Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

Gotnulka elvtárs beszéde az L.VSZ-bcii (5, oldal) ★ A megyei tanáés ülése (3. oldal) XVII. ÉVFOLYAM. 230 SZÄM Ára 50 iiliér 19ti0. SZEPTEMBER 29, CSÜTÖRTÖK FB-86 (Folytatásos regény). (5. oldal) ★ ,4 megye »portja (6. oldal) Több, mint száztíz évvel ez­előtt, 1848. szeptemberében fegyverek dörögtek szerte a Dunántúlon. Ellenség hatolt be hazánk szívébe. A habsburgi zsarnokság hadai voltak ezek; azért' - jöttek, hogy elrabolják a magyar nép nemrég kivívott szabadságát. Az 1848. márciu­sában megrémült és akkor min­denre kész császári udvar már •magához tért és elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyiltah fellépjen magyar hazánk önál­lósága és a népjogok ellen. A habsburgi hadak a főváros fe­lé közeledtek és úgy látszott, hogy senki se állítja meg Őket. Ám szeptember 29. napjáfi Pákózdnál kellemetlen megle­petés fogadta a hódítókat. Vá­ratlanul elszánt fegyveres el­lenállás fogadta őket. A szem- ' fennállók kevesebben voltak, mint a betolakodók, de lelke­sedésük nagyobb amazokénál. Egy új hadsereg harcosai vol­tak: a magyar honvédségé. A harcrakelt nép fegyveres ereje rövid idő alatt született meg. Mikor a haza és a forradalom vívmányai veszélybe kerültek, — Kossuth gyújtó szavaira na­pók alatt talpraállt az Alföld népé, hogy megvédje a drága szabadságot. Parasztok tízezrei sereglettek a zásdó alá és ké­sedelem nélkül vonultak' a csa­tába. S Pákózdnál megszüle­tett a csoda: a fiatal honvéd­sereg, gyakorlatlanul bár, ki­sebb létszáma és rosszabb fel­szerelése ellenére diadalt ara­tott a betolakodók felett. A habsburgi hadak verve futottak hazánk földjéről. Csodálatos volt ez ifjú se­reg. Napok szülték, de mégis mintha szülte volna három század. Háromszáz év idegen elnyomása miatti elkeseredés adott fegyvert a forradalmi magyar nép kezébe. Az új honvédség méltó folytatója volt hosszú évszázadok független­ségi mozgalmainak, felkelései­nek és szabadságharcainak. Elődei között találhatjuk Hu­nyadi törökverő vitézeit. Ide sorolhatjuk Dózsa György pa­rasztseregét. mely a kastélyok igájából kívánta kiszabadítani a népet. Az elődök közé tar­toznak a végvári vitézek, kik pénztelenül, éhezve és fázva bár, mégis oly hősiesen védték a betolakodóktól a lakosság békés életét. A honvédség előfutárai voltak Bocskay haj­dúi, kik a német zsoldos hor­dákat kikergették. És nagy pél­dakép volt Rákóczi kuruc sere­ge. melynek szabadságharca a hősiességnek ezernyi tanú jelét adta és mely bukásában is oly nagynak bizonyult, 1848. függetlenségi harca eze­ket a dicső hagyományokat folytatta. Méltó is volt e nagy elődökhöz. A szabadságharc honvédsége tudta, miért har- >1. Igazságos küzdelmének cél- ,,a haza és a szabadság meg- . almazása volt. A hadrakelt ^..rasztok, városi szegények és diákok szívét az a vágy fű­tötte, hogy leszámoljanak a ránktörő ellenséggel. Ezt a küz­delmet támogatta az egész magyar nép. Szellemi életünk nagyjai: Petőfi, Vasvári, Arany és táaeai együtt küzdöttek az egyszerű honvédekkel. „Tisztel­jétek a közkatonákat!” — irts fi népek kivívhatják az általános és teljes leszerelést Hruscsov elvtárs beszéde Crrus Eaton ebédjén New York, (TASZSZ); Mint már jelentettük, Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az ENSZ ülésszakán részt­vevő szovjet küldöttség vezetője Cyrus Eaton ebédjén beszédet mondott. Hruscsov beszéde ele­jén köszöntötte Cyrus Eatont ab­ból az alkalomból, hogy nemzet­közi Lenin-békedíjat kapott. — örülünk az önt ért nagy megtiszteltetésnek, az Önnek ítélt egyik legmagasabb kitüntetésnek, amelyet a béke megszilárdításá­ért dolgozó kiemelkedő személyi­ségek kapnak. Nagy megtisztelte­tés ez mindenkinek, bármilyen ’szociális és politikai nézeteket is valljon — mondotta. — Bizonyos mértékig jelképes, hogy Ön, a kapitalista világ egyik kiemelkedő képviselője és én, aki nem éppen az utolsó he­lyet foglalom el a kommunista világban, közös erőfeszítéseket fejtünk ki a békeharcban. Ez azt bizonyítja, ha megvan az óhaj és a jó­akarat, a különböző nézeteket valló emberek Is közös erővel dolgozhatnak a békéért, a béke biztosításáért. — Engedje meg, mr. Eaton, hogy meg! V ’ szűnjem szívélyes meghívását Ohio államba, ahol ön meg akarta mutatni nekem a kohászati üzemeket, valamint farmját. Bizonyosra veszem, hogy sok érdekes dolgot láttam volna ott. Hiszem és remélem, hogy el­jön az idő, amikor élhetek az ön meghívásával, mert nem fog­ják korlátozni mozgási szabadsá­gomat az Egyesült Államokban. — Ön is, mr. Eaton és én is, ugyanahhoz a nemzedékhez tar­tozunk, amely sok mindent látott az életben. Szinte rzemünk előtt zajlott le korunk történelme és ezért élettapasztalataink alapján alkothatunk ítéletet, juthatunk bizonyos következtetésekre. Poli­tikai, ideológiai és szociális né­zeteink különböznek. Mégis már hosszú évek óta el tudunk be­szélgetni, mert értjük egymást, vitatkozunk. Egész sor kérdésben nem egyeznek a nézeteink, de mégsem üzenünk háborút egy­másnak, nem ráncoljuk a sze­möldökünket, ha találkozunk egymással. — Mivel magyarázható ez? Az­zal, hogy a nagytőkés Eaton és a kommunista Hruscsov, amikor találkoznak és beszélgetnek, mint ön is tudja, megmaradnak a maguk nézetei mellett. A kapitalista és szocialista államok képviselőinek meg kell tanulniok megérteni j egymást, hogy békés úton I törekedjenek az államközi kérdések megoldására, meg­akadályozzák a katonai kon­fliktusok és egy új világhá­ború kitörését. — Számos példa van a kapita­lista és a szocialista országok bé­kés versenyére, kölcsönösen elő­nyös együttműködésre. Ennek az a magyarázata, hogy egész sor kapitalista állam élén széleslátó­körű politikusok állnak, akik jó­zanul értékelik a nemzetközi ese­ményeket, úgy fogadják azokat, amilyenéi:. Megértik, hogy a szo­cialista országokkal kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kell létesíteni. — Egyetértek Önhel, mr. Eaton, hogy közöttünk is meg­van a lehetőség rá, hogy béké­ben éljünk, békés alapokon ered­ményesen versengjünk. A törté­nelem majd ítéletet mond és megmutatja, melyik rendszer á jobb. — Közéleti személyiségek, új­ságírók és egyszerű emberek gyakran kérdezik tőlem. miért jöttem ide New Yorkba 1980 őszén? Ismét beszélni akarok er­ről, bár véleményem szerint az ENSZ-közgyűl esen mondott be­szédemben eléggé megvilágítot­tam ezt. A szovjet küldöttség azért Utazott ide New Yorkba, az ENSZ-közgyűlésre. hogy újfa, meg újra bebizonyítsa, mennyire Életbevágón ti szükséges a uemzetUüs.i ellenőrzései történő általános és tel [es leszerelés Ismétlem: szigorú nemzetközi el­lenőrzéssel. — Egyes nyugati személyiségek ki akarnak térni a leszerelés problémája elől, félre akarják vezetni a közvéleményt és azt állítják, hogy mi leszerelést kö­vetelünk ellenőrzés nélkül. Az amerikai újságok azt állítják, hogy én, amikor javasolte|p az általános leszerelést, homályosan beszéltem az ellenőrzésről-. Nem tudom, hogyan kellene eloszlatni a homályt azok gondolkodásából, akik szándékosan elhomályosítot­ták látásukat és értelmüket. Min­den józan gondolkodású ember elolvashatja, hogy elég világosan beszéltem a nemzetközi ellenőr­zésről, de ami a legfontosabb: Mi hajlandók vagyunk leülni a tárgyalóasztalhoz és megmagya­rázni mindazt, ami nem látszik világosnak. De mielőtt leülünk a tárgyaló- asztalhoz, szilárdan egyet kell értenünk abban, hegy meg kell oldanunk a leszerelés kérdését, meg kell egyeznünk szigorú nemzetközi elenőrzéssel történő leszerelésben. Mi éppen leszere’ést követe­lünk ellenőrzéssel, nem csu­pán a fegyverzet ellenőrzé­sét. Hiszen a fegyverzet el­lenőrzése nem csökkentené a háború váratlan kitörésének veszélyét. A fegyverzet ellenőrzése ered­ménytelen e szó gazdasági értel­mében ts, mert nem könnyít a népekre nehezedő súlyos fegy­verkezési terheken. — Mr. Eaton beszédében el­mondotta, hogy évente százmil- liárd dollárt költenek fegyver­kezésre. Ha ez így van, vajon a jövőben is arra kell töreked­nünk, hogy ee. az összeg egy. két, vagy öt év múi\ „ kétszere­sére vagy háromszorosára növe­kedjék? Meg lehet engedni, hogy az emberek milliárdjainak munkájával alkotott óriási érté­keket improduktív célokra, tö­megpusztító fegyverek ■ felhal­mozására fordítsák? , — Egyetlen egészséges gon­dolkodású ember sem helyesel­heti, hogy az emberi múmiával létrehozott értékeket ilyen célta­lanul és veszélyesen els'kkasszák. Vajon nem élte-e rr.tp a New Ycrk-i ut fáradtságát az. t ogy smét harcolhatok olyan igazsá­gos és nemes ügyért, mint a rgvverkázési verseny megszün­tetése, az emberi méltóságot el­tépné szégyenletes gyarmati rendszer maradéktalan felszá­molása? — A közgyűlés elé terjesztet­tünk más kérdéseket is, ame­lyek igazságos megoldása előse­gítené a nemzetközi légköi meg- avítását, csökkentené a nukleá­ris háború kirobbanásának ve­szélyét. — Mellékesen szeretnék né­hány szót szólni egyes elsietett nyilatkozatokról s néhány ne­kem szóló szemrehányásról, ame­lyet az ENSZ titkárságának át­szervezésére vonatkozó javasla­tom miatt kaptam. Azt mondják, hegy Hruscsov támadja Iíam- marsk.iöldöt és válságot okoz az Egyesült Nemzetek Szál vezető­ben. — Már elmondottam, hogy a lényeg nem a Hammarskjöld úr személyét érintő bírálat. Nem csupán arról van szó, hogy ő személy szerint az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériumának álláspontjára helyezkedik a nem­zetközi eseményék megítélésé­ben, hanem arról, hogy az álláspontja hatással van az ENSZ határozatainak végrehajtására bizonyos álla­mok érdekében és mú, álla­mok rovására. Vajon vegrehajthatja-e az Egye­sült Nemzetek Szervezetének határozatait olyan ember, aki csupán az egyik fél szempont­jait tartja szem előtt? Ha a nyugati hata:mak helyeslik Ham­marskjöld úr jelölését az álta­lunk javasolt hármas végrehajtó szervbe, nekünk nincs kifogá­sunk ellene. De Hammarskjöld úr mellett ebben a szervben ott kell lennie a szocialista orszá­gok képviselőjének és a semle­(Folytatás a 2. oldalon.) Néphadseregünk napján nagy forradalmár költőnk. J Igaza volt. Ezek a harcrakelt j egyszerű katonák oly csodála- 1 tos hőstetteket hajtottak végre, j melyekre egész Európa felfi- J gyeit. A vörössapkás ezred, a dunántúli partizánok, Bem apó legényei és más egységek vité­zi tetteiről legendád születtek a nép ajkán. A zsarnokság túlereje a sza­badságharc bukásához vezetett. A forradalom honvédségét azonban nem felejtette el az ismét a szolgaság járma alá került magyar nép. Szívébe zár­ta hőseit és bátor tetteik em­lékét. Hosszú ideig azonban oly reménytelennek látszott az a kívánság, hogy 1848. szabad­ságiküzdelmének méltó folyta­tása legyen! Ám 1919 csodálatos tavaszán megszületett a folytatás. For­radalmi vihar söpört ismét vé­gig a magyar földön. A mun­kásosztály történelmünkben, elő­ször kezébe vette a hatalmat. A dolgozó nép új országot kezdett építeni, új, igazságos társadalmi rendet igyekezett megvalósítani. Ámde az impe­rialista ellenség megzavarta a békés munkát. Ugyanoly alat­tomosan támadták meg a munkások és parasztok orszá­gát, mint tették azt a Habs­burgok 1348-ban. A magyar őri osztályok — akárcsak 43- ban — most is az idegen hó­dítókat támogatták. Elbukott a Tanácsköztársa­ság. Hazaáruló uraink sötét évtizedeket hoztak ránk. Be­lesodorták népünket a háború­ba a szabadságszerető nemze­tek ellen. Csatlósai lettünk annak a gyalázatos hitleri bar­barizmusnak, melyre’: minden cselekedete arculcsapása volt 1848. eszményeinek. Ezekben a gyászos években is voltak azonban hazafiak, kik a 48-as honvédek mintájára bátran szembe mertek fordulni a kegyetlen hódítókkal. Ellenál­lási mozgalmunkat népünk legjobbjai segítették. A felszabadulás után hazánk­ban létrejött egy új szellemű népi hadsereg. Hunyadi és Rá­kóczi, a 48-as szabadságharc és a 19-es Tanácsköztársaság katonáinak hagyományait őrzi szabad hazánk fegyveres ere­je. Ennek a seregnek tisztika­ra a dolgozó nép fiaiból áll. Népköztársaságunk békés éle­tét, határait és rendjét védik fegyveres erőink. Néphadsere­günk katonái és tisztjei egyek a dolgozókkal, munkásokkal és parasztokkal. Büszkén vallják magukénak régi szabadsághar­cos hagyomán'-ainkat. Ennek emlékét őrzi az ünnepnap, a pákozdi csata évfordulója is. Népköztársaságunk békét kí­ván minden néppel. Támogat­ja a többi szociaüsta ország erőfeszítéseit az általános és teljes leszerelésért. Ha létre­jön a megegyezés ebben a kérdésben, mi is készek le­szünk hadseregünk leszerelésé­re. Amíg azonban a külső im­perialista beavatkozás veszé­lye fennáll, addig fenntartjuk fegyveres erőinket, népi álla­munk függetlenségének és biztonságának bátor őrzőjét. (Merényi László,

Next

/
Oldalképek
Tartalom