Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás a. 3. oldalról) 6zágunk fejlődése annak, hogy a népek jogot kaptak a független­séghez és az önrendelkezeshez? Tapasztalható-e soknemzetiségű országunkban civakodás es el­lenségeskedés a népek között, széthull-e az állam? Nem. Ilyesmi nem fordult és nem for­dulhat elő — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunióban kö­zelebb kerültek és jobban ösz- szeforrottak a nemzetiségek, mint valaha. Valóhan kialakult a népek barátsága, amelyet nem ingathattak meg a második vi- lágháboiú megpróbáltatásai. — Most pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említ­sek, amelyek illusztrálják, ho­gyan valósítják meg a gyarma­tosítók „civilizátori küldetésüket” a gyarmatokon. — Amikor Indonézia, ez a volt gyarmat függetlenné vált, az egy főre eső nemzeti jövedelem az ENSZ hivatalos adatai sze­rint itt mindössze 25 amerikai dollár volt, Hollandiában vi­szont- 20-szor ennyi. Burmában ez a jövedelem 36 dollárra, Indiában 57 dollárra rúgott, vagyis alig egytizede volt az Angliában egy főre eső nemzeti jövedelemnek. Amikor a kongói nép kivívta függetlenségét, Bel­giumban az egy főre eső nemze­ti jövedelem 13-szor akkora volt, mint Kongóban. Ezenkívül Kon­góban. akárcsak más gyarmati országokban, e rendkívül ala­csony jövedelem oroszlánrészét a gyarmattartók sajátították ki. — A gyarmatosítók művelet- lenségben és sötétségben tartot­ták a leigázctt népeket. Indoné­ziában az írni-olvasni tudók arányszáma 1950-ben nem ha­ladta meg a 15-20 százalékot. Indiában még néhány évvel a függetlenség kivívása után is, amikor már történtek intézkedé­sek a közoktatási rendszer kibő­vítésére, a lakosság 16 százalé­ka. Pakisztánban 14 százaléka tudott írni-olvasni. Amikor Francia—Indokina országai füg­getlenné váltak, Franciaország­ban 100 000 lélekre 330 főiskolai hallgató, Kambodzsában viszont mindössze 4 jutott. Indonéziában 1948-ban egy orvosnak 67 000 embert kellett ellátnia. Nem csoda, hogy az alacsony élet- színvonal miatt és kellő or­vosi segítség hiányában az ösz- szes egykori gyarmatokon meg­döbbentően alacsony az átla­gos életkor az anyaországhoz ké­pest. Némelyik ilyen országban az emberek átlagosan csupán 35 évet élnek, vagyis jóformán fele annyit, mint az őket gyarmati igában tartó országokban. íme ez a gyarmati rendszer még mindig meglévő öröksége. — Ha a gyarmattartó államok valóban a gyarmati népek ér­dekeit 'tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt a segítséget, amelyről oly szívesen beszelnek és nem kirablásukkal, kizsákmányolásukkal volnának elfoglalva, — akkor a gyarmatok és az anyaországok népei egyfor­ma ütemben fejlődnének és nem volna olyan meghökkentő kü­lönbség a nemzetgazdaság és a kultúra fejlettségében, a nép­jólétben. De miféle közösségről tanúskodik, hogy a nyugati or­szágok és a gyarmatok életszín­vonala jóformán össze sem ha­sonlítható? Ez nem közösség, nem együtt­működés, hanem egyesek nralma mások fölött, amely­ben egyesek élvezik mások munkáját és javait, kizsák­mányolják és rabolják őket, átszivattyózzák a nemzetgaz­daság javait az anyaorszá­gokba. — A gyarmati rendszer védel­mezői azzal ijesztgetik az anya­országok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolása után állí­tólag elkerülhetetlenül nagyot esik az iparilag fejlett országok lakosságának életszínvonala. Nyilvánvaló az ilyen állítások tarthatatlansága. — Először is: az ilyen állítá­sok elárulják, hogy szerzőik mit forgatnak agyukban,v hiszen aka­ratlanul is beismerik, hogy az anyaországok kiraboljak a gyar­matokat és a függő országokat és ebből mesés profitokat húznak. De az extraprofit nem az anya­országok lakosságának széles ré­tegeihez jut, hanem főként a monopóliumok zsebébe vándorol. Hiszen nem az anyaországok né­pei, hanem a milliomosok és a milliárdosok ragaszkodnak a gyarmai rendszerhez. — Másodszor: sok, nemzeti függetlenséget elnyert ország fejlődésének tapasztalata meg­győzően bizonyítja, hogy a nem­zetgazdaság gyors fejlődésével ezekben az országokban is ösz- szehasonlíthatatlanul megnő a belső piac felvevőképessége. Ezek összehasonlíthatatlanul több iparcikket tudnak átvenni a fej­lettebb országokból és ugyanak­kor termelőerőik fellendülése folytán az iparilag fejlettebb or­szágok gazdasága számára több nélkülözhetetlen nyersanyagot és különböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsátani. Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy a múlt év szeptem­berében, az ENSZ közgyűlés 14. ülésszakán a szovjet kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javasla­tait. — Megelégedéssel nyugtázhat­juk — mondotta —, hogy az ál­talunk ismertetett elgondoláso­kat egyöntetűen helyeselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjetunió és más államok az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülés­szakán hozott határozatnak meg­felelően tevékenyen! resztvettek a tízhatalmi leszerelési bizottság munkájában és ott az általános és teljes leszerelésről szóló szer­ződés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg, míg létrejön a nemzetközi lesze­relési egyezmény, hanem egyol­dalúan 1 200 000-rel, vagyis ál­lományának egyharmadával csök­kenti fegyveres erőit. — A szovjet kormány, amely következetesen és állhatatosan folytatja békeszerető politikáját, ünnepélyesen kijelenti az ENSZ- közgyűlés jelen ülésszakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegy­veres erőkkel rendelkezik, ame­lyek hazánk védelmét, valamint szövetségeseinkkel és barátaink­kal szemben fennálló kötelezett­ségeinek teljesítését- szolgálják arra az esetre, ha agresszió éri őket. Kizárt még annak lehetősége is, hogy fegyveres erűinket más célokra használják fel, mivel ez ellentétes lenne ál­lamunk természetével és bé­keszerető külpolitikájának alapjaival. — Hazánk csak azért kényte­len hadsereget fenntartani, mert az általános és teljes leszerelés­ről szóló javaslatainkat mind- ezideig nem fogadták el. — Egy év múlt el azóta, hogy a közgyűlés meghozta határoza­tát. A leszerelés ügye azonban a múlt évben tapodtat sem ha­ladt előre. Mi az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a leg­nagyobb sajnálattal és komoly aggodalommal lehet beszélni? Ki­Az államközi kapcsolatok e ha­ladóbb és ésszerűbb rendszere fellendíti a gazdaságilag elma­radott, a múltban gyarmati és függő országok és a fejlettebb országok népeinek jólétét egy­aránt. — Az élet, a gazdasági és politikai fejlődés egész menete kimondja a történelem kérlelhe­tetlen ítéletét a szégyenletes gyarmati rendszerre, amely már túlélte önmagát. — Azoknak, akik megszokták, hogy a gyarmatok elnyomott né­peinek rovására teremtsenek jó­létet maguknak, mi azt. mond­juk: „gondolkozzanak, vegyék szemügyre, hogy mi történik Önök körüL Ha nia nem. akkor hamarosan, de nagyon hamar bekövetkezik a gyar­mati rend végső összeomlá­sa, és ha Önök idejében nem tűnnek el az útból, akkor elsöprik Önöket”. — De a gyarmati rendszernek egyre kevesebb híve lesz ma­gukban a gyarmattartó hatal­makban is. Végeredményben nem az övék az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati or­szágok népeinek értelméhez és akadályozza az általános és tel­jes leszerelésről szóló közgyűlési határozatnak, ennek az ENSZ történetében talán a legfonto­sabb és a legjelentősebb határo­zatnak a végrehajtását? Ki nem engedi kimozdítani a leszerelés problémáját a holtpontról? — A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges rffehány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megol­dásában. — A tízhatalmi leszerelési bi­zottság egész munkája folyamán a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szer­ződés kidolgozásához, mindenkép­pen kitértek az elől, hogy ér­demben megvitassák az általános és teljes leszerelés szovjet prog­ramját, amelyet pedig a közgyű­lés részletes megvitatás végett a bizottság elé utalt. Ellenőrzést indítványoztak leszerelés nélkül. Ezzel szemben lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés bevezetése leszerelés nélkül egyértelmű len­ne egy nemzetközi kémkedési rendszer megteremtésével és nem segítené elő a béke megszilárdí­tását. Sőt, ellenkezőleg, megköny- nyíthetné, hogy az esetleges ag- resszor megvalósítsa a népekre nézve veszedelmes terveit. — Az a veszély fenyeget, hogy­ha ellenőrzést létesítenek a fegy­verzet fölött és a fegyverek meg­maradnak, ez lényegében azt je­lenti, hogy a felek ismerik a másik fél birtokában lévő fegy­verek mennyiségét, minőségét és elhelyezését. Ennek alapján az agresszív fél a maga fegyverze­tét olyan színvonalra emelheti, hogy fölénybe kerüljön abból a célból, hogy általa kiválasztandó alkalmas időpontban támadást hajtson végre. Mi sohasem fogunk bele­egyezni a fegyverzet ellenőr­zésébe leszerelés nélkül, mert ez azt jelentené, hogy ösztön­zést adunk az agr «szórók­nak. jövőbe látásához, kormányaihoz és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlésén résztvevő képviselőihez: hangoljuk össze a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére irányuló lépese­ket, — ezzel meggyorsítjuk ezt a törvényszerű történelmi folya­matot, — kövessünk el mindent, hogy a gyarmati és függő or­szágok népei egyenjogúakká vál­janak és maguk dönthessék el saját sorsukat. — A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fog­ja segíteni a gazdaság'lag elma­radott országokat. Őszintén se­gítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági éle­tük kialakításában hazai iparuk fejlesztésében, ami fc b’zositéka tényleges függetlenségüknek és a népjólét fokozódásának. — Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép seaílsen a még elnyomott népeknek szabad­ságuk és függetlenségük kivívá­sában. — Engedjék meg annak a re­ményemnek a kifejezését-, hegy a közgyűlés jelen ülésszaka tör­ténelmi mérföldkő 'esz a gyar­mati rendszer teljes és végérvé­nyes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentősé­gű esemény lesz ez, amely tük­rözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit. — A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is, kénytelen volt megszüntetni rész­vételét a tizes bizottság munká­jában, mert a bizottság a nyu­gati hatalmaknak csak a fegy­verkezési verseny takargatására szolgált. — A szovjet kormány nehe­zen szánta rá magát erre a lé­pésre, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerelés kérdésének fel­vetését. A kialakult feltételek között azonban további részvé­tele a bizottság munkájában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellenségeit. Nem lehe­tett belenyugodni, hogy visszaél­jenek a leszerelés nagy ügyével — az általános béke érdekeivel összeegyeztethetetlen célokat kö­vetve. — A szovjet kormány ezért a leszerelést megvitatás végeit az ENSZ közgyűlése elé terjesztene. Hiszen a közgyűlés tagjainak jelentős többsége egyáltalán nem érdekelt a fegyverkezési verseny­ben és őszintén kívánja e ver­seny megszüntetését. . — Figyelembe véve a leszere­lés problémájának óriási jelentő­ségét és annak szükségességét, hogy gyökeres fordulatot kell te­remteni a tárgyalások meneté­ben., a szovjet kormány állást- foglalt amellett, hogy e kérdés közgyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meghatal­mazással felruházott állam- és kormányfők. Megelégedéssel ál­lapítjuk meg, hogy egész sor ál­lam kormánya kellő megértéssel fogadta a kérdés ilyetén való "’’vetőjét: ezeknek az államok ­iv. ; a küldöttségeit a legfelsőbb államférfiak vezetik a közgyű­lésen. — Hogy megkönnyítsük a közgyűlés munkáját és határo­zóit irányba tereljük a leszere­lés vitáját, a szovjet kormány javasla­tot terjeszt a közgyűlés elé „Az általános és teljes lesze­relési szerződés alapvető rendelkezései” címmel. Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, hogy a köz­gyűlés hivatalos dokumentuma képpen oszlassa szét a küldött­ségek között ezt a javaslatot és hozzáfűzött magyarázó nyilatko­zatunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a lesze­relés kérdésében elfoglalt állás­pontját. — Az általános és teljes le­szerelésre vonatkozó új szovjet- javaslat, amely a szovjet kor­mány által a világ összes kor­mányai elé terjesztett, I960, jú­nius 2-án kelt javaslatokra épül, tekintetbe veszi mindazt, ami e kérdésnek a világ különböző or­szágai politikai és társadalmi kö­reivel történt megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizonyult. Ez a javaslat sok te­kintetben közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához, á ez, reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb megegyezzünk » leszerelés kérdésében. — Mi mcst a többi között arra gondolunk, hogy az általános és teljes leszerelésnek már az első szakaszában fel kell számolni az atomfegyvereknek a célba jutta­tására szolgáló összes eszközöket; részletesen ki kell dolgozni min­den szakaszban a hatékony nem­zetközi ellenőrzést szolgáló in­tézkedését; tekintetbe kell ven­ni egyes nyugati hatalmaknak azt a kívánságát, hogy már a legelejétől fogva irányozzuk elő a fegyveres erők létszámának és a hagyományos fegyverzetnek a csökkentését. Egész sor egyéb változást és pontosabb meghatározást is felvettünk programunkba. — Valamennyiünknek józanul számolnunk kell azzal, hogy semmiféle hajlékonyság nem segíti elő a leszerelés kérdé­sének megoldását, s minden erőfeszítés és fáradozás az eddigiekhez hasonlóan ered­ménytelen marad, ha a tár­gyalások összes résztvevőit nem hatja át az az őszinte törekvés, hogy valóra vált­sák az emberiség évszázados vágyát, a leszerelést. — A tízhatalmi leszerelési bi­zottságban hiányzott ez a törek­vés a ?. Egyesült Államokból es a NATO-beli partnereiből. Egyelő­re nem látszik, hogy most megvan- e bennük ez a törekvés. Nem lehet ezzel kapcsolatban figyelmen kí­vül hagyni, hogy ez Egyesült Államok nem sokkal a közgyű­lés munkájának megkezdése előtt újabb kísérleteket tett, hogy mellékvágányra terelje az egész ügyet. Ki ne tudna, hogy az Egyesült Államok ezt a célt kö­vette, amikor arra töekedett, hogy a közgyűlés ülésszakának megnyitása előtt néhány héttel hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát. — Amint a tízhatalmi bizott­ság munkájának tapasztalatai mutatják, a bizottságban a le­szerelés gyakorlati problémáinak tárgyalása során bonyodalmak támadtak, mert a nyugati hatal­mak nem kívánták megoldani a leszerelés kérdését. Közismertek a tízhatalmi bizottság elé ter­jesztett szovjet javaslatok. E ja­vaslatokat a nemzetközi közvé­lemény úgy értékelte, hegy azok teljesen világosak és megvalósít­hatók. Hangsúlyozni kell, hogy e javaslatok számoltak a nyugati hatalmak egyes óhajaival és in­dítványaival. Mégis, Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-beli le­szerelési megbízottja kijelentet­te, hogy a Szovjetu nó „zsákba­macskát árul”. Ebbe- az eset­ben meg kell kérdezni, vajon nem történt-e Lodge úrral >s ugyanaz, mint a keleti mesék hősével, aki sajat mega bújt a tzsákba és megakadályozta, hogy (Folytatás az 5. oldalon) Meg kell ^égre oldani a leszerelés problémáját 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom