Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

A Powers*ngy bírósági tárgyalásának második napja Moszkva. (MTI): Csütörtökön délelőtt Moszkvában a Szakszer­vezetek Házának oszlopcsarnoká­ban folytatódott az amerikai U— 2 kémrepülőgép pilótája, Powers ügyének bírósági tárgyalása. Elsőnek a védelem képviselő­je tett fel kérdéseket. A kérdésekre válaszolva Po­wers többek között kijelentette: Amikor a CIA-val aláírta a szer­ződést, még nem tudta, hogy a Szovjetunió területe fölött is végre kell hajtania repüléseket. Ezt csupán 6—7 hónappal ké­sőbb tudta meg. Ekkor közölték vele, hogy a Szovjetunió terüle­te fölött végrehajtott repülések részét alkotják a munkának. A vád képviselőinek kérdései Ezután Rugyenko, a Szovjet­unió főügyésze, a vád képviselő­je tett fel kérdéseket. Powers válaszai során tisztá­zódott például, hogy a peshavari repülőtéren korábban — 1959­ben — magük a helyi pakisztá­ni hatóságok adtak engedélyt U —2 típusú kémrepülőgép leszál­lására. Az ügyész megkérdezte, Pes- havarból kiindulva milyen orszá­gok felett haladt át május 1-én Powers gépe a szovjet határ fe­lé? — Érintettem Pakisztán egy részét, Afganisztán egy részét, majd a Szovjetunió határait — válaszolta Powers. — így megsértette Afganisz­tán légi terét? — Nem tudom, volt-e enge­délyem Afganisztán átrepülésére — válaszolta Powers, majd el­mondotta: neki személyesen nem adtak ilyen engedélyt és pa­rancsnoka sem említette. így valószínűleg megsértette Afga­nisztán szuverénitását. — Arra volt-e engedélye, hogy berepüljön a Szovjetunióba? — kérdezte az ügyész. — Ha lett volna ilyen engedély, akkor ön most nem ülne itt, a vádlottak padján. — Véleményem szerint így van. Ha engedély lett volna, most nem lennék itt — jelentet­te ki Powers. Az ügyész kérésére ismertették Voronov őrnagy, a kémrepülőgá- pet megsemmisítő rakétaegység parancsnokának a magasabb egységéhez intézett jelentést a gép megsemmisítéséről. Az ügyész kérdéseire adott válaszokból kiderült, hogy a kémpilóta térképén a fontos­nak tartott útvonalszakaszo­kat piros ceruzával jelölték be. —Így tehát a piros ceruzává1 jelzett területek érdekelték leg­jobban a CIA-t? — kérdezte az ügyész. — Nyílván ezek a területek érdekelték azokat, akiktől a tér­A bíróság ein« — Mi volt útjának fő felada­ta? — hangzott az első kérdés. — A megadott útvonalon kel­lett repülnöm, a megadott helyen kellett bekapcsolnom a műszere­ket. Feltételezhető, hogy ez az út felderítő adatok beszerzését szolgálta — válaszolta a vádlott, majd elmondotta: Shelton ezredes az eligazítás során mutatott egy helyet a térképen, ahol a felté­telezések szerint szovjet rakéta­kilövő állomás van. — Megfogalmazhatjuk-e úgy, hogy a repülés célja a rakétaki­lövő helyek felderítése volt? — kérdezte az elnök. — t Csak saját véleményemre támaszkod­hatott). Meggyőződésem szerint azok a szakértők, akik megvizs­gálták az elkészült fényképeket, maguk is látták, mi érdekelte azokat, akik erre az útra küld­tek engem — mondotta Powers. — Véleményem szerint a szovjet rakéták nemcsak az Egyesült Államok katonai képet kaptam és mivel a Cl A embereitől kaptam, nyilván őket érdekelte — válaszolta Powers. Ugyancsak a térkép bejegyzései alapján tisztázódott egy fontos körülmény: Powers parancsnok­sága egy tartalék-útvonalat je­lölt ki a pilóta számára. Ez az útvonal Finnország és Svédor­szág felett halad át a Szovjet­unióban levő Kandalaksatól a norvégiai Bodö légitámaszpontig. Powers elmondotta, hogy 1958-ban U—2 típusú repülőgép­pel már járt Bodö támaszpon­ton. Akkor Törökország, Görög­ország és Olaszország felett ha­ladt át. A bizonyítási eljárás során kiderült, hogy Powerst el­látták a Szovjetunió topog­ráfiai térképeivel. Az ügyész kérdéseire válaszol­va Powers kijelentette, a nála lévő pénz és az aranytárgyak ar­ra szolgáltak, hogy biztosítsák kijutását az országból. — Ezek szerint vesztegetni kel­lett volna ezekkel? — kérdezte az ügyész. — Minden valószínűség szerin1 igen. — Ez azonban nem sikerült, önt már az első szovjet emberek elfogták. — mondta Roman Ru­gyenko. — Nem is próbáltam meg fel­használni a pénzt — válaszolta Powers. — Ha megpróbálta volna, ez a kísérlet is kudarcot vallott vol­na — állapította meg Roman Rugyenko. — Én is azt hiszem — vála­szolta Powers. Tisztázódott az is, hogy a CIA 2500 dolláros fizetést ígért Powersnek. Ebből 1500 dollárt minden hónapban ki­fizettek, a hátralévő ezret azonban csak a feladat sike­res teljesítése esetén. Ezt követően a katonai bíró­ság elnöke, Boriszoglebszkij had­bíró altábornagy tett fel kérdése­ket. kének kérdései vezetőit, hanem az egész világot érdeklik. Feltehetően az volt a cél, hogy a raké­tákról szerezzek adatokat, de ez csak saját véleményem. — Tudta-e, hogy a berepüléssel megsértette a Szovjetunió szuve­rénitását? — kérdez'« az elnök. — Igen. — Akkor miért tette ezt? — Parancsot kaptam erre. — Mi a véleménye: jó, vágj’ rossz szolgálatot tett hazájának? — Mondhatom, igen rosszat. — Nem gondolt-e arra, hogy a csúcsértekezlet küszöbén vég­rehajtott repüléssel megtorpedóz­za a csúcsértekezletet? — Amikor a parancsot meg­kaptam, nem volt időm arra. hogy a csúcsértekezletre gon­doljak — jelentette ki Powers. — Nem gondolja, hogy kato­nai konfliktust idézhetett volna elő? — hangzott a következő kérdés. — Erre azoknak kellett volna gondolniok, akik utamra küldtek — válaszolta a pilóta. A bíróság elnöke végül meg­kérdezte, megbánta-e tettét? — Igen. nagyon — válaszolta Powers. Ezt követően Zaharov repülő vezérőrnagy, a bíróság egyik né­pi ülnöke tett fel kérdéseket Po­wers kiképzésére vonatkozóan. A vádioll kiképzéseiről Powers részletesen ismertette, milyen előkészítésen ment át május 1-i útja előtt. A többi között elmondta: Shelton ezredes állítása szerint nem fenyegette az a veszély, hogy vadászrepü­lőgépekkel találkozik. Egy alka­lommal kisebb magasságban va­lóban észlelte egy repülőgép nyomait. A parancsnokrvokság utasítására közvetlenül a szov­jet határ átrepülése előtt bekap­csolt egy különleges műszert, amely mesterségesen zavarta a különböző rádiólokációs beren­dezéseket, elsősorban a vadász­repülőgépek, illetve a repülőgé­pekről kilőtt rakéták irányító berendezéseit. Repülése során különböző műszereket, többek között egy rádiókompaszt is használt. Korábban a Szovjetunió ha­tára mentén éjjel is végre­hajtott repüléseket. Akkor a gépben különleges műszere­ket helyeztek cl, e műsze­rek lényegét azonban nem ismeri, csak azt tudja, hogy az U—2 műszerfalára külön kapcsolókat helyeztek el. Vorobjov tüzérségi vezérőrnagy, a másik népi ülnök kérdéseire válaszolva Powers kijelentette, a CIA-val kötött szerződés alá­írásakor csak arról tudott, hogy határmenti repüléseket kell végrehajtania. Szerződésériek meghosszabbí­tásakor azonban már tudta, hogy a munka részét alkotják a Szov­jetunió területe fölött végrehaj­tott felderítő útak, de azt hitte, hogy ilyen utat a jövőben nem kell megtennie. Powers azt állította, kiképzése során nem tanulta a felderítő műszerek lényegét, csupán azt tanulta meg, hogy kell kezelni azokat a pilótakabinból. — Soha nem tudtam, mi­lyen berendezés van a gépen, ezt szigorúan titokban tar­tották és a gép előkészítése során helyezték el — mondotta a többi között. A bíróság ezután megkezdte a tanúk kihallgatását. P. J. Aszabin és A. F. Csere­miszin tanúk elmondották, milyen körülmények között látták meg az ejtőernyővel leereszkedő Po­werst, hogyan fogták el, és hogyan fegyverezték le. A védő kérdésére Aszabin tanú kijelen­tette, Powers nem tanúsított el­lenállást, nyugodtan viselkedett. A búóság elnöke megkérdez­te a vádlottat, van-e megjegyzé­se. — A tanú valló-mása helyes. Csupán meg akarom köszönni, amit tett — jelentette ki a kö­zönség derültsége közepette Po­wers. A tanúk elmondották: segítsé­get nyújtották Powersnek az ejtőernyő leoldásában, amikor észrevették, hogy külföldi, azon­nal őrizetbe vették és egy gép­kocsival a közeli falusi tanács­házára kísérték. Az út során Powers vizet kért. Cseremiszin tanú elmondotta: megkérdezték a pilótától, vajon amerikai-e. A pilóta megértette a kérdést és igenlően válaszolt. A két tanú kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. A Biztonsági Tanács szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel New York. (MTI): Hammarsk­jöld főtitkár szerdán este az ENSZ kilenc afrikai tagállamá­nak küldötteivel folytatott két és félórás megbeszélése után úgy döntött, hogy a Biztonsági Ta­nács nem pénteken, hanem szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel. Az afrikai küldöttek ugyanis még az ülés előtt tanácskozni kívánnak a kongói kormány New Yorkba ér­kező képviselőivel. Lehetséges­nek tartják, hogy a Biztonsági Tanács küszöbönálló ülésszakán Lumumba miniszterelnök szemé­lyesen is résztvesz. AKKRA: Nkrumah miniszter- elnök a ghanai parlament szer­dai ülésén mondott beszédében nyugati hírügynökségek közlése szerint kijelentette, hogy Ghana kormánya bízik az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és úgy vé­li, hogy az ENSZ-nek kötelessé­ge segítséget nyújtani Kongó kormányának rendezett közigaz­gatás fenntartásában és a Kon­gói Köztársaság egységének, va­lamint területi épségének biz* tosításában. LEOPOLDVILLE: Lumumba miniszterelnök szerdán este újabb sajtóértekezleten nyilatkozott a fejleményekről. Többek között azt is kijelentette, hogy ha az ENSZ nem teljesíti a kongói kormány kívánságait — egyebek között azt, hogy afrikai-ázsiai semleges megfigyelő csoportot küld a Biztonsági Tanács kon­gói határozatai végrehajtásának ellenőrzésére — akkor egy hé­ten belül baráti afrikai országok segítségével kongói csapatokat küld Katangába a rend helyreál­lítására. Hangsúlyozta, hogy bel­ga és más külföldi sajtóközle­ményekkel ellentétben Katangá- ban egyáltalán nem állt helyre a rend és a tartomány elnyo­mott lakosságától naponta ér­keznek segélykérések kormányá­hoz. A Reuter-iroda jelenti, hogy Jakovlev szovjet nagykövet szer­dán átnyújtotta megbízóiéveiét Kaszavubu köztársasági elnök­nek. A híróság megkezdte a szakértők kihallgatását Szünet után a bíróság V. P. Szurin és D. A. Csuzsakin tanú­kat hallgatta ki. A tanúk szin­tén Powers eüogatásáról szá­moltak be. A tanúkihallgatások befejez­tével a bíróság megkezdte a szakértők kihallgatását. N. A. Alekszejev ezredes an­nak a szakértő bizottságnak működéséről számolt be, amely­nek at volt a feladata, hogy a Powers-nél talált dokumentu­mok alapján megállapítsa a pi­lóta állampolgárságát, beosztását és a május 1-i repülés célját. Alekszejev elmondotta: Po­wersnél több igazolványt talál­tak és ezek a dokumentumok nem hagynak kétséget az iránt, hogy a pilóta az amerikai légi­erő tagja volt. A különböző fényképek, va­lamint a fedélzeti napló ma­radványai és más dokumen­tumok ugyancsak kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Po­wers útját előre kitervelték és gondosan előkészítették. J. V. Tjufilin mérnök-alezre­des annak a repülőtisztekből alakított bizottságnak a munká­ját ismertette, amely a nyomozó hatóságok határozata alapján megvizsgálta: volt-e a repülőgé­pen felségjelzés. Elmondotta, hogy a gép felü­leti részei, ahol általában a fel­ségjelzést szokás elhelyezni, ép­ségben maradtak és lehetővé tstték a pontos vizsgálatot. A szakértő bizottság megvizsgálta azokat a helyeket, amelyeken szokás szerint az amerikai ka­tonai légierő feltünteti a felség­jelzést, sőt az Aviation Week cí­mű folyóirat egyik U—2 típusú repülőgépéről készült fényképe alapján azokat a helyeket is, ahol a NASA gépei tüntetik fel a jelzéseket. Egymás után le­mosták az egyes festékrétegeket, hogy megállapítsák: nem íestet- ték-e át a leizést, azonban a leggondosabb vizsgálat sem ve­zetett eredményre és így a bi­zottság véleménye szerint a má­jus 1-én lelőtt U—2 típusú re­pülőgépen soha semmiféle fel­ségjelzés sem volt. G. A. Isztomin professzor, a technikai tudományok doktora a maradványok között talált fény­képező berendezések vizsgálatá­ról számo't be. A vezetése alatt álló bizottság megállapította, hogy a gép hol, milyen magas­ságban hajtott végre fényképe­zést az U—2-ről, s milyen le­hetőség van a fényképek fel­használásara. A szakértő elmondotta: — A gépen talált 73/b típusú fényké­pező berendezés különleges légi fényképező és felderítő készü­lék, amely arra szolgál, hogy nagy magasságban széles sávról készítsenek vele felvételeket. A készülék forgó objektívjével egymás után hét nyíláson at ké­szített felvételeket, párnuzamo- san két, egyenként 24 centimé­ter széles futószalagra.' így minden felvétel végeredményben egy 45x45 centiméteres képet adott. A képek 160—200 kilo­méter széles területről Készüi- tek. A készülékben két darab 2000 méter hosszúságú film- szalag volt, ami 4000 pár­huzamos felvételre elegendő és így a gépről 3 és félezer kilométer hosszúságú úton lehet fényképeket készíteni. A felhasznált film különleges, rendkívül érzékeny és nagyobb teljesítményű, mint am t az amerikai kém-léggömbök fényké­pező berendezésénél használtak, A Szovjetunió területéről az af­gán határtól Szverdlovszkig ter­jedő szakaszon készültek felvé­telek 21000 méteres magasság­ban. Ezek a fényképek mind felderítő, mind pedig topográfiái célokra felhasználhatók. A ké­piek lakott területeket és kato­nai objektumokat, különféle lég­védelmi berendezéseket, repülő­tereket, közlekedési csomóponto­kat ábrázolnak. Nem kétséges, hogy ezek a képiek a felderítés céljául szolgáltak. R. A. Andrejev mérnok-ezré- des részletesen ismertette a szakértő bizottság jelentését az U—2-őn talált rádiótechn:kái b*- rendszésről. Hangsúlyozta, hogy ez a berendezés is különleges felderítő feladatokat szolgált. Világosan felismerhető rajta az amerikai katonai hatóságok jel­zése. A berendezés különleges antennák segítségével rögzítette a szovjet légvédelmi radar-ál­lomások, rádió lokátor berende­zések jelzéseit. Alkalmas volt art a is, hogy megállaoitsák ve­le a berendezések elhelyezését. Bár a megtalált magnetofon ké­szülék szalagjának egy része megsemmisült, a megmaradt szalag másfél óra felvételt őriz­te meg. A felvételről világosan meg­állapítható, hogy a rádió- technikai berendezés célja a szovjet rádió lokációs háló­zat felderítése volt. Ezután az elnök szüntet ren­delt el. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom