Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21 / 223. szám

Ä falusi agitációról íz Ufollllf násokkal gazdagodott az agitáció. A pártszervezetek többségében megértik, hogy a pártmunká­nak fontos része a felvilágo­sító, nevelő munka, amely je­lentős helyet foglal el p párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésében. Űj vonás, hogy nem ,.fentről” megadott és összeállított „szempontok”, ha­nem az alsóbb szerveknek és a helyi adottságoknak legjob­ban megfelelő érvek és az élet által felvetett kérdések képezik az agitáció tartalmát. Szép hivatás mások tudatá­nak formálása, értelmének gya­rapítása, látókörének bővítése. Nehézségekkel járó munka, de a tömegek megnyerése érdeké­ben türelemmel foglalkoznak véle népnevelők, kommunisták és pártonkívüliek Nem minde­nütt sikerült még az egész párttagság ügyev e, feladatává tenni a meggyőző munkát. Vannak, akik lebecsülik az agi- tációt és helyette parancsolga­tással szeretnék megoldani a feladatokat. Olyan nézetekkel is találkozunk helyenként, hogy az agitáció csak a népnevelő kollektíva tagiainak feladata. Azt sem sikerült mindenütt el- érni, hogy a politikai felvilá- gbSító munkát differenciáltan, rétegenként végezzék. Van, ahol csak a „súlyponti” helye­ken tartják fontosnak a meg­győzést. Olyan szövetkezeti községek is vannak, ahol csak a szövetkezeti tagok között vé­geznek felvilágosító munkát és nem foglalkoznak a dolgozók más rétegeivel. Helyenként észlelhető szektás vonás, libe­ralizmus, túlzás, alaptalan ígérgetés. Előfordul, hogy egy- egy községben az események után kullog az agitáció, nem népszerűsítik idejében, megfe­lelően az eredményeket, a jó tapasztalatokat. Vannak, akik „félvállról“ beszélnek, nagyké- pűsködnek agitáció közben. Akik ezt teszik, azokat már csak egy lépés választja el a parancsolgatástól. Korábban nek-e népnevelő kollektívák? Egyesek úgy vélték, hogy érde­mes létrehozni az agitációs csoportot, mert a csoport tag­jai mindenki helyett elvégzik a felvilágosító munkát. Azt hitték, elegendő, ha csak tíz­tizenöt tagú csoport foglalkozik a meggyőző munkával. Az agi­táció az egész párttagság ügye, feladata. Helyes az a jelszó, hogy „agitáljon minden párt­tag”. Célszerű, ha az agitáció a pártcsoportokra épül, a helyi feladatok sikeres teljesítésére mozgósít. Legyen azonban min­den községben, munkahelyen agitációs bizottság. Az agitációs bizottságokat azonban nem le­het összekeverni a népnevelő csoportokkal. A bizottságoknak szükség szerint, négy—nyolc, vagy ennél több tagjuk legyen. Az a fő feladatuk, hogy irá­nyítsák az agitációs munkát. Dolgozzanak ki érveket, juttas­sák el azokat a pártcsoportok­hoz, brigádokhoz, a munkahe­lyekre. Tegyenek javaslatokat, segítsék a pártvezetőséget a politikai tömegmunka végzésé­ben. De nem csak a bizottság tagjainak kell agitálni — mint korábban hitték, a népnevelő csoportok szervezése idején, — hanem a bizottság irányításával minden kommunistának és a tömegszervezetek aktíváinak is. Az agitációs bizottságokban célszerű megosztani a munkát. Az egyik tag foglalkozhat a termelési agitációval. A másik pedig a tömegszervezetekben végzendő politikai munkával. Külön felelősei lehetnek a szó­beli, írásbeli és a szemléltető agitációnak. Ha minden terület­nek felelős gazdája van és gondosan végzik munkájukat, bizonyára nem marad el az eredmény. Legjobb, ha a bizott­ságok munkáját a párttitkárok irányítják, s kéthetenként ülé­sezzenek. Konkrét megbízások­kal kell ellátni a bizottságot. A nyíregyházi járási pártbizott­ság legutóbbi ülésén elhatároz­ták, hogy a járás területén cél­szerű 5 százalékkal több ke­nyérgabonát vetni, mint koráb­ban. Legfontosabb faladatként tűzték ki célul az agitációs brigádok elé. hogy dolgozzanak ki érveket és bizonyítsák: miért előnyös, ha idejében vé­geznek a betakarítással, ha ko­rán fö'dbe kerül a mag és 5 százalékkal több kenyérgabo­nát vetnek? 8z agitáció meretesek. Nem árt azonban néhány mód­szert részletezni. Legjobban be­vált formája a politikai felvi­lágosító munkának a röpgyű- lés, a csopo tos megbeszélés. Nincs mód mindenütt arra, hogy egyéni agitációt végezze­nek minden alkalommal. A csoportos agitáción sokan bát­rabban mondana« véleményt, mint az egyéni beszélgetése­ken. Hasznosak a pártnapok, termelési tanácskozások és más összejövetelek is. Az utóbbi években főleg a helyi problé­mák kerültek megvitatásra eze­ken az összejöveteleken s ezért jelentősen megnőtt az összejö­vetelek iránti érdeklődés. Ked­vező, hogy egyre több megyei, járási, községi s munkahelyi vezető is tart beszámolót. Agitáció közben az eredmé­nyek elismerése mellett bátran tegyük szóvá a hibákat, felada­tokat is. Növeli ez a dolgozók bizalmát, akaraterejét. A szemléltető agitáció sem nél­külözhetetlen. Rajzokkal, grafi­konokkal. képekkel jelentősen lehet segíteni a termelést, a téves nézetek tisztázását és a fontos kérdésekre lehet irányí­tani a dolgozók figyelmét. Hely­telen azonban, ha csak ezt a módszert kívánják alkalmazni, s csupán a szemléltető agitáció­val kiVánják megoldani a ten­nivalókat. Az írásos agitáció is igen hasznos, hatásos. Az újsá­gokon. folyóiratokon kívül me­gyénkben több helyen jelentet­nek meg a járási pártbizottsá­gok színvonalas, tartalmas írá­sos anyagokat. A kedvező jelenségek ellenére sem kielégítő azonban a hely­zet. Pártszervezeteink törődje­nek többet az írásos agitációval. Bízzanak meg kommunista pe­dagógusokat, hozzáértő pártta­gokat és pártonkívülieket érde­kes, színes, a dolgozók többsé­gét érdeklő anyagok összeállí­tásával. írjanak ösztönző, ser­kentő, iránymutató cikkeket. Bármennyire agitáció I formája, módszerei, a legfonto­sabb az agitáció tartalma. Bár­milyen jó a forma, ha silány a tartalom, nem éri el a kívánt célt. Ezért fontos, hogy a párt- szervezetek, pártbizottságok a tartalom, az agitáció minőségi ja­vítására törekedjenek. A népne­velők érthetően ismertessék a párt és kormányhatározatokat, moz­gósítsanak ezek teljest* ésére. Vegyék figyelembe a tömegek véleményét, hangulatát, vála­szoljanak a felmerülő kérdések­re. orvosolják a jogos kívánsá­gokat. Mutassák meg a múltat, a jelent, a jövőt és a feladato­kat. Mindig a legfontosabb ten­nivalókra irányítsák a figyel­met. Most a betakarítás meg­gyorsítására, időbeni befejezésé­re, a vetés elvégzésére hívják fel a figyelmet. Népszerűsítsék a premizálást. Tegyenek számve­téseket: mennyivel járnak job­ban a közös gazdaságok. az egyénileg dolgozó parasztok, ha idejében földbe kerül a mag. Segítsék a közös építkezések be­fejezését, hogy még a tél beáll­ta előtt tető alá kerüljön a kö­zös jószág. Használják fel a munka utáni ,.kapuzást” az őszi összejöveteleket (kukorica- fosztás, dörzsölök, stb.), a kul- túrotthonok összejöveteleit, a klubestéket. Beszéljenek mun­ka közben, tapasztalatcseréken, látogatásokon. A politikai felvilágosító mun­ka nem kampányszerű feladat. Állandó munka. S ahol nem ér­vényesül a párt, a népnevelők szava, ott előbb-utóbb kedvezőt­len légkör alakul ki. Számos pártszervezetben — különösen a csengeri és tiszalöki járásban — már önállóan összehívják, fog­lalkozatják az agitációs bizott­ságokat. Célszerű azonban, ha a járási pártbizottság és a párt- szervezetek, a korábbi tapaszta­latok alapján rendszeresen fog­lalkoztatják az agitációs bizott­ságokat és szélesítik a politikai felvilágosító munkát végzők tá­borát. NAGY TIBOR, a megyei párbizottság munka­társa. Roncsból „Rull“ mtzdeiiyt építenek a Tiszavasvári Téglagyárban A Szabolcs-Szatmár megyei Épí­tőanyagipari Vállalat központi ja­vítóműhelye a tiszavasvári tégla­gyárban van. Ha a megye négy tég­lagyárában, valamilyen műszaki probléma előadódik a vasváriax sietnek a helyszínre segítséget nyújtani. A Fehérgyarmati Tég­lagyár felújítási munkáit is a vasváriak végezték. Legutóbb roncsokból építettek egy „Kuli’’ mozdonyt, melyet a vasvári tég­lagyárban a nyersanyag szállítá­sánál hasznosítanak. Ebben az esztendőben korsze­rűsítik a központi javítóműhelyt. 110 ezer forintos költséggel a ne­gyedik negyedévben új hegesztő és kovácsműhelyt kapnak, s így még jobban el tudják majd vé­gezni a szükséges javításokat. Sok a* igazolatlan hiányzás és a késés a Ruhagyárban A tervteljesítés és a minőség szempontjából jónak mondható a Budapesti Ruhagyár-nyíregyházi üzemének munkája. Ám érdemes figyelembe venni azokat a hi­ányosságokat, amik akadályoz­ták a jobb eredmények elérését, A termelési és termelékenységi terv teljesítése jobban alakúit volna, ha az elmúlt évben előfor­dult hibákból okulva szigorúbban vigyáztak volna az igazolatlan hi­ányzások és késések számának csökkentésére. Ebben az évben hat hónap alatt 4,584 órával túllépték a be­tervezett 15,600 órát! A túllé­pés, — mint azt megindokolják, — az igazolatlan hiányzásokból és késésekből adódott. Fontos feladat az üzemben, hogy szigo­rúan vonják felelősségre az iga­zolatlanul hiányzókat és későn- jövőket. De a felelősségrevonás- nál is többet fog segíteni, ha be­szélnek a dolgozókkal a munka- fegyelemről, az igazolatlan hiány­zások és késések káros kihatásai­ról. (38) — Ó, Frédi! — Odament a férfihez, megfogta izmos kezét. — Köszönöm — rebegte, és csókot lehelt a férfi kezére. Aztán felugrott, gyors mozdulattal ita t vett elő és két poharat. — Tölts —- mondta mosolyogva. — Én aznnnal jövök. — Bement ismét a fürdőszobába. Frédi töltött és ivott. Levette nyak­kendőjét. Tíz perc múlva Éva visszajött. Sze­mé vidáman csillogott, arcáról eltűnt a szomorúság, erősnek, bátornak érez­te magát. Most nem félt a férfitől sem. Könnyűnek érezte magát. Libbenő lép­tekkel odament hozzá. Arcán halvány rózsák bontakoztak ki. Mint a keleti bajadérok, úgy ringatta magát. Lassú mozdulattal levette fürdőkópenyét, hagyta, hogy lehulljon a szőnyegre. — Szép vagyok? — kérdezte. Frédi mohó pillantásokkal kísérte a leány mozdulatait. Egymás mellett feküdtek. A hajnali világosság beszökött a redőny résein keresztül. A heverő mellett az üres ru­mosüveg, felborított pohár, szanaszét szórt cigarettavégek jelezték, hogy az éjszaka nyugatlanul telt el. Éva szoro­san magához ölelte a férfi izmos testét. — Már nem félek tőled — nevetett halkan. — Nem? — Nem felelte a lány. — Tudom, hogy szeretsz. Érzem. És én is szeret­lek. .. Frédi neveteti. — Idefigyelj. Éva — szólalt meg, és hangja komolyra vált. — Figyelek. — Téged megfigyelés alatt tartanak. — Köpök rájuk. . . — Ne hóskndi — mondta a férfi.— Komoly a dolog. Két hétig te mást ne csinálj, mint látogasd le az ismerősei­det, randevúzzál, illetőleg sok helyen fordulj meg. és minél több em> rrel beszélj. Manőverezni kell. Adok pénzt. Menj szórakozóhelyekre. De közben úgy viselkedj, mintha konspirálnál. — Erre miért van szükség? — kér­dezte a lány. — Megdolgoztatjuk a barátainkat — nevetett a férfi. — Lekötjük az érőké*. Amíg téged figyelnek, én nyugodtan dolgozhatom Azokat az embereket, akik­kel a két hét alatt találkozol, nekik mind le kell nyomozni, mórt nem tud­hatják, hogy ki az igazi kapcsolat. — Értem — mosolyodott el a lány. — Frédi, te igazán nagyon okos vagy. — Félned nem kell, mert az én embereim mindig ott lösznek a köze­ledben, És gondolj arra, hogy baj ese­tén azonnal Nyugatra dobunk. — Nem félek, Frédi. Tudod, hogy van törleszteni valóm. — Tudom — mondta a fiatalember. — Mondd, mi lett az egyetemi hallga­tóval? — Azt hiszem, ma délelőtt már je­lentkezett Pál atyánál — felelte a lány. — Tegnap este hol voltál? — kér­dezte Frédi. — Ezt is tudod? — Mindent tudok. — A fiú, mielőtt kiszökött, egy le­velet írt. Azt vittem el. — Kinek? — Valami Holub nevű professzor­nak. Frédit mintha megcsípték volna, felugrott. — Kinek? — kérdezte, és nagy sze­meket meresztett a lányra. — Holub professzornak. — A fiú ismerte őt7 — Azt hiszem, segédje volt.. ■, — Az úristemt — kiáltott Frédi, és éktelen káromkodásban tört ki. — Mi történt? — Melléfogtunk! — mondta a férfi. — Csúnván melléfogtunk. Nem kellett vGlna kiküldeni. Marhaságot csináltunk. — Frédi, én nem tudtam. .. A térti nem felelt. Egy kis idő múl­va megszólalt. — Pái ptvának esy aranyzsákot ej­tettünk az ölébe. .. — Aztán maga elé suttogta: — valamilyen módon vissza kell szerezni a fiút. A lárv nem értette. — Frédi, ne haragúd’, én <sak a te i.lss tűsed szerint jártam el. — Nem haragszom... de mást hagyj gondolkodni. A lány nem tudhatta, hogy Frédi két nagyhatalnmneK is dolgozik. Nem tudhatta, hogy ez a két nagyhatalom egymás ellen is dolgozik. Nem tudott arról sem, hogy Frédi Pál atyának csak morzsákat szór, hogy a komoly, a nagy anyagokat ő fontért adja, s a dollár csak mellékes jövedelem. És tegnap es­te utasítást kapott, minden körülmé­nyek között szerezze meg Holub kísér­leteit. Ez lett a fő feladata. Itt volt a kezében, és ők könnyelműen odaadták Pál atyának. Mit fognak szólni London­ban, ha ezt megtudják? Frédi gondolkodott. István fáradtan ült az ízlésesen be­rendezett társalgóban. A krmor arcú inas néha benezett, úgy tett, mintha valami dolga lenne, de a fiú érezte, hegy őt ellenőrzi. Fáradt és megviselt volt. Az éjsza­kai gyaloglás, a szovjet zónán való át­haladás izgalmas órái kimerítették, el- fárasztották, de most már nyugodtabb volt, mert a veszélyt is háta mögött hagyta. íme, itt volt egy másik világ­ban. Abban a világban, amelyről oda­haza egyesek azt suttogták, hogy a sza­badság, az igazi demokrácia, a félelem nélküli élet hazája. Szeretett volna pár nappal öregebb lenni. Délelőtt, mikor Oberfarton túl felkérezkedeit a teher­autóra, még nagyon ideges volt, különö­sen akkor, amikor meglátott egy szov­jet katonát. Csak akkor nyugodott meg, mikor nézte az út mellett elsuhanó föl­deket. Kereste, kutatta bennük az ide­gent, az osztrákot, de az út két o.dalán hajladozó jegenyefák éppen úgv nvúj- tóztak, éppen olyanok voltak, mint oda­haza; a mezők, a szántók éppen úgy csillogtak az esőben, mint a hazai tá­jak. Akár a Dunántúlon is lehetne (Folytatjuk.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom