Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén

a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek.

követnie, hogy megszabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől.

— Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. A fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján agresszió áldozatává vált.

— Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedeteiket, Ök azt bizonyítgatják, hogy Kongóban „zűrzavar” támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csapatok, nagy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: „becsapni a népet annyi, mint ha papírba akarnánk csomagolni a tüzet”. Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agresz- sziót.

— Persze

korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek aggodalmat, hanem amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az érdekei igen érzékenyen fűződnek s kongói földhöz.

Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kényszerítse e fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle gazdag tartományát, Ka- tangát.

— Amikor p gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói köztársaság törvényesen megválasztott és a parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybevették a gyarmatosítók minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakítanak, amely fenntartja ugyan a „függetlenség” látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti.

— A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt beavatkozással. Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának

és apparátusának kezével végzik.

Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói szerepet, majd így folytatta:

— Egyes amerikai és angol lapok bizonyos erőktől sugalmazva arról fecseg-.ek, hogy a Szovjetunió vereséget szenvedett Kongóban. Mit lehet mondani ilyen esztelen állításokról?

— Először, mi nem szenvedtünk és nem is szenvedhettünk semmiféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincserek csapataink, részünkről nem történt és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyeibe. Mi síkraszálltunk és a jövőben is síkraszállunk azért, hogy Afrika népei, mint más világrészek népei is, miután kiharcolták felszabadulásukat a gyarmati elnyomás alól, saját belátásuk szerinf, saját akaratuk szerint vezessék be országukban a nekik tetsző rendszert.

— Másodszor, mi mindig felléptünk és továbbra is fellépünk az ellen, hogy az imperialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felszabadult országok belső ügyeibe, az olyan méltatlan módszerek ellen, mint ami- nőket Kongóban alkalmaztak.

— A gyarmatosítók arra törekszenek. hogy a magukat szabad világnak nevező országok segítségével szétkergessék az ország törvényes kormányát és parlamentjét. S most győzelmi ünnepre készülnek. Ámde korán ülnek győzelmi tort, mert ez pyrrhusi győzelem.

A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegítik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szeméről és még világosabban lássák, hogy a gyarmatosítók formailag ugyan függetlenséget adnak. de tulajdonképpen mindent elkövetnek, hogy fenntartsák a gyarmati elnyomást.

— A kongói nép harcát nem lehet megállítani. Lassítani és fékezni lehet. De annál nagyobb erővel lángol fel ez a harc és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes .fel- szabadulását.

— A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát

(Folytatás az 1. oldalról)

Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését.

— Ám semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulcs- csal.

— Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kém- repüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak lé az U—2-es repülőgép incidenséből, de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB—47-es típúsú újabb katonai repülőgépet leülitek hozzánk.' Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola- félsziget felől hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen jogon?

— Úgy gondolom, minden józan gondolkozású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem

Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk, és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása!

— A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy

tarsák meg maradéktalanul a* ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az utonállás, az agresszió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját Földünkön.

Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a Földön valamennyi becsületes ember, akiknek drága a béke, hazája szuve- rénítása és függetlensége? — mondotta Hruscsov, majd rámutatott:

— Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent \ a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában Afrikában és Latin-Amerikában több tucat államot fon be.

— Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak.

— Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos ,.szent szövetsége” körül, amely azt a , hálátlan feladatot vállalta

jószándékkal jött hozzánk.

— Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annakidején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját.

— De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es repülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről?

— Tulajdonképpen mit akar

az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légiterébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán mágegy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhatolását tűzte ki céljául?

— Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy

magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek.

— Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyeket a kubai dolgozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb ma az élet- színvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és a földjét. Egészen más dologról van szó. Munkájának

i gyümölcseit éveken át nem él’ vezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le.

— Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy Kubában például 1953-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, min.t az Egyesült Államokban? Ez már önmagában is ékesszólóan beszél.

— Most más rend van Kubában. A kubai nép kitűzte Batista diktátort, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: „Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!”

— Ilymódon Kubának mindössze az az állítólagos bűne, hogy a szabadságszerető bátor kubai nép a saját független életét akarja élni.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent ej kell

és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez.

— Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyreállítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament, létrejöjjenek a feltételek a Lumumba-vezette törvényes kongói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát élvezte és élvezi ma is.

— A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést.

A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarmatosítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarskjöl- döt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével,

hanem töltse be hivatását es ragaszkodjék szigorúan az ENSZ alapokmányában lefektetett rendelkezésekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz.

— A szovjet kormény véleménye szerint határozatot kell hozni, amely szerint csak afrikai és ázsiai országok csapatai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a törvényesen megválasztott Lumumba-kormái y beleegyezésével tartózkodhatnak Kongó területén és csak e kormány belátása szerint legyenek felhasználhatók a törvényes kongói kormány és parlament normális működésének biztosítására.

— Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a fslv«.txlött nehézségekkel és rendet tud teremteni hazájában.

— Valamennyien tanúi vagyunk, hogy egy bizonyos államcsoport sok néppel szemben állandóan ellenséges lépéseket tesz, durva nyomást gyakorol rájuk. Ez éles konfliktusokkal terheli a nemzetközi légkört és e konfliktusok veszélyét fokozza az egyre erősödő fegyverkezési verseny.

— Teljesen világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen alapon nem fejlődhetnek tovább, mert ez azt jelentené, hogy hanyatt-homlok szakadékba zuhanunk.

Az ENSZ szent kötelessége, hogy védelmezze az államok szuverén jogait, nemzetközi vonatkozásban a szilárd jogalapot állítsa vissza és lépjen fel a fegyverkezési verseny megszüntetéséért.

— Sajnos, magában az ENSZ- ben is mindezi'deig érvényesül a népek elidegeníthetetlen jogaií nak megsértésére irányuló po-- litika.

— Vegyük például a nagy | kínai nép ENSZ-beli képviseletét. Megakadályozni a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista rendszere nem tetszik egyes nyugati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a realitásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhülését és feláldozzák a nemzetközi béke megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés fejlesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdekeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából és lealázó az ENSZ-re.

— Ugyanerről tanúskodik a Mongol Népköztársaság ENSZ- tagsága kérdésének története is. Ezt a kérdést, mint Önök is tudják, hosszú éveken át többször is megvitattuk. Mégis, a Mongol Népköztársaságot még mindig nem vették fel az ENSZ- be.

— Az Együsült Nemzetek Szervezetének, természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész világot átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értelmét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék, és valamely katonai csoportosulás végrehajtó közegévé süllyedne.

Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert

— Szemünk láttára szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló életre azok a népek, amelyeket a gyarmatosítók századokon át távoltartottak az emberiség fejlődésének országútijától. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül' másfélmilliárd ember, vagyis a Föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett.

— Az emberiség . történelmében új korszak kezdődött, amikor Ázsia, Afrika és Latín- Amerika népei az európai és az észak-amerikai népek mellett kezdtek tevékenyen résztvenní 3 világ sorsának intézésében.

E vitathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát folytatni, olyan politikát, amely számol az idők követelményeivel és megfelel a népek békeszerető törekvéseinek.

— Vajon manapság elképzelhető-e a nagy nemzetközi problémák megoldása a Kínai Nép- köztái'saság részvétele nélkül? Vajon meg lehet-e oldani e problémákat India, Indonézia, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül? Aki másképp vélekedik, nos, próbálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok képviselőinek véleményével és szavazataival.

— Igaz, egyes nyugati országokban félelmet kelt, hogy az új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ENSZ-ben, sőt, már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését.

(Folytatás a 3. oldalon.)

<2