Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

Ami a 47 forintos munkaegység mögött van A vasmegyeri „Micsurin" Isz eredményeiről I »asmegyeri “SS81 & legutóbbi tanácsüléséről készült őszi árpa Tsz összes termés mázsa 91 tavaszi árpa 187 búza i 336 rozs 931 zab 56 Mindjárt az első pillantásra szembetűnő, hogy a téesz min­den kalászos átlaga magasabb az egyénieknél. Hogy tisztáb­ban lássuk a két átlag közötti különbséget, végezzünk egy kis számítást; a téesz átlagtermésé­vel az egyénieknek 580 mázsa bú­zával, 1200 mázsa rozzsal, 50 mázsa árpával és 21 mázsa zab­bal, összesen tehát 1851 mázsá­val több terményük termett volna. Ha még a fentiekhez hozzá­tesszük azt is, hogy a község 2 342 holdas területéből mind­össze 481 hold a téeszé, akkor azzonnal rájövünk arra is, hogy a szántó területéhez viszonyít­va is jóval többet termelt a téesz kalászosokból. De megnézhetjük a többi nö­vény termését, illetve várható termését is. 19 holdon termel­tek korai burgonyát; 1 042 má­zsáért 274 624 forintot kaptak, mintegy 160 ezer forinttal töb­bet, mint amennyit terveztek. A. 19 hold átlagtermése 55 má­zsa volt, de volt négy hold eb­ből, ahol holdanként 80 mázsa termett a nem csíráztatott korai burgonyából. Unaminf* hold ős2i burS°- naniim nyájukból húsz holdon vetőmag terem. Az egyéniek minőségi vetőmagot még sohasem termeltek Vasme- gyeren, a téesz 1953 óta rend­szeren foglalkozik vetőburgo­nya-termesztéssel. Sokkal job­ban fizetnek érte, de a minősé­gi vetőmag nagyon fontos, nép- gazdasági szempontból is. Kukoricából 15,4 mázsát ter­veztek holdanként, de remélik, hogy meglesz a 26 mázsa is jegyzőkönyvben egy nagyon érdekes táblázat található; Egyéni átlag összes termés átlag mázsa mázsa mázsa 9,10 161 8 18,10 177 7,10 13,36 3 011 11 14,33 2 888 10,40 8 — 151 7,10 májusi morzsoltban. Cukorré­pából 240 mázsát terveztek hol­danként, de felül lesz a 250 má­zsán is. Dohányból kevesebb lesz ugyan a tervezett mennyi­ségnél, de a jégkár után szá­mított biztosítás kiegyenlíti a kiesést. 14,73 mázsa mákjuk termett 4 holdon, tehát holdanként 8 470 forint értékű mák. Zöldségből 15 ezer forintra számítanak hol­danként. A növénytermelés eredmé­nyeinek vizsgálatánál azonban figyelembe kell vennünk még egy fontos körülményt, azt, hogy az idén 171 hold új földdel gyarapodott a téesz területe és ezeknek a parcelláknak az ered­ménye jelentősen rontotta az átlagot. A kalászosoknál már megállapítható, hogy a régi föl­dön termelt kalászos átlag mennyivel magasabb; búzából 15, rozsból 18 mázsa, de meg­látszik a különbség a kapás nö­vényeknél is. Vizsgáljuk állattenyész­tésüket is. 19 fejős tehenük van. Ezt az állományt még ebben az évben 30-ra egészítik ki ter­ven felül. Ezzel 6 tehén jut majd minden száz holdra. A 19 tehén után 67 ezer liter tej termelését tervezték és szep­tember 1-ig már közel ötven ezer litert teljesítettek, úgy, hogy valószínűleg túlteljesítik egyébként is szép tervüket. 19 anyakocájuk után 190 ma­lacot neveltek fel. A mostani fialási átlaguk eddig 12. Az Állatforgalmi Vállalat kiren­deltségének kimutatása szerint az egész községben 866 sertésre kötöttek hízlalási szerződést, ebből 310 a téeszé. Ha tehát itt is a szántóterületet vesszük ala­pul, akkor az egyénieknek az 556 helyett 1246 sertésre kellett volna szerződést kötniük, vagy­is 690 sertéssel kellett volna többet hizlalniuk eladásra. Cvnjf az adatok önmagukért E.&CA beszélnek minden ma­gyarázat nélkül is. Ennek a bi­zonyítéka az is, hogy éppen a napokban vett fel a téesz köz­gyűlése 10 új tagot. Balogh Andrást, Baji Andrást, Varga Andrást, Laka­tos Istvánt és Dankó Józsefet. Természetesen sok egyéb szem­pontot is figyelembe vettek a belépésnél a felsoroltakon kí­vül. Nyílván nem közömbös az sem, hogy mennyi munkával érik el ezeket az eredménye­ket. A szán tás-vetésnél szinte semmi dolga sincs a tagságnak, gép végez mindent. Három traktoruk van, de ha szükség van rá, ott van a gépállomás is. 68 holdat géppel arattak. A könnyebbségét felesleges bi­zonygatni, de az olcsóbbságát sem lehet vitatni. A burgonya betakarításánál sem mindegy az, hogy kapával kell-e kiásni, vagy csak a bur­gonyaásó gép után kell felszed­ni. Még a háztáji burgonyát is a téesz saját burgonya ásó gé­pével ássák ki. A cukorrépát szintén géppel fogják ásni. Vagy ott van a silózás is; há­rom kombájnnal és 9 szállító­géppel végezték el a 15 hol­don termett 350 köbméter siló betakarítását. fi tervezett "X“ ség meglesz, tehát a tagok át­lagos évi jövedelme 16 ezer fo­rint körül lesz. Tudták ezt az új belépők is, hogy könnyebb munkával többet és olcsóbbat termelnek, nagyobb lesz a jöve­delmük. G. B. Téli istálló készül Az ilki Dózsa Tsz építőbrigádja hatvan férőhelyes növendékistáliót készít. Téglaalj, vályogfal, szalmatető — így számítják és még azt, hogy még e hó végéig befe­jezik. (Foto: Hammel.) Szép eredmények, érdekes tervek Tiszatzaikán Tiszaszalka termelőszövetkezeti községben közel egymillió forint értékű beruházással új üzlethá- zat építenek. Az épület egyik szárnyában helyezik majd el az önkiszolgáló élelmiszerboltot, a másikban pedig a két helyiség­ből álló cukrászdát. Az épület­ben beszerelték a vízvezetéket is. Arra számítanak, hogy 1962- ben megkezdik a vízvezeték ki­építését. Az ehhez szükséges két bővizű' kút már megvan, így csak a csöveket kell lefektetni. Ezt a tervet folyamatosan két- hárcm év alatt gondolják meg­oldani a községfejlesztésen be­lül. Egyébként a jövő évben akar­ják megkezdeni az új kultúr- ház építését, mivel a meglévő szűknek bizonyul. Mintegy más-; félmillió forintot terveznek er­re a célra. A tiszaszalkaiak az idén sem ültek a babérjaikon; Egy tantermet és másfélezer mé­ter járdát építettek. Fiataloknak való hír Nagy varsányim! A nagyvarsányi termelőszövet­kezet KISZ fiataljai újabb bi­zonyságát adják annak, hogy a falusi fiatalok boldogulásának egyetlen helyes útja az otthon- maradás. Kiss S. László, Tóth Erzsébet, Szűcs Anna, Gál Ka­talin, Bordás Aranka, Szűcs Gi­zella és a többi fiatal lelkiisme­retesen végzi munkáját a terme­lőszövetkezetben. A munkaegy­ségek alakulása is szép. A leg­utóbbi KISZ vezetőségválasztó ülésen hangzott el, hogy a fia­talok átlagkeresete — 34 forin­tos munkaegység mellett — jó­val meghaladja az ezer forintot. Ha ehhez hozzávesszük még a háztájiból eredő bevételt s azt, hogy a jövedelemből az esetle­ges különélés költségeit sem kell fedezni, — akkor látjuk tisztán, hogy helyesen cselekedtek a var­sányi fiatalok, amikor az elván­dorlás helyett a falunmaradást választották. (40) — Nekem mindegy, tisztelendő atyám. Csak tanulhassak. Tessék meg­mondani, mennyi idő múlva dől el a felvételem ügye? — kérdezte izgalommal a fiú. — Ha minden jól megy, egy hét múlva már Amerikában lesz — felelte az atya. Csengetett. Johann jött be. Pál atya németül kiadta az utasítást. — Jawohl — hajtotta meg fejét Johann, aztán a fiú felé fordult. — Bitte kommen Sie mit mir — mondta színtelen hangon. István biccentett, látta, hogy a pap nyájasan int kezével, aztán megfordult, és elindult Johann után. Mikor az ajtó becsukódott, Pál atya odament a kereszt alá. Megnyomott egy kiugró faragást. Az ajtó hangtalanul ki­nyílt. Fejét lehajtva belépett a másik szobába, A faburkolat visszacsukódott. — Sikerült a felvétel? — kérdezte nevetve a fiatal, 28 év körüli férfit, aki a magnetofonkészülék fölé hajolt. — Pompásan. — A filmfelvétel is? — Az is. Gerry már dolgozik is az előhíváson. Te atya — mondta a fiatal­ember —, ez az Éva aranyat ér. — Nekem mondod, Clairk — neve­tett Diószeghy Pál, és kibújt a reve­rendából. — Unalmas ez a papi sze­rep — folytatta —, néha alig bírom a nevetést visszatartani. — A te ötleted volt — felelte Clairk —, de igazán jól bevált. — Azt hiszem — mondta Clairk kapitány —, hegy az öreg Donován ki­ugrik a bőréből, ha megtudja a történ­teket. Mindenre mertem volna gondol­ni, csak arra nem, hogy éppen Holub elsőszámú segédje hull az ölünkbe. •— Óvatosan kell csinálni a dolgo­kat — válaszolta komolyan Diószeghy. — Gyere, menjünk át Donovánhoz, és beszéljük meg a továbbiakat. — Menj előre, én addig Gerryvel beszélek, hogy a szükséges papírokat szerezze meg. — Rendben van — válaszolta a ka­pitány. — Fél óra múlva Donovánnál találkozunk. Pár nap telt el. A fiú álomvilágban élt. Pál atya elhalmozta őt kedvesség­gel, figyelmességgel. Már másnap öröm­mel közölte vele, hogy rendben van minden, napok alatt indulhat. Ango: nyelvkönyvet adott, hogy máris kezdjen el tanulni, mert szükség lesz az angol nyelvre. Tetőtől-talpig felöltöztette a fiút. Estenként hosszabb ideig beszél­getett vele, s ügyesen, hogy a fiú észre e vegye, lassanként adagolta az új vi- \g csodálatos életét, azokat a szépsé- ,eket, amelyek Amerikában várnak reá. Fényképeket, prospektusokat mutogatott. Majd arról beszélt, hegy milyen s^jr- nyűségek történnek a vasfüggöny mö­götti országokban és sajnos, ezekről az ott élő emberek nem sokat tudnak, mert a vörösök nagyon titokban dol­goznak. István órákat töltött a kertben, sé­tált a park fái és a virágágyak között, gondolatait az álmok és az ábrándok színes fonalával hímezte. Látta maga előtt a végtelen óceán sima tükrét, csodálatos városokat, idegen, új tájakat, és ilyenkor szeretett volna útra kelni, repülni a magasba, vagy belekapaszkod­ni valamelyik felhővitorlásba, és mfn- ni, száguldani az új világ felé, az ő ha­zája felé, ahol egy ideig gyökeret kell eresztenie. Nem érzett honvágyat. Pál atya rendelkezéseire magyaros kosztol kapott. Johann-nal keveset beszélt. Az inas még kérdéseire is csak igennel, vagy nemmel válaszolt, vagy pedig csak annyit mondott: — nem tudom, uram! — A fiúnak először furcsán hangzott az új megszólítás, hiányzott az elvtárs szó, amit odahaza már megszokott. Na­gyon kellett vigyáznia, hogy véletlenül se csússzék ki száján az elvtárs meg­szólítás. Idegrendszere megnyugodott, arca visszanyerte régi színét, már arra is volt kedve, hogy reggelenként szo­kásos tornagyakorlatait elvégezze. Erez­te, hogy életkedvével együtt ereje is kezd visszatérni. A villa kertjében volt egy 20 mé­teres fedett uszoda, mellette kis torna- csarnok. István engedélyt kért, hogy használhassa. Ablakából látta, hogy reggelenként több fiatalember érkezik gépkocsin, és nevetgélve vidáman men­nek az uszoda felé. Pál atya elmagyarázta, hogy az uszoda az amerikai katonai misszióé, azok beosztottjai járnak oda, de meg­próbál engedélyt kérni tőlük. Délután már közölte, hogy bármikor mehet. István Johanntól kért egy úszónad­rágot, és boldogan rohant a csarnokba. Négy-öt fiatal, kurta hajú amerikai fia­talember és egy-két csinos, jó alakú lány lubickolt a vízben. István néme­tül köszönt. — Hello boy! — kiáltották vissza az amerikai fiúk. István gyorsan levetkőzött. Mikor a medence szélére ért. a fiatalemberek és a lányok is megnézték. A fiú majdnem tökéletes alakú volt. Csak így levetkőzve látszott, hegy milyen pompásan kidolgozott iz­mai vannak. Széles válla, domború mellkasa, keskeny csípője, hosszú izmos lábszára egy hivatásos atlétának is be­csületére vált volna. Kék szeme moso­lyogva csillogott. Teleszívta tüdejét le­vegővel, és hatalmas ugrással eltűnt a vízben. A két amerikai lány összenézett. István feljött a víz alól, és szép, stílusos, úszással szelte a vizet. — Tarzan — nevetett az egyik lány; A fiú izmos háta kiemelkedett a víz­ből. Lába, mint a motor, szédületes gyorsasággal járt. Mintha levegőt nem is venne, fejét a vízbe fúrva úszott. Fél óra múlva kimászott a partra Kifújta magát. Barna, izmos testén csillogtak a vízcseppek. Gyorsan ledör­zsölte magát, felöltözött és felment szo­bájába. Mintha újjászületett volna; Meguzsonnázot és lefeküdt. Mély, egész­séges álomba merült. Arra ébredt, hogy Johann megérin­tette a vállát. — A tisztelendő úr kéreti. (Foiy Útjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom