Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén

(folytatás a 2. oldalról.)

— Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom,

mi elégedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg új államok az ENSZ-ben.

Mi mindig sikrä szálltunk és továbbra is síkra szállunk az ellen, hogy bármiképpen megnyirbálják a nemzeti függetlenségüket kivívó népek jogait. Ezekkel az államokkal rokon vonásunk az a közös törekvés, hogy fenntartsuk és megszilárdítsuk a békét, létrehozzuk a Földön az országok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekintet nélkül az országok állami és társadalmi rendszerére, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén meghirdetett békeszerető elvek követelik. A tények azt bizonyítják, hogy a korábban gyarmati uralom alatt sínylődő nemzetek és népek felszabadulása a nemzetközi kapcsolatok javulására, a nemzetközi együttműködés bővülésére, az egyetemes béke megszilárdulására vezet.

Ezután Hruscsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdasági és kulturális élete és a gyarmati elnyomásban élők ki- fosztottsága között.

— De még a megmaradt gyarmatokon is elmúlt az az idő, amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdálkodhattak.. Nézzék csak, mi történik ma a gyarmatokon! Afrika vulkánként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendje hősies önfeláldozással harcol nemzeti felszabadulásáért. Mind határozottabban kelnek harcra jogaikért Kenya, Tanganyika, Uganda, Ruanda— Urundi, Angola, Mozambique, Észak-Rhodésia, Dél-Rhodésia, Sierra-Leone, Délnyugat-Afrika, Zanzibár, továbbá Nyugat-Irián. Puerto-Rico és sok más gyarmat népei.

— Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát semmilyen eszközzel és semmilyen erővel nem lehet elfolytam, mivel ez mind

nagyobb és leküzdhetetlen erővel lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat.

Egy vagy két évvel meg lehet hosszabbítani egyik vagy másik állam uralmát mások fölött, de ahogyan a kapitalista rendszer valamikor átvette a feudalizmus helyét, és ahogyan most a szocialista rendszer átveszi a kapitalizmus helyét, ugyanúgy a kolo- nializmus rabszolgatartó rendszerét is felváltja a szabadság.

— Ezek a társadalmi fejlődés törvényei és arra csak kalandorok számíthatnak, hogy hullahelyekkel és áldozatok millióival megakadályozhatják a derűs jövő beköszöntét.

— Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francia anyák, akiknek gyermekei algériai földön esnek el, kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat?

— Most, amikor a gyarmati népek vére hull, képtelenség elfordulni, szemet hunyni a vérontás fölött és úgy tenni, mintha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, amelyek a harcban álló felek feltételei szempontjából egyenlőtlenek — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta:

— A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyomott

népek nemzeti függetlenségi harca támogatásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemzecek Szervezetét,

emeljen szót az igaz ügy, — a gyarmatok felszabadulása mellett és haladéktalanul tegyen intézkedéseket a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére.

— A legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktálja. Ez a rendszer halálra van ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rendszert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e temetését. A kongói események friss figyelmeztetésül szolgálnak a tényleges veszélyre.

A továbbiakban Hruscsov rámutatott:

— Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — amely arra hivatott, hogy a béke megerősítését és a népek biztonságát szolgálja — kötelessége minden

tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek összeütközésének tnla'án) ns robbanjanak ki újabb katonai konfliktusok. Kell-e bizonygatni, hogy bármilyen konfliktusba bekeveredhetnek a ’ atalmak és akkor a kezdetben helyi háború elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyarmati katonai kalandoktól. Egyszer s mindenkorra végezni keil a gyarmati rendszerrel; ezt a történelem szemétládájába kell hajítani.

Olaszország, villamosenergiából pedig annyit termel, mint Japán és többet, mint Olaszország.

— Közép-Ázsia és Kazahsztán területén a forradalomig mindössze hétmillió kilowattóra villamosenergiát termeltek — egy háromszázadét mint az egész orosz birodalomban. Most pedig az évi villamosenergia-termelés tizenkilenc milliárd kilowattóra, kilencszer annyi, mint az egész forradalom előtti Oroszország villamosenergia termelése volt.

— Mérhetetlenül megnövekedett a többi autonom köztársaságokba tömörült, viszonylag csekély lélekszámú népek gazdasága és kultúrája. Így például 1913-tól 1959-ig a Jakut Autonom Köztársaság nagyiparának termelése ötvenháromszorosára, a Komi Autonom Köztársaságé százkilencszeresére, a Tatár Autonom Köztársaságé száznegyvenhétszeresére. a Baskír Autonom Köztársaságé százhatvanháromszorosára emelkedett.

— Az egyenjogú szocialista köztársaságok családjában a forradalom előtti Oroszország egykori határvidékei — amelyeket az éhség és a betegségek miatt kihalás fenyegetett — virágzó területekké váltak, ahol éppúgy emelkedett az életszínvonal, mint az egész Szovjetunióban. Még meglepőbb sikereket arattak a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságai a kultúra fejlesztésében. Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok népei a forradalom előtt jóformán teljesen analfabéták voltak. Szinte nem volt közöttük olyan ember, aki közép, vagy főiskolát végzett volna. A szovjet hatalom minden nép számára hozzáférhetővé tette a művelődés és a kultúra forrásait. Ezekben a köztársaságokban és az egész Szovjetunióban ma már nincs olyan ember, aki nem tud írni-olvasni.

— Kazahsztánban, Uzbekisz- tánban, Kirgiziában, Tádzsikisztánban és Turkméniában a forradalom előtt nem volt főiskola, Kirgiziában, Tádzsikisztánban és Turkméniában pedig még technikum sem. Ezzel szemben a múlt tanévben ezekben a köztársaságokban a főiskolákon 211 000, a technikumokon és más középfokú szakiskolákban 176 000 volt a tanulók száma. E köztársaságok minden tízezer lakosára átlagosan nyolcvannyolc főiskolai és hetvenhárom technikumi hallgató jut, nem számítva azt a sok fiatalt, akik köztársaságuk határain túl tanulnak. Jusson eszünkbe, hogy tízezer lakosra Frncia- országban csupán negyven, Olaszországban harmincnégy, Nyugat- Németországban pedig harmincegy főiskolai hallgató. jut, vagyis valamivel több, mint a szovjet közép-ázsiai arányszám egyhar- mada.

Hruscsov ezután adatok sorával mutatott rá, hogy az 1926 óta eltelt időszakban a szovjet népgazdaság munkásainak és alkalmazottainak száma a Szovjetunió egészét tekintve hatszorosára, Közép-Ázsiában és Kazahsztánban viszont tízszeresére növekedett. Jóval nagyobb mértékben emelkedett a szakmunkások és a szakemberek száma.

— A szovjet hatalom ével alatt az összes köztársaságokban szakképzett kádereket neveltek a munkásosztályból, óriási mértékben megnőtt az értelmiség száma.

— A cári kormány Oroszország határvidékein lényegileg gyarmati politikát folytatott, amely alig különbözött attól a politikától, amelyet ma is megfigyelhetünk a gyaimati országokban.

Nos, kárát vallotta-e a mi or- (Folytatás a i. oldalon.)

Hiszen az ENSZ alapokmánya megerősíti az emberi jogokba, a személyi méltóság értékébe, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságába vetett hitet. Hogyan lehet fejleszteni a nemzetek baráti viszonyát a népek egyenjogúságának és önrendelkezésenek tiszteletben tartásával — már pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a célja — és egyidejűleg tűrni olyan helyzetet, amelyben a katonailag es gazdaságilag erős hatalmak hódító politikája miatt sok ázsiai és afrikai nép csak hihetetlen szenvedések és áldozatok árán, csak az elnyomók ellen vívott fegyveres harc útján vívhatja ki azt a jogát, hogy maga döntse el sorsát.

— Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra induljunk a gyarmati rendszer ellen, mint ahogy másfél századdal ezelőtt a civilizált emberiség rohamra indult a rabszolgakereskedelem és a rabszolgatartás ellen, eltemette azt és ezzel tág teret nyitott a társadalom politikai és gazdasági fejlődése előtt.

— A szovjet kormány úgy véli,

elérkezett az idő, amikor fel kell vetni a gyarmati kormányzási rendszer teljes és véjérvé ..nyes megezun.e-v.vneii kérdését e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége legyen ennek a szégyennek, barbárságnak és gazságnak.

— A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit az ENSZ alkotmányában kifejezett közös célok érdekében, ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a következő nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket:

1. Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb ön- kormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadom kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék sajá. nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és államuk igazgatásának formáit.

2. Szüntessék meg a gyarmati rendszer összes támaszpontjait, az idegen területeken lévő birtokokat és bérbeadott területeket.

3. A kormányok az államközi kapcsolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletben tartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék

meg a kolonializmus semmilyen megnyilatkozását, egyik állam semmiféle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására.

— Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt összes kormányokat, támogassák e nyilatkozat tételeit.

A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ intézkednék a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező feltételeket teremtene a háborús veszély jelenlegi gócainak lokalizálására és csillapítására ott, ahol fegyveres harc folyik a gyarmattartók és a függetlenségükért harcoló népek között; sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásának lehetőségét is e térségek államai között. Azoknak az országoknak a népei, amelyeknek most az idegen uralom miatt megaláztatásban van részük, világos képet kapnának róla, hogy a közeljövőben békésen megszabadulnak a külföldi igától. A gyarmati birtokaikhoz ragaszkodó államok pedig számot adni volnának kénytelenek az ENSZ-nek, a világ közvéleményének az előterjesztett nyilatkozat tételeinek végrehajtásáról.

Kifejtette Hruscsov beszédében ezután, hogy a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetése a leigázott országok népeinek életében

nemcsak az elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát jelentené, hanem azt is, hogy a sokévszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájutnak a modern tudomány, technika, kultúra, és szociális haladás javaihoz.

— Nehéz túlbecsülni, milyen óriási jelentőségű volna a gyarmati rendszer megszüntetése az egész világgazdaság szempontjából. Közismert, hogy a gyarmatok és a gyámsági területek gazdasági élete most külföldi monopóliumok önző érdekeinek van alárendelve Ezek az országok területek függetlenné válnak és megnyílik előttük az a lehetőség, hogy bőségesen kihasználják gazdag természeti erőforrásaikat, iparosítsanak és lakosságuk életét jobbá tegyék.

— Ez kolosszális mértékben megnövelné a világpiac felvevő- képességét, ami kétségtelenül jótékony hatással lenne nemcsak a keleti országok gazdasági fejlődésére, hanem a Nyugat iparilag fejlett országainak gazdaságára is.

— A felszabaduló országok sokévszázados elmaradottságának leküzdéséről beszélve pozitív

szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete révén, továbbá a kétoldalú szerződések alapján folyósítandó gazdasági és műszaki segély. Honnan teremtsük elő ezeket az összegeket anélkül, hogy megterhelnénk a 'ejlett ipari országok lakosságát? Erről a szónoki emelvényről ismét felhívom önök figyelmét, egy olyan forrásra, amilyen például a leszerelés.

Ha azoknak az összegeknek, amelyeket a nagyhatalmak jelenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egytizedét használnák fel, akkor a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segély összege, egy évre számítva, tízmilliárd dollárral növekednék.

Ugyanakkor a világ egyik legnagyobb energetikai rendszerének felépítése Ingi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Afrikában, — ötmilliárd dollárba kerülne.

— Helyénvaló itt még arra is emlékeztetni, hogy a múltban gyarmatokkal rendelkező hatalmaknál? erkölcsi kötelességük visszaadni az országok felszabadult népeinek legalább azoknak az értékeknek egy részét, amelyeket a lakosság kíméletlen kizsákmányolásával es a természeti kincsek elharácsolásával vontak ki.

— Azt mondhatják, hogy könnyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetéséért, hiszen a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai. Valóban, nincsenek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az országunkban lakó sok népcsoport magán érezte a cárizmus, a földesúri-burzsoá rendszer súlyos terhét. A cári birodalom határmenti vidékeinek helyzete jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mivel az előbbieket kíméletlenül elnyomta az önkényuralom, a kapitalizmus. Míg az önkényuralom meggazdagodási formát látott Közép-Ázsia, a Kau- kázuson-túl népeiben és az orosz birodalom más nemzetiségeiben, addig az októberi forradalom után, amikör ezek a népek teljes szabadságot -nyertek, gyors ütemben fejlesztették gazdaságukat, kultúrájukat és jólétüket.

— Vegyük például a középázsiai szovjet köztársaságokat. A cári Oroszország elmaradott gyarmatból élenhaladó, iparilag fejlett szocialista köztársasággá vált. 1913-tól 1960-ig a nagyipar termelése az említett köztársaságokban több mint hatvanszorosára emelkedett. Egy olyan hajdan elmaradott ország, mint Kazahsztán, ma lakosonként annyi ipari terméket állít élő, mint

5

—* KI sz;íil;on síkra a gyarmati rendszer megszüntetéséért, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete?