Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 226. SZÄM Ara 60 fillér I960. SZEPTEMBER 24, SZOMBAT. A megye sportja H. oldal Szabadságot és függetlenséget minden gyanoati népnek! Oldjuk üteg us> egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov elvtárs beszéde az Ei\SZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában New York, (MTI): Hírügynök­ségi jelentések szerint, pénte­ken — magyar idő szerint 15,40 órakor — összeült az ENSZ-köz- gyűlés plenáris ülése, hogy foly­tassa az általános politikai vi­tát. Elsőnek Nkrumah ghanai el­nök szólalt fel. Hosszasan foglal­kozott a kongói helyzettel és kö­vetelte, haladéktalanul szervez­zék át az ENSZ kongói parancs­nokságát és lássák el félreérthe­tetlen utasításokkal arra, hogy a Kaszavubu elnök és Lumuba mi­niszterelnök vezette törvényes kongói hatóságokat támogassa. Nkrumah a kongói helyzettel kapcsolatban élesen elítélte a neokolonializmust, amely — mint rámutat — egyik kezével függet- leséget ad az afrikai népeknek, de csak azért, hogy a másikkal visszavegye azt. Az algériai kérdésről szólva Nkrumah hangoztatta, hogy Franciaország nem arathat kato­nai győzelmet Algériában és az egyetlen lehetőség a probléma megoldására a tárgyalásokban van. A ghanai elnök nukleáris zsarolásnak bélyegezte a fran­ciák szaharai atomrobbantásait. Nkrumah végül állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköz- társaság elnyerje az őt megillető helyet az ENSZ-ben, általános választásokat javasolt Korea és Vietnam egész területén és fel­szólította a világ népeit, hogy elszántan helyezkedjenek szem­be a dél-afrikai kormány faji megkülönböztetési politikájával. Ezután — magyar idő szerint 16,52 órakor — Hruscsov szov­jet miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy elmondja nagy érdeklődéssel várt beszédét. New York, (TASZSZ): Hrus­csov bevezetőben az ENSZ jelentő­ségét méltatta. Rámutatott: nincs a világon államok képvise­lőit magában foglaló felelősség­teljesebb gyülekezet, mint ami­nőnek ennek kell lennie. Nem­hiába nevezik az Egyesült Nem­zetek Szervezetét közgyűlésnek. Csupán két szót szerelnék ki­emelni a többi közül — mon­dotta — ezt a két szót: Egye­sült Nemzetek. Ebben a terem­ben sok nemzet képviselői van­nak jelen és nemcsak a terem falai kell, hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érdekeinek közössége is. Ma már majdnem száz állam képviselői gyűltek itt össze a nagyíontosságú nemzetközi kér­dések megvitatására. Hamaro­san itt lesznek közöttünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha széttárulnának e terem falai, még több íöldet és orszá­got fogadnak be. Mi csak öröm­mel üdvözölhetjük ezt az ese­ményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ-ben ténylegesen vala­mennyi állam képviselve legyen. A továbbiakban arról szólott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésének leg­viharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen szinte meg­ingathatatlannak, öröknek lát­szott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Ko­runk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újúlnak meg az emberi társadalom létezésének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a ter­mészet erői fölött és soha nem látott módon emelkedik feljebb egy haladottabb társadalmi rend­szerbe. Mégis, bár a XX. század­ban élünk, még észrevehetők a letűnt századok csökevényei, sőt a barbárság maradványai is. Ko­runknak mégis az az egyik fő jellemvonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott népek. Századunk a szabadságért folyó harc százada, amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez mél­tó életet akarnak élni és harcolnak is ezért. — Sok országban, sok földte­rületen már győzelemmel végző­dött ez a harc. De vajon azt je­lenti-e ez, hogy most már tétle­nül ülhetünk? Nem, hiszen tud­juk, hogy még az emberek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözé­seket szenvednek. — Olyan időben élünk, ame­lyet a nagy és sokat ígérő tudo­mányos felfedezések korának ne­vezünk. Az emberi ész és az em­beri kéz űrhajót alkotott, amely a Föld körül mozog. Az ember képessé vált már arra is, hogy embereket küldjön messze, égi­testünk határain túlra. Felhasí­tottuk az atomot és behatoltunk a fehérje sejtjeibe. Ámulatbaejtő gyorsasággal tudunk közlekedni a Földön és a Föld fölött és is­meretszerzésünk határai olyany- nyira kitágultak, hogy mi ma­gunk is csodálkozunk rajta. — Kibontakozhat világunk minden szépsége. Mégis ki mond­hatja el, hogy a világunk már tökéletesen be van rendezve, hogy nincs már szükség és nél­külözés? El kell gondolkozni azon, hogy az ENSZ adatai sze­rint különböző világrészeken em­berek százmilliói éheznek és nél­külöznek. Világunk nem mentes a jö­vőért érzett aggodalomtól, mert szemmel látható, milyen veszélyt jelent az, hogy a világ katonai csoportosulá­sokra oszlott, milyen veszélyt rejt magában az egyre fo­kozódó nukreális fegyverke­zési verseny Az emberi géniusz nagyszerű al­kotásait az emberiség javára, de kárára is fel lehet használni. Lám, milyen bonyolult választás vár reánk? — Minden gondolkozó ember eltűnődik, vajon mit hoz az em­beriségnek a tudomány haladá­sa, a nagy XX. század. Az em­berek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tárt fel a világ előtt, • határtalan le­hetőségeket arra. hogy megteremt­sük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthes­sük az ember szükségleteit. Má­sok nem kevesebb joggal rá­mutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technikai vívmányai esetleg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősor­ban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis, végered­ményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. — A derűsen és a sötéten lá­tók e vitájában tükröződik visz­I sza jelenlegi valóságunk. Ennek 1 fő tartalma, hogy két irányzat, — A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke ha­talmas és tevőleges erejét jelen­tik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és Földközi-tengermenti államok is hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló fontos és bonyolult kérdések meg adásához. — mon­dotta Hruscsov. — Most egy éve abban a meg­tiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megjavulásá- nak sokat ígérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző orszá­gok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határo­zatot hozott az általános és tel­jes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelé­si bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtar­tásáról. Az atom- és hidrogén- fegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgya­lások szemmelláthatóan haladtak. Mindez világszerte nagy remé­nyeket keltett az emberek szí­vében. — Senki sem vonhatja két­ségbe, hogy a Szovjetunió ré­gebben is és most is mindent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes irányban fejlőd­jenek tovább. De makacsul kitartanak állásai­két vonal harcol egrvinással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem be­szélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg és ne­kik is kell megoldaniok. — A kölcsönös nemzetközi kapcsolatok e vitás és bonyolult irányvonala nem ma és nem tegnap jelentkezett. A világese­mények kétféle szemlélete vilá­gosan szemben állt egymással már közvetlenül a háború befe­jezése után is- Az egyik irány­vonal szerint a cél: enyhíteni » nemzetközi fe­szültséget, megszüntetni a fegyverkezési versenyt, fej­leszteni a nemzetközi együtt­működést és kiiktatni a há­borúkat az emberiség életé­ből. Milyen nemes és nagyszerű irányvonal! Hiszen éppen az igazság győzelméért él az ember a földön. — Van azonban egy másik irányvonal is, és erről sem hall­gathatunk. Ez az irányvonal azt a célt szolgálja, hagy szítsa a hidegháborút, segítse a féktelen fegyverkezést, ledöntse a nem­zetközi együttműködés pillére.t, nem tekinive ennek veszedelmes következményeit. — A nemzetközi kapcsolatok e két irányvonala már régóta küzd egymással. Míg azonban az elemi geometriába a párhuza­mos vonalak sohasem találkoz­nak, nemzetközi ügyekben e vo­nalak összeütközhetnek. Ez pe­dig szörnyű lenne. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt csak kevesen lát­hatták előre a nemzetközi poli­tika e két irányvonala közötti harc kimenetelét. — Ámde, * 1960-ban, vagyis most csak a vak nem látja, hogy a népek többségében egy­re határozottabban és észrevehe­tőbben kialakul a vélemény: fel­tétlenül fenn kell tartani a bé­két. — A világ népei — munká­sok és parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része, a militaristák 'és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a né­pek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a mi­litarista, monopolista körök kezét. — Másként ez nem is lehet­séges. mert az életet nem lehet egyszerű geometriai formulákba zárni, s mert az élst a bákesze- rető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támoga­tásúra alapozódik. — Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét éppen azért hozták lét­re, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjének és biztonságá­nak ügyét. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakén kidolgo­zásra kerülő határozatok kö­zelebb visznek bennünket az egész emberiség céljához: a békéhez és az igazsághoz — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy ezen az ülés­szakon komoly problémák kerül­nek megvitatásra és e problé­mák élessé váltak, amit bizo­nyít az a tény, hogy számos ál­lamot vezető államférfiaik kép­viselnek. Ezután a szovjet nép nevében üdvözölte az ENSZ-be nemrég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rá­mutatott, hogy ezeknek az álla­moknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket elküldhették ide. Ezeknek az országoknak a népei elnyomásban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabadságukért mielőtt képvise­lőiket elküldhették ide. » az Egyesüli Állam mcwf'onlolt poliliká s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rabló módszereket, a szuverén egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe oedig a hitszegést próbálja állí­tani. — Világszerte tudják, milyen súlyos csapást márt ez a politika a nemzetközi feszültség enyhíté­sének ügyére. ken azok a sötét erők, ame­lyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyá­sosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába üt­köztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tag­államának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitsze- gően behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt, az Egyesült Államok tudatos álla­mi politikai elvévé tették a nemzetközi jognak ilyen fajtájú megsértését. — Az amerikai repülőgép or­szágunk fölé történt agresszió* behatolása és az Egyesült Álla­mok kormányának ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy ok kormányának járul vhii dolgunk, Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcs- találkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia ko­runk legfontosabb problé­máit. (Folytatás a 2. oldalon■)

Next

/
Oldalképek
Tartalom