Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

Tanácskozik az országgyűlés

Vásárolni, ha többet és gazdaságosabban termelünk. S ezt még 'ki kell egészíteni ugyanilyen egyértelmű és világos igazsággal, a magunk munkájával, erőíeszí- téseivel kell megteremtenünk, amire szükségünk van; s nem csupán annyival kell többet termelnünk, amennyivel többet akarunk fogyasztani ma, hanem gondolnunk kell a kővetkező évekre is.

Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk további lendületes fejlődését, korszerűsítenünk kell iparunkat, mezőgazdaságunkat, új, modern iparágakat kell teremtenünk, millió lakást kell építenünk, tovább kell emelnünk

lefolytatás as első oldalról.)

közlekedésünk, művelődésünk, egészségügyünk színvonalát. S mindehhez meg is van a lehetőségünk, csak jobban és fegyelmezettebben kell dolgozni.

— Iparunk irányítói, a gazdasági vezetők és rajtuk kívül igen j sok más dolgozó is szinte szó- j szerint idézni tudja, mit tanított Lenin a munka termelékenységéről. Útmutatást adott nekünk a proletariátus harcának halnafat-i lan vezetője, hogy végeredmény- j ben az új társadalmi rend győ-j zelme szempontjából a munka ' termelékenysége a legfontosabb, j legfőbb dolog. Érvényesül-e ez a j lenini tanítás már teljes mér-! lékben a mi munkánkban?

A termelékenység emelése nem öncélú valami

— Ez év első felében a minisz-1 tóriumokhoz tartozó iparvállalatoknál a foglalkoztatottak száma 7 százalékkal voft magasabb, mint egy évvel korábban. Az egy munkásra jutó termelés a tavalyi első félévhez képest nyolc- százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésének, illetve a terv túlteljesítésének forrása az állami ipariban a félév folyamán 52 százalékban a termelékenység. 48 százalékban viszont a munkások számának növekedése volt. Kétségtelen, hogy a termelékenységnek ez a növekedése igen értékes eredményjavulást jelent a tanúit évhez viszonyítva. Amikor Wzonban azt mondjuk, hogy még fezei sem lehetünk megelégedve, 'erre több okunk is van. Az első )és legfontosabb ok az, hogy

a termelékenység emelése sem öncélú valami, hanem eszköz, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a dolgozók minél olcsóbb, több. szebb és Jobb termékhez juthassanak, gazdagabban és kultúráltabban élhessenek és ezzel együtt biztosítani tudjuk a további előrehaladás szilárd előfeltételeit és alapjait.

V

* — A másik ok, amiért ezt a flkérdést ennyire előtérbe állítjuk, az, hogy tapasztalataink szerint j üzemeinkben ma még igen sok mem kellően, vagy egyáltalán nem .hasznosított olyan lehetőség, tartalék van, amelyeknek feltárása (lehetővé tette volna a termelé- 'kenység feltétlenül kívánatos na- gyobbaránvú emelkedését. Vannak nem kis számban üzemek — nemrégiben a sajtó igen helyesen meg is dicsérte ezeket, — amelyek jelentősen túlteljesítették termelékenységi tervüket olymódon. hogy fizikai és műszaki dolgozók összefogtak; emelték üzemükben a termelés műszaki színvonalát, korszerűsítették a gyártástechnológiát, javítottak a gyártmányok összetételén, jobban megszervezték az anyag-, illetve alkatrészellátást, stb. Ezeknek az üzemeknek jó példája mutatja.

hogy megvannak ezek a lehetőségek és tartalékok, csak hasznosítani kell ezeket.

Felhívjuk a gazdasági vezetők és az ipar összes dolgozója figyelmét arra, hogy most, a második félévben tegyenek meg mindent az említett tartalékok hasznosítására.

Gyakori még a szervezési hibából j — tehát nem objektiv körülmények folytán — előálló anyagellátási hiányosság. Egyes helyeken a munkafegyelem nem kielégítő, emiatt sok idő vész el, kevesebbet termelnek, mint lehetne. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy üzemeink többségében alig folyik rendszeres, szívós, tervszerű munka a veszteségidök, főként azok okainak feltárására és megszüntetésére. Szükséges, hogy az ipar vezetői, irányítói gondoskodjanak ennek megváltoztatásáról.

— Ha a tartalékok hasznosítását továbbra is elhanyagolják, ez károkat okoz a népgazdaságnak, de egészen közvetlenül az üzemi kollektíváknak, hiszen érthetően kihat a nyereségrészesedés alakulására, ha az üzem nem teljesíti termelékenységi előírásait.

— Az említett hiányosságok sokhelyütt összefüggnek az anyagi ösztönzés .hibáival, pontosabban kifejezve azzal, hogy több vállalat vezetői nem élnek megfelelően azzal a nagyfokú önállósággal, amit a bérezés és a munka helyes normázása terén kaptak. A kormány 1957-ben, amikor a jelenleg is érvényben lévő bérezési rendszer bevezetésére hozott határozatot, kimondotta:

az üzemek vezetőinek feladata — joga és kötelessége, — hogy a bérezéssel is mozdítsák elő a termelékenység növelését. Kormányunknak ez a határozata ma is érvényben van. Az üzemek igazgatói és az üzemi tanácsok szerezzenek érvényt ennek a határozatnak. a minisztériumok pedig ellenőrizzék a végrehajtást.

hozzájárulnak keresett cikkekben a belföldi szükséglet jobb kielégítéséhez. Ipari minisztériumaink vezetőinek igen fontos kötelessége. hogy kormányunknak ezt a határozatát is keményen végre- haj sák, megvalósulását ellenőrizzék.

— Az anyagellátással kapcsolatos gondjaink csökkentésének másik igen hatékony

módszere a takarékosság.

Kormányunk még 1958. márciusában határozatot hozott amelyben megjelölte a takarékossági mozgalom irányelveit és konkrét feladatait E határozatunk! megjelenése óta eltelt több mint két esztendő bebizonyította, hogy a dolgozók nagyrésze megértette a takarékossághoz fűződő nagy népgazdasági érdekeket, magáévá tette a mozgalom célkitűzéseit. Annakidején értékes vállalásokat tettek, s e vállalások nagyrészét becsülettel teljesítették is.

— Helyes lenne, ha szakszervezeti szerveink, s' velük szorosan együttműködve az üzemi gazdasági vezetők a szocialista munkaversenyben hangsúlyozottan ráirányítanák erre ismét a dolgozók figyelmét.

— A takarékosságnak szocialista gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia, mert népgazdaságunk fejlődése, a dolgozók életszínvonalának alakulása a termelés gazdaságosságától, ezen belül a takarékosság minden területén történő fokozott érvényesülésétől függ.

— A szocialista muhkaverseny- nek az utóbbi időben sok pozitív vonása van. Helyesnek bizonyult, hogy azt ajánlottuk: mindenütt a helyileg legfontosabb teendők megoldását tűzzék a verseny homlokterébe. Néhány irányelv azonbsn általánosan érvényesíthető, ilyen az anyagokkal, szerszámokkal való takarékosság, továbbá az, hogy változatlanul törekedni kell az úgynevezett „mennyiségi szemlélet” leküzdésére. Lehetnek és ’'annak is olyan területek, amelyeken szükség van a „többet” jelszó kiadására, de ezeken a területeken és mindenütt más hol is, elsősorban a „jobbat” és a „gazdaságosabban. termelékenyebben, célszerűbben” jelszó tartalmának kell feltétlenül érvényesülnie.

— Számítunk rá, hogy öntudatos munkásosztályunk és értékesen tevékenykedő műszaki értelmiségünk megérti mindszet. az eddigi sok szép eredmény nem teszi megelégedetté, hanem ellenkezőleg: további jó munkára serkenti, s ennek megfelelően összpontosítja erőit a vázolt feladatok mielőbbi és sikeres megoldására.

Gyorsabb előrehaladásra Tan §Knl«ség a* építőiparban is

— Tisztelt országgyűlés! Nép-i gazdaságunk fejlődése és szocialista építésünk szempontjából rendkívül megnövekedett jelentőségére tekintettel — ha röviden is — külön kívánok szólni építőiparunkról- E terület dolgozói is elismerést érdemeltek ki sok nagy feladat sikeres megoldásával. Ezek közül most csak azt emelem ki, hogy termelési tervüket túlteljesítették, csökkentették — átlagosan 10 százalékkal — az építkezések úgynevezett átfutási idejét, az épitó- anyagipar nemcsak a mennyiségi termelésben, de az önköltség csökkentésben is a tervezettnél jobb eredményeket ért el.

— Mindeme fejlődés ellenére e területet illetően is azt kell mondanom: gyorsabb és erőteljesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie. \

— A termelőszövetkezetek — saját erőből és munkával végzett építkezéseik, mellett is — sokat várnak az építőipartól. A lakások építése és tatarozása szintén az iparág dolgozóinak feladata. A pártunk VII. kongresz- szusán elfogadott irányelvek feladatainak teljesítéséhez mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kritikusan vizsgálják munkájukat és kutatják az okokat, amelyeknek folytán

ma építkezéseinkre általában még mindig az jellemző, hogy drágán és hosszú idő alatt készülnek el, holott ennek megváltoztatására bőven vannak lehetőségek.

— Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy pártunk Központi Bizottsága június 29“én tartott ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. Kormányzatunk azt kéri és várja az építőipar minden dolgozójától, hogy — a feladatokat hosszabb időszakra részletekbemenően megjelölő — iránymutató határozatból adódó tennivalóikat gondos vitában alakítsák ki és az intézkedéseket következetesen hajtsák végre. Vezesse és lelkesítse őket az a meggyőződés, hogy kulcsfontosságú területen dolgoznak és jó munkájuk eredménye értékes hozzájárulást jelent egész népünk fejlődéséhez, második ötéves tervük sikeres megvalósításához.

A mezőgazdaság fejlesztésére fordított milliárdod termék bőségben

Az anyagéi látás problémáiról

térülnek Tissza

nagyüzemi gazdaságokban található meg- Azt is tudtuk, hogy ez az átszervezés jó politikai munkán kívül sok beruházást is igényel, a mezőgazdaság forradalmi jellegű és jelentőségű átalakulása nehézségeket is okoz. De amikor ez utóbbival számoltunk, arra gondoltunk, hogy az anyagi fedezetet hosszabb időszak alatt, a majd több éven keresztül folyó átszervezés ütemében igyekszünk előteremteni.

— Az történt, amit vártunk, hogy dolgozó parasztságunk, megfogadva a párt és a kormány- biztató szavát, tömegesen választotta a szövetkezeti gazdálkodást.

— A termelőszövetkezeti mozgalomnak ez a lendületes kibontakozása a szocializmus építésének meggyorsítását jelentette, kormányzatunk tehát örömmel támogatta. Kérdem, hogy vajon az öntudatos munkások, a jobb életre törekvő állampolgárok azt mondták volna-e: húz- zuk-halogassuk hosszú időszakra a feltétlenül megoldást igénylő feladat elvégzését? — Mondjuk-e azt a dolgozó parasztoknak, hogy ne lépjenek be olyan sokan a termelőszövetkezetekbe?

A mezőgazdaság szocialista átalakulása dolgozó parasztságunk, munkásosztályunk, értelmiségünk, az egész nép érdekét szolgálja, élete további fellendülésének biztosítékát jelenti.

Ezért kormányzatunk a termelőszövetkezeti mo-zgalom örvendetes fejlődését még azon az áron is segítette, hogy részben már 1958-ban is, de különösen 1959-ben és 1960-ban lényegesen nagyobb mértékben támogatta a termelőszövetkezeteket, mint aho- I gyan ezt a hároméves tervben I előirányoztuk. A hároméves térv- i ben az anyagi eszközök elosztá- ! sara kidolgozott eredeti arányokat megváltoztattuk és a népgazdaságnak felhalmozott tartalékokat, sőt még a többi népgazdasági ág számára tervezett anya gi eszközök egy részét is á mezőgazdaság fejlesztésére csoportosítottuk át a terv fő célkitűzéseinek módosítása nélkül.

— Amikor kormányzatunk úgy döntött, hogy vállalni kell és meg kell oldani az eredetileg tervezett hosszabb idő helyett rövi- debb időszakra összegyülemlett feladatokat, a következőkből indultunk ki. Népünk általában jól

j el, az életszínvonalat is valahogy’ [úgy kell tekintenünk, ahogyan a I termelőszövetkezeti mozgalomról [szoktunk beszélni: emeljük az j életszínvonalat, azután megszilar- | ditjuk és megteremtjük a további emelés alapjait.

Most arra van szükség, hogy a megtermelt értékek egy részét a már most történő szétosztás helyett olyan közösségi célokra használjuk fel, amelyeknek elérése feltétlenül biztosítja a további gyors előrehaladást,

— A szocialista nagyüzemi me— Tisztelt országgyűlés! A Központi Statisztikai Hiva'al jelentése rámutatott, hogy az ipar anyagellátása az év első felében általában kielégítő volt, de néhány fontosabb anyagból időlegesen hiányok mutatkoztak. Ez általában érthető is, hiszen a nagyobb termeléshez, a termelési terv túlteljesítéséhez tavaly is. az idén is több anyagot kellett felhasználni. Mivel azonban még többet akarunk termelni, gondolkodni kell azon, hogy a növekvő termeléshez szükséges nagyobb anyagmennyiséget milyen forrásokból fedezhetjük.

— Közismert, hogy az iparban felhasznált anyagok túlnyomó többségét külföldön kell megvásárolnunk, s ez akkor lehetséges, ha e vásárlás ellentételét exportálható termékekkel fizetjük meg.

Különösen nagy jelentősége van tehát annak, hogy ipari minisztériumaink és üzemeink vezetői rendkívül nagy gondot fordítsanak az expor' tervek feltétlen teljesítésére. Mindenütt következetesen szerezzenek érvényt kormá- ^nyunk ama’ határozatának, hogy I a termelési. terv mennyiségi túl- j teljesítése csak akkor engedhető |tneg. ha az ilyenformán előáll i- ! tott termékek gazdaságosan tx- j portálhatok, növelik a rendelke- I zésre álló export árualapot, illetve

— Tisztelt országgyűlés! Mező- gazdaságunkban — mint ismeretes — ez év első felében tovább folytatódott a szocialista átalakulás: a termelőszövetkezetek tagjainak száma 310 ezerrel, szántóterülete 1 6 millió kataszt- rális holddal nőtt.

Június 39-i adatok szerint több mint 4400 termelőszövetkezet működött 5,4 millió katasztrális hold szántóterületen. A félév végén az ország szántóterületének háromnegyede tartozott a szocialista szektorhoz.

— Ezek a számok nagyértékű politikai sikerekről beszélnek, azt

jelzik, hogy igen nagy lépést tettünk előre a szocializmus építésének útján. Azt is látnunk kell azonban, hogy ez a nagyarányú fejlődés gondokat is nozott magával. A teljesség medvéért hozzá kell ten rém, ugyanúgy igazában örvendetes gondokat aminőkről az előzőkben más vonatko'ásban már szóltam— Mi mindig hirdettük, hogy a szocializmus felépítéséhez meg kell valósítanunk á mezőgazdaság szocialista átszervezését, mert kis üzemekkel, egyéni kis oar- cellákon folyó szétaprózott termeléssel nem biztosíthatjuk egész népünk jólétét- A megoldás csak a dolgozó parasztság önkéntes szövetkezésével létrehozott közös.

zőgazdaság megteremtése egyfelől népi demokratikus államren- dünk politikai bázisának további eiősítését, a munkás-paraszt szövetség új, magasabb szintű megvalósulását eredményezi, másfelől pedig közvetlenül és konkrétan hozzájárul egész dolgozó népünk életszínvonalának biztos, további emeléséhez.

Azok a milliárd forintok, amelyeket ma és a következő években mezőgazdaságunk termelésének fejlesztésére fordítunk, a növénytermelés és állattenyésztés hozamainak nagyarányú fejlődésében, azaz

(Folytatás a 3. oldalon»

a