | mert mi vagyunk a hónapban az utolsó műszakosok és reggel mi jövünk előbb, (váltás miatt) aztán annyit írunk be az elsejei termelésből, amennyivel legyőzünk titeket! Képesek lennének rá? — döbSzeptember elsején, szinte kivétel nélkül sok idővel a műszakváltás előtt már ott szorongtak a versenytáblánál. Salamon Mihály mindennap kiírta, hogy melyik szalag hány darabot gyártott a letelt műszakban, s mindjárt azt is oda írta, hogy hány darabbal gyártottak többet, vagy kevesebbet. Nagyon megdöbbentek Maros- völgyiék, mike; azt látták, hogy Perjésiéknek 45 plusz yolt a 31-i teljesítés rovatába írva. Ez azt jelentette, hogy a mennyiségi teljesítésben két darabbal lemaradtak és a versenyben csak másodikok lehetnek. Ám látszott a Perjési-szalag dolgozóin, hegy nem örülnek olyan felszabadult, igazi örömmel, mint máskor szoktak, amikor megnyerik a versenyt. Bebizonyosodott, hogy Perjésiék a szeptember elsejei termelésükből 31 darabot az előző napi termelésükhöz számoltak el. Ezt egyébként -az is elárulta, hogy míg 31-éré 78 darabot jelentettek legyártottnak, másnap, azaz szeptember elsején csak 27 darabot, s a napi terv teljesítéséből 24 darab hiányzott. Az Alkotmány ünnepe tiszteletére indított versenyidőszakban, augusztus 1—31-ig nemcsak a mennyiségi tervteljesítés volt a cél. Az értékelésnél azt is figyelembe veszik, hogy melyik szalag csökkentette jobban a belső és a közületi visszavetéseket, vagyis, hogy melyik szalag végzett jobb minőségű munkát. Tor • ;• l bentek meg a munkálok, mikor már útban voltak hazafelé. S volt, aki másnap reggel csak azért ment be a gyárba,- hogy megszámolja, hány ruhát varrtak Perjésiék, szeptember elsejéig. Eddig szóit a. verseny. Amit elsején gyártottak, az már nem számít be az augusztusi teljesítésbe. ; Övást jelentették be az üzemvezetőnél, a pártszervezetnél és a szakszervezetnél. Arra gyanakodtak, hogy Perjésiék a . szeptember elsejei termelésükből hozzátettek az előző napihoz. Nagyon rossz hangulatot okozott ez. Nem folyt úgy -a munka, mint máskor. Bántotta őket a dolog. Az üzemi párttitkárnak kellett beavatkoznia. Röpgyűlé- sen megígérte, hogy megvizsgálják az óvást, csak dolgozzanak tovább lelkesedéssel,, mert a te- re-fere miatt baj lesz a szalag napi tervének teljesítésével, — ami a munkások keresetéből is elvesz. A szalag dolgozói azt mondták, hogy ha- a vezetőség nem tesz igazságot, akkor is becsületesen fognak tovább dolgozni, de nem versenyeznek! vábbá a munkafegyelmet, a rendet és tisztaságot is pontozza a versenybizottság. Talán az ügy kényessége miatt is, nem értékelték eddig a szalagok közptt lefolyt munkaversenyt. Az előzetes adatok azt mutatják, hogy a Marosvölgyi szalag dolgozói a minőségben, a tisztaságban és a fegyelemben is jobb eredményeket értek el, mint a Perjési szalag. Azt is jó, ha figyelembe veszik, hogy Perjésiék megszegték a verseny szabályait! Reméljük, hogy az ügy tanulsága és az igazságos versenvér- tékelés hozzájárul a gyárban dolgozó szalagok közötti verseny leikés folytatásához. Ebédelés közben, négy kutyájától körülvéve találom Bartha Józsefet, a balkányi Űj Erő Tsz. sertésgondozóját. Nyugodtan falato-, zik itt, a jó hűvösben, mert a sertések ír,ár msgfctték az adagjukat,, egyrészük kint napozik a kifutóban, a többiek pedig bent hű- sölnek. Egy igazi állatgondozó talán nem is tudna ételhez nyúlni addig, amíg az állatokat meg nem etette. — Mennyiért adna egyet ezekből a kutyákból? — akarom megMegnézzük a harminc kocát fiatal malacaival, majd a százötven hízóban gyönyörködünk. Talán éppen ezt k segítették a téeszt a járási verseny első helyére. A téesz minden száz hold szántó- területére 3-i hízósertés jut, minden 17 holdra pedig egy koca. A hizlalás módszereiről, a malacnevelés fortélyairól beszélgetünk, közben szó esik természetesen a kanászéletről is. — Liptay László jékei uradalmában. szolgáltam 19 évig, megszakítás nélkül. Egy nap elhívtak, hogy megkérdezzék, nem lennék-e kanász. 85 kocát engedtek ki egyszerre, addig soha nem láttam őket. Este mindegyiket a saját fiókjába kellet beengedni, a saját malacaihoz. Kiderült^ hogy ezt szánták tűzkeresztségnek. — Mindegyiket sikerült a saját helyére zárni. Kiálltam a próbát, azt mondták, hogy ember vagyok a talpamon. Pedig apám — béres volt — azt mondta, hogy „nem leszel te embere annyi disznónak”. — Es aztán mégis embere lett. egye? — Embere ám, de nem is 85- nek, hanem 388-nak. Ennyinek kellett gondját viselni, egyedül, minden segítség nélkül. Koratavasszal ki kehett hajtani a legelőre és késő őszig nem lehetett hazamenni Egyedül egész nyáron ... Pénzben 80 pengőt kaptam egész évi e. Mintegy párhuzamot vonva az utóbbi évekkel, folytatja. Két évig a községben volt kanász, viccelni, mivel tudom, hogy az ilyen emberek a kutyáikra a legkedvesebbek. — Nem adnám én két emberért se darabját, — válaszol legalább olyan komoly hangon, ahogy kérdeztem. de a többit már valóban meggyőződésből mondja: — Ha azt mondanák, hogy válasszam ki egyik kutyámért cserébe a legszebbet ebből a száz hízóból, ném tudnám megtenni. Különösen azt a feketét nem adnám oda semmiéit , — Mióta foglalkozik sertésekké’ . ú — Tizenhárom éves körönt óta, — válaszolja és végigmér, hogy vajon mit szólok ahhoz, högy több mint egy negyedszázadot töltött már el a sertések mellett. Aztán, úgy látszik, megrohanják az emlékek, minden kérdezés nélkül is mesélni kezd. két évig a Ealkányi Állami Gazdaságban. Két kis házat iä vett ez alatt az idő alatt. 60 kocához két gondozó volt. Az idén 300 munkaegységei gyűjtött eddig, ..ötszáznál biztosan több , lesz. • .mr • • • ó I\agyapa ,,meséi»» < Megint visszakanyarodik • az emlékekhez, a cselédlakáspkhpz, ahol 8—10 család használt egy •Konyhát. A legfájóbb emlék azonban az, ami önérzetében sérti az embert. vt — Ha valakinek nem tetszett valami az uraságnál, könnyen lernarházták az embert, elmondták mindenféle állatnak és még csak egv szót sem. lehetett szólni. Most rábízzák a sértésállományt, megbíznak benne. Ha kell bátran kiáll a maga igaza mellett. . • ... Amikor a családjáról beszél, tiszta tekintetű szeme azonnal felcsillan. Fia vasutas. Tanul. Talán állomásfönök • is lesz belőle. .. A család büszkesége, a kisunoka bizonyára már értetlenül hallgatja nagyapa „meséit”,.. A pártszervezet nem hagyta annyiba a dolgot Izgalom a versenytábla előtt Több, mint egy negyedszázad a szakmában, A kanász próbája m Haza nem mert menni, mert arra gondolt, hogy a detektívek már a lakásán várják.' Eszébe jutott Éva. — Igen, felmegy a lányhoz. Tálán az seg;t ra,- ta. Éva? Éva hogyan tudna sigiteru:- Mindegy, segít, vagy nem segít, ő mégiscsak felmegy, mert nem bír.a a/ egyedüllétet. Kiment a Széli Ká'mán •térre és felszállt egy hatos villamosra. Felsietett a lépcsőn. Hevesen dobogott a szive, amikor csengetett. Éva nyitott ajtót. A lány nagy, csodálkozó szemet meresztett. István a világosbarna szemben vibráló nyugtalanságot, rejtett félelmet látott, és úgy tűnt neki, mintha az öröm felhője is átúszott volna a lány szemén... Zavartan állt. Szeretett volna visz- szafordulni. Hang nem jött ki a torkán, nyelt,. nagyokat nyelt, es valami 2 kimondhatatlan mély szomorúsággal nézte az előtte álló lány karcsú, izmos alakját, amelyet a világoskék ouplinpi- zsama még jobban kiemelt. Éva észrevette a fiú zavarát, megfogta a fiú szeméből áradó szomorúság. — Gyere, lépj be — mondta alig hallhatóan, s ajkán enyhe mosoly futott át. István köszönésfélét motyogott az orra alatt és belépett. A lakásban kellemes meleg terjengett. Az alacsony, széles heverőn a dohányszínű brokátpaplan felhajtva — látszott, hogy a lány a csengetésre ugrott ki. A heverő mellett könyv és hamutálca tele cigarettavégekkel. — Ülj le — mondta a lány. — Én visszafekszem. Nem érzem jól magam. — Éva szeme alatt az álmatlan éjszakák, a fáradtság és az idegkimerültség fekete sarlói ‘húzódtak. A fiú ledobta ballonját az egyik fotelra, Leült, összeszedte minden erejét, hogy zavarát leküzdje. Némileg sikerült is. Mélyeket lélegzett.-— Beteg vagy? — kérdezte, és elpirult, hogy tegezte a lányt. — Azt hiszem. Igaz, te orvostar hallgató vagy... — mondta Éva. — Mit érzel? Mid fáj? — Semmi fájdalmam nincs. Idegei vagyok, rosszkedvű, lehangolt. Éva tudta, hogy mi. baja van. Napok óta hiányzott szervezőiéből a kábítószer, és ilyenkor minden sivárnak, céltalannak látszott előtte és nagyon félt. A kábítószer tartóiba benne a leiket, az erőt, a bátorságot, mert akkor oly gyönyörű volt a világ még a leglucskosabb .ősei idő is verőfényesnek, sokszínűnek tűnt. Minder, rózsaszín; é« kék volt, minden zenélt és dalolt, es olyan jó volt élni. Nem is a földön élt, hanem valahol a föld felett lebegett. Hallgattak és nézték, egymást. Éva csak most látta, hogy a fiú milyen férfias jelenség, és főleg a fiú szeméből áradó tisztaság hatotta meg. — Talán egy ilyen egészséges férfi mellett még belőlem is lehet újra ember. Talán — gondolta. Arca elkomorult, szemét lehunyta és érezte, hogy a sírás már megint kegyetlenül szorongatja torkát. Kiment a Széli Kálmán térre, és Elszállt egy hatos villamosra. (Soltész Albert rajza.) István észrevette, hogy a lány a s rissa küszködik. — Ennek talán meg 'nagyobb a bánata, mini nesem — futott át agyán. Felébredt benne az orvos is, a másokon való önzetlen segíteni akarás érzése, és valahogy tompult fájdalma, keserűsége. — Segíthetnék rajtad? —.kérdezte, s hangja dallamosan csengett. — Ó, nem, nincs semmi különösebD bajom. Tudod, az ősz, rossz hatással van rám. — Elővett egy cigarettát, rágyújtott. Bal karjára könyökölve nézett a fiúra. A paplant magára húzta. — Ősz — folytatta a lány elgondolkodva '— roSsz emlékeim fűződnek az őszhöz. 1944. őszén meghalt anyám. Egv hét múlva apám haláláról kaptam értesítést. — Édesapád mi volt? — Apám? — Éva felvonta szemöldökét. — Apám a legjobb ember volt a világon. — Leverte a cigaietta hamuját. Ahogy előrehajolt megre/zent a melle, dús szőke haja rakoncátlanul előrehullott. — Ezredes volt. Páncélos ezredparancsnok. Az alföldi harcokban halt meg. .. ősz.. . és minden ősszel ez jut eszembe.. . Húsz éves voltam. Másodéves egyetemi hallgató. Irodalomtörténész akartam lenni... 1944. ősze szétrombolta terveimet... — Miért nem mentél nyugatra? kérdezte a fiú. A lány hallgatott. Mereven nézte a cigaretta parazsát, arca szomorú volt, — Beszéljünk inkább másról —. mondta halkan. :— Nem szeretek' a' múltamra gondolni. Te szereted az őszt? . — Szeretem? Nem szeretem? Nem tudom. Nagyon lehangol, elbágyaszt. — Lehajtotta a fejét. — De abban a bágyadt hangulatban mégis van valami jó... talán mélyebb gondolatok ébrednek bennem. - (Folytatjuk.)
