Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
Egy jegyzekeny és egy beszélgetés A másodéves L'GY JEGYZŐKÖNYVET ■Lí HOZTAK BE A NAPOKBAN szerkesztőségünkbe. „De okvetlenül írjanak róla az elvtársak” — kötötte lelkünkre a jegyzőkönyv átadója, a nyíregyházi harmadik kerület népfront-titkára. A jegyzőkönyv olvasása közben érdeklődésem egyre csökkent. Hiszen o.i.yan dolgokat sorolt fel, amelyek már mindennaposak életünkben, megszoktuk, s ha szépek is. eitel írni már csak a megírtak ismétlése lenne. Hány, de hány békegyűlésen, s más, ünnepek alkalmával rendezett gyűléseken hangzottak el már ezek a megállapítások, amelyek itt is megvannak, a jegyzőkönyvben. Az egyik hozzászóló saját példáját említi, hogy ő családi házat is tudott építeni, ami a múltban számára lehetetlen lett volna. És meg sem érezte a család a költségeket, mert a jó munkáért több a fizetés a munkahelyén. Egy másik ftl- szólaló arról beszélt, hogy a dolgozók ma már Pannónián, gépkocsin is járnak, és senki sem gyalogol hosszú utakat, mert sok a közlekedési eszköz. Hiszen ezt is tudja mindenki, legjobban a motorkerékpártulajdonosok. Talán még azt. is ismerik az emberek, hogy hazánk a világnak talán Harmadik országa, ahol a legtöbb a motorkerékpár. „Felszámolt ük a munkanélküliséget” — mondta egy következő, narmadik kerületi lakos. Egyes szakmákban már hiány is van munkaerőből. Bizony, hány jó pedagógus hiányzik még megyénkben! Hány mezőgazdas ígi szakember! — Mit hozott az alkotmány a fiataloknak? Mit adott az elmúlt rendszer? Ezt is fejtegették. A nők jogairól beszéltek, a nők egyenjogúságának érvényesüléséről. A jelenlévő asszonyok talán csak akkor gondoltak rá, hogy nem is olyan régen van ez. És mindenki tudja azt is, hiszen benne él, hogy az igények megnőttek, hogy mi minden elkél boltjainkban, hogy a televíziós szakkönyveket vásárolják az olvasók, hogy csak egyetlen példát toldjak a megállapításhoz. Aztán gondolkozni kezdtem. I GÉN, EZEKET MÁR 1 MEGÍRTUK SOKSZOR, ezeket mindenki tudja. És mégis. .. És eszembe jutott egy beszélgetés. A dohánygyárban a gyár egy régi dolgozójával, Kardos Antallal beszélgetnem. Arról kérdeztem, hogy a felszabadulás előtt milyen volt a szociális helyzete a muaitásság- nak, és milyen lehetőségeket kaptak a művelődésre? Kardos bácsi megrázta a lejét. Semmi!.. semmi.'.. Valami mégiscsak volt, faggattam tovább. Hol étkeztek? Hát igen. Egy nagy, üres raktárhelyiségben. ahol egy spór és egy kiöregedett munkasasszoiy jelentette a kényelmet. A spur meleg volt, s néni pedig melegítette $ líífitdénk* magahozta ételét Hát könyvek? Semmi. Tanultak-e tovább? I.ett-e munkásból dohány.tiszt7 Tiszt? — mosolygott tájékozatlanságomon. — Még tiszte? sem. Egész időm alatt egyetlen munkást Hnlok, aki tanult és tisztes lett. Aztán.... egyszer en. is tanultam. — Milyen lehetőséget adtak hozzá? Segítették?. S most felcsáttant a hangja. Élesen, keserűen, hogy megrezzentem. — Nemi Nem hagytak! Hosszú csend után folytatta: amikor a vezetők meglátták nálam a könyvet, tudtam, ha tovább tanulok, nem lett volna maradásom. „Mi az, dedó- zik?” Aztán keserű szavakkal elevenítette fel a múltat, hogy a legnehezebb, munkát, a p-ése- lést, — a présgépbe négyen voltak befogva, kettő húzta, kettőtolta, mint a bórsajtolót, — négy nő végezte! A forgó rosta mellett dolgozók csak néhány évet bírtak ki, a levegő szennyezettsége miatt, sokszor két méterre sem láttak a portól. A két-három emeletes raktárakba, mint a kínai kulik, háton hordták fel a dohányt, s amikor tönkrement a lábúk, kitalálták, hogy kézicsörlövel emelik a magasba a terheket. És ma? V ILLANYGÉPEK, ELEKT- ’ ROMOS CSÖRLÖ.. . és a forgó rostánál több mint egymillió forint beruházással porelszívó berendezés, úgy, hogy a levegő' szennyezettsége 90 százalékkal csökkent! De most újabb lehetőség kínálkozik, hogy teljesen portalan legyen itt is a levegő. Munkás- étkezde. művelődési lehetőség igen sok fajtája, bölcsőde, napközi, uszoda, saját orvos, röntgen, nyugdíj, ami szintén nem volt, televízió, munkásváré, női pihenő,... nehéz összeszed-1 ni, mi minden,, van már. Igen, Kardos Antal bácsi j nem sokat gondolkozik ezen. í „Tiszt” lett, a régi értelemben, I hivatali dolgozó. És mégis... Még most is hallom, ahogy a hangja felcsattant, ahogy szenvedélyesen felelgetett, mi volt a múltban lehetőség: semmi, semmi, nullái egyszerűen nulla! Mert el tehet temetni az emlékeket, de elfelejteni nem. A? «“-nékek fájnak. És az egy lapos, száraz meg- J állapítások.*' tartalmazó jegy- j zőkönvv mögött emberek beszélnek, Emberek, akiknek talán nem volt munkájuk, emberek. akiknek szűkös ntthoBánóczi Gyula a nagykállói gépállomás párttitkára. Tavaly vezetett először szemináriumot. A „marxizmus-leninizmus alapjai” I. évfolyamon taníto't 20 hallgatót. Az idén a II. évfolyam anyagával ismerkednek. A pártoktatás tavalyi tapasztalatairól, az idei oktatási év előkészítéséről a következőket mondotta: — Tavaly oktatási formák indulnak munkahelyünkön, és kinek hol java soljuk a továbbképzését. Megvitattuk vezetési módszeremet is. A foglalkozásokon az előzőleg leadott anyagot megvitatjuk és ezután rövidesen ismertetem a következő foglalkozás anyagát részletes vázlat és a helyi agyagok feldolgozása alapján nukban 'alán egy-egy napon a kenyér is hiányzott az asztaláról á felszabadulás előtt. A.sz- szony. aki gyötrődésig dolgozott. és elbocsátották, ha gyermeket várt. Munkás, aki kerékpárról álmodott, csak kerékpárról. hogy ne gyalogoljon naponta sok-sok kilométert a munkahelyig, de még kerékpár sem jutott. S lehet, hogy megállt az utcán, egy ablak a:att, ha a házban rádió volt és szólt, hogy hallja, ez a rádió. És ma van rádió, és van Pannónia, és van munka, és szülési szabadság, és sokezer más, és sok-sok ezer más dolog is van, ami hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Nem lehet ez a jegyzőkönyv száraz. Ez a jegyzőkönyv többet ér, mint egész szekrényt iratcsomó, amiket a .magyar királyi tisztviselők gyártottak. Ez az egyetlen lapocska, amit augusztus 16-án vettek fel, a harmadik kerületi Dimitrov utcai iskola helyiségében. cgyiK íegionto sabb feladatomnak tartottam a hallgatók kiválogatását Tudtam, hogy a „Marxizmus-leniniz mus alapjai” I. évfolyamán komoly felkészültséget í- génylő anj a- gok elsajátítása vár » hallgatókra. Ezért olyan elvtársakat válogai- tun k össze, akik már a korábbi evekben is részt vettek oktatásban és általános képzettségük megfelelt a követelményeknek. A megjelenési és tanulási fegyelem jó volt. — Az elmúlt évben tanul* anyag sok segítséget adott a gépállomáson dolgozóknak, különösen a vezető beosztásúakna «. Minden témát érdeklődéssel tanultunk. Különösen az osztályharc időszerű kérdéseiről szóló tanítások kötötték le figyelmünket. A propagandisták továbbképzését megfelelőnek tartom. Kezdetben egy hetes bentlakásos tanfolyamon vettünk részt, később egy napos megbeszéléseken, előadásokon, vitákon, konzultációkon sajátítottuk - el a szükséges anyagot. — Nagy gonddal válogattuk ki a hallgatókat. 'Személyedként értékeltük a tavalyi tanulmányi eredményeket, és döntöttünk; kik alkalmasa« a felsőbb fokon való tanulásra. Pártvezetőségi ülésen, taggyűlésép ismertettük, milyen _ Nenezse-. get okozott, hogy a hallgatók odahaza keveset tanultak, s nagyobbrészt a foglalkozásokon ki-, vánták elsajátítani a kötelező tananyagot Az is előfordult — különösen a VII. pártkongresszus anyagának tanulmányozása közben, — hogy a hallgatók egyszerre elolvasták '* a hetekre, hóna.-, pokra szóló anyagot. Mindkét jelenség .káros. Arra nevelem a hallgatókat, hogy odahaza is tanuljanak, s egy-egy foglalkozásra csak az előírt kérdéseket tanulmányozzák., A hallgatók igényeinek kielégítése érdekében nagyobb gondot fordítok az elmélet - .és gyakorlat összekapcsolására. — A hallgatók nagy részével már beszéltem. Kéthetenként tartjuk majd a foglalkozásokat. Továbbképzésemről nemcsak a propagandista tanfolyamokon gondoskodom. A Marxizmus-- Leninizmus esti Egyetemén is tanulok — fejezte be nyilatkozatát Bánóczi eívfárs.' (N. T.) till *■ Lezárta a borítékot, megcímezte. Mikor ezzel elkészült, felhívta a minisztérium felsőoktatási osztályát és Bibó előadónak részletesen beszámolt a Krasznai- ügyröl. A beszélgetés végén, mint érdekességet megjegyezte: — Tudod, Bibó elvtárs, az ügy nagyon bonyolult. A politikai szervek is igen élénken foglalkoznak Krasznaival. Az a véleményük, hogy addig, míg a vizsgálat tart... Halló, mit mondasz? Nem ... értem. Igen. A rendőrségi szervek foglalkoznak az üggyel. Igen, igen... Szóval valószínű, hogy Holub közbe fog járni. Már nálam is volt. En közöltem vele, hogy rendőrségi ügy ... így van, Bibó elvtárs, ahogyan mondod. A fasiszták összetartanak. Védik egymást... Halló. Bibókám... Jó lenne, ha egy kicsit megnéznétek közelebbről az Olajos Gézát. Nagyon opportunista magatartást tanúsított. Neked sem tetszik? Igen, nagyképj fickó, örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Mondd, Bibó elvtárs, vasárnap kijössz a meccsre? Nincs jegyed? Öregem, miért nem szóltál? Szerzek jegyet. Este felviszem. Rendben vari? Szervusz. úgyis akart beszélni vele a kutatáu ügyében. Megkönnyebbülten tette le a hallgatót. — Holub jó helyre megy a minisztériumba — gondolta. — Bibó majd elintézi őt. Az iratokat bezárta a páncélszekrénybe. Beszólította Kulcsárnét. A belépő asszony szolgálatkészen megállt. — Elvtársnő, ha keresnek, csak délután jövök vissza. A minisztériumba megyek. — Az ebédet azért felhozassam, Kallós elvtárs? — kérdezte az asszony. A tanulmányi vezető gondolkodott. — Hozassa fel. Lehel, ' hogy délig visszaérek. Holub fáradtan ballagott hazafelé. Krasznairól gondolkodott. Csalódott a fiúban? Nem lehet. O jó emberismeró. Egy éve dolgozik mellette a gyerek. Szolgálatkész, udvarias. Csak a tudománnyal törődik. Milyen ügye lehet, hogy a rendőrség foglalkozik vele? Csak félreértés lehet, fokozott bizalmatlansúg, talán alaptalan gyanú. Igen, Kallósnak is nehéz a helyzete. Csalódott Kallósban? Lehet. És ő meg, hogy nekitámadt annak a szerencsétlen embernek. Pedig csak a.kötelességét teljesíti. Most mit! csináljon? Kérjen kihallgatást a minisztertől? Már Lassú léptekkel sétált a napsütötte Németvölgyi úton. Az őszi meleg el- bágyasztotta. Ha nem lenne ez a buta ügy, most nagyon jól érezné magát. A kísérletek igazolták a számítások eredményeit. Végre célhoz jutott. Lehet, hogy mégis beköltözik a Kutatóintézetbe. Bár nem szívesen teszi. Éberség. Folyton ezt magyarázza az államtitkár. Itt a villában nincs biztonságban. A kísérletnek pedig tudományos szempontból nagy nemzetközi jelentősége van. Az alapszámításokat, a törzsképleteket rajta kívül senki sem tudja és nem is fogja megtudni. Azt nem adja ki senkinek. Soha. És nem vesz mást maga mellé Eszteren és Krasz- nain kívül. Ök is csak részleteredmánye- ket ismernek. Ha több embert vonnak be a kutatásba, nagyobb a veszély. Ha a fertőző szérum antibiotikumát még két változatban kitermelik, minden rendben van. És síkérül az álma. Nem lesz több gyulladásos megbetegedés a világon. Igen, bebizonyítja állítását, hogy a gyulladásos betegségeit az ő felfedezésével hatásosan gyógyíthatók. Az FB—86 alapján most már pár hónap munkájával elkészítheti azt az oltóanyagot, amely az emberi szervezetet immunissá teszi az ismert gyulladásos betegségekkel szemben. Igen, ez így rendben volna. Csak az a baj, hogy a kísérletek folyamán olyan újfajta, nagyhatású mérgező anyagoknak jutott birtokába, amelyeknek esetleges kivitelezése káros lehet az emberi társadalom számára. Káros, mert nem a gyógyítást szolgálják. Igaz, hogy ezeket a nagyhatású mérgező anyagokat az FB—86 gyártásánál már ki lehet küszöbölni. Nagy kár volt. hogy a legutóbbi. értekezleten, amikor az FB—86-ot ismertette, említést tett. ezekről a . káros anyagokról is. De kénytelen volt, mert másképpen nem értették volna, meg az összefüggéseket. Mindegy, ezekre a mérgező anyagokra még egyelőre szükség van, nem semmisítheti meg őket. Majd erre is sor kerül. Az öreg tudós gondolataiba merülve lépkedett és észre sem vette, hogy hazaérkezett. , , Magda asszony érdeklődve fogadta. Megpróbálta leolvasni férje arcáról az eredményt. Holub arca azonban merev volt. — Hol van a fiú? — fordult az asz- szony felé. — A laboratóriumban. Intéztél valamit? # — Nem sokat. Bonyolult dolog ez. A tudós legyintett, sóhajtott. Sajnos, már én sem látok tisztán. — Főzessek egy feketét? — Nem bánom Az asszony kiszólt Juliskának, maj.d férjé után bement a dolgozószobába. — Beszélj. Tamás. A tudós fáradtan leült. Végigsimí- tolta ősz haját. — Nem tudok sokat mondani, Cigarettát, vett ki a dobozból. RSr gj'újtott. , , ,4; ' ■_ — Állítólag a politikai szervek foglalkoznak az üggyel. — Szent isten— rémüldözött az asz-szony, és kezét mellére szorította. ■ — Mit csinált ez a szerencsétlen? : > — Ezt szeretném éh is tudni. — És most mit akarsz csinálni? — Fogalmam sincs — válaszolta Holub. — Egyelőre nem szólunk, semmit a fiúnak. — Ahogy gondolod, Tamás. Szegény gyerek annyira bízik benned. A professzor idegesen elnyomta a cigaretta parazsát és felállt. (Folytatjuk.) 2
