Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-30 / 204. szám

Arcok, élmények, megjegyzések Uzemliáyavatás jubileumi ünnepség a kisvárdai Ruházati KfSZ»ben Csendtakaro borítja az épüle­tet. Még tart a nyári vakáció. Az ablak-tükrök nem mutatnak fényfürtöket, nem zajos a fo­lyosó, nem verejtékezik a diák a tábla előtt.. Látszólag ilyen a kép. Mégis megbontja valami a csendességet a nyíregyházi Zrí­nyi Ilona leánygimnáziumban. Meglett embeiek „költöztek” né­hány napra az alagsori nagy tan­terembe. Lehetnek fehzázan, va­lamennyien szemináriumvezetők és jelöltek, az őszi pártoktatási évnyitóra készülődnek. Akkor ők kérdeznek és vezetik a vitákat, most hallgatók. Olyan helyzet­ben vannak, mint amikor a ta­nárt vizsgáztatják. .. Amiért nem jár fizetés Kerékpáron érkezett a propa­gandista-továbbképzésre Styaszny Sándor, tanár, a Vasvári Gimná­zium helyettes .igazgatója. Bicik­lin jár a nyíregyházi Űttöró Tsz- be is. Kopogó télen még hagy- ján, de ősszel, tavasszal „deré­kig” sáros a kétkerekű jármű, meg. a gazdája is. Estelente rég elfütyült már a „tokaji expressz , de nem fogyott a közönség. Ügy ültek itt, öregek, fiatalok, mint a moziban! — Mégse jutottunk el odáig, hogy levizsgázzanak, — mondja kicsit csalódottan Styaszny Sán­dor. Fogyott a hallgatóság, mint a tavalyi hó, a tavaszi szántás, vetés, rügypatt?.nás kicsalta őket.. -. A kenyér. Az idén me­gint „kertekre” ül, most is az Üttörőbe visz az útja. Nem a bizonyítvány a minden, ám az idén el akarja érni, hogy arra is sor kerüljön. Őszig néhányszor kikarikázik a földekre, beszélget az emberekkel, a vezetőséggel, ne kelljen lehúzni a „függöm t” idejekorán. És rendezgeti a ta- nulnivalót. Tanárember létére úgy tartja, nem unaimás a tan­folyam, nem elcsépeltek a té­mák. Sőt. minden elolvasott mondat, emlékezetbe vésett szó új szíijt hoz. Csupán annyi meg­jegyzése van, nála összefutott ez másvalamivel is. Küszöbön az új tanév, az iskolai csengőről is le kell fújni a port... ,lnnen küldtek a frontra“... Elől, a „jótanulók” helyén kö­zépkorú fekete hajú férfi ül. Megtévesztésig hasonlít egy vil­lamosvezetőre, aki évek óta ve­zeti a nyíregyházi utcák bogár­hátú masináját. Nem tévedtünk, tényjeg Ő. az, a neve: Papp Menyhért. A villamosszemélyzet, a műhely ...és a. jraktácbeliek sze­mináriumát fogja vezetni. Negy­venhárom éves, „újonc”, az idén lépett elő a legjobb hallgatók közül propagandistává. Nemrég tette le a VII. és VIII. osztályt az általános iskolában, bízik ma­gában, és a hallgatóiban. Benne is bíznak. Gersei Lászlóné jegy- vizsgáló családi gondjának eliga­zításához tőle kért tanácsot. Keserű emléke fűződik Papp Menyhértnek a- teremhez, ahol szót váltunk: — Innen küldtek a frontra. Hat napig éjszakáztunk a szal- r»án. A mi korosztályunk a leg­rosszabbkor született. Hat és fél évig voltam katona. .. Utol­jára ebből a helyiségből vittek el! Mondtam is a társaimnak, soha nem gondoltam, hogy visz- szakerülök ide. Papp Menyhért visszakerült. És a kellemetlen emlékeket fe­ledtetik a mostani örömök. A legifjabb Papp most. megy „sor alá”, nemrég kapott az apjától Danuvia motort. Szerdán este a fizetésével várta a szülőket. Ilyen gyerekeket' nevel ő, ért hát az emberek formálásához, akiket a pártszervezet rábíz. Számsze- rint tizennyolc hallgatót. Már az ő érdekükben is nagyon odafi­gyel mindenre, hogy még több „ragadjon” rá. nult. A többiek így mutatják be: a Városgazdálkodási Vállalat tervstatisztikusa, munkaügyise, az esti egyetem másodéves hall­gatója, három gyerek anyja. Mesterné „nehéz” helyen vezet szemináriumot, a kerületnél. Sok az idős hallgató, ahány, annyi foglalkozásbeli, más-más időben dolgozó. Tavaly mégis 23 hallga­tónak osztott bizonyítványt. — Nálunk mindig van valami új. Tavaly kitaláltuk a kirándu­lásokat. Mikor a kongresszusi anyagoknál az ipar időszerű kér­déseiről beszélgettünk, közösen megnéztük a IV. kerülethez tar­tozó ruhagyárat, a dohányfer­mentálót. .. A személyes élményt nem pótolja semmi. Férfikaréj közepén Herczeg András, a városi tanács vb. tit­kára „tölti” a szünetet. Kezében jegyzetfüzetet szorongat, de sza­vai elárulják: félkezét most is a hivatalos ügyeken tartja. Csü­törtökön már 7-kor beugrott a hivatalba; nem szünetelhet a .iárdacsinálás, sürgető az őszi fásítás is. Herczeg András, mint propagandista, számit a régeb­biekre, a barátaira, Czakó. Kó- ródi, Békési szemináriumveze­tőkre, akik bizonyára segítenek, ha szükséges lesz. ♦ Van jövője e tanfolyamnak, időszerű a tematika. (Bár az érdeklődés szerint nem ártana időközben tágítani, vagy szűkí­teni.) Nem lenne he'ytelen meg­hívni legközelebb a szeminánum- vezető-helyetteseket, a műsorba pedig frissítőnek beiktatni egy­két külföldi élménybeszámolót, vagy alkalmi film-előadást. Vé­gül kedves emlékként gondolná­nak a propagandisták a néhány napra, ha a tanfolyam vezetői megajándékoznák őket egy kis lappal, mondjuk úgy; bizonyít­vánnyal. Üj barátságok szövődnek itt. Nem csupán egymás nevelési módszereit ismerték meg a részt­vevők, hanem egymást is. Ez biztató a közelgő hónapokra. Páll Géza. Szombaton kettős ünnepséget tartóit a kisvárdai Ruházati Kis­ipari Termelőszövetkezet. A já­rási és községi párt-és tanácsve- zelők, valamint a KISZÖV veze­tői jelenlétében avatták fel a szövetkezet Szabádság tér 4. szá­mú emeletes üzemházát. 700 ezer forin'ot költöttek az üzemházra. A földszinten van a méretes rész­leg szalonja és műhelye, a kon- fekcióruha-varroda. Az emeleten a fehérnemű-varroda, irodák, konyha, ebédlő, fürdő, és öltöző van. Büszkék lehetnek üzemhá­zukra a ktsz tagjai, mert hason­lóan korszerű, fürdővel, ebédlő­vel, konyhával felszerelt üzem­házzal más ktsz-ek nem dicse­kedhetnek. A Iftsz 10 éve alakult meg 12 taggal'. Most már nyolcvanan dolgoznak. Főleg gyermekrühát és fehérneműt gyártanak. Jó mun­kájuk eredménye, hogy a me­Küzös növényláda- kísérleíe a indulnak a K3ST-áJ amokban A nemzetközi tudományos együttműködés új formája ala­kul ki az idén a KGST-ben résztvevő államok között: meg­kezdődnek a közös növényfajta­kísérletek. A nemzetközi kooperá­ciónak ez a magas foka elősegíti majd valamennyi KGST-ország növénytermesztési kultúrájának fejlődését. A közös kísérletek tíz féle nö­vénnyel — búzával, kukoricával, burgonyával, cukorrépával, nap­raforgóval, lucernával, vöröshe­rével, paprikával, paradicsom­mal és babbal — folytatják; minden növényféléböl az egyes országok 2—3 legjobb fajtáját, összesen tehát mintegy kétszáz növényfajtát hasonlítanak össze minden KGST államban. A Országos Növényfaj'a Minő­sítő Tanácsnál már eldöntötték, hogy búzából a bánkúti 1201-es a fertődi 293-ast ajánlják a nem­zetközi fajtakísérletre. A többi növények fajtáit most választják ki. (MTI) gyében ez a legjobban működő és leggazdagabb szabó ktsz. Az Ady Endre Kultürházban megtartott jubileumi ünnepségen Maticsák István, a szövetkezet' elnöke mondott beszámolót a T9 -♦ évben végzett munkáról és a'fej- ;: - lődésről. Á*vette a jubileumi zászlót, amit a megye ktsz-eínék küldöttei felszalagoztak. Három - dolgozó kapta meg a Kiváló Dől;,; . gozó jelvényt, tíz kapott okleve­let. A tagság között összesen 28' ezer forint jutalmat osztottak'"--1*' szét. A kettős ’ ünnepség délután kultúrműsorral folytatódott, majd vacsora és táncmulatság voll. Széljegyzet-': ' Mentíiötfet Aki vasárnap betér a nyíregy­házi „Csemegéi'«”, ugyancsak el­csodálkozik. Több itt a vánrió, mint szerdán és szombaton. Hosszú sorok kígyóznak a pul­tok, pénztárak előtt. Ne keres­sük most annak okát, miért itt- pen vasárnap jut eszükbe' az ; embereknek vásárolni. Azt-- néz­zük, hogy vásárolnak, méghozzá' sokkal többen, mint hétköznap. , Ha pedig ez így áll, ki keli c.lé- giteni rz igényeket. Nos, ennek úgy, ahogy tud, udvariasan, bő árukészlettel igyekszik is eleget tenni az áruház. Csak sajnos nem elég gyorsan. Ezért jutott eszembe egy men- tá'ötlet. Mi volna, ha az illetéke­sek gondoskodnának arról, hogy a Csemege Áruház mellett egy másik, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Élelnrszerkiskereskedelmi ■ Vállalathoz tartozó fűszer-cseftié- ge üzlet is nyitva tartana va­sárnaponként, reggel 7 órától 10-ig? Azt hiszem még nagyobb lenne a vásárló közönség meg­elégedettsége. Mód van érré, hisz ennek a vállalatnak is van szép, reprezentatív üzlete a' vá- ' ros központjában. Gyorsabban meg tudnák vásárolni az embe­rek a szükséges árukat, s úgy . gondolom, azért nem haragudná­nak a „Csemege” vezetői sem, ha a forgalom megosztana.., (—kas.) (10) István két napig nem mozdult ki a házból. Jóformán alig evett valamit. Tel­jesen kilátástalannak látta a helyzetét. Senimi kedve nem volt, hogy elmenjen valahová segédmunkásnak. Már arra gondolt, hogy öngyilkos lesz. Egyre sű­rűbben jutott eszébe édesanyja. Aludni sem tudott, csak hánykolódott. Zakla­tott álmában Évát látta, és ilyenkor őrült vágy fogta el a lány után. Nem volt ez szerelem, egyszerű testi vágy csupán, mely az ilyen idegállapotban felszínre tör. De vágyódott Eszter után is, a jó barát után, hogy elmondja neki kinzó gondolatait. Második este már nehezen bírta to­vább. Valakivel beszélnie kell, mert be­lsőről. Fel-alá sétált szobájában. Óda- állt az ablakhoz. Az. eső -vigasztalanul, zuhogott. Az úttest túloldalán egy ala­csony, esőkabátos férfit pillantott meg. Éppen jött egy villamos, de a férfi nem szállt fel. — Ügy látszik, a kislányt vár­ja, — gondolta István, és kesernyésen elmosolyodott. — Ilyenkor nem jó ran­devúzni. — Felvette ballonkabátját, vas­tag talpú sportcipőjét, barna puhakalap­ját és elindult. — Felmegyek Eszterhez — határozta el magában. A kapuban megállt. Azon gondolko­zott, hogy felszálljon-e villamosra, vagy sétáljon le a Batthyány utcába gyalog. Még végére sem ért a gondolatnak, mi­kor a villamos nagy zajjal megállt. De máris indult tovább. Csak az alacsony, • szőke, esőkabátos férfi álldogált. Ist­ván egy hirtelen elhatározással átsza­ladt az úttesten, és felugrott a mozgás­ban lévő kocsira. Elmosódva látta, hogy ugyanabban a pillanatban egy magas, karcsú alak is elválik a fal mellől, és utána szalad. Az ismeretlen közvetlenül a sarká­ban volt. Két vagy há/om lépést még szaladnia is kellett, mert Istvántól nem tudott felugrani a lépcsőre. A fiú gyor­san fellépett, és segítette a magas ala­kot. — Köszönöm — lihegte a férfi... — Majdnem lemaradt — mosolyo­don el a fiú, és hozzátette — az én hi­bámból... — Nem tesz semmit — válaszolta az ismeretlen — fontos, hogy fenn vagyok. István megállt a peronon. Átnézett a másik kocsiba. Az alacsony esőkabá­tost már ott látta. Ügy látszik, megúnta a várást — gondolta a fiú. Nem jött a kislány. A Széli Kálmán téren leszállt, és gallérját felhajtva elindult. Nem. sietett. Úgyis megázik.— gondolta. Felse'alt a Batthyány utcába. Közvetlenül a fal mel­lett ment, hogy némiképpen védje ma­gát az esőtől. Mikor a sarkon befordult, ösztönösen hátranézett. Mintha egy el­mosódott alak beugrott volna a kapu alá. Nyugtalan érzés fogta el, de csak egy másodpercig tartott. — Képzelő­döm, rosszak az idegeim — gondolta. A 48-as számú ház előtt megállt. Belépett a kapun, de nem ment be. A házmester­fiú a kapubejáratot seperte. Adott neki 1 forin'ot és felküldte Eszterért. Nemsokára siet ős lépteket hallott., majd hirtelen megtorpanást, de mire hátranézett már senkit sem látott, csak futó léptek zaja verte fel az utca csend­jét. Kinézett a kapu alól. Sehol senki, csak az eső esett. Pár perc múlva megjelent Eszter. Ar­cát az izgatottság pirosra festette, de szemében aggódás volt. István eléje sie­tett. — Nem haragszol? — kérdezte a lányt. ■ — Mi történt, István? Két napja nem tudunk rólad semmit... — Ráérsz? Van egy kis időd szá­momra? — Van — felelte a lány, és meg­fogta a fiú karját. — Gj’ere fel hoz­zám. — Nem, inkább üljünk be valaho­va — ajánlotta a fiú. — Ahogy akarod. De akkor hozok ernyőt. Meg pénz sincs nálam. — Nálam van — mondta István. Eszter sietve távozott. A fiú gon­dokba merülve sétált a kapu alatt, majd megállt a bejáratnál,i«s egykedvűen bá­multa az esőtől fényes u'caköveket. — Itt is vagyok — hallotta a lány hangjá*. — Hová megyünk? — Van itt valami csendes, kis esz- presbZó a közelben? — kérdezte a fiú. — Menjünk az Old Firenzébe; -az csendes kis hely. — Elindultak. — Gyere te is az ernyő alá, megen­gedem, hogy belém karolj. Rámosoly- gott a fiúra. ■ • , 1 István nem kére'te magát. Az ernyő alá bujt, majd kivette a lány kezéből. — Te karolj belém. — Eszter enge­delmeskedett. Szorosan a fiú - mellé hú- zódot*. Érezte István izmos karját. — Na, most beszélj — mondta pár lépés után. — Nem is tudom, mit mondjak. Fura egy helyzet. Ot'hon már nem bír­tam az egyedüllétet, mindenáron talál­kozni akartam veled. Magam sem tudom, hogy miért. Most meg képtelen vagyok beszélni. Láttál már ilyent? Óvatosan lépkedtek. A tócsákat ki­kerülték. ■ Pár lépés u'án Eszter izgatottan kérdezte tőle: —Mond már, mi történt veled... A nővérem mondta, hogy kerestél... István magához szorította a lány karját. — Bolond dolgok történtek velem — mondta. Aztán akadozva elmesélt min­den*. Még Sónyi Évát sem hagyta ki. Eszter figyelmesen hallgatta. Mire befejezte az elbeszélést, megér­keztek az eszpresszóhoz. Kevesen voltak, az ablaknál leültek egy asz'al mellé. A fiú két feketét ren­delt. Eszter hallgatott, arca elkomorult. Nem tetszert neki az Éva dolog, A fiú hangjából az vette ki, hogy a kenyeres­lány nem közömbös neki. — Mondd — szólalt meg tétován — neked te'szik a szőke lány? A fiú lassan itta a feketéjét. Azon törte a fejét, hogy hogyan magyarázza meg a . lánynak? . .» ' ' L& , \ (Folyiahuk.) Kirándulás, mint „tantárgy“ vannak női szemináriumvezetők. Mester Gyuláné tavaly is itt ta­Négy nő ül az udvari pádon. I Összetartanak. Sajnos (!) kevesen I 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom