Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-09 / 213. szám
A meséből valóság lesz Csak néhány nap telt cl azóta, hogy az iskolák kitártak kapuikat s beözönlöttek rajtuk a tudás várát ostromlók. Azóta „öreg diakok”. Az égő piros szegfű, — amellyel az elsősöket köszöntötték a pajtások — már el Is hervadt, de a szívekben örökké megmarad e kedves nap emléke. »A meséből valóság lesz, megelevenednek előtettek az ismeretlen ákom-bá körnek” — biztatja szeretettel kicsinyeit a pedagógus. A csöppségek minden figyelmükkel hallgatják az ismerkedés első mondatait. Itt egy kis komolyabb munka adódott. Tóth Jancsi Nyíríugosról, Balogh Jóska Nyírkátáról „beköltözött” a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum kollégiumába. Ok is elsősök. Első feladatként az ágyazással ismerkednek. (Hammel J. felvételei.) Országon versenyre raegr két legjobb önkénlts tűzoltó csapatunk A közelmúltban rendezték meg az önkéntes tűzoltó csapatok járási/ megyei és országrészi ver-1 •enyét. A Szabolcs-Szatmár, Haydú-Bihar. Szolnok, Heves és Borsod megyék csapatainak versenyétől is. győzelmet hozott a porcsalmai női és a gávai férfi tűzoltó csapatunk. A legjobb eredményt elért Csapatok országos versenyét szombaton és vasárnap rendezik meg Budapesten. A versenyen jó eséllyel indulnak a gávai Önkéntes tűzoltók, de a porcsalmai női csapat tagjai is úgy tervezik, hogy a három legjobb csa' pat közt lesznek. Sőrés Sándor ! tanította és jól felkészítette a lányokat a versenyre. . A por- ! csalmai kenderüzemben gyaker- j latoztak minden este a munka I után. A női csapat parancsnoka, Czibere Klári Sőréssel együtt ! dolgozik az üzemben. A nyolc-1 tagú csapat többi tagjai a ter- j melőszövetkezetből valók. Az üzem, a téesz és az egész község, de sikeres- szereplésük alap-1 jan az egész rnegve érdeklődés-; sei kíséri további szereplésüket, j A két csapat szombaton utazik | a hajnali gyorssal, ritka seregszemléje Nyitás előtti ízelítő egy kiállításról A hagyomauyapolas, a szép ízlés és a művészi munka Megyeszerte nagy az izgalom az ifjúság körében. Amióta a Megyei Ifjúsági Találkozót hirdető plakátok megjelentek a falakon, mindenhol nagy várakozással tekintenek a fiatalság már- már hagyományossá váló randevúja elé. A vasárnapi seregszemle szervezőinek „főhadiszállásán”, a megyei KISZ-bizottságon megélénkült szorgalommal dolgoznak a munkatársak, az aktívák a ju- biluerrtt találkozó, sikere érdekében. Befutott az első jelentés Tegnap délelőtt érkezett az első jelentés: nyitásra kész állapotban van a találkozó keretében rendezendő ifjúsági kézimunka- kiállítás. A nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai kiállítási terem nyitott ablakai előtt már most is sokan kíváncsiskodnak. — Érthető ez — jegyzi meg Tóth Péter, a megyei bizottság „kultúrosa”. — Igaz, volt korábban is kézimunkakiállítás. De ez nem a hivatásos, tehát az ..amatőr” ügyeskezűek munkájának seregszemléje. — Akkor mondhatjuk úgy is, hogy a szép ízlés „olimpiája" Mosolygunk egy kicsit, aztán nem kis komolysággal hangzik a bizonyító informálás. Ez a felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás gazdag, változatos és a művészi szintet érintő anyagával valóban példátlan seregszemle. A távoli Erdő- hát, a Tisza menti Bereg, a dombos Nyírség legifjabb ügyeskezű emberei valóságos mesevárrá varázsolták a kiállítási termet, ösz- szesen közel félezer kézimunka (horgolás, hímzés, faragás stb.) tölti meg a kiállítási helyiség asztalait, falait. Nem kevesebb mint háromszáz fiatal — úttörő és KISZ-tag — munkájának eredménye ez a szép sikerre számító kézimunkakiállítás. Külön öröm, hogy időben kiküszöbölték az egyhangúságot: a hímzett d;sz- párnák, nagy hozzáértéssel horgolt térítők, neccek mellett csodálkozást kiváltó fafaragások, ötletesen elkészített játékok is helyet kaptak az asztalokon. A baba neve Zrínyi Ilona A világszerte ismert beregi keresztszemes készítői több mint 50 munkával rukkoltak ki, mig a horgolótű művészeinek keze alól száznál is több darab került ki. Keller Gyuláné Gáváról például közel 30 darab szebbnél-szebb horgolt munkát postázott a kiállítás címére. A gávaiak és a ven- csellőiek egyébként a legtöbb anyagot küldték el. De Itt találni Tyúkod, Csenger, Vásárosnamény és környéke, valamint Nyíregyháza legjobb „amatőr-népművészeinek” készítményeit is. Nagy tetszést arat majd a Zrínyi Ilonáról mintázott baba, amelyet a hasonló nevű nyíregyházi gimnázium egyik tanulója öltöztetett. Említettük, hogy amolyan ..kis olimpia” ez a felmérő, kiállítás. Bár korántsem valamiféle „versenyről” van szó, — ennek ellenére a Nyíregyházi Házi és Népi Iparművészeti Szövetkezet szakembereiből alakult bíráló bizottság már odaítélte a tiszteletdijakat a legkiemelkedőbb munkál* készítőinek. Tizenöf értékes díj Nem volna helyes idejekorán „elárulni” a díjnyertesek nevét* de Tóth elvtárs közölte, hogy a 2200 forint értékű jutalmon Gáva, a kántorjánosi iskola, Nagy kalló, Tyúkod, Csenger, Nyíregyháza kiállítói osztoznak. Már felrakták a helyezést jelző cédulákat s ünnepélyes eredményhirdetésre vasárnap délelőtt kerül sor. Ekkor nyitják meg a kiállítást/ amely egy hétig mindennap 8— 12-ig és 15—18 óráig fogadja a látogatókat. (as) Klubok létesülnek a kisvárdai járásban A kisvárdai járásban a községi tanácsok munkatervuk szerint, rendszeresen foglalkoztak a népművelési munkával. Igen helyesen vizsgálta a község kulturális helyzetet a komoréi tanács, ahol külön foglalkoztak a nők és az ifjúság kulturális körülményeivel is. Helyes határozat született a nők munkájának megkönnyítésére és az ifjúság elvándorlásának megszüntetésére: háztartási gépeket szereztek be, klubot, zenekart alakítottak, gyarapították a könyvállományt. A járás területén 14 helyen van lehetőség a klubok létrehozására. Ezek közül ötnea a szervezése már folyamatban is van. A klubok lehetőséget nyújtanak szakfolyóiratok, szak- és világnézeti tárgyú könyvek olvasásán ra is. Száradó könnyek Amikor Fehér Klárika belépett az ajtón, piciny szíve nyugtalanul dobolni kezdett. Csak nagy forróságot érzett, hogy az arca egészen bepirosodott... Pedig nem így akarta. Tudta, hogy a nyugodtság sokat jelent: Úgy legalább jobban el tudja panaszolni kilátástalan helyzetét és nem táj annyira kimondani a legborzasztóbbat sem: édesapja talán örökre elhagyta... Így kezdődne a szokványriport, ha a kislány nevét nem hallgatnám el. De ha a Fehér Klárinak keresztelt kis ember megviselt arcára hosszú várakozás után végre szépítő nyugalommal ült ki a boldogság érzése, — borzalmas dolog tapintatlansággal felszaggatni a hegedő sebeket. Hadd apadjon minél gyorsabban Klárika köny- nye... , Az ajtó, amelyen belépett, a nőtanácsé volt. Valahol mélyen, a tudat alatt lázasan osontak el a képek: anyuka nincs többé, az emberek sírnak, ahogy kö- rülállják a ravatalt... Ez most újra könnyel tölti meg a szemét és a vöíanács a Hajánál állva, mintha anyukát keresni az elmosódott körvonalakban. Anyukát, ahogy jön a ssoba- ban, tiszta ruhát hoz neki, aztán térdéhez állítja, percek alatt simára' fésüli az ő haját... Mert az olyan jó volt. De a teme'és után hiába faggatta az elcsendesült szobát, hogy hol van anyuka. Csak azt felelték a falak: nincs, és már apuka sincs, megnősült. Csak a beteges nagymama maradt, mindig bánattal az arcán. A napok nagy súllyal rakódlak egymásra, jö.t a tél és múlt a nyár. Klárika hiába várt. Mert várt. Apukára, aki egy szép napon csak jön, új ruhával, köténynyel a kezében, talán még krémest is vesz a cukrászdában. O majd elébe fut, és mondja, hogy köszönöm édesapuka. És megcsókolja a kezét... De apukát hiába leste az ablakon át, — csak a szégyen maradt minden napra. Hiszen a kopott, színét vesztett mindennapi ruha már a térdét sem fedte. Pedig nagylány kezdett lenni... Aztán, ha jött a bizonyítványosztás, újra csak sírt. Nem, korántsem a rossz eredmény miatt. Hiszen Klárika színkitűnő, a legjobbak egyike. Csákká elérkezett az este, még a vi’ágosság is magára hagyta, félt a mindig nagyobb erővel elhatalmasodó gondolataitól: mi lesz vele, hiszen már utolsó éves az általánosban? Megint sirt .Csak sirt. Mert az édesapuka végképp elfeledkezett róla. Mintha nem is élne, mintha soha sem mosolygott volna rá. Még jobban a szívébe mart, amikor megtudta, hogy mostohafivéreinek már zongorájuk van, mindig divatos ruhákban járnak. Csak 6 retteg minden reggel ugyanabban benyitni az iskolába, hiszen apukától egy füléit sem hoz soha a postás bácsi. Állt az ajtóban, s a könnyek mögül kiáltani akarta: „Én igazán nem akarom, hogy apukát bántsák, szeretem apukát, még akkor is, ha ő' elfelejtett. Csak segítsenek rajtam...” Ezt mondta vo'na, ha a bánat úrrá nem lesz rajta, hogy még a szónak sem enged utat. De csak döbbent, könnyes némasággal rohantak a percek, nehéz volt a parányi nyugalom visszanyerése. Meghallgatták, utánajártak Fehér Klárika gondjainak éf nem maradt el az óhajtott segítség. Klárika előbb nem értette a szót, „védnökség”, — csak jólesett érezni, hogy abban a szobában tiszta anyukák fogják körül, megsimogatják a haját, amire olyan nagyon vágyott és kimondják a legnagyobbat is: „Gondoskodunk róla, hogy tanulhass, Klárika...* Még frissiben összedugták fejüket az anya és gyermekvédelmi bizottság tagjai. Latolgatták az anyagi segítség lehetőségeit. Nem titkolták a megdöbbenésüket sem, hiszen Klárika iskolába járt eddig is, s a szülőt pótoló nevelőknek tudni kellett minderről. Hiszen szép számmal akad példa, hogy a törődés eltünteti a gondbarázdákat a selymes gyermeki arcokról. Ez csak természetes már a mi életünkben. Majd határozat született, s a gépírónö újjai alatt formálódtak a sorok: „MEGHÍVÓ! A nőtanács anya és gyermekvédelmi bizottsága szsp. tember 9-én délután - öt órakor JOGI A N K É T O T rendez a városi tanács nagytermében. Előadó: ár. Török..." Klárika apukájának is címeztek egyet. Emlékeztetőül, s annak jeléül, hogy hűtlenül elhagyott édes gyermeke boldogságát mostmir a közösség vigyázza... — angyal 3
