Kelet-Magyarország, 1960. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

D illy Graham változatlanul a világvégét jósolja — jelenti az MTI. Aztán így Szól a hír: Zürichben a nagy eső ellenére is 15 ezren hallgatták meg Billy Graham ameri­kai „evangélistát’ , aki beszédében megismételte figyelmeztetését, hogy „közeledik a világ vége”, és hogy „valamennyiüknek fel kell készülniük”. A hír némi csodálkozást vált ki belőlünk, ma­gyarokból. Mert ki is ez a Billy Graham? Va­lami földöntúli lény? Nem. Kiváló tudós? Nem. „Evangélista”. És nem az a csodálatos, hogy a világ végét jósolja, hiszen azt jó pár évszázada jósolta már ^boldog, boldogtalan, aki fel űnési viszketegségben szenvedett, vagy nem volt tel­jesen épeszű, s vallási rajongásban valóságos rögeszméjévé vált a bibliai jóslat a világ vé­géről. A csodálatos ebben a svájci jelentésben az, hogy tizenötezer ember hallgatta meg ezt a félnótás, vagy közönséges csaló amerikai Billy Grahamot, a „nagy eső ellenére is”. Nem két­séges, hogy a tömeg nagyobb részét a puszta kíváncsiság vonzotta. De bizonyos, hogy nálunk legfeljebb egy szerény utcasarki „karéj” venné körül az „evangélistát”, csendes és hullámzó ne­vetéssel, mígnem a gúnyos és mulattató köz­beszólásokra kénytelen lenne jóslatait abba­hagyni. Ha addig ugyan el nem zavarná a hall­gatóság, illetve oda nem hívnák a legelső ren­dőrt. ¥”k e hát nem kell csodálkozni a zürichi " „hegyi beszéd” sikerén. Nyugaton évek óta olyan háborús hangulatot tartanak forrón, hogy az Egyesült Államokban csendes, de erős háborús pánik uralkodik —, mint ez kiderül a hazaérkező levelekből. Ebben a háborús lég­körben persze könnyebb dolga van Billy Gra- hamnak. és valószínűleg még sok hasonszőrű „evangélistának”, akiknek működése úgylátszik a háborús kormánykörök előtt kedves. Hiszen hozzájárulnak a nyugtalanság ébrentartásához, hozzájárulnak ahhoz, hogy eltereljék a tömegek figyelmét a kapitalista országokban a hétköz­napok problémáiról. A nyugati világban tehát beszélhet Billy Graham a világ végéről, hadd nyugodjanak meg az emberek abban, hogy ! Úgyis vége lesz minden rossznak, és akkor majd j azoknak lesz jó, — mármint a túlvilágon, — akik itt, a Földön szükséget szenvedték. Csak­hogy egyre nehezebb erről a bizonyos „túlvilág- *ól” jövendölni. És mind kevesebben vannak, akik ebben hisznek. Még egyházi körökben is meglehetős homályba igyeksznek burkolni ezt e túlvilágot, és nem is tehetnek mást, hiszen az űrrakéták eléggé világosan bizonyították már, hogy az az igaz, amit a szemünkkel látunk, vagyis hogy semmiféle „szellemi kert” nem i rejtőzik a világűrben, és a felhőkön nem hár- jfáznak angyalok. Dehát akkor mit akar Billy (Graham? Nos, semmi mást: sikert. Illetve pénzt, Illetve mind a kettőt. S hogy milyen erőn? Hogy emberek százait, esetleg ezreit bolondítja? Hogy félelmet kelt? Hogy elvonja a józan gondolkodástól az egyszerű, vallásos embereket? Nyugaton az üzlet az üzlet. És nem is rossz üzlet a háborús veze'ő köröknek, akik­nek módszere a zavarosban halászás. p ersze, azért nálunk is akadnak még, * akik hisznek ebben az ostoba állításban, hogy közeledik a világ vége. Kevesen vannak, igaz, de vannak. A szekták terjesztik óvatosan, külföldi irányításra. Mind több azonban a tu­dományos ismeretterjesztések száma, több a könyvolvasó ember, több példányban jár a legkisebb tanyára is az újság, jobb a pedagó­gusok és szülők kapcsolata, és műveltebb az ifjúság is. A tudomány szava pedig világos és igaz. A megyében az elmúlt idényben csak a TIT szakosztályai közel 300 előadást tartottak, amelyek témái ilyenek voltak: Az élet eredete, Az ember származása, Élet és halál a tudomány megvilágí'ásában, és sok más fontos és érde­kes tárgy a csillagászat, biológia, történelem, filozófia és irodalom köréből. A TIT szakosz­tályain kívül főként a tanácsi szervek, de az összes tömegszervezetek is rendezt ek ismeretter­jesztő előadásokat, előadássorozatokat. Ezek ugyan nem jutottak el minden emberhez, de jelen'ős tömegekhez mégis eljutottak. Nagy ér­deklődéssel hallgatták meg, mutatja ezt a hall­gatók száma is. S aki egyszer cáfolhatatlan, kézzelfogható tényeket kap kézhez, az gondol­kozni fog. C a gondolkodás hozzásegíti, hogy jobban k megértse az életet, jobban szeresse, job­ban ragaszkodjon hozzá. S a tudomány nagysá­ga révén jobban bízzon az ember saját erejé­ben, tudatossá váljék, hogy az ember a világ ura. S jól esik hallani, amikor a mi öreg pa­rasztjaink arról vitáznak, hogy hány esztendő kell még az ember világűrrepüléséhez, hogy ho­gyan is lesz az, amikor az ember birtokába veszi a csillagokat, amikor szűz földeket tör az ember a távoli, emberi tartózkodásra alkal­mas bolygókon. Ezeknek már beszélhetne a hó­bortos amerikai, kimosolyognák, kiviccelnék jó­zan, éles magyar paraszti elmével. Világ vége? Hisz nem sokára átszállóval közlekedünk a Marsra. Nemcsak hallani jó, de gondolkodni is jól esik az ilyen viták felett. Mert mennyivel emberibb, igazságosabb a mi világunk, ahol az egyik legnagyobb gondunk az, hogy nyűgöd* * életkörülményeket teremtsünk, olyan légkör*, amelyben öröm dolgozni, élni, és mindig job­ban élni, békében, művelt gondolkodással. Hadd tekintsen fel kivétel nélkül min­den becsületes szándékú ember úgy a csillagok­ba, hogy mindaz egyszer az alkotó, élő Ember birtoka lesz. SB. Gazdav tarsolSvai » indulnak munkára az idei pártoktatási évbe» a propkí ■* gandisták. Fehérgyarmaton,' Vásárosnál» ény bán, Nyirmá* ~tr/ dán és Nyíregyházán egy hetes tanfolyamon vettek részt, -*V Képünk a vásárosnamenyi tanfolyamon készült, s azt mu- -t, - tatja, hogy a propagandisták szorgalmasan jegyzetelik az egyik előadás anyagát. (Foto: Hantáiéi J.) i~J‘ ______ ' ­Klubhelyiséget t. apuit a nyírbátori KISZ-svervexet A nyírbátori kiszesek régi vá­gya teljesült azzal, hogy a kul- túrház épületében két kisebb helyiségből, átalakítás után egy klubhelyiséget kaptak. A .helyi­ség átengedéséért Pásztor István kultúrházigazgató érdemel kö­szönetét. A helyiség átalakítási munká­latait, a kőműves munka kivé­telével maguk a K ISZ-fiatalok végezték, társadalmi munkában: A volt közfal törmelékeinek el­távolítását, a padió rencbeho/á- sát, a falak, ajtók,. ablakok rendbehezását és a festést, va­lamint a berendezések, bútorok fényezési munkálatait végezték el a szervezet tagjai. így össze­sen mintegy hatezér forint If-1 tékű társadalmi munkával jáFtó*e tak hozzá a klubhelyiség megír valósításához. Az így létrehozott,, klubhelyiségben most mar . rá­dió. zenegép, sakk és egyeb tár­sasjátékok igénybevételével tölti' hetik kellemesen szabad idejű«'.' hét a nyírbátori KlSZ-szervegefe.- tagjai­A társadalmi munkában , ;ya|er részvételért különösen dicséretet érdemelnek Bihari István, Csí­ki László, Hatvani István-. Szí-’ muj László, Penk Borbála, . í$a- rosvári Livia és még sok más lelkes KISZ-tag. Kovács Endre tudósító f A meive országgyűlési képviselőinek ülése 1 Szeptember 10-én ül össze a megye országgyűlési' képviselői­nek csoportja, hegy megtárgyalj, ják a szabolcsi termélőszövétke- zetek beruházásainak felhaszná­lását, helyzetét. Napirendre .ke-, rül még ? mezőgazdasági ter­mékek és- termények felvásárlá­sának ;helyKte is. Az ülésen a képviselők ^részére tájékoztatót adnak a ,„Fehérgyarmati járás vízrendezése” című tanulmány- vázlatról. ..ő. f A képviselők, ülése lQ-én dél­előtt, 9 órakor kezdődik a ■ Tisza- -löki Erőmű kultúrházábari/,­— Kinek köszöntél? — kérdezte Eszter. — Nem ismerem — válaszolta Ist­ván. — Mikor hozzád jöttem, ő is arra a villamosra ugrott tel, amelyikre én. Segítettem neki. — Azt hittem, barátod. Szép az a nő.,. István odanézett. — Igen — felelte. Aztán szó nélkül ültek, egymás kezét fogva. Ugyanazon nap Éva szabadnapos volt. Fél tízkor kellett találkoznia Fré­divel. Nagyon ideges volt. és nagyon félt. A századossal még mindig nem ért el eredményt, márpedig Frédt az érdek­li. A lánynak egy idő óta az volt az ér­zése, hogy figyelik, bár eddig semmi je­lét nem tapasztalta. A konspiráció sza­bályait pontosan betartotta, de azért na­gyon félt a lebukástól. Felöltözött, Elindulása előtt leoltotta 2 a villanyt, majd odaállt az ablakhoz és kitekintett. Hosszasan nézte a kapu előtti parkot, de semmi gyanúsat nem látott. Lassú, kényelmes léptekkel lement a lép­csőn. A kapu előtt óvatosan körülnézett. Csendes és kietlen volt a park. csak a Pozsonyi út felől hallatszott a villamos csengetése és az autómotorok zaja. Ki­ment a Pozsonyi útra. A villamosmegál­lónál hosszabban időzött. Kockás ernyőjén halkan kopogtak az esőcseppek. Megnyu­godott. Nem látott senkit. Elindul a Kör­út felé. Az autóbuszmegállóhoz sétált. Várt egy 12-es autóbuszt, de nem szállt fel, Ugyanezt végigjátszotta a 6-cssal is. — Nem figyelnek — állapította meg. Ha figyelmének, akkor észrevenném, mert itt állnának velem — Megkönnyebbülten visszasétált a Fürst Sándor utcába, és be­ment a Duna moziba. Még azt sem nézte meg pontosan, hogy hová szól a jegye. Délelőtt, mikor a jegyet borítékba zárva bedobták az ajtaján, csak azt jegyezte meg, hogy az utolsó előadásra kell men­nie. Egykedvűen nézte a hirdetéseket, a következő előadás képeit Megvárta, míg a második csengetés megszólalt, és csak azután ment be. A 21. sor szálén a máso­dik székre szólt a jegye. A mozi tömve volt, csak a mellette lévő legelső szák veit üres. Megkezdődött az előadás. A lány nem nagyon figyelte a képeket, idegesen várt. Tudta, hogy Frédi nem szokott kés­ni. Megkezdődött a nagyfilm. Az első ké­pek peregtek, amikor érezte, hogy valaki melléje ült. Nem Frédi veit. öt megis­merte volna jellegzetes levendula par­fümjéről. Szíve hangosan vert. Érezte, hogy az ismeretlen megfogja a kézéi. Nem ellenkezett. A férfi óvatosan egy kulcsot csúsztatott a tenyerébe. Még pár percig ett ült mellette, aztán felállt, és a sötétben eltávozott. Éva nagyot sóhajtott Tudta, hogy a kulcs átadása mit jeleni. Frédi sürgősen beszélni akar vele a .vil­lában. Tehát még ma az előadás után fel kell mennie. Az előadás befejezése előtt pár perccel ő is távozott. — Nem követtek? — kérdezte a ma­gas, negyven év körüli, szemüveges férfi. — Nem — felelte halkan Éva, — Két­szer váltottam taxit. — Ülj le — hallotta Frédi hangját. Leült az egyik kényelmes fotelbe a kan­dalló mellé. Félénken nézett a férfira. — Mi az, mitől. félsz? — kérdezte Frédi és olyan kedvesen mosolygott, mint egy fiatal gyermek. * villamosmegállónál hosszabban icíc­. J. Kccltt.j cr „ ú.á.i h-T.a.! kopogták az cs-rscPP-k. (Soltész Albert rajza.) —. Nem félek .—- ‘hazudta a lány. és elpirult. _ — Biztos? .... —. Igazán nem félek — ercskadött Éva- ' . ...Js.:­— Akkor jól van — mondta "mé£ mindig nevetve Frédi,- és ő te- leült r-ä--' leánnyal szemben. j« ­Éva szolgálatkészen nézptt a férfira: Frédi gondolkodva simogatta előreugró, : szegletes állát. Hosszú ujjai voltak, minty egy zongoraművésznek, körmei gondosan' manikűrözve. Egyszerű, sima, szürke ölhl: tönyt viselt, melyhez aprómintás ; kék nyakkendőt kötött. Éva még sohasem • látta más színű ruhában^ csak szürkében, Mindig a lehető legegyszerűbben öltözött- - Sokszor az volt az érzése, hogy Frédi jtfi- ,. Ián pap, azért szereti az egyhangú, ynál-.' mas színekét." , ttl.jll — Nos, mi újság van” —.törte meg , a csendet a férfi. Most már csak geszté- . nyebarna szeme mosolygott. . , — Semmit sem tudok, mondani —fa­szolta a lány. —■ A századossal még nem- ■ sikerült randevúig vinnem.a dolgot.. Na­gyon passzívan viselkedik. ... Ez baj Évikám, nagy baj — szólt közbe a férfi. —• Az idő halad, lemara­dunk ... . Nekünk pedig a "hadrendet Aeg kell szereznünk .. , meg bizony . .. • — Adj .tanácsot, hogy .urát csináljak.'? Nem tehetek róla. hogy nem bukik rám..," — menöta a. lány, . \ — Más újság” — Nem tudok mást. — Ériem Évikém... Feri barátunk, ’’ogy van? Még mindig veszekedtek?/ * *-* — Nem, nem .. . néha zsörtölődik, de különben... — Igén. Feri üg) es ember. Öreg ró­ka... .— Rólam nem szokott mesélni?' Nem mondta, hogy mióta ismerjük- egy-' miist?-Mért az óreg fecseg egy parányit-... (Folytatjuk.) Billy Graham — és a mi világunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom